Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-04 / 258. szám

ÚJ NÉPLAP —2011. NOVEMBER 4., PÉNTEK HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ Miniszteri dicséretet kapott a kórház rendelőintézete A Hetényi kórház rendelőintéze­tére óriási teher nehezedik. Hoz­zájuk érkezik a háziorvosok ál­tal beutalt járó betegek többsége, az itt dolgozók fogadják mind­azokat, akiknek szakorvosi ellá­tásra van szükségük. Áldozatos munkájukat a Nemzeti Erőfor­rás Miniszter Elismerő Oklevele kitüntető címmel ismerték el.- Ez a díj a rendelőintézet egész kollektívájának szól, s túl­zás nélkül mondhatom, hogy óriási megtiszteltetést jelent — mondta el dr. Mózer Erzsébet, az intézet vezető főorvosa. - Ez az elismerés azt jelzi számunkra, hogy a szakmában dolgozók úgy értékelik, hogy a körülmények­hez képest a lehető legjobban vé­gezzük a munkánkat. Az itt dolgozók az utóbbi évek­ben nagy gondot fordítottak ar­ra, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsanak ki az alapellátásban dolgozókkal és a kórházi osztá­lyokkal egyaránt. Ezzel nem csak saját dolgukat könnyítik meg, de a páciensek is sokat pro­fitálhatnak belőle. Amint a főor­vosnő kiemelte, a legfontosabb számukra, hogy minél betegköz- pontúbbá tegyék a rendelőinté­zetet, ennek érdekében szinte minden szakrendelés előjegy­zéssel működik már. Az időpont­ok kiválasztásakor messzeme­nően figyelembe veszik a páci­ensek igényeit, így a munkaidőt, sőt akár a busz, vonat érkezésé­nek idejét is. Ezt a rendszert ter­mészetesen folyamatosan to­vább finomítják, s ehhez a hoz­zájuk fordulók segítségét, javas­latait is várják. — Korábban már egy véle­ményládát is kihelyeztünk és nagy örömünkre sokan jelezték ily módon esetleges problémái­kat - tette hozzá dr. Mózer Er­zsébet. - Emellett sokan fejezik ki köszönetüket, dicsérik a segí­tőkészséget, ami természetesen igen jóleső érzés mindannyiunk . számára. Ugyanakkor természe­tesen senki sem lehet maradék­talanul elégedett, hiszen nálunk is emberek dolgoznak, akik hi­bázhatnak. Törekszünk azon­ban arra, hogy minél többen tá­vozzanak tőlünk elégedetten, egészségesebben. ■ Az oldal az intézmény és a kiadó e&üttműködése alapján jött létre. A költségeket a megrendelő fél fizeti. Intenzíven segíti a fejlődést Ezt a nagy ívű tevékenységet kö­szönték meg a Batthyány-Strat- tmann László-díjjal, melyet a megyei kórház megbízott fejlesz­tési igazgatója a napokban vehe­tett át Réthelyi Miklóstól, a Nem­zeti Erőforrás Minisztérium ve­zetőjétől. Dr. Tölgyes Annának túlzás nélkül az egész élete az egészségügyről szól, közel 45 esztendeje.- Édesanyám is az egészség­ügyben dolgozott, más lehetőség tehát szinte fel sem merült ben­nem — emlékszik vissza a főor­vosnő. - Már 13 éves koromtól minden nyáron vállaltam vala­mi testhez álló munkát a kórház­ban, így takarítottam, voltam gyógyszertári segéd, de az ápo­lásban is segítkeztem. A szüleim pedagógus pályát képzeltek el nekem. Ennek ellenére egész­ségügyi szakközépiskolát végez­tem és akkoriban műtősnő sze­rettem volna lenni. Volt azonban egy mentorom, Boros István bel­gyógyász, aki úgy vélte, ennél többre vagyok hivatott és bizta­tott, hogy jelentkezzek az orvosi egyetemre. Ha találkozunk, az­óta