Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-14 / 266. szám

ÚJ NÉPLAP-2011. NOVEMBER 14., HÉTFŐ 2 MEGYEI TÜKÖR ügy várják a postást, mint a Messiást segélyosztás Már kétszer támadtak kövekkel a környéken élő gyerekek a kézbesítőre Folytatás az 1. oldalról Egy férfi intett nekünk, lassítot­tunk. Régi ismerősként üdvözölt bennünket, és már mondta is, szeretné megkapni a segélyét most, ott a postától néhány mé­terre. Nem volt ezzel egyedül, más körzetekből is ácsorogtak ott emberek, lehettek vagy szá­zan... Ők nem várják otthon a postást, ők eléje mennek. Megtörtént a kifizetés, de már újabb ügyfelek jelentek meg. Zo­li szabályosan kitöltötte a papíro­kat, majd indultunk tovább. Las­san közelítettünk a körzet hatá­rához. -Ők már bennünket vár­nak - mutatott az utca vége felé Zoltán. — Rendszerint már ott megállítanak és elkérik a segé­lyeket. Nem értem, miért jó ez az embereknek, hogy kikutyagol­nak idáig, hiszen rövidesen ná­luk is csengetek majd - mondta. Amint lassítottunk már fel is hangzott: „Zoli, már azt hittük, nem is jössz.” Megkezdődött a kifizetés, egy­re többen érkeztek. Volt, aki gya­log, kocsival, biciklivel, akadt olyan is, aki a szomszédot is el­hozta a csomagtartón. Az embe­rek átvették a maguk húsz-har­minc ezer forintját. Panaszkod­tak, mennyire nehéz megélni munka nélkül, és hogy ez a se­gély semmire sem elég, főként ha gyermeket is kell nevelni és a férj, vagy feleség szintén állás­kereső. Nem mindenki kapott segélyt, ők szomorúan érdeklődtek, mi­kor érkézik a szociális;'Vágy a gyermekvédelmi, mert már megigényelték. Újra nyeregben voltunk, majd lassítunk az egyik közeli kocsmánál, ahonnan né- hányan már szaladtak is elénk. Itt is átadtuk az utalványokat és megkezdődött az utcák közötti szlalom. A verőfényes napsütésben nem volt ezzel semmi gond. Zol­tán azonban megjegyzi, ez nem mindig van így. Télen mínusz húszban is a nyeregben kell ma­radni, akár csak nyáron a rekke- nő hőségben. Nem könnyű így megtenni a napi 12-13 kilomé­tert. Főként úgy nem, hogy még az atrocitások veszélye is fenn­áll. Az Üteg út mögötti épületso­rok között már rátámadtak Zol­tánra is. Egy fiatal gyerek kővel dobál­ta meg, ekkor a rendőrség is be­avatkozott, de mivel gyerekko­Luxusautó és segélyek A kanyargó utcák egyikében egy milliókat érő, új luxus­autó lassított mellettünk, a vezető segély után érdekla dött. De ez csak egy kirívó eset, nem úgy mint annak a testvérhármasnak a történe­te, akikhez egy kisebb össze­get vittünk. Ketten fogyaték­kal élnek, míg harmadik, egészséges bátyjuk állítólag az alkohol rabja. Elmondá­sok szerint szinte mindig ré­szeg, a pénz javarészét ez emészti fel, amíg testvérei rongyokban, piszokban él­nek. Szörnyű látványt nyúj­tott már az épület is. Az utunk során feltűnően sok fiatallal találkoztunk, leg­többjük nemrég veszítette el a munkáját, így most csak segélyből tudják fenntartani magukat. Akad közöttük rúról volt szó, el sem indult az el­járás. De ez már régen volt. Friss és fájó emlék azonban egy kutya harapása, amely az egyik ház­ból kirohanva harapta meg a kézbesítő lábát. Mivel nem tud­ták felkutatni az állat gazdáját, így mindenféle oltást