Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-07 / 286. szám
2011. DECEMBER 7., SZERDA TŰKOR 15 Csicska voltam, de már szabadultam! szolgatartás Trágyát hordott, autót vezetett, árkot ásott, és korrepetálta a gyerekeket is egy bizonyos „mérnök urat”, aki az egyik legnagyobb szolnoki csicskatartó famíliánál lakik, de ennél tovább nem jutöttunk.- Nem voltam abban a helyzetben, hogy találkozhassunk... - magyarázta később, amikor mégis beszélhettünk. - Mondhatnám azt is: nem voltam a magam ura. Amikor azonban a család több tagját, köztük az én „házigazdámat” is „továbbképzésre” vitte a rendőrség, megváltozott a helyzet. Miután az urak várhatóan hosszabb ideig rács mögött maradnak, leléphettem. S. úrral végül Budapesten futottunk össze, az egyik fővárosi kórház portájánál, ahová - saját szóhasználatával élve - átmenetileg eldugta magát. Egy közeli pizzéria kerthelyiségében ültünk neki, hogy átbeszéljük vele élete utolsó másfél évtizedét, és története tanulságait. Kérdezni sem kellett, dőlt belőle a szó.- Voltam magasan eddigi életem során, és voltam nagyon mélyen is - bocsátotta előre: - Családom, autóm, otthonom volt Tiben álló polgár voltam, akinek mindenki kereste a barátságát. Vállalkozóként azonban hamarosan szembesülnöm kellett azzal, hogy l$vps a munka, szinte; alig akad megrendelésem. Egyre több időt töltöttem a kocsmában. Itt szúrt ki magának az N.-fámí- lia. Először nem kölcsönt kértek, hanem üzletet ajánlottak. Mégpedig az aszfaltbizniszben! S. urat azzal etette be az N. család, hogy sok megrendelésük van aszfaltozásra, de csak készpénzért kapnak alapanyagot a keverőüzemben. Az pedig nincs most nekik! Szálljon be S. úr egy nagyobb összeggel az „üzletbe”, és egy nap alatt megduplázhatja a pénzét.- Talán mondanom sem kell, hogy egyetlen fillért sem láttam tőlük, azóta sem. A rossz tapasztalatok sem tették óvatosabbá S.-t. Továbbra is törzsvendég volt a kocsmában, így N.-ék újra és újra „megtalálták”. Különféle célokra, összesen félmillió forinttal „vették le”, kölcsönben, amit persze azóta sem- Voltam magasan eddigi életem során, és voltam nagyon mélyen is - bocsátotta előre. - Családom, autóm, otthonom volt Tiszafüreden, de az ital mindent tönkretett körülöttem. S. úrra a t.-i polgármester hívta fel először a figyelmünket. Azt mondta róla, hogy értelmes mérnökember, akit helybéli „jótevők” előbb kiforgattak a vagyonából, majd pedig „továbbadtak” Szolnokra, ottani „tartóknak”. Keresni kezdtük hát S.-t, de jó ideig nem jártunk sikerrel. Jól eldugták előlünk. Gelei J.-L. Murányi L. A megyeszékhely ismert csicskatartó helyein kutattunk hónapokig, de találkozni jó ideig nem sikerült vele. A megkérdezett hajléktalanok emlegettek ugyan szafüreden, de az ital mindent tönkretett körülöttem. Villamos üzemmérnökként, aztán vállalkozóként nagyon jól kerestem, de mégis elromlott minden. Alkoholista lettem, és az asszonynak végül elege lett belőlem. Elváltunk. A gyerekek a nejemmel maradtak a füredi házban, én pedig kiköltöztem T.-re, a szüleim megüresedett házába. Hoztam az autót, meg lelépési pénzként négymillió forintot. Sok csicskatörténetet, sok egyéni tragédiát ismerve, a folytatást akár borítékolni is lehetett volna. Egyedüllét, kocsma, új „barátok”, kölcsönök... S. úrra lecsaptak faluja haszonlesői. — Amikor megjelentem T.