Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)
2011-08-02 / 179. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. AUGUSZTUS 2„ KEDD TÜKÖR Nagy sikert hozott az elhatározás, többtucatnyian nosztalgiázhattak Nem hagyják elkallódni a diákokat portré Dr. Török Istvánné kiemelt figyelmet fordít a tehetséges gyerekekre A tizenegy évvel ezelőtt alakult JÁKOB—azaz a jászjákóhalmi elszármazottak baráti társasága — elhatározta, hogy mostantól minden évben a Jakab-napi búcsúkor itt rendez összejövetelt a szülőfaluban. Hiszen több száz éves hagyomány, hogy ilyenkor, Jákó- halma legnagyobb ünnepén korábban is igyekeztek minden- honnét hazajönni az elszármazottak a templomi misére, a rokoni együttlétre. Már az első alkalommal is félszázan jelentek meg a gazdakörben nosztalgiázásra, hogy aztán onnét elindulva vegyenek részt az ünnep eseményein, meglátogatva többek között a helytörténeti gyűjteményt is, ahol többen szembesültek saját közvetlen őseik hajdan felajánlott használati tárgyaival — tudtuk meg Fodor István Ferenc- től, a Horváth Péter honismereti szakkör vezetőjétől. ■ Szépen fejlődnek az ivadékok a horgászok örömére A napokban elvégezték a szakemberek a szokásos havi ivadékfelmérést a Tisza-tónál. A sekély szélvízben csapatosan járó, szabad szemmel is könnyen megfigyelhető balinivadékok ismét nagy számban kerültek a hálókba. A hűvösebb időjárás következtében azonban a fejlődésük lelassult. Az előző mintavételhez képest (június 29., 42 mm) csupán 5 mm-rel nőtt az átlagos testhosz- szuk. A csukák növekedése ennél dinamikusabb. Testhosszuk jelenleg átlagosan 168 mm, ami 43 mm-es gyarapodást jelent egy hónap alatt. Úgy tűnik azonban, hogy a telepítésből származó példányok tovább növelik kezdetben is megmutatkozó méretbeli előnyüket, most mintegy 30-35 milliméterrel nagyobbak helyben született társaiknál. A bodorka, a küsz és a karikakeszeg szakaszos ívásának köszönhetően a fiatal ragadozók továbbra is kedvük szerint válogathatnak a méretüknek megfelelő zsákmányból — írta a Sporthorgász.eu. A békés halak kedvelői számára jó hír, hogy jól fejlődnek a jászkeszeg ivadékai is, átlagos testhosszuk jelenleg 52 mm. ■ A szolnoki dr. Török Istvánné, a Curie Alapítvány elnöke tehetséges gyerekek százait karolta fel pedagógusként. Az általuk, az elmúlt két évtized alatt kiépített hálózatban ténykedő tehetségsegítők együttműködésével próbálják még jobban segíteni a diákokat a kibontakozásban. Németh Gergő- A tehetséggondozás a tanári pályám kezdete óta elkísér - kezdte mondandóját dr. Török Istvánná, aki korábban évtizedeken keresztül tanított kémiát és matematikát az Újvárosi Általános Iskolában. - Igazán akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, amikor a főiskolán a diplomamegújító vizsgámra készültem, és ott ezt a témakört választottam szakdolgozati témának. Ez elég kézenfekvő volt, hiszen már ezelőtt is foglalkoztam tehetséges gyerekekkel, és ez a téma nagyon érdekelt. Mindig is hátrányos helyzetű iskolákban tanítottam, ahol kivétel nélkül találtam tehetséges gyerekeket, akikkel lehetett versenyre készülni. Amikor tudatosan kezdtem el foglalkozni a tehetséggondozással s a szak- irodalmat tanulmányoztam, akkor lepődtem meg, hogy mennyire eltérő a vélemény arról az országban, sőt külföldön is, hogy hogyan kell a tehetséges gyerekekkel foglalkozni. A legjobb módszer tapasztalatom szerint az volt, amikor a nagyjából azonos tudásszintű gyerekeket egy csoportban tanítottam. A csoportok között volt átjárási lehetőség. A legjobb csoportból kerültek ki azok, akik a különböző tanulmányi versenyeken elindultak, velük külön is foglalkoztam. Ennek meg is volt az eredménye, hiszen a Hevesy György kémiaversenyen tíz évig valamelyik évfolyamon a megye első helyezettje az Újvárosi iskolából került ki. Azonban így sem mindig jutottak be az országos döntőbe, mert ahhoz egy bizonyos százalékot kellett teljesíteni. Hogy feloldja a felemás helyzetet- miszerint a megyei győztes nem jut tovább automatikusan az országos fináléba - ő is verseny szervezésébe kezdett. Dr. Török Istvánné (balra) fát ültet diákokkal a Curie Alapítvány által létrehozott Kémia és Környezetvédelmi Tehetségsegítő Tanács tiszteletére — Huszonkét éve, 1989-ben indítottam el a Curie kémiaversenyt- folytatta Török Istvánné. - Azt mondtam, hogy majd én csinálok olyan versenyt, ahol a gyerekeknek lesz egy rangos megméretési lehetőségük. Ez lett a területi döntő, s a területi döntőből bejuthatnak az országosba. Másrészt rengeteg feladatsort