Új Néplap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
2011-05-02 / 101. szám
14 ÚJ NÉPLAP - 2011. MÁJUS 2., HÉTFŐ TÜKÖR Szolnokon, a Tiszaligetben honvédségi bemutatók színesítették a majális programját. A képgalériát keresse a SZ0U0N.hu hírportálon. Jászfényszarun a diákok májusfát díszítettek, s állítottak fel a sportpályán városnapi ünnepséget a településen. Képünkön a régi autók kiállítása. Kisújszálláson gyermek néptáncosok is szórakoztatták a közönséget 1/ Pompás mese barátságról, szeretetröl színház Mikkamakka és barátai valósággal meghódítják a lelkes ifjú nézőket a Szigligetiben Vége a játéknak — az erdő lakói boldogan éneklik a barátság és szeretet dalát, és emelik magasba azt, aki a legbecsületesebb volt, Dömdödömöt Ritkán látható olyan mese a színpadon, melyben annyi bölcsesség rejlene és oly vonzó formában, szellemesen, mint A Négyszögletű Kerek Erdőben, melynek bemutatójával gyermekközönségét szeretné megajándékozni a színház. Valkó Mihály Az író épp azon morfondírozik, hogyan menekülhetne meg a reá leselkedő, igen kellemetlen szomorúságtól, amikor becsönget hozzá egy macska formájú kis figura, és egy olyan helyre invitálja, ahol majd jókedv és korlátlan vidámság fogadja. így kezdődik a játék, elindulván a valóságból, hogy azután egyszeriben belecsöppenjünk egy kedves kis társaságba, a mese világába, ahol Mikkamakkával és a barátaival igen érdekes, mulatságos dolgok történnek. És tanulságosak is! A Kerek Erdőben járunk, és találkozhatunk ott régi ismerősökkel, mint például az egykori cirkuszos oroszlánnal, Bruckner Szigfriddel, meg újakkal, Ló Szerafinnal, a kék paripával, a fékezetten agyvelejű Aromóval, a nyúllal, s a kis Dömdödömmel, aki mindenre csak ezt tudja mondani - nevét is innen kapta -, ami egyébként azt is jelend, hogy nagyon szereüek. És vannak még mások is, akikkel közösséget alkotnak, bár közöttük ak ad persze nézetkülönbség, sőt támad olykor ellentét is, ámde végül is a barátság és a szeretet mindig közös nevezőre hozza őket Ahogy az el is hangzik oly zengően az előadás záró dalában. Ez a két érzés van itt piedesztálra állítva, de korántsem oly magasra, hogy a gyermeknézők ne érhetnék fel, ne tudnának akár hozzá is férni. De még valami, amiről ez a színpadi változat is hangsúlyosan beszél, hogy bizony kincs tehet ami emberi gazdagságunk is. Amikor például az erdő lakóira rátámad a félelmetes Zordonbordon, s azt követeli tőlük, hogy adják csak át neki minden kincsüket, aranyat, ezüstöt és egyebet, válaszuk erre, olyan nekik bizony nincsen, viszont vannak mások: Aromo esze, Ló Szerafin bölcsessége, Bruckner Szigfrid tapasztalata, Vacskamati kedvessége, Dömdödöm becsületessége, aztán Szörnyeteg Lajos jó szíve is. Olyan kincsek, melyeknek nincs karátokban kifejezhető értékük, mert az aranynál is drágábbak. Nos, ebből a kincsből jut nekünk, nézőknek bőséggel, és szól is az érte járó, megérdemelt dübörgő vastaps, boldogan. X színház ügyes ösztönnel ragadta meg az alkalmat, hogy ezzel az igényes mesejátékkal örvendeztesse meg kis nézőit, s ami ízlést, tudást, ötletet rendező és színész adhatott, azt mind bele is tették a megvalósításba. Király Attila, aki először vállal rendezést, elsőre is jó munkát végzett, a „színpadi gépezet” úgymond szaporán pörög-pörög, és a képzetet is szárnyal. Xz események - fájós fog húzása, szülinap „elhervadó” virággal, harci készülődés a pomogácsok elten, stb. - úgy sorjáznak, hogy mindvégig lekötik figyelmünket, még véletlenül sem tehetne ott hagyni, mielőtt véget ne érne. Külön is említendő az a nyelvi játékosság, amely jellemzi ezt a mesét, a sok-sok bravúros lelemény, — például az úgynevezett költői versenyben, melyet a lakók rendeznek maguknak —, melyek jól érvényesülnek, nem tűnnek el a játék hevében sem, s igen szóra- koztatóak. A színészek? Mindannyian felszabadultan játszanak, igazi örömszínház ez. Olykor dalra is fakadnak, még táncolnak is a kellemes muzsika hangjaira, ritmusára. Szerepüket élettel töltik meg, és karakterizálják is. Lugosi Claudia kacérkodó csupakék paripája bizony ló módjára „patájával” oda is rúg egyet-egyet másoknak, és trappol is néha. Stelly Zsófia okoskodó, fürge nyuszija pedig neki-nekiiramodik, hogy jelezze, mégiscsak az ő lába a leggyorsabb ebben a kompániában. Harna Péter kiöregedett oroszlánja egyszerre öntelt, nagyhangú, ám aki be is gyullad nagyon könnyen, játékáról elmondható: helyes a bőgés oroszlán - az előadás erőssége. Kedves, igen rokonszenves Ónodi Gábor mozgékony Mikkamakkája. Jó Janko- vics Anna szeleburdis Vacskama- tija, Deme Gábor kissé buta Szörnyeteg Lajosa, Tárnái Attila mint nagy fenyőfa emelkedik ki mindig egy „ládányival” magasabbra, mint a többiek, Tóth Tamás három szerepben is, s a legemlékezetesebb, amikor félelmetes Zordonbordon. Kiszely Nicolas- nak (Dömdödöm) a végére jön meg igazán a hangja. Ez a bemutató különben tisztelgés is Lázár Ervin, az író előtt, aki épp most tenne 75 éves, s akinek az agya egy bölcsé, ámde szír ve egy ártaüan gyermeké; akinek a szívében annyi a szeretet, amennyi talán egyetlen magyar íróéban sincsen. Ezúttal is pompás ízelítőt kaphatunk belőle: Dömdödöm! FOTÓ: DARÓCZI ERZSÉBET FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS Es őben is jókedvű majális