Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)

2011-09-08 / 210. szám

így van. Akár tettekkel, akár szavak­kal, gondolatokkal tudomására ad­hatjuk a másik személynek, hogy fon­tos nekünk. Ennyivel is több okot ad­tunk arra, hogy ő boldog legyen. Érde­mes a filmen elmélázni, hogy mit is akar üzenni. Rengeteget lehet tanulni belőle. Ez a lista pedig mindenki fejé­ben gyarapodhat valami arra érde­mes dologgal... CSABAI NIKI Az oldalt támogatja: Az ember legnagyobb öröme, ha mást boldoggá tehet filmajánló A Bakancslista egy kiváló alkotás, ami arra tanít minket, hogy meglássuk a fontos dolgokat UJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK A focistalábú lányok sikerrel melegítettek be a bajnokságra-DIÁKVILÁG Ez a nyár tízpontos volt gondolatok Pihenés után jöhet a munka — dolgozunk a célokért Véget ért a „nyári szünet” a Szol­noki Góliát női futballcsapatnak, a lányok nemrég felkészülési tornán vettek részt, ahol pará­dés teljesítménnyel az első he­lyen végeztek.- A Szolnoki Góliát idén is in­dult a Békés megyei női kereszt­pályás bajnokságban, egy nyár­záró, felkészülési tornára vol­tunk hivatalosak Mezőberény­­be. Összesen tizenegy csapat ne­vezett az eseményre, ahol két pá­lyán folytak a küzdelmek két­szer 15 perces játékidővel - kezdte beszámolóját a csapatka­pitány Szíjártó Szandra. —Az első mérkőzésen a körös­­tarcsai hölgyeket tíz nullára múltuk felül. A folytatásban gyu­lai amazonokkal néztünk farkas­szemet, kiélezett csatában kettő­­egyre nyertünk. A csoport utol­só találkozóján a szentetornyai lányokkal szemben, ha nehezen is, de begyűjtöttük a három pon­tot. A rájátszásban megint velük kerültünk össze, itt már maga­biztosan hoztuk a papírformát. Az elődöntőt a házigazda mező­­berényiekkel játszottuk, három­szor vettük be az ellenfél portá­ját, míg a mi hálónk egyszer sem rezdült. A szolnoki lányok öt sikeresen megvívott mérkőzés után a dön­tőben sem okoztak csaló­dást, ahol a gyulai csapat­tal kel­lett meg­küzdeniük a trófeáért. Parázs hangulatú mér­kőzést láthattak a nézők, a tisz­ta, és egyben higgadt játék vi­szont meghozta a szolnokiak megérdemelt tornagyőzelmét. Ráadásul tíz másodperccel a lefú­jás előtt szabadrúgáshoz jutottak a lányok, amit egy ötletes takti­kát bevetve gólra, s tornagyőze­lemre váltottak.- Nyugodt, taktikus játékkal megérdemelten nyertük meg a tornát. A gólarányunk is beszé­des: összesen 24 gólt lőttünk és csak egyet kaptunk — vont rövid mérleget a csapatkapitány. A lányok a felkészülés során bizonyították, számolniuk kell velük a hamarosan startoló baj­nokságban. Csak így tovább! LIGLER ERIKA A nyárnak vége, elkezdő­dött az iskola. A szünidő utolsó napjaiban leültem és elgondolkodtam rajta, hogy hogyan is telt el az idei nyaram. Csabai Nikolett Azt hiszem, nekem ez volt a leg­jobb nyári szünetem eddig. Ha egy tízes skálán kellene értékelnem, akkor egy top tízes osztályzatot kapna az elmúlt három hónap. Rengeteg élménnyel gazdagod­tam, sok új embert ismertem meg, és nagyon sok helyen jártam. Mindezek mellett pedig még dol­goztam is. Persze biztos sokan vannak még így... Azonban nem lehet mindig nya­ralni és szórakozni (különösen, hogy itt a suli), tanulni kell! Minden diák el­szorult gyomorral várja a szeptem­ber elsejei év­nyitókat. Ismét új megpróbál­tatások vár­nak ránk. Aki az előző év­ben nem ta­nult, az most elkezdheti. Mindenki saját maga dönti el, hogy mire erősít rá, illet­ve, mivel fog kevésbé foglalkozni. Főleg az érettségizőkre vonatko­zik mindez, mert mindent meg kell tenni, hogy sikerüljön össze­szedni a továbbtanuláshoz szüksé­ges pontokat. Kipihenten és tiszta lappal kez­dünk minden évet. Meg kéne pró­bál ni beosztani azt az energiát, amit a nyár adott nekünk. Persze arra nem gondolok, hogy ne szó­rakozzunk, ne kapcsolódjunk ki iskola közben is. Erre mindenki­nek szüksége van. Nem le­het megállás nélkül ta nulni, küzdeni a célun­kért. Sőt, én amellett vagyok, hogy minél több mindennel fog­lalkozik az ember, annál több energiá­„Lehet, hogy túl optimistán hangzik, de én inkább leszek céltudatos és reményekkel teli, minthogy csak lézengjek, és várjam, hogy majd csak lesz valami. Igaz, bármikor bármi megtörténhet, de küzdeni kell, ez tény. ” ja van. Én például rajzolok, festek és írok. Ezek hobbik, vagyis szere­tem csinálni, szeretek rájuk időt áldozni. Mert Ha pontoztam volna, ezt mu­tattam volna ennek a nyár­nak... juk osztani a gondolatainkat és terveinket. Egyedül nehéz akár­milyen kis terhet is cipelni. És nem utolsósorban, kell az ambí­ció. Több kedvvel ülünk le tanul­ni is (ha már nagyon muszáj), ha van miért. Tanulni csak úgy a jobb kedvem lesz, több erőm lesz csinálni, mert látom, hogy van ered­ménye. Azt javaslom mindenkinek, hogy talál­jon egy olyan elfoglaltságot, amiért megéri erőt befektet­ni. Van, aki a zenélésben talál­ja meg önmagát, más a sport­ban, vagy egyéb művészetek­ben. Nagyon jó ösztönző erő van ezekben a tevékenységekben, akár még a továbbtanulási szándékun­kat is megváltoztathatják. Arról nem is beszélve, hogy mindez még tökéletesebb, ha emellé egy szintén ösztönző em­ber társul. Legyen az egy barát, vagy egyik tanárunk, akkor már nagyon könnyű dolgunk van. Sok­kal egyszerűbb minden, ha valaki­re tudunk támaszkodni, meg tud­világba nem le­het. Akár­milyen kis ambíció le­gyen az, kell, hogy legyen, meg kell talál­ni azt a rangsort magunkban, hogy mennyire szeretjük vagy mennyire van szükségünk az adott tárgyra. Megszeretni egy tantár­gyat sokféleképpen lehet. Akár a tanár révén, akár saját magunk miatt, akár a szüléink előismere­te miatt, valahogy ez úgyis kiala­kul. Valami mindenkit érdekel. Én abban hiszek, hogy ha azt ta­nulom, amit szeretek, ami érde­kel, akkor sikerül boldogulnom vele a nagybetűs életben. Lehet, túl optimista felfogás ez, de én ezt vallom! Valamelyik oldalra pártolni kell, és én inkább leszek céltudatos és reményekkel teli, minthogy csak úgy lézengjek, és várjam, hogy majd csak lesz va­lami. Nos, így év elején ilyesmi érzések kavarognak bennem, s remélem, ez nem változik nega­tív irányba. Igaz, bármi történ­het még, de küzdeni kell, az tény! Süvítve üvölt a Szél. Megrezzen valami a bokorban. Két szempár a szemembe néz. Tekintetem elkapom a lombokra. Átégeti lelkem mélyét. Valami el akarja tiporni a békét. Pillanatnyi elmeháborodás az egész. Lehet, hogy nem is engem néz. Lehet, hogy csak pásztázza áldozatát. Lehet hogy már őijöngve üli halotti torát. Lehet hogy elfogyasztott vacsoráját emészti. Lehet hogy tekintetét mégsem rám ereszti? Nem akarok hinni ennek a szemnek. Pedig elvileg a szem a lélek tükre. Ámbár, ez képes akármilyen trükkre. Ha hátat fordítok neki, rám ront. Ha közeledek felé, meghátrál. Ha hozzászólok, vállat von. Ha rágondolok, csalással átvág. Ha megérintem... Megérinthetem? CSABAI NIKOLETT Lehet? Valamelyik nap ráakadtam a 2007- es filmre. Egyszer láttam már, és hi­hetetlen élményekkel gazdagított. Úgy döntöttem, újra megnézem ezt a jó filmet. A bakancslista című mozi­alkotás két főszereplője (Jack Nichol­son és Morgan Freeman) önmaguk­ban is fergeteges alakításokra ké­pesek, hát még ha „összeteszi k” e két remek tehetséget. A sztoriról bő­vebben nem szeretnék írni, arra ott a filmleírás. Röviden: két korosodó, rákos férfiról szól, akik tudják, hogy nemsokára meghalnak, de ez a tény nem tántorítja el őket az élettől. Sőt, inkább kihí­vások elé állítják magukat, és megírják a listát, mely azokat a dolgokat tartalmazza, amit még szeretnének megvalósítani e rövid idő alatt. Ezt a listát nevezik Ba­»ILV v kancslistának. Egyik pillanatban ez a két ötvenes férfi egy ejtőernyőzés kellős közepén van, majd az egyip­tomi homokban barangolva csodál­ják a naplementét. Nekem tetszik ez a film, mert a tragédiájukat nem letargi­kus formában mutatja be, ha­nem a pozitív oldalról. Lehet­­e a ráknak, a betegségnek pozitív oldala? Persze, hogy nem. Ők nem is a betegség miatt aggódnak, azokban a pillanatok­ban nincs is eszükben. Elfelejt­­hetik egy kis időre, hogy mi m történik velük, magasabb *54'* szintre lépve értékelik az el­­múló életüket. A listájuk pe­­dig egyre több kihívással bő­vül, melyek által végül eljutnak az emberi értékekhez. Ráébrednek, hogy bejárhatják a világ minden sarkát, viszont a család és barátok hiányát akkor sem tudják pótolni. Ez a legnagyobb kihívás: odaállni valaki elé, akit cserbenhagytak, megbántottak. Mindketten ilyen k!¥*§ Jsisí helyzetben voltak, szembe ,gs kellett nézniük a valósággal, vissza kell térniük az igazi * életükbe, ahhoz, hogy béké­ben távozhassanak el az élők soraiból. Meg is teszik ezeket a nagy lépéseket, majd elhunynak. Tanulságos a filmdráma. Fel­színesen nézve humoros tra­gédia, de belegondolva ész­revesszük, hogy az embert a halál gondolata mennyire megrémíti. Kétségbeesés­ében képes belemenni a leg­­őrüttebb dolgokba is. De ezzel mi nem lesz több, amíg meg nem ♦w­bekül saját magával. Jack Nic­­holson karaktere is hiába volt * gazdag, mégis élete utolsó pár hónapja volt a legboldogabb szá­­mára, mert talált egy társat, aki fel­nyitotta a szemét. És az utolsó dolog, amit kihúzott a listáról, az volt, hogy szerezz másnak önzetlenül örömet. Mégis csak az a legnagyobb öröm egy ember életében, ha mást boldog­gá tehet. Mondhatjuk, hogy nem, de- Hogy szól a kannibál leánykérés?- Légy az eleségem... * * *- Milyen zaj van a konditeremben?- Fitt nesz. * * *- Mi az, kicsi, fekete, pimasz és a fejed körül röpköd egy hatalmas ollóval?-Légy, a hajad szobrásza. * * *- Mi az? Hosszú, fekete és vérzik?- Sebes vonat. * * *- Hogy kell udvarolni a kancsal lánynak?- Szemeid kereszttüzében égek. M oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 i 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents