Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)
2011-11-09 / 262. szám
UJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 9., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az „állam gyermekeként” no fel a jovo nemzedéke Sok szó esik mostanában a legújabb nemzeti köznevelési törvényről. Nézzük a tényeket! Az iskolák többsége az állam kezébe kerül. Anyagilag is, ideológiailag is. Volt már ilyen! Látszik a központosításra való törekvés. Ennek vannak azonban előnyei, például szerintem szűkíteni kellene a tanárok számára a különböző tankönyvek, segédkönyvek használatát. Ugyanis szerintem tűrhetetlen jelenleg az, hogy „többkilós,” pedagógiai programok léteznek az iskolákban. Meg aztán ellenőrizni kellene még rendszeresen a követelmények megvalósítását is. ■ Ezután lassan el lehet felejteni a családi nevelést. A szövegben szó van a szabályokat megsértő diákok büntethetőségéről is. Ez az, amit jelenleg még elképzelni sem tudok, gondolok itt a kizárás lehetősé- • gére. Vajon hová zárják ki a fiatalkorút? Másik iskolába vagy az utcára? Hiszen tizenhat éves korig iskolaköteles lesz a tanuló. Jelenleg sem zárható ki az általános iskolás, pedig véleményem szerint néhány igenis megérdemelné. Nem tudom, hány oktatási vezető ment már be bejelentés nélkül „csak úgy” egy intézménybe szétnézni. Ott látna is, hallana is néhány, számára meglepő, érdekes, magatartásbeli .dolgot. Ha nem erősödik ;iz.iskolai fegyelem, a pedagógusoknak nem lesznek ehhez es;tí«izeik, és akkor hiába az egész napos oktatás tervezete is. A gyermekek nem az utcákon lesznek, hanem az iskolákban töltik el az időt. Ezek után lassan el lehet felejteni a családi nevelést. Először is: a családok sajnos szétesőben vannak, másodszor: a gyerek hároméves kortól intézményi nevelést kap, napi nyolc órában. A szülő ha tudna is, mikor foglalkozzon a gyermekével? Hajnalban, este vagy a hétvégén? Jó dolog az ugyanis, ha az állam kiemelt figyelmet fordít a jövő nemzedék nevelésére, oktatására, de fordítson nagyobb figyelmet a pedagógusokra is! Lakatos Mihály, Karcag Hadd szóljon! SZ0LJ0N.hu A SZOLNOK-JÁSZKUN ONLINE A régi iskolába látogattak jubileum Zagyvarékason az 1960/61-ben végzettek találkoztak A zagyvarékasi, egykori diákok az ötvenéves találkozón a régi iskolai emlékeiket idézték fel, és beszámoltak életútjukról, családjukról A nyolcadik A és B osztályok tanulói nemrég 50. évi találkozójukat tartották Zagyvarékason, a régi iskolájukban. A testnevelő tanár - a nyolcvanötödik évében járó Legeza Mihály - örömmel hallgatta a régi nebulók életútjáról szóló beszámolókat. Megnyugvással értékelte, hogy az iskola jó útravalóval bocsátotta útjukra az egykori diákjait, akik megállták helyüket életük eddigi ösvényein. Cinka István tanár tájékoztatta a korábbi osztályokból érkezett még huszonhat, szintén a találkozón megjelent régi tanulót az iskola gyűjteményeiről, a leendő falumúzeumról. A későbbiekben a Móricz Zsigmond Művelődési Ház különtermében folytatódott a beszélgetés, a nosztalgiázás. Többen megtekintették a Szent Im- re-templomot és a bátrabbak „fellépcsőztek” a harangtoronyba, és onnan csodálták meg az eléjük táruló rékasi panorámát. Serfőző Imre Üres és kihasználatlan sok ingatlan értékeink A kisebb összegű bérleti díj most talán hasznosabb lenne Egykor szép napokat megélt, jobb sorsra érdemes épületek árválkodnak kihasználatlanul, bármerre járunk a megyében. Manapság jobbára a gaz veri fel környezetüket, s jó, ha legalább az őrzésükre gondot fordítanak - erről olvastam nemrég az Új Néplapban. Több olyan, sorsára hagyott ingatlanról szól az írás, melyek a megye különböző településein találhatóak. Sajnálatos, hogy egyesek viszont az éj leple alatt azokat szétbontják, szétrombolják, széthordják, ellopják a vélhetően használható, eladható szerelvényeit, részeit. Sajnálatos, hogy a tulajdonosoknak nem sikerül olyan vevőt, új tulajdonost találniuk, hogy ezeket a meglévő, még felújítható, átépíthető értékeket megmentenék a jövőnek. Régen még templomot is úgy építettek, hogy a régi anyagait, köveit, tégláit, faanyagait