Új Néplap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-13 / 240. szám

2 MEGYEI TŰKOR ÚJ NÉPLAP —2011. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK A jelenlétük is visszatartja a rosszfiúkat közbiztonság Már rövid idő alatt megszokták Jászapátiban a Készenléti Rendőrség járőreit A rendőrök megálltak a kocsmaasztal mellett, és a személyi igazolványokat kérték. A három, csend­ben sörözgető cimbora egyike szabadkozva mond­ta: sajnos nincs nála, de itt lakik a második utcában, csak átszaladt biciklivel egy-két sörre, és nem volt eszében, hogy a személyit is magához vegye... Gelei J.-L. Murányi L.- Nemsoká indulok is már haza­felé... — tette hozzá zavartan a sö­rözgető helybéli. — Biciklivel? De hazafelé már csak tolja majd, ugye, bátyám? - utalt az elfogyasztott sörökre az egyik igazoltató rendőr. — Miért? Van rajta lámpa, tu­dom én a szabályt! — válaszolta kissé akadozó nyelvvel, de önér­zetesen az igazoltatott, amire a két hivatalos személy csak mo­solygott egy jót. — Semmi baj — mondta magya­rázóig, már kint a kocsma előtt Zilahi Imre törzszászlós, a Ké­szenléti Rendőrség fővárosból Jászapátiba vezényelt járőreinek parancsnoka. - Nem az a legfon­tosabb az itteni munkánkban, hogy az egyszerű embereket büntetgessük. Sokkal inkább, hogy lássák, érezzék: itt va­gyunk, és ettől nagyobb lett az ő biztonságuk. Néhány hete nagy közfigyel­met keltő információ jelept meg lapunkban arról, hogy jászsági polgármesterek leveleket írtak a belügyminiszternek, a települé­seik rendjének és közbiztonságá­nak javítása érdekében. A jász­apáti Pócs János — úgyis, mint a térség parlamenti képviselője — maga és tíz jászsági kollégája ne­vében, Eszes Béla (Jánoshida), Szűcs Lajos (Jászboldogháza) és Szarvák Imre (Jászalsószent- györgy) pedig a saját falujukért. A levelek nyomán gyors intéz­kedések születtek. Egyfelől, a megyei rendőrfőkapitány - szembesülve a jászapáti rendőr­őrs munkáját ért kifogásokkal - menesztette posztjáról az őrspa­rancsnokot. — Egy éve, amikor polgármes­ter lettem, sok dolgot megbeszél­tünk az őrsparancsnok úrral. Ő sok dolgot vállalt és megígért, kü­lönböző városi fórumokon is, az­tán a legtöbb ígéretéből semmi nem lett - nyilatkozta ezzel kap­csolatban Pócs János. - A megyei főkapitány úr gyorsan intézke­dett, és pályázatot írt ki a poszt betöltésére, és reméljük, ennek hatására pozitív változások követ­keznek be az őrs munkájában. A belügyminiszternek írt levelek hatására, a Jászság kritikus közbiztonságú te­lepülésein a budapesti Ké­szenléti Rendőrség egységei kezdtek jár- őrözni. Parancsnoki en­gedéllyel, egy esős, bo- rongós októberi péntek estén csatlakozhattunk a Zilahi törzszászlós által ve­zetett 13 tagú egységhez. Jász­apáti főutcáján, egy élelmiszer- áruház parkolójában talál­koztunk. A gyakorló­egyenruhás csapat tagjai már késő délután a város­ba érkeztek, így túlvoltak az eligazításon. A kellemetlenül hűvös, szeles, esős időben a többség utcai járőrfeladatokat kapott—hozzá vízhatlan köpe­nyeket —, míg bennünket az utcákon cirkáló terepjáróba „vezényelt” a csoport parancs­noka.- A legtöbb esetben már maga a jelenlétünk, a megnö­vekedett rendőri létszám is visszatartó erőt jelent a „rosszfiúk” számára - véle­kedett Zilahi Imre, miköz­ben az autó lassan kikanya­rodott velünk a parkolóból. — Az á tapasztalatunk, hogy vidéken az embe­rek nagy többsége Öröm mel fogad bennünket, megnő a biztonságér­zetük, hiszen ilyenkor a bűnelkövetők vissza- húzódóbbakká válnak. Ma éjszaka benézünk a szórakozóhe­lyekre, kocsmákba, ellenőrizzük || a külvárosi, Dankó-sor környéki utcákat és járműveket is. A gya­log járőröző kollégák ugyanakkor A Jászberény Rk. egyes közrendvédelmi mutatóinak alakulása igyekszenek bejár­ni, „lefedni” az egész várost A hatalmas te- ( repjárónak a sá­ros földutak sem jelentettek különö­sebb akadályt. Az autó többször végig­gurult a város tán legrosszabb hírű „ne­gyedén” is. Az ütött-ko- pott, málladozó falú - helyenként üvegezet­ten, betört ablakú—há­zak függönyei mögül, pillanatokra elővillanó fejek jelezték, hogy hiá­ba nem szól a sziréna, és nem villog a megkü­lönböztető kék fény, a házbéliek „vették”: rendőrök járnak oda­kint. Nyilvánvalóan olyanok is, akiknek pe­dig vélhetően „dolguk” tett volna kint az éjsza­kában, de akik inkább papucsot húztak, és té­véztek egyet, a készen­létiek miatt. A főutcán, a gimnázi­um közelében, kocsmá­ból kirajzó roma fiatalo­kat állított meg Zilahi törzszászlós és társa. Hogy tényleg végeztek-e már a játékau­tomatáknál, vagy csak a kocsma elé beálló járőrkocsi láttán vált sürgőssé a távozás nekik, azt nem tudtuk meg. Végignéztük, A „sáskahad” mindig zárás előtt szokott betámadni hozzánk! - panaszolták egy élelmiszer-áruházban hazaindulás előtt, a parkoló­ban, még összefutottunk az élel­miszer-áruház dolgozóival Zá­rás után voltak éppen, a zsigere- ikben még ott volt az egész nap nyüzsgése, zsongása. - Én nem bánnám, ha a terepjárójuk éjjel­nappal itt parkolna az áruház előtt - mondta egyikük. — Biz­tos vagyok benne, hogy sokkal nyugodtabb lenne a munkánk, nem kellene állandóan attól fél­nünk, hogy mikor lep meg ben­nünket újra a „sáskahad”. aztán elmesélték a „sáskák” rendszeresen zárás előtt jön­nek, amikor már alig van vevő, és a személyzet is a zárásra ké­szülődik. A dzsekik, kabátok alá pakolják az italosüvegeket, szinte körberakják magukat. Ha valaki rájuk szól, agresszí­vek, és fizetés nélkül távoznak. Az előző hét közepén viszont, amikor újra jöttek, sikerült ri­asztani a rendőrséget. A ké­szenlétiek még éppen időben értek a helyszínre... 2011. januártól júliusig végigéltük viszont, hogy miként zajlik egy igazoltatás, és az igazol­tatónak adatainak ellenőrzése, huszonegyedik századi módra. Néhány hónapja ugyanis, egy ti- szabői éjszakai őrjárat során, a körzeti megbízott „járőrtársaink­nak” majd’ két órába tellett, mire az ósdi hasábrádiójukkal kontrol­lálták öt feltartóztatott személy adatait. A készenlétieknek ugyanez most összesen ha három percig tartott. Speciális készülé­keik segítségével, pillanatok alatt kapcsolatba léptek a központi számítógéppel, egy SMS-ben el­küldték a személyi igazolványok azonosító adatait, és pár másod­perc múltán már megjött a visz- szajelzés is. Valamennyi igazol­tatott személy „tiszta” volt, nem álltak körözés alatt, így mehettek az útjukra. Nyolc óra felé járt már, és vi­gasztalanul esett az eső, amikor, távolabb a belvárostól, egy nyu­galmasabb, kertvárosi részen, be­tértünk egy kávéra a£„járőrtár­sakkal”. Néhány fiatal volt csak a helyiségben, a hátsó nagyterem teljesen üres. A beszélgető, Inter­netező vendégek elhallgattak a belépő rendőrök láttán.- Jó, hogy itt vannak, jöhetné­nek sűrűbben is—szólalt meg az­tán a pultnál egy húsz év körüli lány. - Sokkal nyugodtabb így az élet a városban... S hogy ez így lehet, azt a szá­mok is pontosan visszajelzik. Rendőrségi információink sze­rint, amíg a készenlétiek feltűné­se előtt 10-14 „esemény”, bejelen­tés történt 24 óra alatt a város­ban, addig most ez a szám három­ra, négyre redukálódott. A rossz idő, az eső és a hideg szél, a rendőrök szövetségesévé szegődött ezen a közös, járőrözős estén. Nyugodt, csendes volt az este, csendesnek ígérkezett az éj­szaka is. Rendkívüli esemény nem történt! Állami támogatást is követelnek Tiszaburától Folytatás az 1. oldalról A hitelezői követelések kielégí­tése ugyanis Tiszaburán gyakor­latilag csak a forgalomképes va­gyontárgyak eladásával, azok vételárából lehetséges. Egyéb saját forrás erre nincs, hiszen a település a válságköltségvetés elfogadása után is forráshiá­nyos, önhiki-támogatásra szo­rul. Jelenleg még folyik az érté­kesíthető vagyontárgyak felmé­rése, de az már most is látszik, hogy azok csak a követelések tö­redékére jelenthetnek fedezetet. Ráadásul, a hitelezők kielégíté­si sorában, közvetlenül a mun­kabértartozások után, az úgyne­vezett „biztosított követelések” gazdái következnek második­ként. Közöttük a bankok is, amelyek jelzálogjoggal biztosí­tották a követeléseiket. Tiszabu­rán ebbe a rubrikába közel száz­millió forint került, így könnyen kiszámolható, hogy mi marad majd a harmadik kategóriában lévőknek. A pénzügyi gondnok azt is el­mondta lapunknak, hogy a leg­főbb gondjuk mostanában az önkormányzat és az intézmé­nyek működésének biztosítása, a pénzügyi helyzet stabilizálá­sa. Márpedig ez, tekintettel a to­vábbra is fennálló forráshiányos állapotra, rendkívül nehéz fel­adat-tette hozzá. Különösen az iskola és az óvoda további mű­ködtetése. ■ L. M. L. A rászorulók étkezésére adják az adományt A szolnoki Belvárosi Nagytemp­lomban tartották meg még szeptember 3-án, immár hato­dik alkalommal, azt a jótékony- sági orgonahangversenyt, melynek bevételét teljes összeg­ben a Szolnok Belvárosi Katoli­kus Caritas segítségével a rá­szorulók étkezésére fordítja a Rotary Club Szolnok - tájékoz­tatott a szervezet. Az összegyűlt kétszázhatvanezer forint pénz­adományt október 17-én, hétfőn adja át a sajtó jelenlétében ün­nepélyesen a szervezet a Szol­nok Belvárosi Katolikus Cari- tasnak. Az eseményen részt vesz Balogh György, a Rotary 1911 magyarországi disztriktjé- nek kormányzója is. ■ B. Gy. Születésnapi köszöntő. A kilencvenedik születésnapját ünneplő Nagy Ferencet köszöntötte tegnap Szolnokon a polgármesteri hivatal részé­ről dr. Sebestyén Ildikó jegyző asszony (elöl) és Kovács Mónika, az egészségügyi és családügyi osztályról. Üzemzavart hárítottak el a gázvezetéken Mint megírtuk, kedd este nagy riadalmat keltett a Jászság több településén egy nagy robajjal égő gázoszlop. A megindult vizsgálat kiderítette, hogy az előzetes feltevésekkel szemben nem tervezett karbantartásról, hanem egy üzemzavar elhárítá­sáról volt szó a Hort és Zsám- bok közötti gázvezetékszaka­szon. A munkálatokat végzők­nek gyorsan keltett dönteniük a gáztöbblet „fáklyázásáról”. Az alapvető hatósági bejelentési kö­telezettségüknek ugyan eleget tettek, de ez a hír a területtel ha­táros megyénkbeli polgármes­terekhez, tűzoltóegységekhez már nem érkezett meg, ez okoz­ta a félreértést. ■ B. Cs. I l

Next

/
Thumbnails
Contents