is mindig elmondom neki, hogy ő tehet mindenről - mesé­li mosolyogva dr. Tölgyes Anna. Végül a szegedi egyetemre je­lentkezett, s eleinte sebésznek készült. Gyorsan kiderült azon­ban, hogy ez a szakma nem nő­nek való, így végül az anesztezi- ológia és intenzív terápia mellett döntött. A szolnoki kórházba 1980 október 1-jével került, s az­óta kis megszakítással itt dolgo­zik. 1995 májusától vezeti az in­tézmény intenzív osztályát, köz­ben 2004-től minőségirányítási vezetővé nevezték ki, 2009-től pedig fejlesztési igazgató lett.- Az aneszteziológia és az in­tenzív terápia egyfajta határok nélküli terület, közel áll a sebé­Jelenleg is nagyszabású fejlesztés, az új sürgősségi ellátó tömb építése zajlik a kórházban — mutatja dr. Tölgyes Anna szethez, csak a líra másik olda­lán - indokolja egykori választá­sát. — Szükséges hozzá, szinte minden osztállyal korrekt kap­csolat kialakítása. Kisebb be­uraivá válunk. Ez pedig óriási fe­lelősséget jelent. Nyilvánvaló, hogy az intenzív osztályon nap mint nap nagyon sok szomorú dologban van részünk. Ugyan­ez beteget, hanem ennek a szakmának a elaltatunk valakit, gyakorlatilag átvesszük az irányítást a szervezete felett, túlzás nélkül élet-halál uraivá válunk. avatkozások itt is történnek, melyhez kell egy kis kézügyes­ség. Igen nagy határozottságot, döntésképességet kíván. Nem el­altatni nehéz a beteget, hanem felébreszteni, ez ennek a szak­mának a szépsége. Amikor elal­tatunk valakit, gyakorlatilag át­vesszük az irányítást szervezete felett, túlzás nélkül élet-halál akkor óriási töltést ad, amikor az egykori betegek már gyógyultan visszatérnek, s megköszönik a törődést. Ilyen volt például, ami­kor egy korábbi súlyos koponya­sérült fiatal azzal tért vissza, hogy elvégezte az egyetemet. Nemrégiben pedig egy infarktu­sos beteg jött, mutatva az unoká­ja fényképét, akit nem is látha­tott volna, ha mi nem segítünk rajta. A közvetlen, mindennapos gyógyító munka az utóbbi idő­ben azonban háttérbe szorult dr. Tölgyes Anna életében. Fejlesz­tési igazgatóként továbbra is se­gíti ugyan a betegek gyógyulá­sát, ám elsősorban azzal, hogy minél jobb infrastruktúrát pró­báljon megteremteni ehhez.- Közel harmincéves aneszte- ziológiai-intenzíves szakmai ta­pasztalat után 2009. március 1- jétől kaptam megbízást az inté­zet fejlesztési igazgatói beosztá­sára - mondja. - Tevékenysé­gemhez tartozik a főigazgató közvetlen irányítása mellett az intézet komplex fejlesztéséhez kapcsolódó területek feladatai­nak, valamint a mindezekkel összefüggésben felmerülő admi­nisztratív feladatok irányítása, a pályázati lehetőségek figyelése, azok előkészítése és a megvaló­sítási szakasz felügyelete. Mun­kámat nagyban segítette és segí­ti, hogy ismerem a kórházat, va­lamint a szakmából adódóan ko­Névjegy NÉV: Dr. Tölgyes Anna SZÜLETETT: Makó, 1956. március 10. VÉGZETTSÉG: Szegedi Orvos- tudományi Egyetem, anesz- teziológia-intenzív terápia szakvizsga, belgyógyászati szakvizsga hobbi: kertészkedés, well­ness, könyvek rábban az intézet valamennyi osztályával szinte napi kapcso­latban álltam. A mostani díjat nagy megtisz­teltetésnek tartja ugyan, mégis úgy érzi, a kitüntetés nélkül is ugyanúgy végezné munkáját.