Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-20 / 142. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 20., HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR Disznófalkák pusztítják a határt mesterszállás Az önkormányzat rendelettel, a vadásztársaság puskával harcolhat Hatóságok, károsultak és más érdekeltek nagy számban gyűltek össze nemrég a mesterszállási polgármesteri hivatalban. Még pedig azért, hogy va­lami követhető stratégiát „okoskodjanak” ki a falut hosszú idő óta foglalkoz­tató ügyben: a határban kóborló, jelentős károkat okozó háziállatok, első­sorban disznók ellen. L. Murányi László- Évtizedes probléma már ez ná­lunk - erősíti meg a híreket Kiss Gábor polgármester. - Van két tanya a község határában. Mind­két tulajdonostól folyamatosan elkóborolnak a háziállatai, első­sorban a disznók. Nagy tálkák­ban járnak, és jelentős károkat okoznak a környező földek gaz­dáinak, illetve a vadásztársaság­nak. A határ neveli ezeket a jó­szágokat.- Felháborító, hogy a vadász- társaság már hosszú évek óta nem tud fácánt nevelni, mert a neveidét rendre széttúrják a kó­borló disznók — mesélte egy a neve elhallgatását kérő helybeli vadász, még a fentebb jelzett ha­tósági gyűlésezés idején, a pol­gármesteri hivatal előtti parkoló­ban. - De tönkreteszik a vadete­tőinket is, mert odajárnak élele­mért. Nem tudunk mit kezdeni ezzel a két emberrel, nem haj­landók se zárni, se őrizni az ál­lataikat! Ráadásul vaddisznók is vannak ezen a vadászterületen, amik már párosodtak a házi ro­konokkal, és így a falkában ilyen Kiss Gábor polgármester: A határ neveli ezeket az állatokat — Az én jószágaim zárva vannak, nem kóborolnak szanaszét! — száll vitába a mesterszállási Benke György az egész világgal keresztezett malacok, disznók is szép számmal akadnak. Király Imre mezőtúri gazdál­kodó Mesterszállás határában, Benke György tanyája közelében is bérel területeket. Most éppen őszi búza nevelkedne a tanya mellett.- Iszonyatos pusztításHud- nak véghez vinni Gyuri bácsi disznói — panaszolja Király Im­re. — Úgy túrnak, legelnek, akár a vaddisznók, januártól decem­berig járják a vetésünket. Beke­rítetten a tanya, és meg tehet nézni: a tanyában is bezáratla- nul kóborolnak a jószágok. Nincs azoknak takarmányuk be­készítve, azt eszik, ami a határ­ban fellelhető. És semmilyen eszköz nincs, nem volt eddig a kezünkben ahhoz, hogy ennek az állapotnak véget vessünk. Az elmúlt évek során tehát patthelyzet alakult ki a két ta­nyagazda és a falubeliek közötti vitában. Az önkormányzat hiába szólítgatta fel a két jószágtartót folyamatosan a mások érdekeit sértő állapot felszámolására, vál­tozás nem történt. A két érintett többnyire tagadta a vádakat, a hatóságok kezében pedig nem voltak sem egyértelmű bizonyí­tékok, sem pedig hatékony jogi eszközök a beavatkozáshoz. A vadászok például már jó régen lőttek volna — szabályosan, en­gedéllyel, ahogyan károkozó vadállatok esetében megtehetik. Az ezt tehetővé tévő jogszabály azonban egyszerűen nem tesz A tanácskozás során megtervezett lépések és intézkedések A MESTERSZÁLLÁSI VÓlságta- nácskozáson végül három lé­pésről határoztak a jelenlé­vők. Egyfelől, az önkormány­vállalta, hogy állattartási rendeletet alkot, amelyben előírja a jó gazda gondossá­gát, s azt is, hogy csak zárt helyen, vagy őrzötten tarthatók ilyen háziállatok. A rendelet megszületett, s benne végre az - alkalmanként 30 ezer forin­tig terjedő — bírságolási lehető­ség is. A bírsághoz, büntetés­hez persze bizonyítani is tudni kell, hogy valóban kié a kóbor­ló, károkozó jószág. A hatósági állatorvosok ezért az ülés után, afféle filcsipesszel - úgyneve­zett krotáliával - megjelölték mindkét gazda összes elérhető, fellelhető disznaját. Benke Györgynél közel ötvenet, a szomszédnál pedig negyvenet így talán már beazonosíthatók lesznek a károkozó állatok, il­letve a krotália nélküliek gaz­dátlannak számítanak majd. s végezetül: a megyei kor­mányhivatal földművelésügyi igazgatósága kezdeményezi, hogy a jogalkotó, a vadászati törvény készülő módosítása so­rán, tegye kilőhetővé a kóbor házisertéseket is. Ha sikerül, döröghetnek a fegyverek is... említést az elkóborló, károkozó háziállatok kilövéséről, így a zöldruhások is tehetetlenek ma­radtak. Az önkormányzat végül éppen a patthelyzet miatt hívta meg az érintetteket, közösen ke­resve a megoldást. A polgármester készséggel el­kísér bennünket a községhez kö­zelebb eső tanyára Benke Györgyhöz. Az elhanyagolt, om­ladozó tanyából a kutyák ugatá­sára elénk jön a nyolcvan fölött járó gazda. A nagy eperfa alatt néhány malac kószál szabadon, odébb tíz-tizenkét birka delel a hűvösben. —Az én állataim biztosan nem kóborolnak — szögezi