Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-23 / 300. szám
TUD A GEO fM' • márw FANTASZTIKUS KARMr TÓATÍHf T[ I A maják hagyatéka a föld gyomrában Belize Régészek rekonstruálják egy fénykorában magasan fejlett kultúra nyomait Ha elmaradt az eső, háborúk fenyegettek vagy járvány tört ki, a maják leereszkedtek a föld mélyébe. Cseppkőbarlangokban könyörögtek isteneikhez és őseikhez segítségért és tanácsért. Ékszereket, kerámiákat, falfestményeket és emberáldozatok csontvázait hagyták hátra. Majdnem dél van, és a forróság bénítóan ül a Roaring Creek- völgyön, amikor elérjük a szörny torkát: az esőerdő egyik meredek falában egy fekete barlangbejáratot. Liánok és kúszónövények fonják körbe a kapuív oldalait. A boltozat alatt vámpírdenevérek lógnak tömött fürtökben. A barlang hűvös szellőt lehel magából, és türkizkék vizet köp ki gurgulázva, amely tucatnyi medencében gyűlik össze, majd lépcsős vízeséseken keresztül a völgybe folyik. Jaime Awe megáll, gondosan ellenőrzi fejünkre erősített lámpáinkat, sisakjainkat és vízálló hátizsákjainkat, majd az árral szemben óvatosan belegázol a vízbe, a barlang bejáratáig. A víz hideg, és úgy csillog a napfényben, mint az opál. Apró, ezüsfés halak egész raja rágcsaT- ja lábunkat. „Remélem, tudsz úszni” - mondja Awe röviddel azelőtt, hogy lábunk alól elveszítjük a homokos talajt, s leszál- lunk az Actun Tunichil Muknal, azaz a „Kő síremlék barlangjának” sötétségébe, egy utazásra a maják alvilágába. Awe jól ismeri ezt az árnyékvilágot. A Belize- i Régészeti Intézet negyvenkilenc éves igazgatója több mint tíz éve kutatja az ország nyugati részén a barlangokat. A maják számára, akik itt, az esőerdővel borított mélyföldön már több mint háromezer évvel ezelőtt létesítették az első településeiket a barlangok szent helyek voltak. Az isteneik és őseik birodalmába vezető kapuként tisztelték őket, és mitológiájukban egy földszörnyeteg torkaként festették le: egy fehér, Sak Baak Chapaat nevű csontszázlábúnak. Ma a régészek mint Jaime Awe az egyetlen olyan időkapszulaként értékelik a maják alvilágát, amelyik segít nekik ezen letűnt civilizáció szertartásainak megértésében. A maják egész városokat építettek a barlangok környékére, hogy a Föld keletkezését szimbolikusan végigvezessék, és a világegyetem érőit egyensúlyban tartsák. Ugyanis azt gondolták, hogy a barlangokon keresztül Chac, az esőisten felhőket és éltető záporokat küld az országra, így biztosítva a kiadós termést. ■ Füstölőedények bizonyítják, hogyan próbálták a maják az alvilág urait elkábítani a kopálgyanta illatával A nemesek az alvilágban rituális tivornyákat tartottak, ahol hallucinogén gombákkal és növényekkel, az agávé erjedt tevével és a kék marénafa (Loncho- carpus violaceus) háncsával kábították el magukat, az öntudatlanság állapotában segítségért és jó tanácsért fordultak halhatatlanjaikhoz. A barlangok azonban a maják számára egyszersmind a betegség s a szenvedés forrását is jelentették. Hiedelmük szerint ugyanis a barlangok a Xibalba alvilágba vezettek, a „Félelem helyére, ahol fáradhatatlan démonok és védelmező ősök, mohó ragadozó állatok és kitépett szemű szarvasok laknak. Gyilkos sár- és vérfolyókat képzeltek oda, és beszélő ösvényeket, melyek minden betolakodót az őrületbe kergethettek. Egy hosszú kanyargós ösvény vezet az alvilágon keresztül. Bizarr cseppkőalakzatok, hatalmas tornyok, kecses tűsziklák, vékony táblák és kerek gombócok, botok és oromcsipkék, hidak és gátak szegélyezik az utat. Némelyek edényeket és tálakat, tányérokat és vázákat tartanak. Kerámiák, melyek egykor az istenek eledelét tartalmazták, s az évszázadok során beágyazódtak a növekvő cseppkőbe. Egy folyókanyarulatnál Jaime Awe megáll és rámutat egy meredek sziklafalra: olyan, mintha keskeny lépcsőket vájtak volna a sziklába, kapaszkodókat, melyekbe egy lábujjhegy éppen belefér. Felmászunk, és körülbelül tíz méterrel a folyó felett egy fennsíkot érünk el, amelyet agyagdarabok, szénmaradványok, kagylódarabok és állatcsontok borítanak. Közepén tucatnyi cseppkőtöredéket halmoztak fel, amelyek két függőleges palasztélét tartanak. Egy oltár - magyarázza Awe -, és óvatosan végigsimít a két paA MEXIKÓI YUCATÁN-FÉLSZIGET alföldjétől a guatemalai hegyekig és Hondurasig terjedt a maják földje. A legfejlettebb antik amerikai nép volt az övék. Erről tekintélyes piramisok, művészi maszkok és egy teljesen kifejlődött hieroglifaírás tanúskodik, valamint csillagvizsgálók, amelyekben komplex asztronómiai számításokat végeztek. A Kr. e. első latábla szélén. Az egyik simára van csiszolva, hosszú és hegyes, mint egy obszidiánpenge. A másik durván faragott, és minden oldalról kilenc-küenc csipkével díszített. Valószínűleg - véli Awe és kollégái - egy rájatüskét szimbolizál, amelyet a maják a rituáléknál a fül, a nyelv vagy a pé- nisz átfúrására használtak, így táplálva vérrel az isteneket. Generációkon keresztül, Kr. u. 250 és 900 között a maja nemesek itt találkozhattak, hogy isteneikkel kapcsolatba léphessenek. Az utolsó nyomok, amelyeket az oltáron találtak, Kr. u. 830 és 950 körűiről származhatnak; bizonyára olyan nemesek hagyták hátra, akik nem tartoztak egy uralkodócsaládhoz sem. Erre, mondja Awe, egy kakaós serleg utal, amelyet az oltár közelében találtak, és amelyet hieroglifák és két áldozati ceremóniát évezredből, valószínűleg az olmék népből származnak a maják, és kultúrájuk Kr. után 300-900 között érte el csúcspontját, amikor az alföldön fekvő régi szertartási központok több tízezer lakosú metropolisokká nőtték ki magukat. A közös vallás és életforma ellenére a maják nem alkottak egyazon uralkodó által összefogott, összeßggö birodalmat. ábrázoló rajz díszít. Hiányzik azonban róla az elvárható utalás az uralkodónévre. Awe kollégája, Christophe Helmke, a University College London neves szakértője több mint száz kilométeres körzetben, más barlangokban talált szinte ugyanilyen mintájú serlegeket. Helmke úgy véli, hogy egy másodrangú nemesekből álló, szerteága■ A maják hitvilága szerint minél mélyebbre hatolnak a föld mélyébe, annál közelebb kerülnek isteneikhez zó nemesi szövetség ismertetőjelére bukkant. A kilencedik század vége felé, amikor a királyok hatalma inogni kezdett, és lakói a legtöbb városállamot elhagyták, ez a szövetség próbálhatta meg a hercegségek feletti ellenőrzést magához ragadni. Ha valóban forgattak is a fejükben ilyen tervet a nemesek az Actun Tunichil Muknal mélyében, az kudarcra volt ítélve: a 9. század után a Belize-völgy egyetlen városállama sem talált vissza régi nagyságához. A távolabbi, tőle nyugatra fekvő Peten- síkság királyi metropolisainak élete is leáldozott néhány generáció alatt, és benőtte őket az esőerdő. Sajnos még mind a mai napig nem tisztázott, hogy az alföldi maja kultúra milyen okokra visszavezethetően omlott össze ilyen hirtelen. A legtöbb régész azonban azt vallja, hogy a túlnépesedés, a városállamok