Új Néplap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-19 / 167. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011 JÚLIUS 19., KEDD KÖRKÉP Csaknem hetvenezer látogatója volt az EFOTT-nak Ejtőernyővel érkezett a piacra életút Tizenegyezer ugrás után ma már csak a lóról „repül” időnként Nem is kívánhatott volna tökéletesebb időt, helyszínt és közönséget magának az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT), az év legnagyobb hallgatói bulija. A szolnoki Tiszaügetben töltött egy hét alatt összesen 67 ezer 420 látogató szórakozott és nézte végig a közel háromszáz hazai és külföldi előadó koncertjeit —A szolnoki Tiszaliget minden szempontból tökéletes helyszíne volt a 2011. évi EFOTT számára, és ezt a fesztivállátogatók, illetve a fellépők egyaránt megerősítették. Köszönet ezért a házigazda Szolnoki Főiskolának és a vendéglátó városnak, hogy hibátlan körülményeket biztosítottak a rendezvényhez. Az idei EFOTT a fesztivál 35 éves történetének egyik legszebb helyszíne volt, amely látogatói létszáma alapján a tavalyi pécsi-or- fűi után a második helyre került - értékelte az elmúlt heh rendezvényt Dajka Zoltán főszervező.- Bevallom, amikor megtudtuk, hogy mi fogunk szálláshelyet biztosítani a városba érkező több tízezer fiatalnak, némileg aggódtunk, hogy mit fognak hátrahagyni a több napos buli után. Ám kellemesen csalódtunk - hangsúlyozta érdeklődésünkre Bíró Árpád, a Turisztikai és Szabadidő Központ igazgatója. Elmondta, a felkészült szervezők tapasztalata és rutinja, az általuk szolgáltatott infrastruktúra, valamint a fesztivál látogatóinak kulturáltsága kellett ahhoz, hogy a szabadidő központ problémamentesnek érté- kelhetí az EFOTT szolnoki „kirándulását”.- Sem a környezetben, sem a faházakban nem esett kár, sőt, a szervezők a hulladékok összegyűjtéséről és elszállításáról is gondoskodtak, így hétfőn akadálytalanul fogadhattuk területünkön a kutyás tábor lakóit - közölte Bíró Árpád.- Kijelenthető, hogy a fiatalok sem kárt, sem botrányt nem okoztak a létesítmény területén — mondta lapunknak a Liget Termálstrand és Élményfürdőt üzemeltető VCSM Zrt. műszaki igazgatója, Magyar Péterné. Rendőrségi szempontból is szinte eseménymentesen zajlott le a rendezvény, „csupán” 5 kisebb lopás történt - tájékoztatta lapunkat Szabó Zita őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság sajtó- szóvivője. ■ M. G. Kíváncsian hallgattam régi barátom történeteit, amikor hosszú idő után felkerestem birtokán. Éppen kedvenc sportját űzte, lovagolt, mint minden nap. A szolnoki Ölvedi János válogatott ejtőernyős veterán, szinte semmit nem változott mióta utoljára, évekkel ezelőtt láttam. Ábel Viktor Jókedvűen fogadott a nagy sietségben, ami általában körülötte zajlik. Nyeglével — aki Szolnokon katona volt, zenész, lovas vagy ejtőernyős, csak így ismeri- a hőség elől elhúzódva beszélgettünk feledhetetlen, néha hát- borzongató élményeiről.- Az egyik legérdekesebb téma számomra az ejtőernyős múltad, ami leginkább meghatározta életed jelentős szakaszát. Ha jól tudom 16-szoros magyar bajnok vagy...- Igen, ami azt illeti, számos versenyen és világkupán vettem részt a nemzeti válogatott tagjaként. Ez sok felkészüléssel és utazással járt, így huzamosabb ideig nem láthattam a családomat. Rendkívül izgalmas volt viszont, mert a szocializmusban nem igazán juthatott el az ember a világ különböző pontjaiba, főleg nem katonaként. — Merre jártál ez idő alatt?- Amerika, Afrika, Kuba, Korea, valamint egész Európa, ami most hirtelen eszembe jut... — Ez valóban hihetetlen. Miért kezdtél el ejtőernyőzni? Hol találkoztál először ezzel dologgal?