szedtünk elő, mindenféle feladatot gyűjtöttünk össze a felkészülések során. A többi verseny tapasztalataiból a legjobbakat gyúrtuk össze a gyerekekkel, így hoztuk létre a Curie versenyt. Á gyerekek nagyon sokat segítettek ebben. Hogy tudatosabb legyen a készülés a döntőre, beiktattunk levelező feladatokat is, majd azokat kijavítva vissza is küldjük. A Curie verseny fő profilja először a kémia volt, majd szépen más területeket is felvettünk. A sort a környezetvédelem, majd a matematika követte. Területi központjaink alakultak, egyre több ember kapcsolódott be a közös munkába. Kialakult egy jó hálózat, olyan emberekkel, akik a tehetséggondozást komolyan veszik és odafigyelnek rá. Török Istvánné kiemelte, az utóbbi időben egyre több pályázat jelent meg a tehetséggondozás támogatására, í^y találtak rá egy pályázati kiírásra, ahol nyertek, s amely révén a tehetségsegítők együttműködését segítették a Curie Alapítvány által létrehozott hálózatban. Ennek köszönhetően nemcsak a versenyekre való felkészülést segítették a résztvevők, hanem más gíteni a tehetségeket. A kezdeményezés révén nyolc iskola fogott össze. A kiválasztott intézményekben a koordinátorok három tanárral együttműködve, tanáronként 3-4 tanulót vontak be a tehetséggondozó csoportjukba, számukra írtak egyéni pedagógiai programot és ezt valósították meg. A tanárnő három tehetséges fiatallal Személyiségformáló volt az egyéni program a legújabb program májusban zárult egy Szolnokon megtartott konferenciával, ahol mindenki, aki részt vett a projektben, megjelent s beszámolt az elvégzett munkáról. Mindannyian megfogalmazták, hogy rendkívül hasznos volt az együttműködés. A gyerekek nemcsak a versenyeken szerepeltek kiválóan, hanem a személyiségük is pozitív irányban változott. A professzor képei. A karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban augusztus 13-ig látható a Pásztorvilág a Hortobágyon című kiállítás, amelyet dr. Tóth Csaba professzor emeritus képeiből állítottak össze. Csak szépen és jól - magyarul Azzal állított meg egyik nézőtársam a minap, ugyan mondjam már meg, mi is a véleményem a televízióban szerinte elszaporodó nyelvi pongyolaságokról. Mert őt bizony irritálja, sőt bosszantja is, amikor egy műsorvezető rosszul hangsúlyoz, vagy egy riporter hadar, csépeli vadul a szavakat, és zavarják az oktalanul használt idegen kifejezések is. Nos, engem is, de mennyire! A csúnya szavak meg legfőképp! Amikor a jól ismert füttyszóval kell helyettesíteni őket, mert ) szégyenszemre nem bírnák el a nyilvánosságot Nekem különben a csúnya szavak olyanok a képernyőn, mint azok a ronda dudorok, bibircsókok, amelyek el tudják csúfítani még a legszebb női arcot is. Sajnos, a szép magyar beszéd a televízióban hovatovább olyan kincs, ami nincs, fényűzésnek számít. Többnyire a csúnya járja, az lett immáron a trendi, azaz helyesebben a divat, mely uralkodik. De felkaptam a fejem a közelmúltban arra is, amikor az egyik kereskedelmi csatorna esti híradójában az hangzott el, hogy egy magas állami hivatal hibát vétett, amikor az írásban rosszul jelölték a múlt idő jelét Ezért igyekeztek pellengérre állítani. Hogyan? Ütött szeget a fejembe, mert azt lehet mondani, hogy valaki hibázik valamiben, vagy hogy vét valaki valami ellen. Azt is, hogy hibát követ el, és hogy vétkezik. De hogy valaki hibát vétsen, az bizony nincsen jól magyarul. Hogy nem isten ellen való vétek? Meglehet De hogy vétség mindenképp édes anyanyelvűnk magyarsága ellen, az holtbiztos. (Csak hát pellengérre ki állítja érte a vétkező híradósokat?) Persze megütközöm azon is, ha a szavak használatában a riporter úgymond melléfog, nem a megfelelőt találja meg. Ahogy ez az igen gyakorlott műsorvezetővel, Kárász Róberttel is megtörtént a Tóparti Mokkában — merthogy ott „nyaralnak” ők, a Velencei tónál -, aki azt találta mondani a borról való beszélgetésben, hogy a móri nedűnek szép(!) íze vagyon. Talán kellemes! Mert szép csak színe lehet vagy eseüeg a móri leánykának. Mentsége, hogy közben dacolni kényszerült az időjárás viszontagságaival is. Ilyen időben sokkal barátságosabb lett volna egy meleg szobában, mind dideregni kint a szabadban. Talán nekünk is, nézőknek, méghozzá kezünkben habköny- nyű olvasmánnyal, netán egy szórakoztató krimivel. Ugyanis: eshet eső, jég vagy hó, olvasásra mindig jó! Bocs, hogy csattanóként csak ez a butácska nyelvi szójáték jutott nekem is az eszembe. De hát nem lehet-e számomra is mentség ez a frontokkal is járó, cudar, fránya nyáridő. VALKÓ MIHÁLY ROVATA