közötti harcok okozta politikai instabilitás, valamint a természeti katasztrófák együttesen voltak felelősek az összeomlásért. Mint egy katedrális főhajója tárul elénk a főkamra, mélyen a barlang gyomrában, körülbelül 500 méterre a bejárattól. A víz itt egy 183 méter hosszú és 36 méter széles termet mosott ki a földből. A falakról mindenütt cseppkőtűk függenek. Egy közülük hatalmas sztalaktit tőrként nyúlik alá a boltozatról. Kristályos gátak és kiszáradt vízmedencék szövevénye borítja a talajt. A kő a maja kultúra maradványainak százait fogja közre: agyagedényeket, melyek a lámpák fényében vörösen, barnán és narancsszínben csillognak, gránitbaltákat, -furulyákat és -sípokat, kagyló- és csigaházakat, obszidi- ánpengéket és pirittükröket. És emberi csontokat. A cseppkövekből megreszelt fogú és széttört halántékú koponyák állnak ki, falmélyedésekben és hasadékokban kisgyerekek csontvázai fekszenek, a kövezetbe szétszóródott csontdarabok nőttek be. „Ezeket az embereket feláldozták az esőistennek” - mondja Awe. A kutatók 14 csontvázat azonosítottak, amelyek abból a korból származhatnak, amikor a maja hercegek elveszítették hatalmukat az esőerdőben. A lelőhelyek elemzéséből arra következtettek, hogy a korábbi áldozatokat a főkamra első részében hagyták hátra, míg a későbbieket a barlang belsejében. „Egy megsemmisítő aszály szipolyozhatta ki annak idején az országot” - véli Awe. Az emberek éheztek. Az obszidián-, nefrit- és kakaókereskedelem megbénult. Vészhelyzetükben az emberek egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a barlangban. Hogy Chac irgalmazzon nekik, gyerekeket és szüzeket áldoztak fel, akiknek a vére a majáknál tisztának számított. Talán itt található a válasz arra is, hogy miért áldozott te ez a magasan fejtett kultúra. A régészek hosszú ideig ugyanis elhanyagolták a barlangkutatást. Csupán alig húsz éve kutatják a szakemberek - mint például Jaime Awe - rendszerezetten a föld alatti óriási birodalmat. „A barlangok az egyedüli helyek, ahol ennek a kultúrának a hagyatéka érintetlenül megmaradt” - mondja Awe. A városállamokból álló birodalom Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Ajánlatunk 2011. december 28-án beérkezett jelentkezés esetén érvényes. Próbaokrasási ajánlatunk kizárólag az adott megyei napflap terjesztési teiületén lakóhellyel/ tartózkodási hellyel rendelkező előfizetők által vehető igénybe, kérjük, hogy az adott megyei napilap terjesztési területével kapcsolatosan érdeklődjön a megyei napilap helyi tarifával hívható ügyfélszolgálati telefonszámán. Az ajánlatot azok a természetes személyek vehetik igénybe, akiknek az akciót megelőző 3 hónapon belül a megadott személy es adatokkal és/'vagy címen nem volt érvényes, az ajánlatban feltüntetett magazin/magazinokra előfizetése, és nem volt próbaolvasása sem. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseket az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a wvnv.aslapok.hu oldalon. Az ajánlatban feltüntetett magazinok korábbi lapszámait összecsomagolva küldjük ki az akcióban résztvevőknek, a készlet erejéig. Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a GEO világát! Kérjük telefonáljon 2011. december 28-án szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! © Telefonon; (+36-1) 488-5588 © E-mailben: elofizetes@axels.hu Számtalan barlang fonja át az egykori maja birodalmat. Csak néhány éve kezdték meg a föld alatti kincsek felmérését