- Gyakran elsétáltam a budapesti MÁV sportklub mellett, ahol időnként csábítottak, álljak pilótának. Ott képezték ki az ejtőernyősöket is, és ez azonnal felkeltette érdeklődésemet. Egyébként a kíváncsiság és a kalandvágy terelt az ejtőernyős pályára. Törzszászlósként vonultam nyugdíjba, s amire nagyon büszke vagyok, hogy tizenegyezer ugráson vagyok túl. Ezzel még 20 ember büszkélkedhet a világon idáig - mesélte a bajnok. Ölvedi János átadta a lovak iránti szeretetét gyermekeinek, Ancsikának és Mikinek is, akikkel minden nap lovagol a tanyán — E sok ugrás során bizonyára átéltél hajmeresztő pillanatokat... zuhantam a levegőben dinamikus forgással, bár ennek a forgásnak is köszönhettem, hogy Egy bemutatón történt, hogy miután kiugrottam a gépből a siklóemyővel, a két § szélső csatornája nem nyílt ki. Ilyenkor az a szabály, hogy a főemyőt azonnal le kell oldani, mert az életveszélyes, ha rendellenesség áll fenn.- Sajnos igen, de mielőtt még kétségek merülnének fel, az ejtőernyőzés még mindig az egyik legkevesebb balesettel járó sport. Egy ejtőernyős bemutatón történt, hogy miután kiugrottam a gépből a két szélső csatornája nem nyílt ki a siklóernyőnek. Ilyenkor az a szabály, hogy a főernyőt azonnal le kell oldani, mert az életveszélyes, ha rendellenesség áll fenn. A kamerával rögzített felvétel alapján hatvan kilométer per órás sebességgel megmenekültem. Szóval ahogy zuhantam, láttam a magasban, hogy egy teherautókkal teli parkolóba érkezem majd. Nagy szerencsémre két autó közé csapódtam be a fűre, és nem a betonra. Négy-öt másodpercig tartó eszméletvesztés után, amint magamhoz tértem, egy katona hangját hallottam: Jól van?”. Furán hangzik, de aznap ugrottam még egyet. Természetesen csak azután, hogy megvizsgáltak és nem volt probléma. Volt mulatságos történetem is, nevezetesen mikor ugyancsak siklóernyős ereszkedés után egy késői kiugrással a laktanyában kijelölt célpont helyett a lengyelpiacra érkeztem. Nagy lelkesedés fogadott, sosem felejtem el — mondta mosolygós arccal János.- Másik szenvedélyed, a lovaglás is a kalandvágynak köszönhető?- Húszéves korom óta lovagoltam, és a mai napig foglalkozom komolyabban ezzel, a családommal együtt. A gyerekeim is szépen haladnak a lovaglás tökéletesítésével napról napra. Igazi kikapcsolódás, amely szintén nagy felelősséggel jár, de az élmény mindenért kárpótol. Ejtőernyősként nem áll távol tőlem a zuhanás, de a lóról történő esés kiszámíthatatlan, ezért veszélyesebb is. Előfordult már nem egyszer, hogy én ugrottam a ló helyett a pályán. Szerencsére átmeneti eszméletvesztéssel mindig megúsztam. Ezekre a sebekre és élete veszélyesebb mozzanataira gyógyszer a zene, amely szintén vele volt mindig kisebb kihagyásokkal. Egy-két nevesebb zenekarban is zenélt éveken keresztül a színpadon, jiyakában a basszusgitárral, előtte a lelkes közönséggel. Ma már több idő marad a családra ölvedi János történeteit hallgatva felmerül a kérdés, vajon hogyan lehet ennyi mindent egy időben színvonalasan végezni.