- Már maga a tény is óriási el­ismerésnek számít, hogy felter­jesztettek egy ilyen magas cím­re - hangsúlyozza. - Bizonyíté­ka annak, hogy a velem együtt dolgozók nagyra értékelik mind­azt, amit a kórház fejlődéséért teszek, teszünk évek óta. kitüntetés Kamaszkorától az egészségügy tölti ki az életét Dr. Tölgyes Anna évtize­dek óta az „első vonalból” segíti a betegek gyógy­ulását a Hetényi Géza kórházban. Sokáig köz­vetlenül, az intenzív osz­tályon tette ezt, az utóbbi években pedig főként a háttérből irányítva, az in­tézet fejlesztésén keresz­tül teszi jobbá a körülmé­nyeket. Munkatársunktól Zavartalan betegellátásért dolgozik a láthatatlan koordinátor elismerés Pro Sanitate-díjat vehetett át a megye legnagyobb egészségügyi intézményének ápolási igazgatója Saját magát csak úgy jellemzi, ő a „láthatatlan koordinátor”. Né- hányan talán az intézetben dol­gozók közül sem ismerik fel, ha megfordul egy-egy kórházi osz­tályon, munkája nélkül azonban azonnal érezhetőek lennének a fennakadások a Hetényi Géza kórház mindennapjaiban. Ma­roska Anikó immár tíz esztende­je dolgozik ápolási igazgatóként a megye legnagyobb egészség- ügyi intézményében.- Azt szoktam mondani, hogy végigjártam ennek a szakmának az összes lépcsőfokát - meséli. - Annak idején, 1987-ben a gim­náziumi érettségi után segéd­ápolóként kezdtem a munkát. A gyermekosztályon dolgoztam, ahol igen nagy ugyan a felelős­ség, óriási kihívást jelent, hogy a kicsik sokszor még meg sem tudják mondani, mi fáj nekik, ugyanakkor a sikerélmény is na­gyobb. A kis betegek őszintesé­ge, kedvessége, gyógyulási haj­lama, akarása sok mindenért kárpótol. Végül 2001-ben már a gyermekosztály vezető ápolója­ként kért fel az akkori főigazga­tó, hogy vállaljam el az ápolási igazgatói posztot. De hogy pontosan mit is csinál egy kórház ápolási igazgatója? Munkája természetesen igen sokrétű, Maroska Anikó is hosz- szasan sorolja a különböző terü­leteket. Nyilvánvaló, hogy az egyik legfontosabb az ápolási Maroska Anikó Pro Sanitate- díjat kapott munka szervezése és fejleszté­se, emellett azonban hozzá tarto­zik többek között egyes ápolást érintő közbeszerzési eljárások háttérmunkája, a képzésekkel, gyakorlati oktatással kapcsola­tos szervezőmunka, humánerő­forrás-gazdálkodás, a civil szer­vezetekkel való kapcsolattartás, valamint a kórház PR-tevékeny- ségének jelentős része. Neki is köszönhető, hogy a szakdolgo­zók zavartalanul végezhetik mindennapi munkájukat és fo­lyamatos kisebb-nagyobb fej­lesztések valósulnak meg a kór­házi osztályokon. Hosszú évek óta végzett tevé­kenységét a hazánkban adomá­nyozható egyik legmagasabb egészségügyi miniszteri kitün­tetéssel, a Pro Sanitate-díjjal is­merték el a néhány nappal ez­előtti ünnepségen.- Nagyon megtisztelőnek tar­tom az elismerést, de természe­tesen ez nem csak nekem szól - hangsúlyozza az ápolási igazga­tó. - Egyedül nem tudtam volna mindazt elérni, ami az intézet­ben az utóbbi évek során megva­lósult. Ebben a díjban benne van minden szakdolgozó áldozatos munkája, nélkülük nem működ­hetne a betegellátás. Támogatásuk, segítségük el­engedhetetlen feltétele a mun­kámnak és a kórház fejlődésé­nek egyaránt. Köszönöm a segít­ségüket! ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents