Új Néplap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-13 / 240. szám

0 UJ NÉPLAP - 2011. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK-DIÁKVILÁG Kéthetes pörgés Angliában tanulmányi kirándulás Abban a labirintusban sétáltunk, amelyikben Harry Potter A szolnoki vargások felmentek a London Eye-ba, ahonnan ráláttak az angol főváros gyönyörű épületeire. Képünkön a kirándulók egy csoportja. Mikor a Varga Katalin Gimnázium két tanítási nyelvű osztályába jelent­keztünk, tudtuk, hogy a 10. évfolyam elején vár ránk egy angliai kirán­dulás. Messzinek tűnt, de gyorsan teltekhetek, s elérkezett az indulás... lakatos LILLA: - Valamennyien izgatottan vártuk már Angliát. A repülőutat mindenki élvezte, az időjárás a szokásos esős, felhős arcát mutatta. Cambridge-ben töltöttük az első délutánt, ami a gyönyörű, régi stílusú házak mi­att fogott meg. Mikor a buszunk begurult a broadstaairsi parkoló­ba, olvasták a neveinket, és „ad­tak át” a leendő családjainknak. Majd’ kiugrottunk a bőrünkből, a várakozás leírhatatlan volt. A családom kedvesen foga­dott, elhalmozott kérdésekkel, fi­nom vacsorával várt. Különösen örültem, mert volt két cicájuk is, én pedig nagyon szeretem az ál­latokat. Másnap elsétáltam a su­liba, ami két okból volt jó. Egy­részt három percre laktam az épülettől, ráadásul csak 9 óra­kor kezdődött a tanítás. A taná­rok minden nap cserélődtek, 3 órát tanultunk egy nap, a tan­anyag egyszerű, az órák vicce­sek voltak. Délutánonként egy „Café Grill” nevű helyen evett az osztály általában, ami azért volt vicces, mert sosem tudtak jól visszaadni a pincérek, persze a mi javunkra. Az ebéd után dél­utáni program kezdődött, volt bowlingozás Margate-ben, meg­néztük a Canterbury! Katedrá- list és karaokéztunk. Este 6-7 óra körül volt vacsora a család­dal, ami mindig finom volt. Volt lasagne, rántott hús salátával és sült krumplival, na meg a pizza sem maradhatott ki. A vacsi után az esti programokon a taná­raink széles mosollyal vártak. Ezek közül a legjobban a diszkó, a mozi és az úgynevezett „széna­pajta” tánc tetszett a legjobban. Hétvégente kisebb kiránduláso­kon voltunk Londonban, Leedsben és Windsorban. Az utóbbi két városban a kastélyo­kat néztük meg, a leedsi hihetet­lenül szép volt. Néhány éve a windsoriban a Harry Potter 5. la- birintusos jelenetét forgatták, így még érdekesebb volt az egész. Gyorsabban eltelt ez a két hét, mint bármelyikünk gondol­ta volna. Nehezen indultunk ha­za, megszerettük Broadstairst. Hazaértünk, kissé fájó szív­vel vettük tudomásul, hogy vé­ge, és másnap már itthon kell suliba járnunk. ló érzéssel tölt el, hogy ott lehettem, megismer­kedhettem más nemzetiségű emberekkel és hogy ennyi él­ménnyel lettem gazdagabb. Nem is kezdődhetett volna job­ban a 10. évfolyam. Azt hiszem, a többiek nevében is köszönöm Mariann néninek (Banczik Ma­riann) és Rózsa néninek (Erdé­lyi Rozália), a sulinak és az igaz­gató úrnak (Molnár László) a le­hetőséget, és a szüleimnek/szü- leinknek pedig minden mást. Remélem, egyszer visszamehe­tek Broadstairsbe, a gyönyörű tengerparti kisvárosba. Utóirat: Mivel fotós szeretnék lenni, több mint kétezer képet készítettem Angliában, az osz­tálytársaim meg tucatszámra hozzák a cédéket és pendrive- okat, hogy