kellett ad­ni a postásnak, az ebet pedig ki­lőtték. A házak között haladva sokan már a kapuban álltak és köszön­tek nekünk. Mentek a kifizeté­sek, fogytak a levélkötegek, kül­demények, közben beszélget­tünk. Kiderült, nem mindenki kedves a postással, sőt, vannak olyanok, akikkel az öt év alatt egyszer sem találkozott, pedig minden másnap van nekik valami kézbesíteni való... Ti­zenegy óra körül megáll­tunk egy teára, de nincs le­hetőség a rövid pihenőre, mivel egy asszony kö­zelített felénk kerék­párral. Megállt, majd közelebb érve je­lezte, neki is kell a segély, mert men­nie kell a boltba, mivel már nincs ott­hon semmi en­nivaló. Megkapta a pénzt és köszönés nélkül elhajtott. A pos­tás meg se lepődik: sokan csak addig ismerik, amíg át nem ad­ja a pénzt, utána még üdvözölni sem képesek. Tovább mentünk. Egy alig pár házból álló utcács­kában lassítottunk, Zoltán elő­készített pár levelet, de nem csöngetett, hanem az ablakon kopogott. Idős asszony jelent meg, aki átvette a levelet, a se­gélyt, majd segítséget kért. A postás olvasta fel a levelet, mert a nő már nem látott túl jól. Nem ritka az ilyen. Sokan megbíznak Zoltánban, igaz, Zoltán egész évben járja az utcákat, imádja a nehéz munkáját olyan is, aki ke­reske­delmi osztály- vezető volt, most pe­dig húsz­ezret kap havonta. De a negatív szá­mok rekordját nem ő tartja, ha­nem az a kisnyugdíjas nő, aki súlyos betegen havi tizennégyezret kap kézhez a nyugdíjfolyósítótól. ezért tenni is kellett. A becsüle­tesség ennél a munkánál elen­gedhetetlen - tette hozzá, de le­szögezte, ezzel a bizalommal so­ha nem lehet visszaélni. Sok mindent lát, hall az ember, de arról nem illik beszélni, fontos a diszkréció. Sokan ismerik Zoltán ezen tu­lajdonságait, ezért néha olyat is kérnek tőle, ami nem szokvá­nyos, mint ahogy a következő kis utcában lakó nő is tette. A csengetésre egy férfi jelent meg a kapuban, erősen ittas ál­lapotban, szitkozódva. Kérdez­tük, itthon van-e az élettársa, mert küldeménye van. Jelezte, igen. Kijött a nő, de maga után behúzta az ajtót. Átvette az ösz- szeget, majd bement. Kiderült, itt titkolni kell, ha pénzt kap az asszony, ugyanis a férfi alkoholista, minden forin­tot eliszik, ami csak a kezébe ke­rül. így a nő külön kérte a pos­tást, hogy a férfinak nem adhat­ja át a pénzét semmi esetben sem, ha kell, tagadja le, hogy ho­zott volna pénzt. Inkább majd bemegy, és személyesen veszi fel a postahivatalban. A titkolózás nem ritka kérés. Az egyik' szegény sorsú család házánál egy férfi kért titoktar­tást, miután megkapta a segé­lyét, ugyanis sokkal tartozik egy közelben lakónak, és most dön­tenie kell, eszik, vagy fizet. Ezen a helyen kezdő, vagy he­lyettesítő kollégáknak nagyon kell figyelniük, mert sokan trük- közhek. Egyetlen címre több mint tíz ember van bejelentkez­ve, a házakon nincs számozás. Vele is megtörtént, hogy egy azo­nos nevű ember átvette a névro­kona illetményét. A hibát termé­szetesen Zoltánnak kellett kor­rigálnia. A mélyszegénység utcáiban szinte mindenhová bekopog­tunk, vagy helyesebb inkább a dörömbölni kifejezés. Tizenéves nők gyerekkel a karjukon vették át a járadékot, küldeményt... Sok helyen a pénz mellett mobiltelefon-számlákat adtunk át. Az egyik családnál kisebb perpatvar keletkezett a fizeten­dő összeg miatt, míg másutt a vízdíjszámla miatt lett hangos­kodás. Az egyik épület előtt egy fér­fi kábelekkel szöszmötölt, ké­sőbb abból az irányból fekete füstoszlop tört az ég felé... Jelentős tűzesetek Szolnokon mentés Porral nem sikerült az oltás, ezért kimenekültek Kigyulladt lövészet közben a szol­noki sportlőtér lövedékfogó fala szombaton délelőtt. A Véső úton lé­vő, mintegy 200 négyzetméteres zárt lőtéren délelőtt 10 óra előtt csaptak fel a lángok - közölte Er­délyi Tibor sajtóügyeletes (Szol­nok Tűzoltóság). A létesítményben négy sze­mély tartózkodott a tűz keletkezé­sének időpontjában, akik a fel­csapó lángokat porral oltó készü­lékekkel megpróbálták eloltani. Miután ez nem járt sikerrel, ki­menekültek a létesítményből. A szolnoki tűzoltók percek alatt a helyszínre érkeztek, ekkor azon­ban már az egész lövedékfogó fal, és a felette lévő tetőszerkezet nagy lánggal égett. A tüzet egy­órás megfeszített munkával sike­rült eloltani. A lángok a gyors be­avatkozásnak köszönhetően nem terjedtek át a lőtér irodaépületé­re, melynek az ablakait már elér­ték a lángok kívülről. Az eset so­rán személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár jelentős. Kigyulladt egy felújítás alatt ál­ló épület Szolnokon szombat este. A Sóház úton lévő 8x12 méteres Tűzszerészek a terepen a lőtéri tűzhöz tűzszerésze­ket is riasztottak, akik az ol­tást befejezőén átvizsgálták a területet. épületben 20 óra után csaptak fel a lángok. A szolnoki tűzoltók két tűzoltógépjárművel 10 fővel vonul­tak ki a helyszínre. Az épületben egy helyiség égett, a légzőkészü­lékben behatoló tűzoltók a tüzet két vízsugárral negyed óra alatt eloltották. A tűz következtében egy fából készült, nagy méretű ajtó tel­jesen elégett, illetve a lángok meg­olvasztották a felette lévő szigete­lőanyagot. A füst és a korom követ­keztében az épület többi része is károsodott. A füstöt nagy teljesít­ményű ventilátorral távolították el az épületből. A tűz okát, és a kelet­kezett kár értékét vizsgálják. A tűzeset idején az épületben nem tartózkodott senki, személyi sérü­lés nem történt. ■ Múzeumi őszbúcsúztató. Szombaton Szolnokon a Damjanich János Múze­um az egyik szolnoki iskolával közösen szervezett programokat a Kossuth téren és a múzeumban. A rendezvényen kézműves-foglalkozások, bábelő­adás, mesemondás, rendkívüli tárlatvezetés, táncház várta az érdeklődőket. Konferencia a tájgazdálkodásáról a főiskolán A magyar tudomány ünnepe programsorozat keretében alföl­di tudományos tájgazdálkodási napot és konferenciát rendeznek november 17-én, csütörtökön a Szolnoki Főiskola tiszaligeti cam- pusában. A tudományos rendez­vény fővédnöke Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter-tájé­koztatta Barancsi Ágnes, a kon­ferencia titkára az MTI-t. A rendezvényt azzal a céllal hívták életre, hogy felhívja a fi­gyelmet a tájfenntartás fontossá­gára, a táji elemek gazdagítására és a rendszerbeli működést elő­segítő tevékenységekre, illetve te­ret biztosítson a témához kap­csolódó tudományos munkák prezentálására. ■

Next

/
Thumbnails
Contents