Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-24 / 275. szám

ÚJ NÉPLAP —2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK * m m „Sebesvonat indul Szolnok­ról a bajnoki cím felé.” A minden állomáshelyen hall­ható dallam után, akár ezt a szöveget is mondhatná a hangosbemondó. Jogosan te­hetné, hiszen a Szolnoki MÁV FC jelenleg kerek har­minc ponttal az első helyen áll az NB II Keleti csoport ta­belláján. Ugyan nem lehet még elkönyvelnünk a bajno­ki címet, hiszen az őszi sze­zon se ért véget, de a csapat helyezése, gólaránya és mu­tatott játéka alapján bizako­dóak lehetünk. Persze min­den csapatnak^--^ . akadnak r>vá-^P iisai, akik» ^ megnehezüli p' ^ tik a dolgukat mß a cél elérésé-^^^ * ben, jelen esetben a bajnoki cím megnyerésé­hez vezető utat. Ez egyálta­lán nem gond, sőt ez a fajta harc még inkább izgalmassá teszi a bajnokságot. A MÁV két legfőbb riválisa a Cegléd és a Békéscsaba, csák 3-3 ponttal vannak lemaradva, ami joggal adhat okot arra, hogy nem szabad kiengedni, mindvégig koncentrálni kell, hogy a legjobb eredménye­ket érje el a csapat. A szolnoki szurkolók való­ságos góleső szemtanúi le­hetnek, hiszen a kék- fehér legénység az eddigi mérkő­zések során 31 gólt szerzett, ebből hazai pályán húszat láthatott a nagyérdemű. A csapat gólerőssége mögött a nagyszerű rövid passzos já­tékok, illetve a jól kihasznált kontratámadások állnak. Csapatunk szombaton újra pályára áll, a REAC gárdáját fogadja. Én szeretném, hogy akit teheti, a hideg idő ellené­re is kijönne a meccsre, és szurkolna a gárdának! Szól­jon hangosan a buzdítás: Hajrá, Szolnok, Hajrá, MÁV! VÁRNAGY TAMÁS ’ Sí,í™Ste,:56/5»?4?--------------------—I — DIÁKVILÁG Jaj, én ezt nem merem..! bátorság Az a baj, hogy olykor túlkomplikáljuk a helyzeteket Akarom, de nem merem — ez a félénkekre jellem­ző hozzáállás. Sokunk­kal előfordul, hogy vala­mit nagyon szeretnénk, de az adott pillanatban nem tudunk túllépni ma­gunkon. Nincs elég bá­torságunk. Márton Boglárka, Tiszaparti Néha semmiségekről van szó. Például egy számmal nagyobb nadrágot kellene kérni az üz­letben, vagy éppen megkérdez­ni egy járókelőt arról, merre van valami. Nem nagy dolgok ezek, mégis nehezen megy. Pe­dig csak ki kellene nyitni a szánkat... És éppen ez az, ami lehetetlen feladatnak tűnik. De mitől félünk? Vagy például ami­kor felelésre készülünk, sokan közülünk nem azon idegesked­nek, hogy hányast kapnak, ha­nem azon, hogy a többiek vajon mit gondolnak róluk. Legtöbb­ször persze semmit (rosszat)! Örülnek, hogy nem őket szólí­tották fel!:-) menni fog a dolog! Nem kell mindenkivel rögtön összebarátkozni, úgyis kialakul, kivel vagyunk egy hullámhosszon... Időnként gondot okoz beil­leszkedni egy társaságba Rengeteg ilyen esetet lehetne még felsorolni. Mind-mind ar­ról szól, hogy egyszerűen túl­komplikálunk egy adott helyze­tet, és bár tudjuk, hogy lazább­nak kéne lennünk, nem sike­rül. Van persze, amikor komo­lyabb dolgokhoz kéne bátorság. Egy vizsgakor, szerepléskor, amikor több em­ber előtt kell bi­zonyítanunk, nyilván nehe­zebb meg­őriznünk a hi­degvérünket. Pedig a maga­biztos kiállás fél siker, és ha ehhez még fel- készültség is párosul, akkor tényleg nincs mitől tarta­nunk! Szintén helyzetben fontos tudnunk, hogy nem ronthatunk el sem­mit! Adjuk magunkat, legyünk kedvesek és nyitottak, és akkor nehéz, amikor egy idegen társaságba kerülünk, és be kel­lene illeszkedni, azonban fogalmunk sincs, hol kezdjük az ismerkedést. Ilyen A kulcs, hogy higgyünk magunkban! szerencsére a bátorság ta­nulható! Ha cikis dolog tör­ténik velünk, akkor ne őr­lődjünk rajta napokig, hete­kig, hanem vonjuk le a ta­nulságot, és fordítsuk a hasznunkra! Esetleg figyel­jünk meg számunkra maga­biztos embereket, ők hogyan viselkednek egy-egy helyzetben! Fejlesszük a kommunikációs készsé­günket! A bátortalanság hát­terében gyakran önbizalom- hiány áll, tehát a legfonto­sabb: higgyünk magunkban! Ha ez megvan, a többi jön magától!:-) Karácsonyi fények, ünnepi illatok... novemberben? Karácsony... A legcsodálato­sabb ünnep, melynek dátu­ma minden gyermek, felnőtt, idős ember számára is­mert: december. 24. A sze­retet ünnepe ez. Napjainkban azonban egyre inkább érezhető, hogy az ajándékok tömkelegé és a mértéktelen pénzköltés váltja fel a karácsony lényegét. Ezt a felgyorsult életmód okozhatja. Mással nem lehet azt magya­rázni, hogy már október végén és november elején, a csoki Mi­kulás-figurák megjelenése után a boltokban szinte elsza­badul a pokol. A reklámok már a karácsony hangulatát idézik, és arra sarkallnak, hogy készü­lődjünk, le ne maradjunk. S pont ez teszi kissé grotesz- ké az egészet, hisz eleinte kine­vetjük, de egy kis idő után még­is felvesszük a rohamtempót. S ami még borzasztóbb, hogy az üzletekben olyan embertömeg van, mintha holnap már kará­csony lenne. Persze ezzel nem azt mon­dom, hogy nincs értelme-készü- lődni. Mert én is nagyon imá­dom a „karit”: azokat az illato­kat a családi együttlétet, a nagy evéseket és az ajándékokat is. Ezek valóban csodálatos dol­gok! De emberek, állj, még csak november van! HATVANI BRIGITTA, TISZAPARTI 13 Címtelen impresszionista Az elmém mindig vissza­ránt... Egy tavaszi nyárba, Ahol üvöltött a boldogság. Vacogtató lázba zárva, Fahéjas, őrjítő bódultság. S most, hogy újra láttam, Azt a beteges zöld szem­párt, Rikítószürke vízió ontotta, Az elmúlt képek halk zaját. Álom pergett le agyamban: Montázsolt, vágyódó film­kockák. ’CHELLE Különös volt.» ... amikor először találkoztam velük. Olyanok voltak, mint én: „fűzősök". So­kan voltak, és mindenki mosolygott. Első nap még eg/iküket sem ismer­tem, mégis furcsa érzés fogott el, mi­kor velük voltam. Hirtelen azt érez­tem, tartozom valahova, és ahogy tel­tek a napok, ez az érzés egyre erősö­dött bennem. Barátokra leltem, olya­nokra, akik megértették, min megyek keresztül. Ők nemcsak a mosolyom látták, hanem azt is, hogy mennyit dol­goztam azért, hogy ez a mosoly ott csilloghasson az arcomon. Szavak nélkül is megértettük egymást, és egységet alkottunk. Kortól és nemtől függetlenül mélyebb kötelék alakult ki közöttünk, mint amit valaha is remél­tem. Ha bármi történt, bárkinek el­mondhattam. Nem voltak titkok, nem súgtak össze a hátam mögött, és nem bámultak meg. De a legkülönösebb az volt, hogy érdekelte őket, ki vagyok, hogy igazából ki vagyok, honnan jöt­tem, mi fáj és hová tartok. Érdekelte őket a történetem, ahogy engem is az övéké. Végre nem voltam más. Egy hétig átlagos lehettem, elfelejthettem a problémáimat és elkezdtem más­kép nézni magamra. Megtanultam, hogy büszke legyek arra, aki vagyok. Azóta is minden nap eszembe jutnak. Sokszor meritek belőlük erőt, mert tu­dom, hogy büszkék lesznek rám, és én is rájuk. Az az egy hét, amit együtt tölthettünk, megváltoztatott. Még ma is naponta kapok valakitől üzenetet, csupán egyetlen kis rövidke monda­tot: „Hogy vagy?”, és ez felvidít. Külö­nös érzés, hogy vannak, akik a távol­ból is törődnek velem, akikkel én is törődhetek. Jó tudni, hogy több hét el­teltével sem bomlottak szét ezek a kötelékek. És ki hitte volna, hogy épp egy korzettes táborban találom meg azt, amire mindig vágytam?! FAZEKAS BIANKA, 10. D, VKG (Hogy mi az a korzett? A gerincferdü- lésesek hordják, ez egy kemény mű­anyag háttámasz - az ő problémá­jukhoz tervezték — olyan, mint egy mellény.) HIRDETÉS a Kecskeméti Főiskola GAMF Karón!- anyagmérnöki £ - gépészmérnöki ni - ipari termék- és 'm formatervező mérnöki N - járműmérnöki p - mérnök informatikus 2 - műszaki menedzser í - műszaki szakoktató A nyílt nap részletes programja megtalálható weboldalunkon: www.gamf.hu 2011* november 29« 9sOO Kecskemét, Izsáki út 10. És láttam az épülő katedrálist könyv és film Ken Follett fordulatos cselekményeket tár elénk Ármány, szerelem, gyilkosságok, tikok és trónviszályok, fordulatos cselekmények - mindez a XII. századi Angliában. Ken Follett ki­váló könyvet alkotott 1989-ben, ami a magyar olvasók kedvence is lett. A katedrális egy történele­mi krimi, amely az angol trón­örökös rejtélyes halálával, és I. István trónra lépésével kezdődik. Közel húszéves trónharcok köz­ben bontakozik ki a cselekmény. A főszereplő, Tamás mester, egy elszegényedett építőmester, álma egy katedrális felépítése, ami a cselekmény alapja. E köré csopor­tosulnak a szereplők: a becsvá­gyó püspök, Waleran, a titokzatos vörös hajú Jankó, boszorkányos anyjával, Ilonával, aztán Tamás gyerekei, a kis Márta és Alfréd, és a templom ájtatos priorja, Fülöp. A szereplők cseleke­deteit a haszon és becsvágy vezérli. Az el nem ért szerelem és a bosszú kegyet­len, ha valamelyik szereplő ma­gasabb pozícióba kerül. A könyvből készült filmet egy nyolcrészes minisorozatban for­gatták le, részben Magyarorszá­gon. A szereplőválogatás zseniális volt, és a film minősége méltó a könyvhöz. Jó színészi alakításokat láthatunk, a kor és jellemrajz is kiváló. Ám nem elég csak a filmet megnézni. A könyvet is érdemes elolvasni, élvezetesebb a világ, amely elétek tárul a gyönyörű tá­jak, mesés kastélyok, véres csaták hangulatában. Tizenhét év vára­kozás után megje­lent A katedrális „folytatása” is: Az idők végezetéig. Ken Follett most a XIV. században helyezte el a történetét: dúl a százéves hábo­rú, és fél Európát elsöpri a pestis. A két könyv nem összehasonlít­ható, sokan az első részt felül- múlhatatlannak tartják, szerin­tem a második rész kor és téma- választás szempontjából jobb. Végül valami személyes: négy éve, amikor olvastam a Katedrá­■ A gyönyörű tá­jakon ott a csa' ták hangulata. list, megfogott valami. Elfogott az olvasási vágy, amit az ember nem érez minden könyvnél. Él­vezet volt továbbolvasni, beleélni magamat a korba, szemem előtt látni az épülő katedrálist. Rögtön el is olvastam Az idők végezeté- ig-et is... Javaslom minden Ken Follett-rajongónak... BOZSÁNYI SZABOLCS, 11. C, VERSEGHY Az oldalt támogatja:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents