Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)
2011-09-05 / 207. szám
14 TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ őseink nyomában Volt, aki grófot keresett és kocsist talált, más fordítva járt SZÍNES LEVELEK A CSALÁDFÁN Mindenkinek vannak ősei. Nem egy, nem kettő, hanem több száz, akikről talán szinte semmit sem tudunk. Sőt, a tudomány mai állása szerint mindnyájunknak volt egy múltba vesző közös őse is, és így valóban egymás rokonai vagyunk Ádámról, Éváról. Ezért nem mindennapi időtöltés és fejtörő az elődök nyomába eredni. Források és mormonok Szathmáry István A családfakutatás érdekfeszítő és időnként elátkozott tudomány. Egyszer divat, vagy létszükséglet, máskor életveszély. Például az őseiket tíz-tizenöt generációra menően fejből soroló ázsiai népeknél a szovjethatalom rövid úton végzett azokkal, akikről kiderült, hogy számon tartják származásukat. Beolvasztásuk akadályát látták bennük, de utóbb kiderült, az erőszak nem ért semmit. Az ősök szelleme ezt is képes volt túlélni, a múltban gyökerező jövő erősebbnek bizonyult a jelennél. Másutt a nemességnek volt fontos az ősök ismerete. Ezen alapultak a különböző jogok és birtokigények, így a kutakodás évszázadokon keresztül szinte kizárólag a nemesi származás igazolásáért folyt. Mifelénk még színesítette a dolgot, hogy Európában Lengyelország után itt volt a legtöbb nemesember, a kutyabőröket szülő háborúskodások miatt néha hatszázezer is akadt belőlük. Ezért nem kizárt, hogy szorgos őskeresésután sokunknak sikerülne legalább egy címert felakasztani a falra. Persze fordítva is elsülhet a dolog. Volt olyan eset, hogy a levéltárból a családi hagyományban őrzött grófi ős helyett annak kocsisa került elő, az ő alakjára vitte át idővel a megszépítő emlékezet urának a rangját. Szóval érdekes dolog az őskutatás, még ha sok minden örökre rejtve is marad a kíváncsi szem előtt. Annak ugyanis ritkán maradt papíron nyoma, ha teszem azt a török janicsár gyorsabban futott, mint a magyar menyecske, vagy más melegítette meg a gazda ágyát annak távollétében. Márpedig ezek a rejtve maradó dolgok jelentősen beleszólhatnak az ősök és utódok viszonyába. A családfakutatás talán olyan, mint az angol nyelv tanulása. Az eleje könnyűnek tűnik, azután jönnek a bonyodalmak. Kérdések bukkannak elő, elfogy a tudomány, • menet közben kiderül, hogy az anyakönyvek bogarászása tulajdonképpen csak bemelegítés, az erdő széle volt. A jámbor őskutató pedig lassan rájön arra, hogy ha komolyan akarja venni a dolgát, nyugodtan beállhat történésznek, néprajzosnak, földrajztudósnak, grafológusnak, meg ki tudja minek, komolyan kell vennie a latin, német, esetleg még egy-két nyelv minimális elsajátítását is. Közben mellette edzheti a logikáját, nehogy úgy járjon, mint jelen sorok írója, aki egyetlen téves értelmezésért fizetett félévi fölösleges munkával. Ennyi idő alatt derült ki ugyanis, hogy rossz nyomra tévedt. Nem utolsósorban kell humorérzék is, máskülönben nem nagyon tudná értékelni az afféle kusza sorokat: Nagy Pál uramnak kereszteltem vagy egy fiút, vagy egy lányt. Vagy azt, hogy a halálozások bejegyzése után a következő oldalon arról kap híradást, mennyi bort vettek a parókiának. Ugyanis a mindenható Legfontosabb közülük a három anyakönyv, a születési, házassági, és a halálozási kutatása. A 18. század óta állnak rendelkezésünkre nagyobb számban, habár sokat elemésztett közülük az idő. Ma a Mormon Egyháznak köszönhetően viszonylag könnyen kutathatőak, mert a megyei levéltárakon keresztül hozzáférhetőek mikrofil men. A mormonok tanítása szerint őseiket kötelező mormonnak keresztelni, de bárki mást is lehetséges, ha ismertek anyakönyvi adatai. Ennek érdekében az egész világról, köztük hazánkból is hatalmas adatbázist gyűjtöttek össze, ami mikrofilmen hozzáférhető. Az anyakönyveken kívül a teljesség igénye nélkül még fontos forrásnak számítanak a végrendeletek, összeírások, bírósági iratok, vármegyei, egyházlátogatási jegyzőkönyvek is. Továbbá minden olyan dokumentum, kép, fénykép, hanganyag, film, stb., mely felhasználható életrajzi adaléknak. Pótolhatatlan információkkal szolgálnak a még élő rokonok aki nekifog a családkutatásnak, annak legjobb először a még élő családtagokat, rokonokat kifaggatni. Ezt a forrást veszélyezteti legjobban az idő, s ha nem igyekszünk, távozásukkal pótolhatatlan információk, az általuk még ismert családtörténet adatai veszhetnek el örökre. Nem beszélve arról, hogy a napjaink és 1895, a polgári anyakönyvezés kezdete közötti időszak kutatását számos jogszabály nehezíti, s ezen is átsegíthet bennünket az élő emlékezet. anyakönyvben régen nem volt ritka az efféle kitérő. Egészen addig, amíg Mária Terézia végre nem vette kezébe a dolgot. A trónon is pedáns gazdaasszonyként ténykedő királynő regulázta meg ugyanis nálunk bő kétszázötven esztendeje úgy az anyakönyvírást, hogy onnan kezdve már nyugodtan lehetett rája támaszkodni. Ha valaki a sok gubanc ellenére mégsem riad meg az elődökről fennmaradt, ódon bejegyzések bogarászásától, annak cserébe páratlan élményben lehet része. Megelevenedik előtte a múlt, előbb-utóbb megszólalnak, s életükről mesélnek az előtte járt nemzedékek. Példá- ^ jukkái nemegyszer el is igazítva a kései utódot az élet minden napi dolgaiban. Mert a jelen és a jövő a múltban gyökerezik, ami a nagy közös história szerényebb építőköveire, a családtörténetre, a magántörténelemre is vonatkozik. Legyen itt szó akár nemesemberről, katonáról, tisztes polgárról, vagy szorgos földművesről. Ők mindannyian, együtt építették és hagyták ránk azt a világunkat, amiben élünk, s amiért érdemes felidézni rég elmúlt életük fontosabb mérföldköveinek, születésüknek, házasságuknak, gyermekeiknek és elmúlásuknak történetét. Egyedülálló hímzés. A Kunságban egyedülálló motívumokat az édesapja szűcsmunkáiról örökítette át a textíliára Gaál Emília. A mintakincsek újabb kollekciója került a szolnoki Damjanich János Múzeumba. Képünkön dr. Bartha Júlia néprajzkutató mutatja az egyik különleges falvédőt. Ismét útra kelt a honismereti társaság Egynapos kirándulásra indult a Jászsági Honismereti Egylet a minap. Ezúttal a Jászság helytörténészei olyan helyeket kerestek meg, melyek több településhez is kötődnek. Jászszentlászlót - akkor mint pusztát - négy jászsági település birtokolta 1745- től; a felét Jászjákóhalma, a másik felén pedig Jásztelek, Jászdózsa és Jászfelsőszentgyörgy osztozott. 1873 óta virágzó falu áll itt közel másfél száz km-re az anyaközségektől. Kiskunfélegyházán a hajdani kiskun kerületi börtönt, a mai börtönmúzeumot látogatták meg. A csapat nem hagyta ki Móra Ferenc szülőházát sem, hisz jeles írónk családja Jászberényből származott. ■ Hernyóinváziótól szenvednek a városrész lakói Hernyóinváziótól szenvednek a megyénk határától alig pár kilométerre levő, a Pest megyei Ceglédhez tartozó Ugyerben élők. Éve óta nem láttak egyszerre ennyi kártevőt. Előbb az út menti eperfákról rágták le a leveleket, de a szőlőt, és a veteményeseket sem kímélték, sőt a házakat is teljesen ellepték a kártevők. A hárs- és diófa levelét is felfalják. Nem csak a növényeken, de a kertekben is mindenhol hernyó mászik. Egész fasorokat lekopaszítottak a hernyók. Először idén tavasszal támadtak, és most újra megjelentek - írta a Ctv.hu. Az önkormányzat permetezéssel igyekszik gátat szabni a hernyók pusztításának. ■ Jól fizet a repce, így nőhet a vetésterülete Egy-két hetet csúszik az idén a repce vetése. Egyrészt az augusztus közepe óta tartó kánikula, másrészt a csapadékhiány következtében porzó földek miatt Idén is kénytelenek az optimális vetési időpontról lemondani a gazdák. Holott nagy az érdeklődés a jól fizető olajnövény iránt — derül ki a Magyar Agrárkamara elemzéséből. Augusztus elejétől már a következő aratási időszakra is gondolni kell, mivel a repce a legkorábban elvetendő növény, ennek a kultúrának a vetésével indul az őszi vetési szezon. A magvakat szeptember végéig talajba lehet juttatni nagyobb kockázat nélkül. A repcénél kiemelten fontos a műtrágyázás, ugyanis 30-40 százalékban a tápanyagellátás határozza meg a következő évi termést. A magas - tonnánként 100 ezer forint feletti - terményárak mellett egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy egy tonnával több, vagy kevesebb lesz-e a termés. Idén egyébként 238 ezer hektárról 532 ezer tonna repcemagot takarítottak be a gazdák, a hektáronként termésátlag 2,24 tonna volt. Az előzetes tervek és szándék szerint tavalyihoz képest növekedés várható a vetésterületben, az olajos magvak jó piaca, a bővülő kereslet is a vetésterület növekedése irányába hathat. ■