- n, még mindenki mérnök úrnak szólított. KöztiszteletA kocsmában kötött üzletek ritkán jók mindkét félnek; ittasan az ember megtéveszthető. Képünk illusztráció. látott. Az alkohol még ekkor sem hagyta, hogy felnyíljon S. úr szeme, és tisztán lássa helyzetét. Balekká, hiszékennyé vált az egykor határozott akaratú ember. Nem sokkal később a falubéli „aszfaltbiznisz” másik szereplője, P. is megkörnyékezte. Kölcsönöket kért, amiket soha meg nem adott. Az utolsó ilyen kérés végzetesnek bizonyult.- Háromszázezer forintra volt szüksége, de akkorra már elfogyott a pénzem, hiába fenyegetett. Felajánlotta akkor, hogy tud valakit, aki adna nekem kölcsönt. Igaz, háromszázezer helyett négyszázötvenet kell visz- szaadni egy hónap múlva, de ő majd kifizeti. Az alkohol megtette hatását, belementem. Másnap ügyvéd előtt aláírtam a szerződést, ami szerint a házam szolgál zálogul, ha nem rendezem időre az adósságomat. A többit már kitalálhattuk: a simlis megkapta a pénzt, amit persze nem fizetett vissza; a ház, a kölcsön fejében, az uzsoráshoz került, hősünket pedig egy hónap múlva, annak rendje és módja szerint, kilakoltatták a szülői házból. Hiába hívott rendőrt, S. úr már túl van a mélyponton, és bízik a saját jövőjében A sors egy összehangolt kommandósakció képében sietett S. úr segítségére. Egy hajnalon, miután ők elindultak Budapestre dolgozni, rendőrök lepték meg a család házát. A családfőt elvitték, és ma, még közel egy évvel a rajtaütés után is, előzetesben tartják. A munkából hazatérőknek este a gazda felesége mesélte el a történteket. Igyekezett a csicskák kedvében járni, nehogy azok terhelő vallomást tegyenek az urára. Tökéletesen biztos volt ugyanakkor abban, hogy pénz nélkül egyikük sem tud meglépni. Tévedett, és ez a tévedés segítette hozzá S. urat a szabaduláshoz. — Én akkor már havi rendszerességgel tartottam a kapcsolatot a családtagjaimmal, így volt kihez fordulnom a szabadulásom előtti pillanatokban. Másnap reggel vitába keveredtem a gazdaasszonnyal, aki kinevetett, hogy úgysincs hova mennem. Amikor elment otthonról, egy tiszafüredi barátom jött értem. Hazavitt, s eldugott a városban, majd egy ismerős ismerőse révén Budapestre kerültem. Most sorozatban járok állásinterjúkra. Rendeződött a kapcsolatom a gyerekeimmel. Bízom az újrakezdésben, hiszem, hogy egyenesbe kerülhet még az életem. amikor megjelentek az uzsorás emberei, az megnézte a hivatalos ügyvédi okiratot, majd tehetetlenül széttárta a karját. A mérnök úr az utcán találta magát. A történetnek persze még korántsem volt vége, legfeljebb egy új fejezete kezdődött el. „Jótevője” ajánlatot tett S. úrnak: van egy tehetős szolnoki vállalkozó barátja, akinek szüksége lenne egy értelmes, talpraesett személyre; lakást és fizetést is ad, és ha érdekli S.-t, ő azonnal felveszi vele a kapcsolatot. Rövid idő múlva a „barát” máris T.- n termett, feleségestül együtt.- Hogy fizettek-e értem, nem tudom, de megmondom őszintén, nem is érdekel. Örültem, hogy végleg a hátam mögött hagyhattam a falut. Még úgy is, hogy afféle entellektüel csicska lettem! A hely, ahová S. úr került, legendás perifériája Szolnoknak. Sokat mesélhetnének róla azok a hajléktalanok, akiknek volt már szerencséjük errefelé „lakni”. A fő-fő csicskatartó vidék, ahol egymást érik az erre berendezkedett porták. S. amolyan mindenes lett a családnál: ha kellett, vezette a család luxusautóját, ha viszont kellett, őrizte a tehenet is az árokparton. Gyorsan megérthette, hogy hová került: a nyugdíját folyószámlára, bankkártyára kapta, de a pénzre a kezdetektől a ház asszonya „vigyázott”.- Tulajdonképpen nem volt rossz dolgom. A porta végében, éfef alsóépületben laktam. Engem nem bántottak, a napi kaja jó és elégséges is volt. Mellé egy liter bor és egy doboz cigaretta járt mindenkinek. Még a gyerekeiket is korrepetáltam - emlékezett immár nevetve, saját akkori fontosságára. Kezdetben tehát a ház körül dolgozott hősünk: disznókat gondozott, a pávákatj!) nevelte, és fialtatta a kutyákat. Később Budapestre hordtak földmunkákra őt és társait. Minden reggel négy órakor indultak öten, autóval, Szolnokról. Napi negyvenezer forintot kerestek, amit természetesen a gazda kapott kézhez.- Akkorra már elegem lett az egészből. Már nem ittam, így kitisztult a fejem, és kristálytisztán átláttam a helyzetemet. Egyetlen cél lebegett a szemem előtt: mihamarabb megszabadulni a „gazdáimtól”. Kengyeliek is gyűjtenek a rászorulóknak Gyűjtést szerveznek a kengyeliek is a rászorulók számára az ünnepek közeledtével. - Igen sok, nehéz körülmények között élő ember, köztük idősek, nagycsaládosak élnek nem csak megyénkben, hanem szerte az országban — mondta a helybéli Márton Já- nosné szervező. - Ezért csatlakoztunk önkéntesként a Miku- lásGyár kezdeményezéséhez. Megunt ruhaneműket, játékokat, háztartási eszközöket stb. gyűjtünk, melyekre másoknak már nincs szükségük, de ajándékként adhatóak. Nem csak a kengyeli, hanem az ország más területein élő rászorulók számára is szeretnénk örömet szerezni a felajánlásokkal. ■ B. B. Benéztek az „ablakon’ . Osztályfőnöki órán tegnap a szolnoki Széchenyi Gimnázium 13. E osztályának tanulói látogattak a megyei Kormányablakba. A tanulókat dr. Lengyel Györgyi kormánymegbízott köszöntötte. A diákok a gyakorlatban is kipróbálhatták a bejelentkezést a hivatal dolgozói segítségévet akik a közelgő ünnep kapcsán ajándékokkal kedveskedtek a fiatal ügyfeleknek. Elvitte a repce jó részét a csapadékmentes idő Megyénkben az őszi káposztarepce-állomány 75-80 százaléka egyáltalán nem, vagy csak gyengén, hiányosan kelt ki. A kikelt állományok fejlettsége is jórészt visszamaradott, állapota messze elmarad a biztonságos áttelelés- hez szükséges szinttől - tudtuk meg Kiss Róberttól. A megyei kormányhivatal földművelés- ügyi igazgatóságának vezetője elmondta, a vetésterület egy részét már őszi búzával újravetették a termelők, másik részébe majd napraforgó, esetleg kukorica kerül a tavasszal. A ki nem kelt, vagy gyéren kelt és kitárcsázandó repcetáblák termelői hektáronként jelentős, több 'tízezer forint veszteséget könyvelhetnek el a feleslegessé vált vetőmag, talajmunka és vetési költségek révén. Mindez sajnos nem meglepő, mivel megyénk területén számottevő eső nem hullott. Megyénkben egyébként november elején befejeződött a későn elvetett kukoricaállományok betakarítása is, a termésátlag közelíti hektáronként az 5 tonnás szintet. A hosszú, száraz ősz miatt a termény betakarításkori nedvességtartalma megfelelő volt, így jelentős szárítási költség nem terhelte a termelőket. Emellett végeztek a néhány száz hektáron termesztett cukorrépa betakarításával is, a termésátlag 58,18 f/ha lett. ■ B. Gy. Világháborús dokumentumok a levéltárban Érdekes családi dokumentumokat vásárolt a mezőtúri Oláh Istvántól a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. Az iratok - többek között egy épségben maradt első világháborús fronti napló, valamint néhány akkor készült katonafotó is - egy korábbi pályázat során kerültek elő a családi archívumból, és a megvásárlásukra támogatásból nyílt lehetősége a levéltárnak.- Most először vásárolhattunk magángyűjteményből ilyen módon — kommentálta az ügyletet dr. Fülöp Tamás igazgató. - A dokumentumoknak nagyon komoly forrásértéke van. A napló például jó betekintést enged az isonzói fronti hétköznapokba, m L. M. L.