- első volt az ejtőernyőzés, de utoljára 1990-ben ugrottam. Azóta több időm maradt a zenére, és ami a legfontosabb a családomra, akikkel együtt űzzük a lovas sportot minden egyes nap. A kérdésre válaszolva, ha nagyon hiteles akarok lenni, így fogalmaznék: egy fenékkel két lovat nem lehet megülni... ~ * *" VALKÓ 'T MIHÁLY Itt. ' A ROVATA ______________Tv-notesz_______________________ Mo solyogni muszáj? Csalódás volt nekem ez a mostani szépségkirálynő-választás! Nem mintha a döntőben szereplő lányok nem lettek volna ezúttal is ugyanúgy szépek, mint máskor. A férfinép legeltethette is kedvére rajtuk a szemét. (A nőknek meg maradtak Majká- ék?) Számomra azért ennyi szépség együtt, ilyen „töményen” talán túlságosan is soknak hatott, és némileg ki is oltották egymást, pláne, hogy a kifutón megjelenve, gombnyomásra egyszer csak ugyanaz a mosoly - egyen mosoly! - jelent meg az arcokon. (Mit nem adtam volna, ha közülük egy is komoly arcot vág, mert az is lehet ám vonzó és szép.) Aztán amit furcsállottam is már, az énekes sztárok aránytalanul nagyobb hangsúlyát az est műsorában. A főszereplők, a lányok táncolhattak is mögöttük, körülöttük, már ha mozgásukat táncnak lehetett volna mondani, olykor inkább csak tornagyakorlatnak. De ez már más kérdés. Mi volt a legfőbb bajom? A ceremónia egészének hangulatából adódott, mert szerintem hiányzott abból az a fajta emelkedettség, ami ünnepélyesebbé is tehette volna. Jellemző, hogyan került a végén a győztesek fejére a korona is, egyszerűen rányomták: nesze, tied, oszt vigyed. (Hol van már az az idő, amikor a győzteseket hódolat is övezte!) Egyébként többször is elhangzott, nehogy azt higgyük már, hogy minden lenne a testi szépség, kell hozzá még intelligencia is, no meg a sokat emlegetett kisugárzás. Csak hát, hogy a csudába állapíthatta volna meg az ember a versenyzők néhány, szokványos szavából, hogy van-e bennük spiritusz, és hogy mennyi. Tudniillik, hogy szavazhassunk is. Változtattak is a döntő gyakorlatán. Ezúttal ugyanis már menet közben is kieshetett valaki a versenyből. Ennek az „újításnak” esett áldozatául például a mi szolnoki Pótári Lauránk is, sajna, már az első körben kénytelen volt ugyanis a folytatástól elbúcsúzni. (Legfeljebb a közönség szavazhatott volna még rá, de nem tette, vagy nem elegen tették. Ki tudja...) De azt sem, hogy a tizenöt tagú zsűrinek hogyan sikerült dűlőre jutnia mindössze néhány perc alatt abban, hogy kit is ejtsen ki. Mindenesetre született most is királynő, Szunai Linda, aki és az ő udvarhölgyei különböző világversenyeken képviselik majd hazánkat Na és a többiek? Ők vajon hol és mit képviselnek majd, akár itthon, de akár a távoli Keleten is? Félek, hogy elnyeli őket a mohó üzleti vüág, hisz áru már benne minden, még a női szépség is. És ez oly elszomorító. ■ HIRDETÉS Történelemtanárok találkoznak Gyöngyösön II. Rákóczi Ferenc és a közép-európai szabadságeszme. Ez a témája a Rákóczi Szövetség által szervezett Kárpát-medencei történelemtanár-tábornak. A július 18-tól 23-ig tartó, immár tizennegyedik alkalommal megrendezett eseménynek a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola és Diákhotel ad otthont. A XIV. Kárpát-medencei történelemtanár-tábor szervezői lehetőséget kívánnak biztosítani a különböző országrészekből (Magyarország, Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Vajdaság, Horvátország, Lengyelország, Csehország) érkező történelem szakos tanároknak, hogy megismerjék mind a mágyarországi, mind a szomszédos országok történelemoktatását, illetve elősegíteni a szakmai továbbképzéseket, valamint emberi és intézményi kapcsolatok kialakítására. Az eseményen száztizenki- lenc tanár vesz részt. A rendezvény előadói között szerepel: Halzl József, Magda Sándor, Faragó László, Boross Péter, Lukács Csaba, Mészáros Kálmán, Peter Kónya, Gebei Sándor, Takaró Mihály, Jerzy Zawistowski, Renata Zawistowski, Seres István, Rudolf Kucera, Szám Kati, Pozsgay Imre, Kisida Elek, Csaba László, Thaisz Miklós, Czi- gány István, Benkei Ildikó, Kaszás Mária, Szilágyi Andor, M. Kiss Sándor, Käfer István. ■
