Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)
2011-09-24 / 224. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT MEGYEI. TÜKÖR Varázslatos, megindító külvárosi legenda színház Molnár Ferenc Liliomának bemutatójával kezdi új évadát a Szigligeti Színház Molnár Ferenc színművei között a Liliom az elsők közül való, ha nem a legelső. Bármerre jár, itthon vagy a nagyvilágban, színpadi útját mindenhol tapsos .sikerek kísérik. Valkó Mihály Ez a „csirkefogó életéről és haláláról” született dráma, tragikomédia a szeretetről szól. Én megtoldanám: és a szerelemről. Arról talán még inkább. Mert minek is nevezzem azt a csodálatos érzést, amikor egy ligeti hintáslegényben és egy kis cselédlányban, két „kitaszított” emberben a szív mélyén megmozdul valami. Az egyik meleget kezd érezni, a másik arcán boldog mosoly jelenik meg. Ott, szorosan egymás mellett ülve egy szürke ládán, egy szép csillagos estén. S a lány zavarában csak annyit tud mondani: „Sok agácifák vannak itten!” Olyan csoda történt, hogy nem csodálkoztam volna azon sem, ha azok az agácifák a ligetben menten kivirágoztak volna. (De kell-e beszéd a szerelemhez?) így kezdődik kettejük lelkiségbe torkolló érdekes, izgalmas, tragédiával is beoltott legendája. Hogy kiderülhessen, ennek a vad, goromba, durváskodó Liliomnak, kinek oly ördögi temperamentuma van, hogy akkor is kénytelen ütni, amikor szeret: szíve is van. Csak nem akarja megmutatni, mert még gyengének látszanék, Jöjjön hát inkább a gőg, a kemény ököl! Pedig kezével amikor üt, meztelen szívét is odatenné legszívesebben a tenyerébe. Bizony, az ő Julijának is gyakran oszt ki „mellyeseket”, aki viszont ennek ellenére is kitart mellette hűségesen mindhalálig, sőt azon túl is. Ne várják tőlem, hogy e legendás szerelemben kövessem őket, amely Liliom számára egészen a mennyországig vezet. A részletek maradjanak csak titokban, meglepetésül. Ámde előrebocsáthatom: a szerelemnek ez a halál süketségén is átharsanó éneke aligha hagy bennünket érinteüenül. Annál is inkább, mert színpadi tálalása minden elismerést megérdemel. Kiss József rendezőként alapos munkát végzett, jó ritmusú produkciót teremtett. Öncélú ötleteskedéssel nem terhelte, úgy vagyon itt eljátszva minden Liliom (Barabás Botond) és Juli (Molnár Nikolett) az egyik jelenetben egyébként, ahogy írva vagyon. A képek közötti szüneteket ügyesen tölti ki a szereplők előfüggönyre vetített arcképével, torzítva. Erősítvén, hogy száműzve innen minden hamis érzelgősség, átrezeghet rajtunk a történések tragikuma, bár helye van itt a derűnek is. A színészek játékáról? Csak elragadtatással tudok róla beszélni. Barabás Botond nagyszerű Liliom, fölényes vagány, nagyszájú verekedő, szabadságszerető(l), élettel teli, friss és fiatal, aktuális. Komj>likált érzéseit jól tudja kifejezni, ahogy például kirezegtetni a komikum és a tragikum húrjait. Emlékezetes pillanatai vannak, amikor kitör belőle például az öröm, megtudván, hogy gyermeke lesz, életének folytatása. Szeretné vüággá kiáltani, hatalmasan. Igazán eredeti Molnár Nikolett cselédlánya az ő keménységével. Nincs benne semmi cselédromantika, sziklakemény lány, majd asszony. Minden hangja átélt és igaz. Ez a Juli büszke, az alázatot nem ismeri, ugyanakkor kész áldozatokra. Hosszan kéne áradoznom róla, de jelzőim akkor sem érnének fel az ő magas művészetéhez. Játékával tartást ad az előadásnak is. Egyszerűen csodálatos, avagy csodálatosan egyszerű. Ahogy például búcsúzik Liliomtól is, s akadozó szavaival mintha könnyeit hullatná - száraz szemmel is. S tekintetében azzal a mély meggyőződéssel, hogy ez az „öreg szemtelen fiú” övé lesz már mindörökre. Látni kell! Ahogy Molnár László sunyi, alattomos Ficsúrját is remekbe formálva, avagy Gombos Judit kissé nyers körhinta-tulajdonosát, de az igen kedvesen mulatságos Jankovics Anna Mariját, oldalán az ő bután okoskodó Hugójával, Mészáros Istvántól. Lugosi Claudia egy örökké zsörtölődő asszonyt formál, fényképész fiát Tárnái Attila hozza. Ifjú Jászai László lendületes fogalmazó ott a mennyekben. És kisebb szerepekben is nagy színész: Bitskey Tibor a kapitány és öreg rendőr. Csak restellem, hogy hely híján csupán nevüket említhetem meg azoknak, akik ugyancsak részesei a sikernek: Zelei Gábor, Horváth Gábor, Ónodi Gábor, Harna Péter, Trecskó Zsófia, Kínczel József, Derne Gábor, Kovács Márton, Lakai Zoltán, Nagy Mihály. Amikor Liliom lejön a menynyekből a földre, hogy övéit láthassa újra, látogatása után azt kérdé a lány az anyjától: „Mi történt itt most velünk, anyám?” Ő pedig azt feleié: „Semmi fiam, egy percre eszedbe jutott az apád.” És velünk mi történt? El lettünk varázsolva egy egész estére. Én legalábbis mindenképpen. Élvezhettük az élő színház melengető ölelését ebben a rideg, televíziós világban. Kíváncsian várták az első premiert Asztalos Gyuláné (jobbról) és Drimusz Hajnalka érdeklődéssel lapozgatták előadás előtt a premierre kiadott műsorfüzetet Csasztvan Nikoletta és Fehér Péter Fehérék családi bérletét „örökölte meg” az idei szezonra — valószínűleg már végleg Urbán Lajos még 1952-ben, 14 évesen lépett be először nézőként a szolnoki színházba. Párjával, Urbánné Kovái Erzsébettel 11 éve minden előadáson ott vannak. A színház vezetői, bemutatóhoz illően, a bejáratnál fogadták a vendégeket. Balról jobbra: Bor Zoltán produkciós igazgató, Kiss József művészeti vezető, Balázs Péter igazgató — és Lászlóné Nagy Ilona Görög klíma a Kárpátok közt időjárás Komoly változásokat élhetünk meg a jövőben Nagy valószínűséggel a magyar mezőgazdaságnak át kell állnia és fel kell készülnie egy dél-európai klímára. Immár évek óta tart a hőmérsékleti libikóka, az időjárás egyre szélsőségesebb arcát mutatja. A napi jelentős hőingadozást tovább tetézi a korábban csak a hírekből ismert szörnyű viharok és özönvízszerű esőzések. Loksa Gábor, a Szent István Egyetem meteorológus, környezetvédelmi szakmérnöke a Magyar Rádió Hajnal-táj című műsorában azt mondta, úgy néz ki, hosszabbá válhat a vegetációs időszak, ugyanakkor a változás, sajnos, minden egyéb negatív tényezőnek (kártevők, gyomnövények) is kedvezhet. A változás eredménye az is, hogy hosszú távon egyre kevesebb lesz a csapadék mennyisége, ugyanakkor a csapadék intenzitása nő, így kevesebb víz marad meg a talajban. A Kárpát-medencében arra lehet számítani, hogy az óceáni hatás gyengül, nyáron a mediterrán, télen pedig konünentális hatás erősödik, valószínűleg egyre inkább kettejük párharcában élünk majd. Ezek a hirtelen, ugrásszerű változások nem kedveznek az élővilágnak, nehezen éli meg azokat. A szakember szerint az évszázad közepére körülbelül olyan lehet az idő itt, mint most Észak-Görögországban, erre pedig, a nemesiteknek, mezőgazdászoknak is fel kell készülniük. Loksa Gábor fontosnak mondta a nagy vizek tározókban való megőrzését is, ahelyett, hogy gyorsan levezetjük azokat. A mai görög mezőgazdaságban egyébként a búza- és a kukoricatermelés a meghatározó, ám mindez intenzív, öntözött kultúrában folyik, a kevés csapadék és a [jerzselő nyár miatt. A nagy hőösszeg miatt jól érzi magát a szója és több más hüvelyes növény is, a kertészeti kultúrák közt pedig jellemző a szőlő, az olívabogyó, illetve a citrusfélék sokasága, és lehet, négy évtized múlva ezek lesznek a meghatározók a magyar mezőgazdaságban is. ■ Repülő rendőrök. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis által üzemeltetett Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhelyen Légirendészet Magyarországon címmel új kiállítás nyílt tegnap. A látogatók a magyar rendőrség repüléstörténetével ismerkedhetnek meg a tárlaton. Kiválóra vizsgázott a Tisza-zászlóalj Befejeződött és sikeres volt a Szőke Lavina 2011 elnevezésű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat a Tiszán. A magyar, román, szlovák és ukrán katonák Szentesnél bizonyították: felkészültek egy esetleges tiszai árvíz okozta károk következményeinek együttes elhárítására - írta a Honvédelem.hu. A mintegy 700 fős Tisza-zászlóalj a Ia j>rendeltetése a Tisza vízgyűjtő területén bekövetkezett árvizek, illetve más természeti csapások, ökológiai katasztrófahelyzetek esetén az érintett lakosság megsegítése, a károk elhárításában való részvétel. Most először mutattak be teljes dinamikájában egy mentési folyamatot. ■