te határo­zottan, míg megmutatja az óla­kat. - A disznók, birkák itt van­nak bezárva, a tehenek meg pányván, ott odébb! Pár perc múlva elköszönünk a gazdától. A tanyabejárótól ellát­ni a másik emlegetett tanyához is, de az autót kímélendő, azt az utat már nem kockáztatjuk meg. A falubeliek megnyugtatnak: az állapotok és a válaszok ott is ha­sonlóak. Túri fazekasok Szentendrén nagy forgalmat bonyolítot­tak te a mezőtúri fazekasok pünkösd vasárnapján és hét­főjén a Szentendrei Skanzen vásári forgatagában. A szer­vezők a nemzeti szellemi kulturális örökség listájának többi szereplőjével együtt hívták meg a túri mestere­ket. A hat fazekas a kirako­dás mellett kézműves-bemu­tatót is tartott az érdeklő­dőknek. Kitüntetések a pedagógusnapon az idei pedagógusnapon is számos kiváló szakember munkáját ismerte el és kö­szönte meg a városi önkor­mányzat. A közösségi ház nagytermében tartott ren­dezvényen összesen tizen- ketten vehettek át valami­lyen díjat, elismerést az ed­digi tevékenységükért. Kö­zöttük dr. Tóth Istvánnét és Borsi Sándornét arany-, Bíró Sándornét pedig gyémánt­diplomásként köszöntötték. Bezárta kapuit a jubileumi tárlat nagy sikerrel zárult a hét végén Szolnokon, a Városi Galériában, a Mezőtúri Mű­vészeti Alkotótelep 30 éves, jubileumi kiállítása. Több mint harminc művész több mint száz alkotását láthatta egy hónapon át a megye- székhely művészetszerető közönsége. Köztük szolnoki­ak munkáit is, akik hidat je­lenthetnek a két közösség között. Túlélő-táborozáson vettek részt háromnapos túlélő-táboro- záson vett részt nemrég 28 mezőtúri gyerek Karancsbe- rényben. A táborozás célja az volt, hogy a résztvevők olyan technikákat és forté­lyokat tanuljanak meg, ami­ket később túrázásnál, ki­rándulásnál is jól hasznosít­hatnak. A vállalkozó kedvű „ifjak” Mezőtúr 6-8. osztá­lyosai közül kerültek ki. SZOUON.hu További mezőtúri információk a S20U0N.hu hírportálon olvashatók. A túlélők is jelen voltak a megemlékezésen holokauszt Ugyanúgy megszólalt a harang, mint azon a tragikus napon, hatvanhét éve Pál Adrienn hazatért Mezőtúrra Két évvel ezelőtt emlékhelyet avattak Mezőtúron a városból el­hurcolt magyar zsidók tiszteleté­re és emlékére, az egykori gettó közelében - a mai főiskolai épü­letegyüttes előtti téren -, Varga Miklós szobrászművész holoka- usztszobrának szomszédságá­ban. Mezőtúr több mint négyszáz - zsidó — polgárát veszítette el 1944. május 27-én. A városi rendőrség és csendőrség mint­egy 450 embert, gyakorlatilag a teljes helyi zsidóságot a közeli gettóba deportálta. A gettót a Má- rer és Társa tulajdonában volt téglagyár ipartelepén és a kör­nyező munkáslakásokban alakí­tották ki. Visszaemlékezések szerint a területet több méter magas deszkakerítéssel vették körül, és a gettó főbejárata az ak­kori Vásártér felől, a főiskola mai épületének helyén volt. A deportáltak bevagonírozása 1944. június 16-án délután kez­dődött meg. Erről Erdős Gáspár, egykori túlélő, leírja visszaem­lékezésében, hogy este 6 órakor, négyes rendben, gyalog indultak el a vagonokhoz. Csecsszopó gyerekek, súlyos betegek, öreg­emberek és fiatalok egyaránt voltak a menetben. Hatvan­nyolcvan ember került egy va­gonba, a sok poggyásszal együtt. Tíz óra körül indult el a vonat, és másnap délután Szolnokon, a cukorgyár vágányán állott meg. Szabó András, a Bodokl Fodor Helytörténeti Egyesület elnöke — önkor­mányzati képviselő — az általa megálmodott és kifaragott emlékkővel Szolnokról június 24-én szállí­tották tovább a foglyokat Bécsbe és lengyelországi táborokba. A mezőtúriak közül 176 elhurcolt soha nem tért vissza. A múlt hét csütörtökön arra a 67 évvel ezelőtti tragikus napra emlékeztek az emlékhelynél túl­élők, leszármazottak, az önkor­mányzat képviselői és civilek. Délelőtt, pontban 11 órakor meg- kondult az evangélikus templom harangja - ahogyan akkor, hat­vanhét éve is. A helyi evangéli­kus gyülekezet akkori lelkésze, Bottyánszky lános ugyanis — da­colva a megtorlás veszélyével - úgy rendelkezett, hogy a temp­lomjuk harangja kísérje útjukra az elhurcoltakat. ■ Újra hallat magáról a Mezőtúri Lokálpatrióta Egyesület. A Túri Fazekas Múzeum belső udva­rán, Baráti esték címmel ren­dezvénysorozatot indít 2011. nyári hónapjaiban. Öt alkalom­mal várják a zenét és a régi idők hangulatát idéző mozit szerető mezőtúriakat, akiknek igényük van e szép környezetben meg­ejthető kötetlen beszélgetések­re és kulturált szórakozásra. El­ső alkalommal, péntek este Ko­csis Ágnes filmrendező sokszo­ros díjnyertes nagyjátékfilmjét, a Pál Adriennt vetítették, mely­nek főszereplője Mezőtúr szü­lötte, Gábor Éva. A film idén májusban a 42. Magyar Film­szemle fődíjasa tett. ■

Next

/
Thumbnails
Contents