Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-09 / 185. szám

12 ÚJ N ÉPLAP - 2011. AUGUSZTUS 9., KEDD A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Felejthetetlen kirándulás körutazás A Salgóvárból minden irányba gyönyörű a kilátás m ■ P mák Rfe, ■ gdEx _ íné 1 A vas-, acél- és üveggyártás egykori fellegvárában járva, a salgótarjáni bányamúzeum előtt a Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek csoportja Tudjuk: minden egyén saját perspektívával nyit a világra Fókuszba kerül napjainkban az a törvényszerűség, mely szerint minden társadalmi rendszer csak akkor lehet stabil, ha alul­ról építkezik: az emberre, az egyénre, a családra, a munkára, az otthonra épít. Minden egyén saját perspektívával nyit ugyan­is a világra, saját vonatkozásai és értelmezési keretet képvisel, sa­ját értékelő rendszer és kritéri­um letéteményese. Önismereti tudástartománya, és egy másik ember ismereti tudástartomá­nya perdöntő lehet viselkedése, munkája alakulásában. Mindez azonban jelentős mértékben függ attól, hogy az egyénnek és a csoportjának (családnak) ve- zet-e útja a személyes kultúrá­hoz, illetve hozzáférhet-e, elsajá­tít]'a-e az anyagi, szellemi, testi, lelki, erkölcsi stb. személyi kul­túra meghatározott elemeit. Úgy mint a másokkal való együttmű­ködést, az emberi kapcsolati, azonosulási, viselkedési, maga­tartási formákat, tulajdonságo­kat, családhoz, településhez, munkához, tanuláshoz való kö­tődést — elszakadást stb. A helyi közmunka végzése azért is értékes, mert egyúttal átmenete is lehet az értékterem­tő munkához, az öngondosko­dáshoz, az önmegvalósításhoz, a közben elsajátítható személyi kultúrához, a kis haza, a család boldogulásához. Bálint Sándor, Szolnok A használt tankönyvekből is lehet tanulni A tanévkezdés igen nagy terhet ró minden olyan családra, ahol iskolaköteles gyerekek vannak, illetve valamilyen képzésben vesznek részt a fiatalok. Gyerek­koromban fél áron vett, használt tankönyvekből tanultunk. Közü­lünk mégis sokan kerültek egye­temekre, főiskolákra, elismert szakemberekké váltak, többen közismert szereplői mindenna­pi gazdasági életünknek. Nem vagyok pedagógus, de úgy gon­dolom, a drága, tesztszerű, vá­lasztási) lehetőségeket nyújtó munkafüzetek nem tanítják meg gondolkodni a gyerekeket. B. Jánosné, Szolnok A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületéhez tarto­zó 22 klub képviseletében negy­vennégyen vettek részt egy - Jászberény, Hatvan, Salgótarján, Salgóvár, Somoskőújfalu, Ipoly- tarnóc, Szécsény-körutazáson. Alattyánhoz közeledve meg­tudhattuk, hogy a település ne­vezetes szülötte, Gecse Árpád, a Jászság festője keze alól 98 éves koráig 1600 festmény, és szob­rok kerültek ki. Ezek egy részét emlékház őrzi a községben. Jász­berény nevezetességeivel -Bun- dás-kút, volt Lehel Szálló, Nádor­Nemrég jelent meg az Új Nép­lapban az a hír, hogy több hét után újra fogadják a csöppsége­ket Szolnok város bölcsődéi. Ez jó hír, hiszen az anyukák újra tudnak dolgozni. Néhány évtizeddel ezelőtt én is bölcsődébe vittem a még egy­éves kort el nem ért gyermeke­met. Fel is háborodtak a nagy­szülők, hiszen akkoriban még inkább szokás volt a kicsi gyer­oszlop, városháza — is ismerked­tünk, hallottuk, hogy a Jász Mú­zeum őrzi a híres Lehel-kürtöt, és hogy Déryné Széppataki Ró­za, a város szülötte emlékét em­léktábla a Déryné utcában, vala­mint a sziget főbejáratánál szo­bor őrzi. A vas-, acél- és üveggyártás egykori fellegvárában, Salgótar­jánban meglátogattuk a bánya­múzeumot, ahol többek között működő muzeális gépek, vala­mint bányászok, bányalovak vi­aszfigurái mutatják az egykori munkát. Előtte még emlékpar­kot és 4x5 méteres nagyságú bá­mekkel három évig otthon ma­radni. A ’80-as évek elején fiatal házasként új szövetkezeti laká­sunk kölcsönét, bútoraink rész­leteit is fizetnünk kellett, így hát nem maradhattam otthon: szük­ség volt az én fizetésemre is. A kislányom 9 hónaposán már ka­nállal evett, pohárból ivott, nem cumizott, így szerencsére nem okozott gondot az „átmenet”. Ele­inte nekem is volt némi lelkiis­nyászlakásokat láttunk. Salgó- bányán, az 1950-es évek egyko­ri gyereküdültetési helyén, idő­sek napközi otthonát találtunk. A Salgóvárba érdemes volt „fel- pihegni”, mert minden irányba gyönyörű a kilátás a várból. A nap fénypontja az Ipolytar- nóc határában, a Kubinyi Ferenc által 1837-ben felfedezett párat­lan őslénytani ritkaság, az elkö- vesült fatörzs megtekintése volt. A csarnokszerű épületben a több mint húszmillió éves ősvilági élet nyomai, a patakrendszerben akkor élt állatok dagonyateknői, ragadozók, madarak lábnyomai, meret-furdalásom, hogy ilyen pi­ciként otthagytam a bölcsiben reggelente, de néhány nap múl­va megnyugodtam. A gyerek szeretett ott lenni a kis barátok között, és a gondozónők rendkí­vül kedvesek, gyerekszeretők, lelkiismeretesek voltak, Igen tisztességesen végezték felada­taikat. Gyermekem fizikai és szellemi fejlődésében semmi­lyen hátrányt nem szenvedett, hajdani erdőt alkotó növényfa­jok lenyomatai láthatók. A vilá­gon egyedülállónak nyilvánítot­ták ezt a kincsesbányát. A szépséges Nógrád kanyar­gós útjain, néhol az Ipoly mel­lett haladva láthattuk a Felvidék erdőségeit. A Szécsény fölé ma­gasodó, láthatóan ferde Tűzto­ronyházat is láttuk. Nógrád régészeti, történelmi, természeti emlékeit őrzi a For- gách-kastélyban elhelyezett cso­dálatos múzeum. A kirándulás feledhetetlen, különleges élményeket nyújtott. Deák Jánosné, Szolnok sőt, szeretett ott lenni, mondó- kákát tanulgatni, játszani a paj­tásokkal. Soha nem volt pana­szunk a Szigligeü úti bölcsődére. Ezúton szeretném megnyug­tatni tehát a leendő anyukákat, hogy ne féljenek a picinyeiket a gondozónőkre bízni. Úgy gon­dolom, ők mostanában is nagy- nagy szeretettel fogadják a gyer­mekeket. Sz. Z., Szolnok Családunk régen a rabkerti szolgálati lakásban lakott Érdekes és megkapó írásokkal lepi meg rendszeresen Szuro- vecz Pál a szolnoki újságolvasó­kat. Sose gondoltam volna, hogy egyszer valaki a rabkert­ről emlékezik majd meg az Új Néplapban. Örültem a legutóbbi „Vissza­tekintő” olvasásakor, mert apám, Pásztrai Ferenc a rab­gazdaság megalakulásától 1937-ig a gazdaság vezetője, vagy kertésze volt. A rabkert szolgálati lakásá­ban laktunk, bátyámmal itt, a Holt-Tisza partján nőttünk fel. Szép emlékeink maradtak, hisz a harmincas évekig igen keve­sen laktak az akkori Almási- kertben, a Holt-Tisza part szin­te érintetlen természet volt. A rabkertben a zöldségter­mesztési munkán kívül tehene­ket és sertéseket is gondoztak, szintén a rabtartás költségei­nek csökkentése miatt. 1937-ben szüleim miattunk, gyerekeik miatt adták fel ezt, az akkori idillikus környezetet, mert iskolába járásunk onnan nagy nehézségekbe ütközött volna. Apám 1918-tól a börtönnél dolgozott, 1953-ban mint szol­gálatvezető alhadnagy ment nyugdíjba. Megbecsült igazság­ügyi alkalmazott volt, sajná­lom, hogy nem érhette meg ezt a „Visszatekintőt”. Pásztrai György, Szolnok A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyű­löletkeltő tartalmú, sérti a szemé­lyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi@ axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészá­ros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes ol­dalon. Az anyukák nyugodtan dolgozhatnak gondozás A kicsi gyerekek márpedig szeretnek a bölcsődében lenni OvodatÖfténet. Jánoshida fennállásának 825. évfordulóját számos prog­rammal ünnepelte a község. Ezek egyikeként több héten át látható volt az az óvodatörténeti kiállítás, mely során helyi, jászsági, országos mese- és szakkönyv-, valamint játékgyűjtemények darabjaival ismerkedhettek az érdeklődők. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida Kellemes és jó tapasztalatok a kórházakban A Hetényi Géza Kórházban kel­lemes tapasztalatokat szerez­tünk a II. Belgyógyászaton. Nagy szakmai tudással, türelmes, oda­adó, lelkiismeretes gyógyító­munkát végzett mindenki, aki gyógyulásunkban közreműkö­dött. Gulyás Istvánná és Szécsi Mihályné, Szolnok A jászberényi Szent Erzsébet Kórház betegeként több osztá­lyon is megfordultam, és min­denhol törődést, odafigyelést ta­pasztaltam. Minden elismerést megérdemelnek az ott dolgozó orvosok, ápolók, és a személyzet minden tagja, akik nagy szak­mai tudással, empátiával min­dent megtettek gyógyulásom ér­dekében. Csőke József, Jászapáti A 2011-es Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Príma Díj döntőbe jutott jelöltjei SZAVAZÓLAP □ Bán János □ Mészáros János (magyar irodalom) (építészet és építőművészet) □ Kertész Marcella □ Pogány Attila (színház- és filmművészet) (sajtó) □ Szabó Imrefia Béla □ Erdős Hanna ® (képzőművészet) (népművészet és közművelődés) Dr. Horváth László □ Benedek Sándor \q) (tudomány) (zeneművészet) □ Béres Jenő □ Folláth János (oktatás) (sport) AUGUSZTUS 31-IG LEHET SZAVAZNI A JELÖLTEKRE A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Príma Prímissima Díj jelöltjeire augusztus 31-ig lehet voksolni. A szavazólapokat a VOSZ (5000 Szolnok, Óvoda út 2. szám alatt található) megyei irodájába, vagy lapunk szerkesztőségébe (5000 Szolnok, Mészáros L út 2.) kell eljuttatni. Szavazni kizáró­lag az Új Néplapban megjelent eredeti szavazólapon lehet. * f i t

Next

/
Thumbnails
Contents