Új Néplap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-01 / 152. szám

13 ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚLIUS 1, PÉNTEK SAJTÓ ÉS TANULÁS Tanultunk egymástól, megértettük egymást séta-tábor Négy vargás fiatal tollforgató lelkesen mesél a felejthetetlen bonyhádi élményeiről Séta-tábor volt Bonyhá- don. A Sajtó és tanulás médiaprogramban részt vevő fiatalok kilenc me­gyéből érkeztek Tolnába, hogy együtt csiszolgassák tehetségüket. Megyénk­ből négy vargás diák for­gatta tollát. így számol­nak be élményeikről... Balázs fanni: - A paksi atom­erőmű felfedezése, az újságírói munka alaposabb megismerése, médiával kapcsolatos előadások hallgatása, vetélkedő, jóga Schi- rilla Györggyel — ilyen progra­mok vártak minket a 2011-es SÉ- TA-táborban, Bonyhádon. A kollé­gium, ahol megszálltunk gyönyö­rű kerttel rendelkezik, itt kelle­mesen eltölthettük a szabadidőn­ket. A táborvezetők nagyon segí­tőkészek voltak, érdekes előadá­sokat szerveztek, ezenkívül volt táncház, karaoke, csapatverseny, stb. Második nap reggel hét órá­ra egy kis tornát is beszorítottak a programba, ami legalább feléb­resztett mindenkit. A három nap majdnem minden pillanatában felvétel készült rólunk, amiket az­tán húszperces filmmé vágtak össze, hogy hazavihessük emlék­be. Nekem tetszett, sok tapaszta­latot szereztünk ezzel a munká­val kapcsolatban, kipróbálhattuk magunkat újságíróként, úgy, hogy eközben jól szórakoztunk, és új barátokra leltünk. * * * bau Ágnes: - Egy júniusi hétfő reggel indult el kis csapatunk Szolnokról Bonyhádra. Miután elfoglaltuk szobáinkat az egyik helyi iskola kollégiumában, meg­ismerkedtünk a környékkel. Ez­után a megnyitón a megyékből érkezett csapatokból vegyítve szerkesztőségek alakultak, majd megkaptuk a feladatokat. Ebéd után indultunk az Atomerőmű­be. Ott egy sajtótájékoztatón te­hettünk fel kérdéseket az igaz­gatóság tagjainak, olyanok vol­tunk, mint az igazi újságírók. A sajtótájékoztató után körbevezet­tek minket az erőmű főbb látvá­nyosságain, és megnézhettük a 3-as és 4-es reaktort is. Paksi kirándulá­sunk után visz- szatértünk a szállásunkra és megvacso­ráztunk. Esté­re szabadidőt kaptunk, de előtte még tánc­házon vettünk részt, ahol egy bonyhádi nép­tánctanár tartott nekünk rend­hagyó néptáncórát. Ezt minden­ki nagyon élvezte. Másnap korán keltünk, 7 órától reggeli előtti tornaórát tartott ne­künk Schirilla György. Furcsamód jólesett, bár a testmozgás végére már megéheztünk, úgyhogy siet­tünk reggelizni. Étkezés után lehe­tőségünk nyflt a „jógatanárunk- kal”, Schirilla Györggyel beszél­getni, majd a HVG két munkatár­sának tehettünk fel kérdéseket Az előadások és ebéd után pedig a szerkesztőségi munka vette kez­detét Csapatonként külön ültünk, és megkezdte mindenki egy-egy számítógépnél munkáját, csak­úgy, mint egy igazi szerkesztőség. Késő délutánra fejeztük be a mun­kát, majd szabadidő, később pe­dig vacsora jött. Aznap este az ösz- szes csapat összegyűlt egy játékos vetélkedőre, ami nagy meglepeté­sünkre karaokéval zárult Utolsó napon jött a várva várt díjkiosztó, ahol a különdíjasok mellett mindenki kapott ajándék- csomagot. A táborzáró előadások után bepakoltunk az autókba, bú- csúzkodtunk a csapattársainktól, és új