adjam nekik is oda a jobban sikerűiteket. * * * Tóth Szilvia: - A 10. C két tan­nyelvű tagozat Angliába utazott két hétre nyelvet tanulni. Broadstairsben — a kisváros, ahol éltünk — sokfajta bolt, buük volt, igazi turistavárossá vált a szemünkben. A Kent School of English nevű iskolában tanul­tunk több más külföldi szárma­zású társunkkal. Tizenketten voltunk egy csoportban, voltak olaszok, németek, japánok és spanyolok is. A tanárok többsé­gében kedvesek és jóindulatúak voltak, a fiatal tanársegédek úgyszintén. Családoknál laktunk, akik nagyon kedvesek voltak ve­lünk. Reggelire pirítóst és/vagy gabonapelyhet kaptunk tejjel, ami persze a második héten egy kissé már unalmassá vált. Va­csorára mindig főtt vagy rántott ételt kaptunk, mintha csak ebé­deltünk volna. Nekem utána még desszert is járt. A legtöbbünkkel más nemze­tiségű diák is lakott, velem pél­dául két olasz lány volt, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, most is tartjuk a kapcsolatot. Ők csak egy hétig voltak velem, ad­dig a reggelik és a vacsorák na­gyon viccesen és jól teltek el. Mi­után ők elhagyták az országot, egyedül maradtam a szülőkkel és a macskával, Daisy-vel. Ezek után a vacsorákat a nappaliban fogyasztottam el, miközben néz­tük a híreket vagy a tehetségku­tató műsorokat a televízióban. Érdekes volt angolul hallgatni az elhangzó dolgokat, és közben a családtagokkal beszélgettem. Minden délután más progra­mon vettünk részt, voltunk karaokézni, folk dalokat énekel­ni, táncolni, diszkóban és bowlingozni. Választható lehető­ségek is adódtak, lehetett teni­szezni, focizni, kosárlabdázni, sétálni, tengerparti játékokat ját­szani, vagy úszni. Elmentünk Londonba, Canterburybe, Camb- ridge-be és Windsorba. London­ban felmentünk a London Eye- ba, onnan körülbelül egy fél órá­ig gyönyörködhettünk a város épületeiben és a Temze-folyó szépségében. Canterburyben a katedrálist néztük meg, Camb­ridge-ben egy egyetemet és egy templomot látogattunk meg. Windsorban pedig a windsori kastélyt láthattuk. Szabad program is volt. Ren­geteg ajándékboltba, ruhaboltba mentünk, alig győztünk válogat­ni, hogy mit is vihetnénk haza az otthonmaradt szeretteinknek. A második héten megérkeztek a magyarok Egerből, velük köny- nyebben ismerkedtünk. A nyelv­iskolában fejlődtünk, bátrabbak lettünk az angolul társalgás te­rén. Összefoglalva: két szép he­tet töltöttünk Angliában, és re­mélem, hogy még egyszer arra sodor az élet. A szolnoki diákok két hétre Broadstrairsbe költöztek, s közben ellátogattak Londonba, mtrrburvoe, Cambridge-be, Windsorba, valamint Leedsbe is. HIRDETÉS Besenyszögi diákok Kárpátalján Lépd át a Tinát! A Határtalanul! pályázati prog­ram keretében harminchárom besenyszögi hetedik osztályos diák és öt pedagógus négy na­pot tölthetett el Kárpátalja ma­gyarok lakta területén Ukraj­nában, ahol a Tisza felső szaka­szát és forrásvidékét tanulmá­nyozták. A négy nap alatt ellá­togattak a Fehér- és Fekete-Ti­sza torkolatához, megtekintet­ték Európa földrajzi közép­pontját, a Vereckef hágót, Huszt és Munkács várát, vala­mint Ungvár történelmi belvá­rosát. A programok során a gyerekek megismerkedtek a Técsői Magyar Tannyelvű is­kola tanulóival és az intézmé­nyek testvériskolai kapcsola­tot létesítettek. Az utazást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 841.200 Ft-tal támogatta. határtalanul! Nosztalgia a kék törpökkel filmajánló Vajon ismét melléfog Hókuszpók? A Hupikék törpikék mesefilmso­rozaton generációk nőttek fel, nem túlzás azt mondani, hogy a kis kék figurákat nemcsak a gye­rekek, de a szüleik is kedvelték. Mostanra azok a rajzfilmkedvelő gyerekek felnőttek, s most nosz­talgiázhatnak kicsit, a törpökkel mozifilmen találkozhatnak. A Hupikék törpikék című film felidézi a régi emlékeket, mégis teljesen eltér az eddig megszo­kottjelenetektől. Egyrészt, mert a filmet 3D-ben vetítették/vetí- tik, másrészt, a törpök, nem a megszokott Aprajafalvában „tör- pölködnek”, hanem a nagyvá­rost, New Yorkot hódították meg. Persze most sem lenne igazi a történet Hókuszpók nélkül, a törpök nagy ellenségével lesz teljes a játék és mese. A törpök mindent elkövetnek, hogy szeretett hazájukba, Apra- jafalvába minél előbb hazatérje­nek. A hazavezető út viszont nem egyszerű, számtalan ka­land, izgalmas jelenet vár rájuk, így elmondhatjuk, hogy unat­kozni nem fogunk a film alatt. A törpök garantálják a szórakozást - aki szerette és szereti az apró­ságokat és az őket körülvevő „tündéri” bonyodalmakat, nem csalódik majd. LIGLER ERIKA A törpök csapata mindig összetart, együtt jóban, rosszban 13 •Egy Titkos Szerelem Mindig látom Őt, Ki szívem megmelengeté, Szikra gyűlt szívemben, De kezd kihunyni a fény S helyére hűvös széllel jőve meg a jég. A beszéd vele olyan, Mint mikor az ember a ki­rakatból Nézi a világ legdrágább gyémántját. Jó érzés látni, de fájó, hogy sose lesz a tied, Hogy soha nem lesz veled. A fájdalmat nem értheti senki igazán, Hogy milyen az az érzés, Mikor veled van, de még sincs igazán. Távolinak tűnő érzés lesz a közelsége, Fájdalmas a messzesége. Kiléte titok marad minden­ki előtt, Akihez szól ez üzenet, re­mélem, érti, Milyen szenvedés a barát­ság annak, Kinek szíve fájdul Egy reménytelen szerelembe. PONGÓ ÁKOS Í juk a ladikunkat... Az Új í Néplap-lapcsalád kiadója idén hetedik alkalommal hir­Í deti meg a Ladik, vagyis La­pot a diákoknak elnevezésű médiavetélkedőt. A verse- i nyen a megyei általános isko­lák 7. és 8. osztályos diákjai vehetnek részt. A szemfüle­sek már a múlt héten megta­lálhatták a nevezési lapot az Új Néplap hasábjain (ma is keressétek az utolsó olda­lon!), valamint a Szoljon.hu hírportálon. Ezt a lapot kell beküldeni, ha egy osztály je­lentkezne a vetélkedőre (osz­tályonként egy-egy ötfős csa­patot nevezzetek)! Ha nem áll módotokban a lapot visz- ! szaküldeni, írjatok a I ladik@ujneplap.hu e-mail címre, ott is fogadjuk a neve­zéseket. Aztán november ele­jén indul a verseny... A megméretés három for- ; dűlőből áll majd, ezt követi a megyei, majd az országos , döntő, melyet a Tolna me­gyei Bonyhádon rendezünk jövő júniusban! Ladikosok, : készüljetek hát, várjuk a je­lentkezéseket! Ha kérdése- ' tek van, írjatok, hívjatok: ladik@ujneplap.hu, 56/516- 747,56/516-704. A Ladik-programhoz idén készült promóciós anyag is, melyet a napokban juttatunk ki az iskolákba. A kis füze- i fecskében is sok infót talál- : tok a vetélkedőről. RIMÓCZI ÁGNES Az oldalt támogatja: CINEMA CITY A t » 1 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents