Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)
2011-09-21 / 221. szám
ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 21.. SZERDA 13 TÜKÖR Jelentős terhekkel is jár a rangos elismerés Mint ismeretes, két kunszentmártoni és három szolnoki épületet nyilvánítottak műemlékké a napokban. Az újonnan műemlékké nyilvánított épületek országos listáján szerepel a szolnoki zsinagóga, a Sóház utcai református templom és a víztorony, illetve a kunszentmártoni egykori törvényhatósági ház és börtön, illetve a Mátyás király út 3. szám alatti egykori Mátyás pince. A műemlékké válás egyfelől igen pozitív dolog, hiszen egyfajta garanciát jelent arra, hogy az adott épületet értéke hosszabb távon is fennmaradjon. Ugyanakkor viszont számos teherrel is jár. Míg a „világ boldogabbik felén” inkább előnnyel jár, ha valaki műemlék épület tulajdonosa, nálunk még korántsem ez a helyzet. Errefelé elsősorban kötelezettséget, pluszköltségeket jelent, ha műemlékké nyilvánítanak valamit. Több nyugat-európai országban például anyagilag is támogatják, ha ilyen épületet újít fel a tulajdonosa. Ha ő egy forintot költ rá, további hármat kap mellé, hiszen a település, a régió és az állam is hozzáteszi saját részét. Magyarországon inkább csak az előírások szigorúbbak.- A legfontosabb, hogy az átlagosnál jóval szőkébb az engedély nélkül megvalósítható változtatások köre - tudtuk meg Mészáros János megyei főépítésztől. - Gyakorlatilag bármilyen felújítást, építési változtatást engedélyeztetni kell, s ilyen esetekben nem a helyi építési hatóság adja ki az engedélyt, hanem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz kell fordulni. A legtöbb estben még az esetleges használati mód változatás is engedélyköteles. Ráadásul a műemlék épületek felújításának már a tervezése sem egyszerű, kizárólag erre szakosodott, speciális végzettségű szakemberek végezhetik, így azután természetesen az átlagosnál ez is jóval több költséggel jár. ■ Sz. Zs. SZOLJON.hu A szolnok-jAszkun online 8100 pilóta és 57 ezer lövész halt meg Magyarországon legalább négyszáz Il-2-es zuhanhatott le. Ez az a repülőgéptípus, amiből a legtöbbet vesztett harci körülmények között a szovjet légierő. Mindig alacsonyan repült, így könnyű célpont volt a földről, és bár páncélozott volt, azt azért át tudta ütni a nagy kaliberű légvédelmi ágyú. Öszszesen 36 163 darabot gyártottak belőle, 8100 pilóta és 57 ezer fedélzeti lövész halt meg Il-2-esben. Utóbbi szám azért olyan magas, mert a lövészfülkét viszont nem védte páncél. Két csatagépet is találtak kutatás A Szovjetunió hpsét azonban hiába keresték Jó munkáért jó helyezés a dunaújvárosi versenyen II—2-es szovjet csatarepülők maradványait tárták fel Komlód és Dudar térségében magyar és orosz expedícióban, Magó Károly szolnoki roncskutató vezetésével. A pilóták maradványaira azonban nem leltek rá. Baranyi György Dobogós helyen végzett az MH 86. Szolnok Helikopterbázis csapata egy tűzoltóversenyen Dunaújvárosban. A Létesítményi Tűzoltóságok Országos Szövetsége és a Magyar Tűzoltó Szövetség Létesítményi Tagozata a dunaújvárosi tűzoltóság segítségével rendezte meg szeptember 17-én a XV. Flórián Kupa Létesítményi Tűzoltóversenyt. A verseny legfőbb célja az ország létesítményi tűzoltóságai közötti kapcsolatépítés lehetőségének biztosítása volt. Mintegy harminc csapat nevezett, főfoglalkozású és nem főfoglalkozású tűzoltók - írta az Lhsn.hu. A versenyzőknek kismotorfecskendő-szerelésben, akadálypályán, valamint falitűzcsap-szerelésben kellett bizonyítaniuk. Az egész na-Magó Károly a Dudaron megtalált ll-2-es repülő motorjával. A repülőgép roncsait a kömlődi gép maradványaival együtt a Szolnoki Repülőmúzeumba hozták, ahol átnézik azokat. pos rendezvényt számos bemutató és kiállítás tarkította. Az MH 86. Szolnok Helikopterbázis csapata kismotorfecskendőszerelésben, az akadálypályán, valamint összesítésben is a III. helyezést szerezte meg. A csapat tagjai voltak: Körmöndi Tamás törzsőrmester, Kacsó Attila szakaszvezető, Molnár Sándor szakaszvezető, Rácz Tibor szakaszvezető. ■ Odnocenov hadnagy, a Szovjetunió hőse - a civilekből álló Trizna Kutatócsoport azért érkezett Magyarországra szeptember 5-én, hogy megtalálja az II—2-es gépével 1945. március 8- án Seregélyes környékén, a börgöndi vasútállomáshoz közel eltűnt pilótát, akinek a gépét légvédelmi tüzérség lőtte le. A kutatáshoz a feltételeket a Magyar Roncskutató Egyesület (MRE) biztosította, Magó Károly zászlós, a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum munkatársa, roncskutató szervezésében és vezetésében. Előtte azonban még várt egy feladat a roncskutatókra: feltárni Kömlődön egy II—2-es gép lezuhanási helyét. Itt ugyanis augusztus 8-án tarlóhántás közben repülőgépfegyver,-lőszerek és -roncsok kerültek elő.- Sikerült ott beazonosítanom a gépet, mert a VY-23-as ágyú egyértelműen az II—2-es fegyvere — mondta Magó Károly. — Az MH 1. Honvéd Hadihajós és Tűzszerész Ezreddel közösen tártuk fel a roncsokat, s ebben részt vehettek' az oroszok is. Mint kiderült, a csatarepülő forgattyúsházát átütötte egy lövedék. Ezután a motor megsérült, elfolyt belőle az olaj, és a gép lezuhant. A motorszáma azonban nem illik bele egyetlen, Magyarországon elveszett repülőgépébe sem. Valószínűleg a motort már nagyjavították, majd újra beépítették egy repülőbe, amit aztán nem dokumentáltak. Másnap már Seregélyesnél folytatták a kutatást, Odnocenov hadnagy maradványai után, amihez óriási területet kellett volna átkutatni. Az oroszoknak azonban erre nem volt elég idejük, s nem bukkantak rá a holttestre. Horváth Péter seregélyesi kutató viszont detektorral talált a földben egy lemezdarabot, amely származhat a hadnagy gépéből. A lemez akkor másodlagos felhasználásként bekerült egy lőállásba, ahova valószínűleg német katonák vitték. — Mivel az oroszokat szorította az idő, kérték, hogy részt vehessenek a dudari ásatáson, ahol Pálffy Sándor, az MRE tagja kezdte el a kutatásokat. Ott előkerült olyan lemezdarab, amelyen rajta volt a gép gyári száma. Ez alapján lehetett beazonosítani, hogy az Kartasov alhadnagy gépe, aki szintén II—2-es pilóta volt, és 1945. március 22-én tűnt el, amikor egy bevetésen lezuhant a gépével. A gépmotor nagyon szép állapotban maradt meg. Azonban a repülőből az a rész, ahol már a pilótafülke kezdődött volna, valószínűleg a gépről leszakadt. Ezt széthordhatták a helyiek, és el is temethették a pilótákat, bár erre sincs bizonyíték - mondta Magó Károly. A dudari Il-2-est már régóta használhatták, s javításához egy másik, rosszabb állapotú gép páncélját is felhasználták. Ezenkívül a motort is lecserélhették, mert a gép páncéljára rákarcolták a motorszámot, hogy tudják, melyik motor van benne. Ezek olyan érdekességek, amikkel eddig még nem találkoztak a roncskutatók. Ráadásul nagyon sok lemez gyári állapotban maradt meg, és az eredeti festés látható rájuk. Ez azért is fontos, mert az II—2-es eredeti színeiről még mindig vitatkoznak. csíramáiéval is bővült a védjegyes termékek listája Harmincöt hagyományos magyar termékkel, köztük a ceglédi csíramáléval bővült a Hagyományok, ízek, Régiók (HÍR) védjeggyel ellátott termékek száma. A jellegzetesen magyar, illetve speciális regionális élelmiszeripari termékekkel pályázniuk kellett a készítőknek, és komoly bírálat után érdemelhették ki a HÍR védjegyet - írta a Ctv.hu. Ami Kalocsának a paprika, Szegednek a Pick szalámi, Gyulának a kolbász, az Ceglédnek a csíramáié. Legalábbis ez az egyik eredménye annak az elismerésnek, amelyet nemrégiben vehetett át Füle Ferencné. Az országban csak néhány helyen készítik ezt a hagyományos ételt, de mindenhol másként vagy más csomagolásban, tálalásban kerül a fogyasztókhoz. Füle Ferencné a 80-as évek óta foglalkozik csíramáléval. ■ Gyurmavárat készítettek. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban tanórán kívüli foglalkozások kezdődtek „Nyitott levéltár — velünk élő múlt” címmel. Az első foglalkozáson gyurmából mintázták meg az egykori szolnoki várat a ii. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai (képünkön). Tv-notesz ’ VALKÓ f MIHÁLY ■ k- A ROVATA " ladd forogjon az a kerék Jakupcseknek van egy műsora az egyik kisebb kereskedelmi csatornán — állítólag lesz majd egy nagyon is, ha átigazol a köztévébe, bár igencsak megette már a kenyere javát -, amelyben annak próbál utána nézni, ami őt nagyon, de nagyon érdekli. Most éppen egy, a Story tévében induló vetélkedőre lett igen kíváncsi. Pedig jól ismerhette, hisz ez a Szerencsekerék éveken át ment már a televízióban, tehát egyáltalán nem újdonság. (Nekünk sem!) Mit sem tesz! Jól jön egy kis reklám, mert nem más ez, mielőtt a játék látható. Hogy minél kelendőbb legyen az az áru ebben a nagy nézettség utáni hajszában, amikor a csatornák árgus szemekkel figyelik egymást És Jakupcsek kérdez, hogy azután akik csinálják, elmondhassák büszkén, milyen sikeres is lesz ez a vetélkedés. Hogyisne? Amerikai licenc! (Én persze jobban örülnék egy sikeres magyar szabadalomnak, de hagyjuk.) Aztán dicsérgetik is egymást agyba-főbe! És mert ebben a werkfilmként ránk sózott reklámban a vetélkedő „agyát” is szerették volna megmutatni, csak egy nagy darab sötét volt látható, ami nem valami biztató előjel, mármint a sötétség. És bemutatkozhattak a játékmesterek is. De abban sem volt semmi meglepő. Egyikük, mert ketten valának; az a Klausmann Viktor, aki több mint nyolc éven át vezette már e Szerencsekerekei régi bútor, öreg darab: retró. Társa pedig az az Árpa Attila, akit ugyancsak nem kell bemutatni, hisz volt ő már minden, színész, producer, zenés műsorok kedvelt résztvevője. De legfőképpen macsó, ami számára igen jól kamatozhatott. Lám, most újra a képernyőn! Pedig ahogy mondá, a kereskedelmi tévé egyáltalán nem a vüág közepe. Sőt, azt is, hogy ha neki kellett volna megfelelő személyt választania erre a munkára, utoljára jutott volna az eszébe. (Persze könnyű ezt akkor mondani, amikor mások meg elsőre reá gondolnak.) Jön tehát, forog az a kerék. Sőt, már túl is van az első adáson, méghozzá csábító sztárjátékosokkal. És amelyben fontos szerepe van egy hölgynek is, kinek az lévén dolga, hogy egy-egy betűt helyezzen el a játék során a kihelyezett óriási tablón. De nem mindegy ám, hogyan, miként rakja a lábát: keresztbe-e avagy egymás mellé, hogyan tud kecsesen állni és járni magas sarkú, divatos cipellőjében! Ezt látván Jakupcseket úgy elfogta a kíváncsiság, hogy megpróbálta maga is, s felhúzta lábára. (Kell egy kis érdekesség.) És mit tesz isten, no meg az a cipő, szorította bizony a lábát! De, ugyan kérem, kit érdekel ez rajta kívül? Engem biztosan nem. ■ Valkó Mihály