barátainktól, végül minden­ki indult vissza a saját megyéjé­be, városába. * * * szécsi ÁDÁM: Elég ko­rán kellett felkelni, ami valamilyen szin­ten pozitívum, mivel „aki korán kel ara­nyat lel”. Az indulás sikeresen történt, mikrobusszal men­tünk, az érkezéssel kap­csolatban sem volt probléma. A szállás, a kollégium megfelelő volt, a környék lenyűgözött, a ja­pán kert fokozta az iskola szépsé­gét. Lepakolás után egyből követ­kezett a megnyitó, ekkor történ­tek a csoportok megalakulása, il­letve a feladatok kiosztása. Az ebéd után látogattunk el az atom­erőműbe, ami a 3 napnak az egyik főszereplője volt. Először sajtótájékoztatón voltunk, min­denki igyekezett minél több kér­dést feltenni az atomerőmű ve­zetőinek. Következett az atom­erőmű látogatása, ami mindenkit valamilyen szinten lefárasztott, de le is voltunk nyűgözve. Visz- szautaztunk a kollégiumhoz, egy rövid vacsora, s jött a táncház, sok embernek szórakoztató volt. Másnap reggel egy testmozgás várta a fiatalokat Schirilla Györggyel, a diákok nagy részé­nek kikapcsolódást okozott, né­hány embernek megerőltetést. Reggeli után jött a beszélgetés Schirilla úrral, akit élmény volt hallgatni. A HVG címlapfotó-kiál­lítása nagyon tetszett, és jött a szerkesztőségi feladatok meg­kezdése, megbeszélése, ami elég kemény munkának ígérkezett. lőtt egy másfél órás pihenő, mindenkinek jólesett. Vacsora után egy játékos vetélkedővel foglalkoztatták a diákokat, s min­denkinek megdolgoztatta az agy- tekervényeit. Elérkezett az utol­só nap, reggel volt még lehetőség befejezni a szerkesztőségi mun­kákat, illetve Soltész Mihály lát­ta el a diákokat hasznos tanács­csal, s elkezdődött a várva várt díjkiosztás, ajándékok átadása. Ebéd után a szobákat el kellett hagyni, elérkezett a legszomo­rúbb percek: készülődés a ha­zautazásra. Sok élmény ért, so­kat tanultam a tábor ideje alatt, de meg is örökíthettem az „arany pillanatokat", mivel kaptunk egy videót a 3 napról. kaposvári Tímea: - Bonyhád három napig látta vendégül az ország több megyéjének SÉTA-programos diákjait. A paksi atomerőművet ismer- £ hettük meg, s vehettünk 1 részt egy megmérettetés- s ben, miszerint a legjobb cik- ~ két megíró diák alkotása be­kerül az újságba. Az atomerőműben tisztára mostak néhány kérdést a fejünkben az erőmű vezetői egy félórás sajtótájékoztató erejéig, ami ugyan elég kevés idő 36 információéhes újság­író-palánta számára, de sajnos meg kellett eléged­nünk ennyivel. Megcso­dálhattuk az érdekes láto­gatóközpontot és küldhet­tünk ingyenes képeslapot szerte az országba. Attól függetlenül, hogy ottlétünk Bonyhádon főleg az atomerőmű tanulmá­nyozásáról szólt, más érde­kes előadásokat is meghall­gathattunk, például Schiril­la Györgytől, aki az élet sze- retetéről szólt, ami inspirá­ló volt. Izgalmasnak talál­tam, sok új barátságra tet­tem szert, emellett azáltal, hogy csapatokba rendeztek minket, együttműködésre voltunk kényszerítve a közös szerkesztőségi munka sike­re érdekében. Tanultunk egymástól, megértettük egy­mást, és összetartottunk. Úgy gondolom, megérte elmenni Bonyhádra, szeretnék legkö­zelebb is ott lenni! Akik részt vettek a Séta-táborban Báli Ágnes, Balázs Fanni, Kaposvári Tímea, Szécsi Ádám Edvárd Pillanatképek a szolnokiakról.. Egy hetilap, mely igazán semmit sem hisz el... Schirilla, a megtestesült pozitívum találkozás A sportember szerint optimizmussal megvalósíthatod az álmaidat A Séta-táborban a rendkívül szí­nes programok mellett lehetősé­günk volt beszélgetni a HVG hír­magazin egyik szerkesztőjével, Bedő Ivánnal, és a felelős kiadó munkatársával, Ács Péterrel. Megismertük a hetilap sajtótör­ténetét, ahogy azt a két úriember elmondta, újságuk nem más mint egy olyan „cinikus” gazdasági, po­litikai és kulturális hetilap, amely „semmit nem hisz el”, és szinte az „ellenzéknek” felel meg. A címlapok koncepciója köré épült a beszélgetés, ez volt a fő szál, és a legérdekesebb téma is egyben. Akik a fedőlap megjele­néséért, kialakításáért és meg­tervezéséért felelősek, azok nem mások, mint a grafikusok. Töb­bek között Horváth Zoltán, Nagy Béla, Szoboszlai Péter és nagy meglepődésünkre a Dumaszín­ház egyik tagja, Kőhalmi Zoltán. Többször került már konflik­tusba a HVG, hiszen címlapjaira inkább a humoros, de erős kriti- zálások, illetve utalások jellem­zők, leginkább politikusainkat és kormányunkat tekintve. - Elő­fordult, hogy egy egyetemi pro­fesszor bírósághoz fordult azért, mert „felizgatta magát”, hogy egy régmúltban tett nyilatkozata miatt nem kap majd Amerikába vízumot - mondta el Bedő Iván. De volt már olyan is, hogy a mé­diát nem kedvelő igazságszolgál­tató szerv a HVG javára döntött egy politikussal szembeni bíró­sági ügy kapcsán. Véleményem szerint a HVG nemcsak az idősebb korosztályt érdekli, hiszen egy rendkívül színes, és értékes információkat tartalmazó újságról van szó. Sze­rintem több, velem egykorú fia­talnak kellene kezébe venni, mert miközben rámondják, hogy unalmas, nem tudják, mi­re teszik ezt a kijelentést. Remé­lem, még sokáig megmarad ez a hetilap, nem váltják fel az inter­netes hírportálok, hiszen szük­ség van egy ilyen nívós lapra. BÁLI ÁGNES Az élet szép, de csak annyira, amennyire megérdemeljük - mondja Schirilla György. A jóga­oktató, akit a nemzet rozmára né­ven is ismerhetünk, hiszen 15 éve rendszeresen átússza a jeges Dunát, valamint a cukorbeteg gyerekek támogatása végett hosszútávfutó, mindezek mellett pedig egészséges életet él. Arról kérdeztem, hogyan ala­kult ki benne ez az elhivatottság.- 15 éve futok és úszók, 35 éves voltam, amikor az édesapám meghalt szívrohamban, és az ő tevékenységét szeretném családi hagyományként folytatni. Fiam, Gyuri is élsportoló szeretne lenni labdarúgás sportágban.-Jógatáborai széles körben is­mertek. Hogyan működnek?- Ezek tisztító jógatáborok, ahol egészséges és beteg embe­rek egyaránt megfordulnak. Az embereknek az a legnagyobb problémájuk, hogy kevés az ön­magukba fektetett hitük, én ezt a hitet akarom bennük megerősí­teni, emellett pedig odafigyelünk az egészséges táplálkozásra is.- Ezeken a jógagyakorlatokon a csakrákat is tisztítják?- Igen, főleg azokat, hiszen ha a csakrák rendben vannak, és megfelelően működtetjük őket, akkor olyan lesz az életünk, ami­lyennek ml szeretnénk. Ha foglal­kozunk magunkkal, akkor mások is foglalkoznak velünk, ha viszont nem tesszük, mások se teszik.- Hallottam nagyon pozitív gondolkodásmódjáról. Ez átse­gíti a mindennapokon?- Reggelente sajnos mindig rosszkedvvel ébredek fel, de a nap folyamán igyekszem bevonzani a vonzás törvényével a pozitív rez­géseket Az egész világra szere­tettel tekintek, szeretem az életet, mert csak így lehet élni. A jó gon­dolatok gyógyítanak - elég gon­dolnom valamire, és ez kiteljese­dik. Mert amit a fejemben lehető­vé tudok tenni, azt a gyakorlatban miért ne valósíthatnám meg? Számomra inspiráló volt végig­hallgatni Schirilla Györgyöt, ugyanis az életbe és önmagába vetett hite teljesen fellelkesített engem is arra, hogy olyan szere­tettel tudjam élni az életemet, ahogyan ő. KAPOSVÁRI TÍMEA, VKG fenomenális teljesítmény. Általá­ban mindig emberekkel fut, amit „show”-futásnak nevezett. Az úszás már inkább kihívás számá­ra, kötelező fizikai, mentális felké­szültség. A mentális felkészülés valójában azt takarja, hogy el kell képzelni egy pozitív dolgot és ál­talában be szokott teljesülni. Más­részt egy nagy kihívás előtt so­sem szabad túlságosan izgulni, idegeskedni, mert az csak rosszabb irányba vezethet. Szá­mára ami jó stresszoldás az nem más, mint az étkezés. A harmadik sport, amit oktat és űz egyben, az a jóga, szerinte a jógához úgy­mond kell egy bizonyos szellemi érettség, főleg idősebbek számára hirdeti. Elmondása szerint körül­belül 5 év múlva a futási karrier­jét szeretné befejezni, az úszást pedig majd csak 10 év múlva, s helyettük szeretne egy fizikailag annyira nem megerőltető sportba kezdeni, pl.: horgászás. SZÉCSI ÁDÁM EDVÁRD * ★ * Schirilla György legidősebb fiá­val meglátogatott minket egy reg­geli közös jógázás, és egy beszél­getés erejéig. Schirilla a jeges Du­na átúszásáról, illetőleg nagy fu­tásairól vált híressé, apja hagyo­mányát folytatja ezzel, és szeret­né, ha fiai közül az egyikük to­vább vinné ezt a már több mint ötvenéves tradíciót A frissítő torna után elmondta, hogy ő maga sem hitt a jógában, míg el nem ment egy régi barát­nője órájára. Azóta imádja. — Kicsit bénán csinálom, de él­vezem - mondta a jógi. így van ez a futással is, csak felkapja sza­kadt futócipőjét, egy pólót, nadrá­got, és nekiindul, mert szereti. Sokszor fut azért, hogy támogas­son alapítványokat, legutóbb egy­millió-hatszázezer forintot gyűj­tött a cukorbeteg gyerekeknek. Fontosnak tartja a pozitív gon­dolkodást, mert bevonzzuk a dol­gokat, amik a fejünkben járnak. Neki beválik, de a sikerért meg is kell dolgoznia. „ A sikeres em­ber ott kezdődik, ahol a sikerte­len abbahagyja.” Szerinte a lé­nyeg, tegyünk azért, hogy elér­jük a céljainkat, mert mindenki okkal van ezen a földön. Ez az ok, hogy megvalósítsuk, amire teremtettünk. BALÁZS FANNI Schirilla György elég későn kezd­te sporttal teli pályafutását, ke­mény, fárasztó edzések mellett jó­gát tart, ami kikapcsolódást jelent számára, emellett újságíróként dolgozik. Futás, úszás során sok önbizalmat kap, szerinte a pozitív gondolkodás vezet el a célegye­neshez, mindezekhez kitartás kell, mivel a sikerért meg kell küz­deni. A futás számára óriási élve­zetet jelent, véleménye szerint et­től újjászületik az ember. Leg­utóbb ötezer emberrel futott, ami mindenkinek felejthetetlen él­ményt biztosított. A cukorbeteg gyerekek megsegítésére három­százötven kilométert lefutott, ami ■■■■ Schirilla György reggeli tornát tartott i i )

Next

/
Thumbnails
Contents