Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-25 / 147. szám
2 ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 25., SZOMBAT A NAP TÉMÁJA kábítószer Rohamosan nő a fiatal fogyasztók száma. György is azt hitte, képes lesz megállni a lejtőn, de sokáig nem sikerült. Aztán egyszer csak azt mondta magának: elég volt! // /# SZABADULNI AKART A FÜGGŐSÉGTŐL „Két év alatt tíz munkahelyem volt! A végén már olyan szinten éltem szerekkel, hogy naponta hat kokaincsíkot is felszippantottam. Egyszerűen nem tudtam létezni nélküle, minden gondolatom a kábítószer körül forgott. Apám már korábban kitagadott, pénzem nem volt, így jobb híján, maradt az utca” — áll a szolnoki Sz. György megdöbbentő vallomásában. Gelei I—L. Murányi L. Szolnok városban 2002 óta folynak ifjúságszociológiai kutatások. Ezek keretében kiemelt jelentőséggel bírnak a fiatalok drogfogyasztási szokásaira irányuló mérések. A tapasztalatok egyértelműek: amíg például a 12- 18 éves korosztályba tartozók körében enyhén csökken a dohányzást kipróbálok száma, az alkoholt fogyasztóké pedig csak kismértékben növekszik, addig a kábítószerek terjedése ebben a korcsoportban kifejezetten gyors.- Különösen az alacsony isko- lázottságú szülők gyermekei között, és különösen a szakiskolákban — árnyalta a képet kérésünkre Tatainé Földvári Márta, az Ökumenikus Segélyszervezet szolnoki drogambulanciájának vezetője, egyben a Városi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke. — De sajnos már erősen fertőződtek az általános iskolák is. Egyre fiatalabb kliensek kerülnek ide hozzánk. Amikor kettőezer-ötben megnyitottunk, még döntően a tizennyolc-húsz évesek voltak a legfiatalabb hozzánk fordulók, most viszont már tizenhárom-tizennégy évesek is gyakran bekerülnek. Sz. György harmincéves szolnoki hajléktalannal a Humán ■ öl Tatainé Földvári Márta nemcsak intézményvezető, de maga is tart foglalkozásokat drogosoknak, pszichiátriai betegeknek Szolgáltató Központ Hajléktalansegítő Szolgálatánál találkoztunk. Története tipikusan mai, ékes példa arra, hogy miként roncsolhat szét a kábítószer egy függővé vált fogyasztó körül minden emberi kapcsolatot: családit, barátit és munkahelyit egyaránt. Sz. György azt mondja: történetét okulásul szánja mindazoknak, akik éppen azon vannak, hogy elrontsák a saját életüket. „Idős értelmiségi szülők egyke gyermekeként, Szolnok belvárosában, a Kossuth téren nőttem fel Még az általános iskolát sem fejeztem be, de a nevelésem márkicsúszott szüleim kezéből. Bandáz- tam, folyamatosan csináltuk a ki- sebb-nagyobb balhékat. Gyorsan rászoktam a cigire, amit hamarosan követett a füves változat is. Innen már nem volt megállás: jöttek a különféle bogyók, a szpíd, majd a csík. Ne szépítsük: kábító- szeres lettem. A drog miatt előbb kisebb bolti lopásokba, majd betörésekbe keveredtem. Lebuktunk. Figyelmeztetés, felfüggesztett, majd letöltendő börtönbüntetés. Szabadulásom után befejeztem a szolnoki vendéglátó-iparit. Szakács lettem. Főiskolás barátnőmmel Pestre költöztünk, ám ott Szenvedélybetegeket is ellátó nappali intézmények adatai a megyében Intézmények száma: Férőhelyek száma: Ellátottak száma: sem tudtam megállni a lábamon. Hiába dolgoztam ötcsillagos szállodákban, hiába kerestem jól, a kábítószer, illetve a viselkedésem miatt mindenhonnan távoznom kellett."