Új Néplap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-11 / 109. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. MÁJUS 11., SZERDA HATVANON TÚL Új vezetője lett a Nyugdíjas Klubnak Új klubvezetője lett a Varga Katalin Nyugdíjas Klubnak, Kálmán Olga személyében. A korábbi vezető, Thúry György- né, harminc év után lemon­dott tisztségéről idős kora mi­att. Az új vezetővel beszélget­tünk terveiről.- Hogyan lett klubvezető?- Az ismeretségem a klub­bal 1977-től kezdődött. Ekkor kezdtem dolgozni a Kötikövíz- ignél brigádvezetőként. 1989- ig, amíg ott dolgoztam, anyagi­lag támogattuk a nyugdíjasklu­bot. Engem meghívtak minden rendezvényükre: karácsonyi ünnepségre, anyák napjára. Közben anyukám is a klub tag­ja már vagy húsz éve, és mivel térdműtéten esett át nemrégi­ben, így sűrűn elkísértem őt a nyugdíjas összejövetelekre, amikor mindig mondták, hogy legyek már én is tag, sőt, mi több, legyek én a vezetőjük. Vé­gül úgy döntöttem, elvállalom.- Melyek az elképzelései?- Próbálok fiatalabb klub­tagokat beszervezni - hiszen az átlagéletkor 70 év fölött van —, azért, hogy ezt csök­kentsük, ezáltal pedig tudnánk növelni az aktivitást Energiku- sabbak, pörgősebbek lennének a foglalkozások is. Szeretnék kirándulásokat szervezni a klubnak, illetve fürdőkbe járni a tagokkal. Továbbá a szolnoki Szigligeti Színházban szerve­zés alatt van egy új bérlet, ami arról szólna, hogy a színház­nak lenne egy csak nyugdíja­soknak és azok családtagjai­nak szóló bérlete, mely vasár­napra szólna. Továbbá vannak központi szervezésű progra­mok, amin szeretném, ha mi­nél nagyobb létszámmal kép­viseltetnénk magunkat. Hogy említsek pá­rat, ilyen az őszi szüreti mulat­ság, illetve a szintén őszi seni­or futás is. ■ S& Kálmán Olga Rubik-kockázik 97 évesen portré Marika néni hírből sem ismeri a vérnyomásproblémát A 97 éves szajoli Fügedi Zoltánné, Marika néni a mai napig nem ismeri az alacsony és magas vér­nyomás problémáját. Nem tudja, mi az a fejfá­jás. Egyetlen gyógyszert sem szed. Jól érzi magát a bőrében. Lapunknak azt is elárulta, mi a hosszú élet titka. Mátyus Krisztina- A szeretet - válaszolta a hosszú élet titkát firtató kérdé­sünkre tömören Marika néni, aki 1914. január 10-én született.- Nyolcán voltunk testvérek, én voltam a hetedik. Gazdálkodó családba születtem. Szőlőültet­vényünk volt a Felsőföldön. Ti­zenkét éves voltam, amikor már én is őriztem a termést. Ez arról szólt, hogy tavasszal kimentem a szőlőbe és csak szüretkor jöt­tem haza - emlékezett vissza. Időközben a testvérei elkerül­tek otthonról, mindegyik férj­hez ment, megnősült. Egyedül ő maradt a szüleivel, a legidősebb testvérével, aki hétéves korá­ban tífuszt kapott, melynek kö­vetkeztében süket, néma és fél szemére vak lett. Őt a halála napjáig gondozta. Marika néni időközben felcseperedett és a szerelem is beköszöntött az életébe. - Volt egy csendőr vőlegé­nyem, de mivel áthelyezték, elváltunk egymástól - me­sélte Marika néni. — Egy­szer jött egy levél tőle, ami ben az állt, ő nem tud egy asszony mellett kitartani, én jobb férjet érdemiek. Nagyon meglepődtem. Anyám mondta is, hogy ír­jak neki egy rövid, de velős választ. Szót fogadtam, így ír­tam egy levelet. Végül jött a vá­lasz, hogy mégis hazajön. De anyukám azt mondta, menjek el Nagyváradra, ahol egy csendőr rokonunk lakott. El­mentem három hétre, így nem találkoztam az udvarlómmal többet - tette hozzá. Sajnos a háború sem kerülte el Marika néni életét, ami elég mély sebeket ejtett a szívében.