Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)
2011-11-19 / 271. szám
2 ÚJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 19., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Szolnoki roma fiú Junior Príma Díjjal tehetség A Gyermekvárosban nevelkedett, s az ország kiugró tehetségei közé került Zsákai Istvánt Junior Prima Díjjal jutalmazták a népművészet és közművelődés kategóriában. Tehetsége, szorgalma, kitartása vezetett a sikerhez. Egy valamire azonban ma sem tudja a választ, hogy jó dolog-e családban élni. Neki ugyanis ez nem adatott meg. L. Murányi László „... megtetszett nekem a kézművesség. Hogy a kezem által tudok alkotni; hogy nem kell, elmenjek a boltba, megvennem, ami kell. Nem késekkel kezdtem, ... Elsőnek szalmából fontam, egy kis szívet, emlékszem, nőnapi ajándékba adtam. Aztán jött egy kis agyagozás, bőrművesség, aztán a fafaragás.” Még 2007-ben nyilatkozta mindezt egy újságcikkben egy akkor még csak 26 éves, önmagát a Szolnoki Kézműves Kör tagjának valló fiatalember, Zsákai István. Egy néhány hete keltezett hír viszont már arról szólt, hogy először kaptak Prima Pri- missima Díjat a népművészetben és közművelődésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó, 30 évesnél fiatalabb tehetségek. Köztük Zsákai István, aki — a hivatalos indokolás szerint - késkovácsként kapta az elismerést. Az ünnepi fotón tizenkét díjazott fiatal tehetség áll a színpadon, egyvonalban, kezükben a díjjal más világ volt, mint az előző. Bejött Galánfi András bácsi az órára, és azt mondta: no, mit akartok ma csinálni a fával? Ez kellett nekem! A pásztorfaragások ihlettek meg legjobban, és ilyen tárgyakat kezdtem faragni, fából és szaruból is. 2002-ben, 21 évesen, megkaptam a Népművészet IfZsákai István huszonegy évesen kapta meg a Népművészet Ifjú mestere címet A vérszerinti családomat nem ismerem. Igyúzután én ide jövök mindig haza, ebbe a kis khm ín esműhelybe. ju Mestere dig haza, ebbe a kis kézművesműhelybe, ahol minden tárgy ismerősen fogad. Mondom, apámról, anyámról, hál’ istennek, semmit nem tudok... Most már jól is van ez így. Ha nem voltak mellettem gyerekkoromban, ha nem voltak az életem részei akkor, amikor egy gyereknek igazán szüksége van a szülei jelenlétére, akkor most már minek jönnének? Idegen emberekként találkoznánk, még az is lehet, hogy elbeszélgetnénk, aztán ... menne úgyis mindenki a maga útjára. Akkor meg minek? Semmi értelme nem lenne már... Ülünk a szolnoki „gyivi” aprócska, mégis annyi csodát rejtő kézművesműhelyének faasztalánál, körülöttünk gondos kezek takarítgatják ösz- sze éppen a délutáni foglalkozás faforgácsait és fűrészporát. Zsákai Pista kis utódai fa- ragtak-farigcsáltak itt, egész délután; „intézeti” gyerekek, akiknek a kezéből, estére kellvén, úgy kellett kiparancsolni a vésőt,sakala pácsot Nem sokkal előbb még tévések is forgattak a műhelyben. Érdekes, azt milyen nagyon akartam akkor. Hatalmas bizonyítási vágy dolgozott bennem, hogy megmutassam: képes vagyok elérni! Ma már másképpen gondolkozom, mást tartok fontosnak az életben, nem a címet, nem a külső elismerést Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülnék a mostani díjnak... ... Próbálok ebből élni, nem haltam még éhen - nyilatkozta abban a korábban említett 2007-es cikkben. No, és ezt is: gyerek, meg család nincs, majd lesz. Nincs műhelyem sem, mert egyszerűen nincs rá pénzem. Nem fontos. Majd lesz. Kialakul. Ha az ember dolgozik becsülettel, annak eredménye kell legyen. Halkan zizzen a papír az asztalon, amint lassan belelapoz saját, évekkel korábbi Csak az utolsó pillanatban postázta a jelölést járó szobrocska és az oklevél. A sor szélén egy, ma már Hajdú-Bi- harban, Bocskaikerten lakó, cigány fiatalember álldogál, kissé zavart mosollyal az arcán. — Ha kérdezik, azt mondom: szolnoki vagyok. Mi mást mondhatnék? Ugyan Törökszentmik- lóson születtem, de Szolnokon, a Gyermekvárosban nőttem fel. Még a hagyományos, nagy intézetben kezdtem, aztán jött a lakásotthonos átalakítás, és kiköltöztünk az intézményből. A vér szerinti családomat nem ismerem, így aztán én ide jövök min- Az általános suli után faipari szakiskolába mentem tanulni, itt Szolnokon. Bútorasztalosként kezdtem, de nagyon hamar megbizonyosodtam: nem nekem való szakma az. Bár szenvedélyesen szerettem a fát, ez a szakma nem adta meg nekem azt a fajta hatalmas szabadságot, amit egyébként a fa adhat az embernek. Reszelni, fűrészelni tanítottak volna bennünket, és engem ez nem elégített ki. Ennél többre, sokkal többre vágytam! Átiratkoztam Nádudvarra, a népi kismesterségek szakiskolájába. Az már egészen zsákai Pistát Deák Péter, a szolnoki „gyivi" mentálhigiénés szakembere, a sokat emlegetett kézművesműhely vezetője ajánlotta a Junior Príma Díjra.- „zsák” nagyon tehetséges, ez látszott már diák korában is - mondta elgondolkodva Deák Péter, reflexszerűen csak a régi, intézeti becenevén említve az eg\ kori tanítványt. — Jó gyerek volt, nem kellett sokat fegyelmezni. A fafaragásban ugyanúgy kiemelkedő teljesítményre volt képes, mint most a kovácsmesterségben. Az utolsó pillanatban szereztem csak tudomást arról, hogy bárkinek lehetősége van jelölni a díjra, a népművészet és közművelődés kategóriában. Nekem azonnal ő jutott eszembe, hogy nála jobban aligha érdemli meg valaki is az elis- merést. Nagy on mélyről indult, és kizárólag magának, a tehetségének köszönheti, hogy sikerült kitörnie az állami gondozotti sorból. gondolataiba. Érdekes szembesítés. Értelmezni és újraértelmezni, néhány pillanat műve csak. — Továbbra is ebből próbálok élni, és többnyire sikerül is... Műhelyem még most sincs. Sokba kerülne. A konyhámban dolgozom, de így is tudok annyi kést, bicskát készíteni, amennyi a megélhetésemet biztosítja. Család...? Még mindig nincs, de mondom most is: majd lesz! Tüdőm, hogy egyszer csak eljön. Hogy vágyom-e rá? Nem tudom! Hiszen igazából azt sem tudom, milyen belülről egy család: jó-e vagy rossz? Mi, intézetisek, honnan is tudnánk, milyen családban élni? Beraktak bennünket háromszáz gyerek közé, és mi voltunk egymás családja. Kaptunk ott elég sok rosszat, de volt azért részünk jóban is... Aztán kiraktak bennünket egy-egy lakásotthonba, és olyat kellett volna játszanunk, hogy mi egy család vagyunk. Hát nem lettünk az! Nem csoda, ha most, közel harmincévesen se igazán sokat tudok erről... Az ünnepi fotó érdekes és árulkodó. Rajta többnyire zenészek, különböző műfajokból; mindenki elegáns, a mosolyok természetesnek tűnnek, csak a kép bal szélén álldogáló Zsákai István tűnik másnak. És nem ám csak a bőrszíne, a látható cigánysága miatt. Mintha nem tudna mit kezdeni az ünnepléssel, a csillogással, a villogó vakuk fényével. A műhelyben, az asztalnál, egy hokedlin ülve, visszakérdez: ez ennyire látszik? — Nem az én vüágom. Mindenki kérdezgette: jól érzem-e magamat? Mondtam, igen, csak nem tudom, mit kell ilyen helyen csinálni. Amikor megérkeztünk a díjátadóra, és betereltek bennünket, díjazottakat egy oldalsó terembe, én azonnal bemutatkoztam mindenkinek: Zsákai István vagyok, késkovács, Bocskaikertről jövök, így és így dolgozom, így és így élek... Beszélgetni szerettem volna velük, megismerni őket, megtudni, ők hogyan látják a vüágoL.Én már csak ilyen vagyok: társaságra, közösségre vágyom. Végül csak egymondatos válaszokra fütot- ta... Talán ez a csalódottság is látszik rajtam ezen a fotón. Mert nekem mindig kell valakikhez tartoznom. Ezért tanultam meg hegedülni is, amikor Bocskaikertre költöztem. Majd megőrültem egyedül otthon, emberek közé kellett mennem. A zene révén új kapcsolatok jöttek az életembe. Népzenét játszunk a társaimmal, de nemcsak magyart, hanem más vidékek muzsikáját is. Most például arra vágyom, hogy kimehessek Erdélybe, a csángókhoz, és ott éljek, zenéljek velük egy ideig. Remélem, sikerül... X GYORSSZAVAZAS ■ Ön szerint megbecsülik-e hazánkban a tehetségeket? Szavazzon honlapunkon ^ holnap 16 óráig: SZ0U0N.hu ^ A szavazás eredményét a holnapi számunkban közöljük. Holnap lesz az időközi választás Jászladányban Jászladányban vasárnap tartják az időközi választásokat. Azt követően vált szükségessé az időközi választás, hogy a képviselő- testület feloszlatta önmagát az ősz folyamán. A település közel négyezerötszáz választópolgára a nagyközség hat szavazókörében adhatja le voksát ezen a hét végén. A szavazóköröket a szokásoknak megfelelően vasárnap reggel hat órakor nyitják majd meg, és este hét óráig lesz lehetőség a helybélieknek a voksolásra. A szavazók három polgármester-jelölt és összesen harminckettő képviselő-jelölt közül választhatják ki a számukra legalkalmasabbakat. ■ Banka Csaba Kerék a homlokzaton. Mezőtúron a Túri Fazekasmúzeum homlokzatán a közelmúltban helyezték el a város bognármestereinek és kerékgyártóinak emléket állító kereket. Képünkön Pusztai Zsolt múzeumigazgató mutatja a csaknem száz nevet tartalmazó alkotást. Hétfőn felzúgnak a szirénák próba Elképzelt vészhelyzetet oldanak meg A májusihoz hasonló országos katasztrófariasztási gyakorlatot tart hétfőn a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal együttműködve, amelyhez országos értesítési és törzsvezetési, valamint polgári védelmi mozgósítási gyakorlat kapcsolódik. A gyakorlat célja a katasztrófa- védelmi szervek teendőinek, valamint a lakosság katasztrófariasztásának begyakorlása. A hétfői nap folyamán valós helyzetet imitáló tesztüzeneteket tesznek közzé, a Csillagok Háborúja című film helyszínein bekövetkezett eseményről. Öt közlemény hangzik majd el reggeltől az esti órákig, melyeket 12 alkalommal teszik közzé a közszolgálati, illetve a csatlakozott kereskedelmi és közösségi médiaszolgáltatók. A gyakorlat keretében megyénk 7 településén: Szolnokon, Jászberényben, Törökszentmiklóson, Mezőtúron, Tiszafüreden, Kunszentmártoniján és Karcagon 18 órakor megszólaltatják a polgári védelmi szirénákat. A gyakorlás révén a lakosság megismerheti, s így a későbbiekben akár egy valós helyzetben már felismeri a katasztrófák esetén történő riasztás és tájékoztatás új formáját, ily módon jelentősen csökkenthető annak a kockázata, hogy egy valós katasztrófahelyzet személyi sérülésekhez, komoly anyagi károkhoz vezessen. A gyakorlat keretében mozgósítják a kijelölt, a polgári védelmi kötelezettség alapján létrehozott gyorsreagálású szervezeteket (megyénkben ez több mint 500 főt jelent). Tekintettel arra, hogy a gyakorlat során fiktív katasztrófahelyzet beállítása zajlik, tényleges óvintézkedések bevezetésére nem kerül sor. Ugyanakkor a hétfői napon önkéntes véradás zajlik majd a Szolnoki Területi Vérellátó és a Magyar Vöröskereszt közreműködésével. Önkéntes véradásra lesz lehetőség: Jászberény, Déryné Művelődési Központ 16.30 órától 18.30 óráig, Szolnok, József A. u. 14. (a Tűzoltóság épülete) 16.30 órától 19.30 óráig. ■