- Hogy ki mivel kezdi, és hogy az első alkalom, a kipróbálás után ki válik fogyasztóvá, az nagyban függ attól, hogy ki milyen társadalmi közegből indult — magyarázta Tatainé Földvári Márta. — Van, aki az első próba után abszolút felhagy vele, van, aki megmarad alkalmi fogyasztónak, míg egy jelentős réteg végigjárja az utat a szintetikus drogokon keresztül, egészen a heroinig... A család szerepe kulcsfontosságú, de tapasztalataink szerint nem az iskolázottság, nem is az anyagi helyzet az elsődleges meghatározó. Sokkal inkább az, hogy a szülő mennyire következetes, és milyen kapcsolatot alakít ki a gyerekével. Nagyon fontos, hogy a családokat érzékeny- nyé tegyük a drogproblémára. Hogy rádöbbentsünk: ma még csak a szomszéd gyerekét érte baj, de holnap már akár a mi családunk ajtaján is bekopogtathat a kábítószer. Nem gondolom persze, hogy a szülőnek állandóan a serdülő gyereke pupilláját kellene vizsgálgatnia, hogy nem drogozott-e. Ha bensőséges, bizalmi viszonyt sikerül kialakítania vele, akkor ez szükségtelenné válhat. „Kettőezer-hétben szakított velem a barátnőm — folytatódik Sz. György története. —Nem találtam újabb állást, így jobb híján hazaköltöztem az apámhoz. Neki egy idő után elege lett belőlem. Felvett százezer forint kölcsönt, a kezembe nyomta, hogy menjek viszSikerült megmenteni a fiút és a házasságot is 2007 2008 2009 2007 2008 2009 2007 2008 2009 Az érintettek főleg a diszkós korosztályból kerülnek ki áll egy álmos, mozdulatlan kis település Jász-NagykunSzolnok megyében, az Alföld közepén. Egészségügyben dolgozó helyi forrásunk szerint esténként, s különösen a hétvégéken, nyolctíz tagú, szűk körű kis baráti társaságok, a jobb hangulatért a „pillanatnyi boldogságért" bizony el-elszívnak, be-beszednek vagy fel-felszippantanak egy kis anyagot. Az érintettek első sorban a diszkós korosztályból kerülnek ki, és tekintélyes, jómódú családok ifjai is szép számban vannak közöttük. Forrásunk szerint akár a százat is megközelítheti azoknak a száma, akik részesei ezeknek a partiknak. A község lakosságának öt százaléka. A túlnyomó többségük 15 és 25 év közötti. Más csatornákon keresztül megtudtuk: a kábítószerek jól bejáratott beszerzési forrásai is kialakultak már. Többnyire a dolgozni eljárók „vásárolnak be” a baráti társaság számára is, nagyrészt a közeli városban, illetve Budapesten. Forrásunk elmondta: egészség- ügyi dolgozóként, megpróbált beszélgetést kezdeményezni a drogozó társaságok egy-két ismerős tagjával, de mindhiába. Merev, helyenként riadt elzárkózás volt a válasz. Egy-két névvel, családdal mi is megprö bálkoztunk. Mindhiába. A családok összezártak, az érintettek pedig kategorikusan tagadták a „vádakat”. — A drogos, ha családban él, akár hosszú évekig is állandó és folyamatos tagadásra rendezkedik be - állította Tatainé Földvári Márta, az Ökumenikus Segélyszervezet szolnoki drogambulanciájának vezetője, egyben a Városi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke. - Amíg csak teheti, titkolja betegségét, a tagadás szorosan hozzátartozik a drogosok életéhez: „Még hogy én?! Drogos?! Dehogy! Egyébként is, akkor hagyom abba, amikor akarom!” Kemény játszmák ezek, amik teljesen felőrlik a benne résztvevőket. Volt például egy kliensünk, akinek az édesanyja már évek óta tudott a bajról, de folyamatosan falazott a fiúnak az apa előtt. A végén azonban már olyan dolgok történtek, amik miatt nem lehetett tovább titkolózni. A tett- legességig fajultak az események, miután a drog miatt egyre halmozódtak a fiú adósságai. Amikor az apa is tudomást szerzett a fia állapotáról, azt mondta, elég volt: vagy ők válnak el, vagy a fiú megy el a háztól. Végül a fiú került ajtón kívülre, ám ő szerencsére két napon belül jelentkezett rehabilitációra. A család elkísérte a fiatalembert, és az apára ott, akkor zuhant rá teljes súlyával a felismerés: nagyon nagy a baj, mert a fia már öt éve szenvedélybeteg, és nemcsak drogos, de alkoholista is. A fiú azóta már huzamosabb ideje szermentes, a házaspár pedig részt vett nálunk egy párterápián. Úgy tűnik, sikerült megmenteni a fiút és a házasságot is. sza a fővárosba, és soha többé ne keressem. Újra Budapest, újra kábítószer, újabb idegösszeomlás. Korábbi barátnőm talált rám az utcán, amikor már alig éltem. Hazahozott Szolnokra. Ezúttal egy hónapot töltöttem a Hetényi Géza Kórházban. Amikor kiengedtek, nem tudtam hová menni. Napokig nem ettem, nem ittam, szinte a végelgyengülés határán voltam, amikor néhányon a hónom alá nyúltak. Hazavittek hozzájuk, a család befogadott. Dolgoztam a ház körül, takarítottam az állatok helyét, vizet hordtam, meg ehhez hasonló... Mindezért cserében, ahogy mondani szokták, kosztotés kvártélyt kaptam. Sőt, flves cigit és szpídet is, hogy nyugodt maradjak. Egy idő után rábeszéltek, hogy az anyai örökségemből nekem járó Kossuth téri fél lakást cseréljem el egy kőtelki házra. Megtettem. Változatlanul tömtek droggal, és ez nekem elegendő volt a boldogsághoz. Nem sokkal később papíron visszavásárolták tőlem a kőtelki ingatlant, így néhány hét alatt elvették az örökségemet. ” „Kettőezerkilenc késő őszén már csak egy fészerben laktam, ahol még fűtés sem volt. Igazi csicska lettem. Végül tavaly januárban telt be a pohár. Épp az állatok etetésére készültem, pakoltam az ötven kilós takarmányos zsákokat, kezemben egy nagy kés, amellyel a zsákok száját nyitogat- tam, amikor megint elkezdett üvöltözni velem a gazda. Éreztem, elborul az agyam, s ha még egy szót szól, nem állok jót magamért. Eldobtam a kést, ellöktem magamtól a Gyurit, és otthagytam csapot- papot. Egyszerűen megijedtem magamtól! Önként jelentkeztem a pszichiátrián, elbeszélgettek velem, de nem láttak okot arra, hogy felvegyenek az osztályra. Néhány napig az utcán éltem, aztán jelentkeztem az utcai hajléktalansegítő szolgálatnál. Most már egy éve vagyok itt, egy éve tiszta a kábítószertől Nem tudom, mennyire végleges ez az állapot, de szeretném visszaterelni az életemet a normális kerékvágásba. Talán sikerül! Albérletben lakom, már tavaly kifizettem a korábban felgyülemlett adósságaimat, és van egy kis spóroltpénzem is...” —Ma már sajnos az interneten keresztül is könnyen hozzá lehet jutni a kábítószerhez — zárta a hosszú beszélgetést Tatainé Földvári Márta. - Különösen az * úgynevezett „dizájner” drogokhoz, amikre még jogi tiltás sincs, ahogy nem volt például a szipuzáshoz használt, egyébként teljesen legitim anyagokra sem. Csak beüti az ember a számítógépen a megrendelést, és futár hozza házhoz az anyagot, mint amikor könyvet, vagy valami mást rendelünk a neten... 1 Ön szerint ki segítsen a szenvedélybetegeknek? Szavazzon honlapunkon hétfő 16 óráig: SZ0U0N.hu A szavazás eredményét keddi számunkban közöljük.
