Új Néplap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-19 / 167. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2011 JÚLIUS 19., KEDD KÖRKÉP Csaknem hetvenezer látogatója volt az EFOTT-nak Ejtőernyővel érkezett a piacra életút Tizenegyezer ugrás után ma már csak a lóról „repül” időnként Nem is kívánhatott volna tökéle­tesebb időt, helyszínt és közönsé­get magának az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT), az év legna­gyobb hallgatói bulija. A szolnoki Tiszaügetben töltött egy hét alatt összesen 67 ezer 420 látogató szó­rakozott és nézte végig a közel há­romszáz hazai és külföldi előadó koncertjeit —A szolnoki Tiszaliget minden szempontból tökéletes helyszíne volt a 2011. évi EFOTT számára, és ezt a fesztivállátogatók, illetve a fellépők egyaránt megerősítették. Köszönet ezért a házigazda Szol­noki Főiskolának és a vendéglátó városnak, hogy hibátlan körülmé­nyeket biztosítottak a rendezvény­hez. Az idei EFOTT a fesztivál 35 éves történetének egyik legszebb helyszíne volt, amely látogatói lét­száma alapján a tavalyi pécsi-or- fűi után a második helyre került - értékelte az elmúlt heh rendez­vényt Dajka Zoltán főszervező.- Bevallom, amikor megtud­tuk, hogy mi fogunk szálláshelyet biztosítani a városba érkező több tízezer fiatalnak, némileg aggód­tunk, hogy mit fognak hátrahagy­ni a több napos buli után. Ám kel­lemesen csalódtunk - hangsú­lyozta érdeklődésünkre Bíró Ár­pád, a Turisztikai és Szabadidő Központ igazgatója. Elmondta, a felkészült szervezők tapasztalata és rutinja, az általuk szolgáltatott infrastruktúra, valamint a feszti­vál látogatóinak kulturáltsága kel­lett ahhoz, hogy a szabadidő köz­pont problémamentesnek érté- kelhetí az EFOTT szolnoki „kirán­dulását”.- Sem a környezetben, sem a faházakban nem esett kár, sőt, a szervezők a hulladékok össze­gyűjtéséről és elszállításáról is gondoskodtak, így hétfőn aka­dálytalanul fogadhattuk terüle­tünkön a kutyás tábor lakóit - kö­zölte Bíró Árpád.- Kijelenthető, hogy a fiatalok sem kárt, sem botrányt nem okoz­tak a létesítmény területén — mondta lapunknak a Liget Ter­málstrand és Élményfürdőt üze­meltető VCSM Zrt. műszaki igaz­gatója, Magyar Péterné. Rendőrségi szempontból is szinte eseménymentesen zajlott le a rendezvény, „csupán” 5 ki­sebb lopás történt - tájékoztatta lapunkat Szabó Zita őrnagy, a me­gyei rendőr-főkapitányság sajtó- szóvivője. ■ M. G. Kíváncsian hallgattam ré­gi barátom történeteit, amikor hosszú idő után felkerestem birtokán. Ép­pen kedvenc sportját űzte, lovagolt, mint minden nap. A szolnoki Ölvedi Já­nos válogatott ejtőernyős veterán, szinte semmit nem változott mióta utoljá­ra, évekkel ezelőtt láttam. Ábel Viktor Jókedvűen fogadott a nagy siet­ségben, ami általában körülötte zajlik. Nyeglével — aki Szolno­kon katona volt, zenész, lovas vagy ejtőernyős, csak így ismeri- a hőség elől elhúzódva beszél­gettünk feledhetetlen, néha hát- borzongató élményeiről.- Az egyik legérdekesebb téma számomra az ejtőernyős múl­tad, ami leginkább meghatá­rozta életed jelentős szakaszát. Ha jól tudom 16-szoros magyar bajnok vagy...- Igen, ami azt illeti, számos versenyen és világkupán vettem részt a nemzeti válogatott tagja­ként. Ez sok felkészüléssel és utazással járt, így huzamosabb ideig nem láthattam a családo­mat. Rendkívül izgalmas volt vi­szont, mert a szocializmusban nem igazán juthatott el az ember a világ különböző pontjaiba, fő­leg nem katonaként. — Merre jártál ez idő alatt?- Amerika, Afrika, Kuba, Ko­rea, valamint egész Európa, ami most hirtelen eszembe jut... — Ez valóban hihetetlen. Miért kezdtél el ejtőernyőzni? Hol ta­lálkoztál először ezzel dolog­gal?- Gyakran elsétáltam a buda­pesti MÁV sportklub mellett, ahol időnként csábítottak, álljak pilótának. Ott képezték ki az ej­tőernyősöket is, és ez azonnal felkeltette érdeklődésemet. Egyébként a kíváncsiság és a kalandvágy terelt az ejtőernyős pályára. Törzszászlósként vo­nultam nyugdíjba, s amire na­gyon büszke vagyok, hogy tizen­egyezer ugráson vagyok túl. Ez­zel még 20 ember büszkélked­het a világon idáig - mesélte a bajnok. Ölvedi János átadta a lovak iránti szeretetét gyermekeinek, Ancsikának és Mikinek is, akikkel minden nap lovagol a tanyán — E sok ugrás során bizonyára átéltél hajmeresztő pillanato­kat... zuhantam a levegőben dinami­kus forgással, bár ennek a for­gásnak is köszönhettem, hogy Egy bemutatón történt, hogy miután kiugrottam a gépből a siklóemyővel, a két § szélső csatornája nem nyílt ki. Ilyenkor az a szabály, hogy a főemyőt azonnal le kell oldani, mert az életveszélyes, ha rendellenesség áll fenn.- Sajnos igen, de mielőtt még kétségek merülnének fel, az ej­tőernyőzés még mindig az egyik legkevesebb balesettel járó sport. Egy ejtőernyős bemutatón történt, hogy miután kiugrottam a gépből a két szélső csatornája nem nyílt ki a siklóernyőnek. Ilyenkor az a szabály, hogy a fő­ernyőt azonnal le kell oldani, mert az életveszélyes, ha rendel­lenesség áll fenn. A kamerával rögzített felvétel alapján hatvan kilométer per órás sebességgel megmenekültem. Szóval ahogy zuhantam, láttam a magasban, hogy egy teherautókkal teli par­kolóba érkezem majd. Nagy sze­rencsémre két autó közé csapód­tam be a fűre, és nem a betonra. Négy-öt másodpercig tartó esz­méletvesztés után, amint ma­gamhoz tértem, egy katona hangját hallottam: Jól van?”. Fu­rán hangzik, de aznap ugrottam még egyet. Természetesen csak azután, hogy megvizsgáltak és nem volt probléma. Volt mulat­ságos történetem is, nevezetesen mikor ugyancsak siklóernyős ereszkedés után egy késői kiug­rással a laktanyában kijelölt cél­pont helyett a lengyelpiacra ér­keztem. Nagy lelkesedés foga­dott, sosem felejtem el — mond­ta mosolygós arccal János.- Másik szenvedélyed, a lovag­lás is a kalandvágynak kö­szönhető?- Húszéves korom óta lovagol­tam, és a mai napig foglalkozom komolyabban ezzel, a családom­mal együtt. A gyerekeim is szépen haladnak a lovaglás tökéletesítésé­vel napról napra. Igazi kikapcsoló­dás, amely szintén nagy felelős­séggel jár, de az élmény minde­nért kárpótol. Ejtőernyősként nem áll távol tőlem a zuhanás, de a ló­ról történő esés kiszámíthatatlan, ezért veszélyesebb is. Előfordult már nem egyszer, hogy én ugrot­tam a ló helyett a pályán. Szeren­csére átmeneti eszméletvesztéssel mindig megúsztam. Ezekre a sebekre és élete veszé­lyesebb mozzanataira gyógyszer a zene, amely szintén vele volt mindig kisebb kihagyásokkal. Egy-két nevesebb zenekarban is zenélt éveken keresztül a színpa­don, jiyakában a basszusgitárral, előtte a lelkes közönséggel. Ma már több idő marad a családra ölvedi János történeteit hall­gatva felmerül a kérdés, vajon hogyan lehet ennyi mindent egy időben színvonalasan vé­gezni.- első volt az ejtőernyőzés, de utoljára 1990-ben ugrot­tam. Azóta több időm maradt a zenére, és ami a legfonto­sabb a családomra, akikkel együtt űzzük a lovas sportot minden egyes nap. A kérdésre válaszolva, ha nagyon hiteles akarok lenni, így fogalmaz­nék: egy fenékkel két lovat nem lehet megülni... ~ * *" VALKÓ 'T MIHÁLY Itt. ' A ROVATA ______________Tv-notesz_______________________ Mo solyogni muszáj? Csalódás volt nekem ez a mosta­ni szépségkirálynő-választás! Nem mintha a döntőben szerep­lő lányok nem lettek volna ezút­tal is ugyanúgy szépek, mint máskor. A férfinép legeltethette is kedvére rajtuk a szemét. (A nőknek meg maradtak Majká- ék?) Számomra azért ennyi szép­ség együtt, ilyen „töményen” ta­lán túlságosan is soknak hatott, és némileg ki is oltották egymást, pláne, hogy a kifutón megjelenve, gombnyomásra egyszer csak ugyanaz a mosoly - egyen mo­soly! - jelent meg az arcokon. (Mit nem adtam volna, ha közü­lük egy is komoly arcot vág, mert az is lehet ám vonzó és szép.) Az­tán amit furcsállottam is már, az énekes sztárok aránytalanul na­gyobb hangsúlyát az est műsorá­ban. A főszereplők, a lányok tán­colhattak is mögöttük, körülöt­tük, már ha mozgásukat táncnak lehetett volna mondani, olykor in­kább csak tornagyakorlatnak. De ez már más kérdés. Mi volt a legfőbb bajom? A ce­remónia egészének hangulatából adódott, mert szerintem hiányzott abból az a fajta emelkedettség, ami ünnepélyesebbé is tehette volna. Jellemző, hogyan került a végén a győztesek fejére a korona is, egyszerűen rányomták: nesze, tied, oszt vigyed. (Hol van már az az idő, amikor a győzteseket hó­dolat is övezte!) Egyébként több­ször is elhangzott, nehogy azt higgyük már, hogy minden lenne a testi szépség, kell hozzá még in­telligencia is, no meg a sokat em­legetett kisugárzás. Csak hát, hogy a csudába állapíthatta volna meg az ember a versenyzők né­hány, szokványos szavából, hogy van-e bennük spiritusz, és hogy mennyi. Tudniillik, hogy szavaz­hassunk is. Változtattak is a dön­tő gyakorlatán. Ezúttal ugyanis már menet közben is kieshetett valaki a ver­senyből. Ennek az „újításnak” esett áldozatául például a mi szol­noki Pótári Lauránk is, sajna, már az első körben kénytelen volt ugyanis a folytatástól elbúcsúzni. (Legfeljebb a közönség szavazha­tott volna még rá, de nem tette, vagy nem elegen tették. Ki tud­ja...) De azt sem, hogy a tizenöt ta­gú zsűrinek hogyan sikerült dű­lőre jutnia mindössze néhány perc alatt abban, hogy kit is ejtsen ki. Mindenesetre született most is királynő, Szunai Linda, aki és az ő udvarhölgyei különböző vi­lágversenyeken képviselik majd hazánkat Na és a többiek? Ők va­jon hol és mit képviselnek majd, akár itthon, de akár a távoli Kele­ten is? Félek, hogy elnyeli őket a mohó üzleti vüág, hisz áru már benne minden, még a női szépség is. És ez oly elszomorító. ■ HIRDETÉS Történelemtanárok találkoznak Gyöngyösön II. Rákóczi Ferenc és a közép-eu­rópai szabadságeszme. Ez a té­mája a Rákóczi Szövetség által szervezett Kárpát-medencei tör­ténelemtanár-tábornak. A július 18-tól 23-ig tartó, immár tizenne­gyedik alkalommal megrende­zett eseménynek a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola és Diák­hotel ad otthont. A XIV. Kárpát-medencei törté­nelemtanár-tábor szervezői le­hetőséget kívánnak biztosítani a különböző országrészekből (Ma­gyarország, Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Vajdaság, Horvátor­szág, Lengyelország, Csehor­szág) érkező történelem szakos tanároknak, hogy megismerjék mind a mágyarországi, mind a szomszédos országok történe­lemoktatását, illetve elősegíteni a szakmai továbbképzéseket, va­lamint emberi és intézményi kapcsolatok kialakítására. Az eseményen száztizenki- lenc tanár vesz részt. A rendez­vény előadói között szerepel: Halzl József, Magda Sándor, Fa­ragó László, Boross Péter, Luk­ács Csaba, Mészáros Kálmán, Peter Kónya, Gebei Sándor, Taka­ró Mihály, Jerzy Zawistowski, Renata Zawistowski, Seres Ist­ván, Rudolf Kucera, Szám Kati, Pozsgay Imre, Kisida Elek, Csa­ba László, Thaisz Miklós, Czi- gány István, Benkei Ildikó, Ka­szás Mária, Szilágyi Andor, M. Kiss Sándor, Käfer István. ■

Next

/
Thumbnails
Contents