is beépítették az újba, vagyis mindent felhasználtak amit lehetett: követ, téglát, faanyagot, stb. Jó lenne olyan befektetőket találni mielőbb ezekre az üresen árválkodó épületekre, hogy az egyes települések állampolgárai tudnák ezeket az ingatlanokat újra, felújított állapotban használni ilyen-olyan célokra. Ám nem csak ezek csúfítják környezetünket. Rengeteg olyan táblát, fecnit, kiírást látni különböző belvárosi kirakatokon, melyek azt hirdetik, hogy „eladó” vagy „kiadó” bizonyos ingatlan, üzlethelyiség, irodahelyiség. Igaz, időként némelyikbe beköltözik egy-egy vállalkozás valamilyen céllal, de kis idő teltével azonban egy jó részük — feltételezem — nem bírja fizetni a bérleti díjat és az ottani rezsit, így megszünteti ott a bérletét,-s újra üres a helyiség. Nem vagyok tájékozott abban, hogy milyen négyzetméterenkénti bérleti díjak „divatosak” mostanság az egyes városokban, községekben a települések központjában található helyiségek bérlésénél, de úgy gondolom, hogy talán a tulajdonosokon múlik, hogy milyen feltételekkel adják azokat ki. Ha a nagy haszontól, a nagyobb bevételtől eltekintenének, talán esélyük lenne a biztosabb kis pénzre, a könnyebben kifizethetőbb, kevesebb összegű, ám hosszabb ideig tartó bérleti szerződésekre. Ebben az esetben boldogulni tudna több kis- vagy egyéni vállalkozó is, és nem tátonganának a helyiségek üresen. H. Péter, Szolnok ■ Jobb sorsra érdemes épületek árválkodnak kihasználatlanul. A családra vágyóknak a reményt nem szabad feladni A közelmúltban az Új Néplapban olvastam a Lombikbébiként születtek meg az ikrek című cikket. A párommal 1997-ben házasodtunk össze, és rögtön gyermeket szeretünk volna. Egy év sikertelen próbálkozás után az orvosi vizsgálat során kiderült, egyikünknél sincs semmilyen egészségügyi probléma, így 1999-ben nagy örömünkre teherbe estem, de sajnos nyolc hét után elvetéltem, és nagyon elkeseredtünk. Többévnyi próbálkozás után megkerestünk a budapesti meddőségi központot. Ott szintén megállapították, hogy semmilyen egészségügyi problémánk nincs, valószínűsítették, hogy pszichés gondunk van, merthogy annyira görcsösen akartunk babát. Próbálkoztunk beültetéssel is, minden pénzünk ráment, de nem sikerült. Amikor már feladtunk minden reményt, és eltelt 10 év, nagy boldogságunkra 2008. augusztus 4-én megszületett a kisfiúnk - aki már azóta hároméves! Teljesen spontán jött a terhesség, amikor nem is számítottunk rá. Sőt, idén április 20-án született egy kislányunk is! így Pétiké és Dórika a mi szemünk fényei, az élet nagy ajándékai. Üzenem a gyermektelen pároknak, hogy soha ne adják fel! Sokszor csak az a baj, hogy túlságosan akarjuk a babát és emiatt állandóan stresszelünk. Előbb- utóbb mindenkinek sikerül! Egy boldog anyuka: Kovács Istvánné, Újszentgyörgy A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltőtartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi@ axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes oldalon. Elsők lettek . Jánoshida testvértelepülése, a vajdasági Hajdújárás nemzetközi kispályás focitornát rendezett nemrég, melyen a jánoshidai csapat is részt vett, és jó játékával megszerezte az első helyezést. A képen a csapat és a lelkes szurkolótábor tagjai láthatóak. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida Csapatépítő kirándulást tettek túrázás Kerékpárral gurultak át a diákok a szomszédba Kihasználva az igen szép őszi időjárást, szikrázó napsütésben a szolnoki Belvárosi Általános Iskolai 4/B osztályának tanulói a tanító nénikkel és néhány elszánt szülővel a közelmúltban a Zagyva-gáton elkerékpároztak Zagyvarékasra. Ott megcsodálták a gyönyörű református templomot, és a templomtorony „elfoglalására” is maradt még energiájuk a sok tekerést követően. Ezután egy kis pihenőt tartottak, majd azután visszakerekeztek Szolnokra. A kellemes edzést követően jó hangulatban, f feltöltődve zárták a mintegy har- E mine kilométeres, igazi csapat- | építő kirándulást. I Dr. Kertész Róbert, Szolnok A szolnoki diákok nemrég kellemes kerékpáros kiránduláson vettek részt 1
