Új Néplap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-01 / 152. szám
13 ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚLIUS 1, PÉNTEK SAJTÓ ÉS TANULÁS Tanultunk egymástól, megértettük egymást séta-tábor Négy vargás fiatal tollforgató lelkesen mesél a felejthetetlen bonyhádi élményeiről Séta-tábor volt Bonyhá- don. A Sajtó és tanulás médiaprogramban részt vevő fiatalok kilenc megyéből érkeztek Tolnába, hogy együtt csiszolgassák tehetségüket. Megyénkből négy vargás diák forgatta tollát. így számolnak be élményeikről... Balázs fanni: - A paksi atomerőmű felfedezése, az újságírói munka alaposabb megismerése, médiával kapcsolatos előadások hallgatása, vetélkedő, jóga Schi- rilla Györggyel — ilyen programok vártak minket a 2011-es SÉ- TA-táborban, Bonyhádon. A kollégium, ahol megszálltunk gyönyörű kerttel rendelkezik, itt kellemesen eltölthettük a szabadidőnket. A táborvezetők nagyon segítőkészek voltak, érdekes előadásokat szerveztek, ezenkívül volt táncház, karaoke, csapatverseny, stb. Második nap reggel hét órára egy kis tornát is beszorítottak a programba, ami legalább felébresztett mindenkit. A három nap majdnem minden pillanatában felvétel készült rólunk, amiket aztán húszperces filmmé vágtak össze, hogy hazavihessük emlékbe. Nekem tetszett, sok tapasztalatot szereztünk ezzel a munkával kapcsolatban, kipróbálhattuk magunkat újságíróként, úgy, hogy eközben jól szórakoztunk, és új barátokra leltünk. * * * bau Ágnes: - Egy júniusi hétfő reggel indult el kis csapatunk Szolnokról Bonyhádra. Miután elfoglaltuk szobáinkat az egyik helyi iskola kollégiumában, megismerkedtünk a környékkel. Ezután a megnyitón a megyékből érkezett csapatokból vegyítve szerkesztőségek alakultak, majd megkaptuk a feladatokat. Ebéd után indultunk az Atomerőműbe. Ott egy sajtótájékoztatón tehettünk fel kérdéseket az igazgatóság tagjainak, olyanok voltunk, mint az igazi újságírók. A sajtótájékoztató után körbevezettek minket az erőmű főbb látványosságain, és megnézhettük a 3-as és 4-es reaktort is. Paksi kirándulásunk után visz- szatértünk a szállásunkra és megvacsoráztunk. Estére szabadidőt kaptunk, de előtte még táncházon vettünk részt, ahol egy bonyhádi néptánctanár tartott nekünk rendhagyó néptáncórát. Ezt mindenki nagyon élvezte. Másnap korán keltünk, 7 órától reggeli előtti tornaórát tartott nekünk Schirilla György. Furcsamód jólesett, bár a testmozgás végére már megéheztünk, úgyhogy siettünk reggelizni. Étkezés után lehetőségünk nyflt a „jógatanárunk- kal”, Schirilla Györggyel beszélgetni, majd a HVG két munkatársának tehettünk fel kérdéseket Az előadások és ebéd után pedig a szerkesztőségi munka vette kezdetét Csapatonként külön ültünk, és megkezdte mindenki egy-egy számítógépnél munkáját, csakúgy, mint egy igazi szerkesztőség. Késő délutánra fejeztük be a munkát, majd szabadidő, később pedig vacsora jött. Aznap este az ösz- szes csapat összegyűlt egy játékos vetélkedőre, ami nagy meglepetésünkre karaokéval zárult Utolsó napon jött a várva várt díjkiosztó, ahol a különdíjasok mellett mindenki kapott ajándék- csomagot. A táborzáró előadások után bepakoltunk az autókba, bú- csúzkodtunk a csapattársainktól, és új barátainktól, végül mindenki indult vissza a saját megyéjébe, városába. * * * szécsi ÁDÁM: Elég korán kellett felkelni, ami valamilyen szinten pozitívum, mivel „aki korán kel aranyat lel”. Az indulás sikeresen történt, mikrobusszal mentünk, az érkezéssel kapcsolatban sem volt probléma. A szállás, a kollégium megfelelő volt, a környék lenyűgözött, a japán kert fokozta az iskola szépségét. Lepakolás után egyből következett a megnyitó, ekkor történtek a csoportok megalakulása, illetve a feladatok kiosztása. Az ebéd után látogattunk el az atomerőműbe, ami a 3 napnak az egyik főszereplője volt. Először sajtótájékoztatón voltunk, mindenki igyekezett minél több kérdést feltenni az atomerőmű vezetőinek. Következett az atomerőmű látogatása, ami mindenkit valamilyen szinten lefárasztott, de le is voltunk nyűgözve. Visz- szautaztunk a kollégiumhoz, egy rövid vacsora, s jött a táncház, sok embernek szórakoztató volt. Másnap reggel egy testmozgás várta a fiatalokat Schirilla Györggyel, a diákok nagy részének kikapcsolódást okozott, néhány embernek megerőltetést. Reggeli után jött a beszélgetés Schirilla úrral, akit élmény volt hallgatni. A HVG címlapfotó-kiállítása nagyon tetszett, és jött a szerkesztőségi feladatok megkezdése, megbeszélése, ami elég kemény munkának ígérkezett. lőtt egy másfél órás pihenő, mindenkinek jólesett. Vacsora után egy játékos vetélkedővel foglalkoztatták a diákokat, s mindenkinek megdolgoztatta az agy- tekervényeit. Elérkezett az utolsó nap, reggel volt még lehetőség befejezni a szerkesztőségi munkákat, illetve Soltész Mihály látta el a diákokat hasznos tanácscsal, s elkezdődött a várva várt díjkiosztás, ajándékok átadása. Ebéd után a szobákat el kellett hagyni, elérkezett a legszomorúbb percek: készülődés a hazautazásra. Sok élmény ért, sokat tanultam a tábor ideje alatt, de meg is örökíthettem az „arany pillanatokat", mivel kaptunk egy videót a 3 napról. kaposvári Tímea: - Bonyhád három napig látta vendégül az ország több megyéjének SÉTA-programos diákjait. A paksi atomerőművet ismer- £ hettük meg, s vehettünk 1 részt egy megmérettetés- s ben, miszerint a legjobb cik- ~ két megíró diák alkotása bekerül az újságba. Az atomerőműben tisztára mostak néhány kérdést a fejünkben az erőmű vezetői egy félórás sajtótájékoztató erejéig, ami ugyan elég kevés idő 36 információéhes újságíró-palánta számára, de sajnos meg kellett elégednünk ennyivel. Megcsodálhattuk az érdekes látogatóközpontot és küldhettünk ingyenes képeslapot szerte az országba. Attól függetlenül, hogy ottlétünk Bonyhádon főleg az atomerőmű tanulmányozásáról szólt, más érdekes előadásokat is meghallgathattunk, például Schirilla Györgytől, aki az élet sze- retetéről szólt, ami inspiráló volt. Izgalmasnak találtam, sok új barátságra tettem szert, emellett azáltal, hogy csapatokba rendeztek minket, együttműködésre voltunk kényszerítve a közös szerkesztőségi munka sikere érdekében. Tanultunk egymástól, megértettük egymást, és összetartottunk. Úgy gondolom, megérte elmenni Bonyhádra, szeretnék legközelebb is ott lenni! Akik részt vettek a Séta-táborban Báli Ágnes, Balázs Fanni, Kaposvári Tímea, Szécsi Ádám Edvárd Pillanatképek a szolnokiakról.. Egy hetilap, mely igazán semmit sem hisz el... Schirilla, a megtestesült pozitívum találkozás A sportember szerint optimizmussal megvalósíthatod az álmaidat A Séta-táborban a rendkívül színes programok mellett lehetőségünk volt beszélgetni a HVG hírmagazin egyik szerkesztőjével, Bedő Ivánnal, és a felelős kiadó munkatársával, Ács Péterrel. Megismertük a hetilap sajtótörténetét, ahogy azt a két úriember elmondta, újságuk nem más mint egy olyan „cinikus” gazdasági, politikai és kulturális hetilap, amely „semmit nem hisz el”, és szinte az „ellenzéknek” felel meg. A címlapok koncepciója köré épült a beszélgetés, ez volt a fő szál, és a legérdekesebb téma is egyben. Akik a fedőlap megjelenéséért, kialakításáért és megtervezéséért felelősek, azok nem mások, mint a grafikusok. Többek között Horváth Zoltán, Nagy Béla, Szoboszlai Péter és nagy meglepődésünkre a Dumaszínház egyik tagja, Kőhalmi Zoltán. Többször került már konfliktusba a HVG, hiszen címlapjaira inkább a humoros, de erős kriti- zálások, illetve utalások jellemzők, leginkább politikusainkat és kormányunkat tekintve. - Előfordult, hogy egy egyetemi professzor bírósághoz fordult azért, mert „felizgatta magát”, hogy egy régmúltban tett nyilatkozata miatt nem kap majd Amerikába vízumot - mondta el Bedő Iván. De volt már olyan is, hogy a médiát nem kedvelő igazságszolgáltató szerv a HVG javára döntött egy politikussal szembeni bírósági ügy kapcsán. Véleményem szerint a HVG nemcsak az idősebb korosztályt érdekli, hiszen egy rendkívül színes, és értékes információkat tartalmazó újságról van szó. Szerintem több, velem egykorú fiatalnak kellene kezébe venni, mert miközben rámondják, hogy unalmas, nem tudják, mire teszik ezt a kijelentést. Remélem, még sokáig megmarad ez a hetilap, nem váltják fel az internetes hírportálok, hiszen szükség van egy ilyen nívós lapra. BÁLI ÁGNES Az élet szép, de csak annyira, amennyire megérdemeljük - mondja Schirilla György. A jógaoktató, akit a nemzet rozmára néven is ismerhetünk, hiszen 15 éve rendszeresen átússza a jeges Dunát, valamint a cukorbeteg gyerekek támogatása végett hosszútávfutó, mindezek mellett pedig egészséges életet él. Arról kérdeztem, hogyan alakult ki benne ez az elhivatottság.- 15 éve futok és úszók, 35 éves voltam, amikor az édesapám meghalt szívrohamban, és az ő tevékenységét szeretném családi hagyományként folytatni. Fiam, Gyuri is élsportoló szeretne lenni labdarúgás sportágban.-Jógatáborai széles körben ismertek. Hogyan működnek?- Ezek tisztító jógatáborok, ahol egészséges és beteg emberek egyaránt megfordulnak. Az embereknek az a legnagyobb problémájuk, hogy kevés az önmagukba fektetett hitük, én ezt a hitet akarom bennük megerősíteni, emellett pedig odafigyelünk az egészséges táplálkozásra is.- Ezeken a jógagyakorlatokon a csakrákat is tisztítják?- Igen, főleg azokat, hiszen ha a csakrák rendben vannak, és megfelelően működtetjük őket, akkor olyan lesz az életünk, amilyennek ml szeretnénk. Ha foglalkozunk magunkkal, akkor mások is foglalkoznak velünk, ha viszont nem tesszük, mások se teszik.- Hallottam nagyon pozitív gondolkodásmódjáról. Ez átsegíti a mindennapokon?- Reggelente sajnos mindig rosszkedvvel ébredek fel, de a nap folyamán igyekszem bevonzani a vonzás törvényével a pozitív rezgéseket Az egész világra szeretettel tekintek, szeretem az életet, mert csak így lehet élni. A jó gondolatok gyógyítanak - elég gondolnom valamire, és ez kiteljesedik. Mert amit a fejemben lehetővé tudok tenni, azt a gyakorlatban miért ne valósíthatnám meg? Számomra inspiráló volt végighallgatni Schirilla Györgyöt, ugyanis az életbe és önmagába vetett hite teljesen fellelkesített engem is arra, hogy olyan szeretettel tudjam élni az életemet, ahogyan ő. KAPOSVÁRI TÍMEA, VKG fenomenális teljesítmény. Általában mindig emberekkel fut, amit „show”-futásnak nevezett. Az úszás már inkább kihívás számára, kötelező fizikai, mentális felkészültség. A mentális felkészülés valójában azt takarja, hogy el kell képzelni egy pozitív dolgot és általában be szokott teljesülni. Másrészt egy nagy kihívás előtt sosem szabad túlságosan izgulni, idegeskedni, mert az csak rosszabb irányba vezethet. Számára ami jó stresszoldás az nem más, mint az étkezés. A harmadik sport, amit oktat és űz egyben, az a jóga, szerinte a jógához úgymond kell egy bizonyos szellemi érettség, főleg idősebbek számára hirdeti. Elmondása szerint körülbelül 5 év múlva a futási karrierjét szeretné befejezni, az úszást pedig majd csak 10 év múlva, s helyettük szeretne egy fizikailag annyira nem megerőltető sportba kezdeni, pl.: horgászás. SZÉCSI ÁDÁM EDVÁRD * ★ * Schirilla György legidősebb fiával meglátogatott minket egy reggeli közös jógázás, és egy beszélgetés erejéig. Schirilla a jeges Duna átúszásáról, illetőleg nagy futásairól vált híressé, apja hagyományát folytatja ezzel, és szeretné, ha fiai közül az egyikük tovább vinné ezt a már több mint ötvenéves tradíciót A frissítő torna után elmondta, hogy ő maga sem hitt a jógában, míg el nem ment egy régi barátnője órájára. Azóta imádja. — Kicsit bénán csinálom, de élvezem - mondta a jógi. így van ez a futással is, csak felkapja szakadt futócipőjét, egy pólót, nadrágot, és nekiindul, mert szereti. Sokszor fut azért, hogy támogasson alapítványokat, legutóbb egymillió-hatszázezer forintot gyűjtött a cukorbeteg gyerekeknek. Fontosnak tartja a pozitív gondolkodást, mert bevonzzuk a dolgokat, amik a fejünkben járnak. Neki beválik, de a sikerért meg is kell dolgoznia. „ A sikeres ember ott kezdődik, ahol a sikertelen abbahagyja.” Szerinte a lényeg, tegyünk azért, hogy elérjük a céljainkat, mert mindenki okkal van ezen a földön. Ez az ok, hogy megvalósítsuk, amire teremtettünk. BALÁZS FANNI Schirilla György elég későn kezdte sporttal teli pályafutását, kemény, fárasztó edzések mellett jógát tart, ami kikapcsolódást jelent számára, emellett újságíróként dolgozik. Futás, úszás során sok önbizalmat kap, szerinte a pozitív gondolkodás vezet el a célegyeneshez, mindezekhez kitartás kell, mivel a sikerért meg kell küzdeni. A futás számára óriási élvezetet jelent, véleménye szerint ettől újjászületik az ember. Legutóbb ötezer emberrel futott, ami mindenkinek felejthetetlen élményt biztosított. A cukorbeteg gyerekek megsegítésére háromszázötven kilométert lefutott, ami ■■■■ Schirilla György reggeli tornát tartott i i )