- Bombázták Szajolban az Újte­lepi részt, ahol a testvéremék laktak. Én ekkor a pincében bújtam el, de amikor alább ha­gyott a durrogás, akkor feljöt­Marika néni napközben többször előveszi a Rubik-kockát és addig forgat­ja, míg legalább az egyik oldalát ki nem rakja tem és egyből rohantam hozzá­juk. Sokkoló volt a látvány. A házak szétbombázva, a fejek, karok és lábak szanaszét he­vertek az utcán. A véres hullák csüngtek a háztetőkön. Nem es­tem pánikba, erős voltam, de nehéz volt - vallja be őszintén. Közben a németek bekvárté- lyozták magukat a házuk udva­rára. - Nálunk rendezték be a konyhájukat, így mi is veszély­Logikai játékkal üti el idejét Marika néni Marika néni jelenleg lányá­val lakik, illetve napközben egy kedves hölggyel - akit családtaggá fogadtak Zsu­zsika nénivel tölti az idejét, aki segít neki a házimunká­ban, a fürdésben. Kelleme­sen telnek napjaik, ugyanis a házimunkán kívül Uj Nép­lapot olvasnak, manikűröz­nek, pedikűröznek, beszél­getnek, sőt Marika néni még Rubik-kockázik is. S hogy az emlékezete milyen friss, az is jelzi, hogy Arany Jánostól a Családi kör című verset hi­bátlanul elmondta ottjár- tunkkor. Egyedül azt sajnál­ja, hogy már nem bír takarí­tani. Pedig azt mondta, ha nem kopott volna meg a fu­tóműve, akkor még mindig eljárna dolgozni is. ben voltunk, hiszen az oroszok őket bombázták. Egyik alka­lommal kint állt édesapám az udvaron, amikor az oroszok be­dobtak egy repeszgránátot. Apám elesett, miközben én sze­rencséjére elkaptam őt, így életben maradt. A német tiszt­tel viszont, aki az asztalnál ült, végzett a repeszgránát — tette hozzá. Marika néni elárulta, hogy a szörnyűségek ellenére nem félt, ugyanis nem volt se gyere­ke, se férje. A hajadon állapot pedig egészen 1950-ig fennállt. —1950. december 28-án férjhez mentem egy nagykörűi férfi­hez, Zoltánhoz. 1951. november 24-én megszületett egyetlen lá­nyunk, Edit, akinek a nevéhez egy nem mindennapi történet is fűződik. Amikor megszüle­tett, az orvos odahozta őt a kar­ján az ágyamhoz és annyit mondott: kismama, kislánya született, minek kereszteljük? Mondtam, hogy Geraldinett- nek. Azt felelte kár, mert én már adtam neki nevet, az Edi­tet. Végül nem változtattam meg, maradt az orvos által vá­lasztott név — mesélte. Ettől kezdve Marika néni háztartásbeli volt, a férje pedig a vasútnál dolgozott. Együtt élt a kis család egészen 2003. júni­us 13-áig, amikor a férje meg­halt, 93 évesen. Anyák napját tartottak a nyugdíjasok május 9-én anyák napját tartott a VOKE Csomóponti központban a Varga Katalin Nyugdíjas Klub, ahol meg­emlékeztek az anyukákról, nagymamákról. Ajándék­ként minden hölgytag szeg­fűt kapott. A nyolcvan év feletti tagokat köszöntötték A szolnoki Barátság Nyug­díjas Klub május 3-án tar­totta anyák napi ünnepsé­gét, árulta el a klubvezető, Winduchowski Imréné. A tagok műsorral kedvesked­tek egymásnak, illetve meg­lepetésként mindenki ka­pott egy piros szív csokolá­dét ajándékba. Szintén ezen a napon ünnepelték a nyolc­van év feletti tagok születés­napját is. Őket tortával, vi­rággal köszöntötték. Vadasparkba és fürdőbe készülnek a klubtagok A MEZŐTÚRI Városi Nyugdí­jas Klub április 5-én tartotta anyák-napi ünnepségét, mondta el a klub vezetője, Gyalog Lajosné. Az ünnep­ségen egy fiú szavalt verset, illetve egy kórus énekelt a tagoknak. Ajándékba kézzel készített meglepetést kap­tak. A nyugdíjas klub május 30-án készül Nyíregyház­ára, egynapos kirándulásra, melynek keretén belül meg­látogatják a vadasparkot és a fürdőt. Piros szegfűt kaptak a hölgyek anyák napjára A jászapáti Jóbarátság Nyugdíjas Klub a helyi gaz­danapon vett részt a minap, ahol házi süteménnyel vár­ták az érdeklődőket, jelezte a klub vezetője, Bugyi Mik- lósné. Május 5-én anyák na­pi ünnepséget tartottak, ahol harmincöt hölgy vett részt. Mindenkinek egy szál piros szegfűvel kedvesked­tek ezen alkalommal. Május 21-én pedig Kenderesre ké­szülnek Ivó-napi ünnepség­re, ahova a társklub hívta meg őket. SZ0U0N.hu További szolnoki információk a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Nyolc tantárgyat és több mint tízezer diákot tanított portré A nyugalmazott Herczeg Ferenc a megyében az első hat között kapta meg az Arany Katedra Díjat Márciusban tartottak osztályta­lálkozót a Baross Gábor Szakkö­zép- és Szakiskola volt diákjai, melyen osztályfőnökük, Her­czeg Ferenc nyugalmazott tanár is részt vett. A hetvenhét éves Feri bácsival életéről beszélget­tünk. - 1934-ben születtem Sza­jolban - kezdte Feri bácsi. - Ál­talános iskolába is Szajolba jár­tam, majd 1950-ben a Verseghy Ferenc Gimnáziumban folytat­tam tanulmányaimat. Érettségi után, mivel sorköteles voltam, el­vittek őrkatonának Berettyóúj­faluba. Leszerelésem után meg­kérdezték, nem akarok-e peda­gógus lenni. Bevallom óvó bácsi inkább lettem volna, de az még csak Svájcban volt divat. így egy­kori iskolámba, a Verseghybe ke­rültem vissza szakoktatónak, ahol tizenkét évig dolgoztam, ez idő alatt beiskoláztak Szegedre a tanítóképző főiskolára is. De nem éreztem magam jól a Verse- ghyben, mivel nem műszaki em­bereket oktattam. Csábítottak a 605-ösbe, és végül engedtem - tette hozzá. Rendszerető tanár volt, akinek az óráin fegyelem uralkodott. Szakmai tudása felbecsülhetet­len, amit mi sem bizonyít job­ban, hogy diákjai közül nem egy a Szakma Kiváló Tanulója címet is megkapta. 1983-ban Feri bá­csit kitüntették a Kiváló Tanár Herczeg Ferenc és második felesége, Búza Anna rajonganak egymásért Díjjal, majd 1993-ban a megyé­ben az első hat ember között megkapta az Arany Katedra Dí­jat. - Bár nem voltam polihisz­tor, de legalább nyolc tárgyat ta­nítottam. 1973-tól 1993-ig több, mint tízezer tanítványom volt. 1994-ben nyugdíjba vonultam - mesélte. Nyugdíjasévei viszont nem úgy kezdődtek, ahogy sze­rette volna, felesége ugyanis hosszú betegség után meghalt. - Itt maradtam egyedül. Ekkor hir­telen eszembe jutott Búza Anna tanítványom, aki 31 évesen ke­rült az osztályomba. Egyik nap beállítottam hozzá, amikor a fér­je is otthon volt, és csak annyit mondtam neki: érted jöttem, ha te is akarod. Majd hazamentem. — Fogtam a fejem, nem tudtam, mi lesz ebből - vette át a szót An­na néni. - Egy pár napra rá, meg­jelentem a lányommal nála. Be­szélgettünk és mivel tudtam, hogy jó emberrel állok szemben, aki szabadulást kínált a rossz há­zasságomból, így összekötöttük az életünket 1997. augusztus 29- én. Elárulták, nyugdíjas éveik kezdetén szőlőt műveltek Tisza- parti házukban, de ezt nemrég eladták, mert elfogyott az erejük. Inkább nyugalmasan tőlük nap­jaikat.. Felkelnek, Anna néni megfőz, ebéd után Feri bácsi egy kicsit lepihen, miközben Anna néni felolvas neki. ■ M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents