Új Néplap, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
2012-03-10 / 60. szám
ELETMOD PORTRÉ P MBBB y - "\ ■ k Reverenda helyett futballmezt húzott Szepesinek mindig is Gyuszi marad a párduc legenda Grosics Gyula híres vetődő mozdulatából elkészült Abonyban az agyagszobor fél évvel később, nem hitték azt, hogy újra beleesnek a saját csapdájukba. A hazai pálya, a lelkes közönség, a sajátos, szokatlan taktika mellettünk szólt, és 7-1 lett a vége — tette hozzá.- Ha ott nyerünk, akkor az én életem sem alakul 1955-ben úgy, hogy egy tizenhárom hónapig tartó ÁVH-s eljárást kell túlélnénk amikor kémkedéssel vádoltak. Két évig nem kerülhettem be a nemzeti csapatba. 1949- ben sem lehettem válogatott, ugyanúgy az államvédelmiseknél kötöttem ki, mert disszidálni akartam, de megbuktunk. Amikor a dél-amerikai és osztrák túránkról hazajöttem, a határon megint ők vártak... — magyarázta Grosics, aki szinte órákig képes lett volna még mesélni élményeiről, amelyek, elmondása szerint ahogy idősebb lesz, egyre élesebben élnek benne. Egy fontos dolgot azonban mindenképp megjegyzett:- Aktív labdarúgóként utoljára 1962 őszén álltam a kapuban, jó érzés, hogy azóta sem hagyott alább az érdeklődés és az emberek szeretete irántam. Sajnos amikor avatták a katolikus labdarúgó-akadémiát, nem tudtam részt venni az ünnepségen, mert megbetegedtem. Bízom abban, hogy amikor befejezik a szobrot, első ízben látogathatok Békésbe, és az akadémiát meg a szobrot is láthatom még! szepesi györgy, az Aranycsapat korának nagy szpíkere ott volt Grosics első válogatott meccsén 1947-ben, és az utolsón is, 1962-ben, a jugoszlávok elleni barátságos találkozón.- A népstadionban, tudják, akkor még így hívták a Puskás Stadiont, pár percet játszott. Utána könnyezve jött a mikrofonom elé, hogy eljött a búcsú ideje. Örökké imádni fogom! — emlékezett vissza a sportkommentátor, aki felidézi azt is, amikor 1981-ben Puskás Öcsi, az Aranycsapat kapitánya hosszú emigráció után hazatért, és három gólt is rúgott az őt éltető 90 ezres tömeg előtt, szintén a Népstadionban. Grosics Gyula már 86 éves múlt A VETŐDÉSNÉL jobb „testhelyzetet” pedig a nag}’ szpíker se tudna elképzelni, ha már szoborba öntik Gyuszit, ahogy a sportkommentátor azóta az első, 1947-es meccs óta hívja őt. A 86. életévét nemrég betöltő Grosics Gyula az elmúlt időszakban szinte csak betegsége, sarokcsonttörése miatt hallatott magáról. Ám Szepesi György, az Aranycsapat tizenkettedik tagjának köszöntésén már jó egészségben mesélt arról az életpályáról, amelyet hamarosan szoborral ismernek el Gyulán. Hamburger Kinga Grosics Gyula a közelmúltban örömmel hallotta a hírt, hogy szobrot mintáznak róla: az abonyi Kovács Jenő szobrászművész műtermében elkészült a Fekete Párducot vetődés köz ben ábrázoló agyagszobor. Az alkotás bronzváltozatát Gyulán, a Gro- sicsiGyu- la Katolikus labdarúgó Akadémia bejáratánál fogják felállítani májusban. Az Aranycsapat legendás hálóőrével egy igazán ünnepi eseményen idéztük fel, hogyan is vezetett az egykori dorogi kissrác útja az angolverő válogatott kapujáig. A Magyar Labdarúgó-szövetség székházának egyik terméből egyre-másra távoztak Szepesi György születésnapja végén az élő futball-legendák. Többek között Várhidi Pál és Sándor Károly, továbbá Egervári Sándor jelenlegi, Kovács Ferenc és Garami József volt szövetségi kapitányok, illetve egy másik legendás újságíró, Vándor Kálmán is. Kisvártatva végre megjelent Grosics Gyula, arcán szűnni nem akaró mosollyal, amit annak tulajdonítotaka- ratlanul is a fránya cipő került szóba. — Az az átkozott lábbeli, most már legalább passzol rám eddig kétszer akkora volt a bokám, mint szokott, a sarokcsonttörésem miatt - nyugtatott meg a 86-szo- ros válogatott kapus. Mielőtt helyet foglaltunk volna, intett, inkább másszak a belső székre, a vetődés és az ugrálás már nem valami A csatárt édesanyám összevissza ütötte az esernyővel Szegényt ezért kitiltották, nem rxsre, akkor látott csak védeni. A fekete mez akkoriban nem volt divatban grosics gyula úttörő volt abban, hogy először húzott fekete szerelést a kapusok közül. Ennek okát is tisztázta a Fekete Párduc. — mindenki más színű mezt viselt a meccseken, az volt a kikötés, hogy a kapusdressz színe nem egyezhetett a mezőnyjátékosokéval. Meguntam ezt az egészet, hogy hol piros, hol zöld, hot fehér voltam. A fekete nem számított divatosnak. Megkértem az akkori szertárosunkat, hogy szerezzen be nekem egy ilyet. Engedélyezték, de aztán később „kútba esett" ez a döntés a FIFA miatt a hatvanas évek közepén. Azért, hogy nehogy ösz- szetévesszék a sípmestereket a kapusokkal, mert ők is ugyanilyen színt viseltek — mondta Grosics Gyula. hogy az edző, Vili bácsi elzavart a pályáról. Azt mondta, tehetségtelen vagyok ehhez a sportághoz - mesélte az olimpiai bajnok hálóőr, majd áttértünk arra, mi volt konkrétan az a dátum az életében, amelytől már tényleg meghatározta életét a labdarúgás. — Ami az igazi debütálásomat illeti, az 1940 őszére tehető. Nagymisére mentünk volna egy vasárnap Dorogon, de a futball- pálya felé kanyarodtam biciklivel. A Dorog első csapata NB lies bajnoki mérkőzésre indult Komáromba, de még mindig ott rostokoltak. Bámészkodtam, azg tán odaszólt az edző, tartsak ve- I lük, csakhogy később kiderült, | más is vár rám. A helyszínen kö- | zölte velem: „ma te fogsz védeni, | mivel egy kapusunk sincsen!” Az összes vér kiszaladt a fejemből és a két talpamba tódult. Akkor tudatosodott bennem, hogy nem őriztem még kaput tétmecs- csen, és szülői engedély nélkül távoztam otthonról. Itt leereszkedett a roló, semmire nem emlékszem a derbiből, mint később kiderült, 2-1-re nyertünk. Ettől kezdve azonban állandó tagja lettem az együttesnek. Persze az atyai pofon aznap este nem maradhatott el a lógásért—árulta el Grosics Gyula. — A második meccsen otthon játszottunk a Zugló ellen, édeskás sok mindenre képes volt, hogy megnyugtasson minket. Öcsi egyszerűen odasettenkedett a házigazdák öltözője elé, és jó néhány percig fülelt. Majd visszajött, és csak ennyit mondott: Fiúk, nyugi, ők legalább annyira idegesek, mint mi! - tette hozzá derűsen Grosics.- A végeredmény közismert, a bűvös 6-3, legyűrtük az angolokat hazai pályán. Persze amikor revánsot szerettek volna venni tam, hogy ismét „hazai pályán” ünnepelhetett kortársaival és a mai szakvezetőkkel. Az elmaradhataüan öltöny, rajta a régi Kossuth-cí- mer, mellény, ing, nyakkendő kombinációban közeledett, ahogy eddig megannyiszor találkoztunk, ellentmondást nem tűrő úriemberként. A szemkontaktust követően Kovács Jenő testhezálló feladat így, a kilenc- anyám is kint szurkolt. Riváli- művész ven felé közeledve. sunknál volt egy Toldi nevű csakészítette — Édesanyám papnak szánt, de tár, aki az utolsó percben elinszobrot a sors átírta az elképzeléseit—me- dúlt félpályáról, rám vezette a sélt a kezdetekről a dorogi szüle- labdát, amit sikerült megfognom, tésű legenda. - Nem bánom. Kis- azonban véletlenül átugratott rajpap amúgy sem szerepelhetett tam, és végigszántották a stopli- volna nyilvános sportesemé- jai a fejemet. Nem szándékosan nyen, mert a reverendát át csinálta, ám amikor elhagyta a kel- játékteret, édesanyám megrohamozta, és össze-vissza ütötte az esernyővel, hogy mit művelt velem. Szegény anyukámat kitiltották. Soha többé nem jött ki meccsre, akkor látott engem először és utoljára védeni — fogalmazott Grosics Gyula. A legendával a pályafutása indulásának felelevenítését követően a komolyabb sikerekre terelődött a beszélgetés, szóba került az ’52-es olimpiai bajnokság, áz Európa-kupa- győzelem, és a máig felejthetetlen 6:3... A Fekete Párduc arról nosztalgiázott, hogy egyik legkedvesebb emlékének tartja, hogy 1953. november 25-én sikerült győzelmet aratniuk az lett volna cse- angolok felett a Wembley Stadi- rélnifutballszerelésre.Amipá- ónban, lyeifutásom elejét illeti—és később - Elég nagy hírverés előzte még beszélek róla—, az ominózus meg a rfiecéset, vendéglátóink Komárom—Dorogi AC mérkőzé- azt találták ki, hogy amelyik sen dobtak-be a mély vízbe tizen- gárda diadalmaskodik, az a vfnégy esztendősen, úgymond „hi- lág legjobb csapata. Ezzel, mint vatalosan”. De ezt megelőzően, később kiderült, „előre ittak a amiről keveset mesélek, életem medve bőrére”. Az Egyesült Kielső és utolsó ifjúsági meccsén ki- rályságban hatalmas volt a fel- lenc gólt kaptam a kapuban, úgy- hajtás, telt ház várt minket, PusNévjegy Grosics György Gyula született: Dorog, 1926. február 4. PÁLYAFUTÁSA: junior klub: 1941-1943: üomgi AC; profi klubok: 1943-1947: Dorogi Bányász; 1947-1950: MA TE- OSZ MSE; 1950-1954: Bp. Honvéd; 1956-1962: Tatabányai BSC edzőséG: 1963: Tatabányai Bányász; 1964—1965: Salgótarjáni BTC; 1966: KSI; 1966-68: Kuvait VÁLOGATOTTSÁG: 1947-1962: 86 szerzett érmek: 1952-e.s helsinki olimpia: arany; 1954, Svájc: világbajnoki ezüst
