Új Néplap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-09 / 83. szám

2 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2011. ÁPRILIS 9., SZOMBAT éjszakai őrjárat Napnyugta után elszabadul a pokol, zsákmányszerző útjukra indulnak á bűnben járók - A Gyiviből meglépett szökevények és fémtolvajok kerültek horogra a koromsötétben AZ ENYÉSZET FALUJA: T1SZABÖ Munkanélküliség, sze­génység, bűnözés. Egy­másból következő, egy­mást felerősítő fogalmak, melyek átjárják, véglete­sen átitatják a falu életét, napjait. Mindennaposak a kisebb-nagyobb lopá­sok, egymást érik az éj­szakai betörések, terjedő­ben vannak a kifosztá­sok, és az utcai garázda­ságok is egyre jobban megkeserítik a faluban élők mindennapjait. Gelei J.-L. Murányi L. 1 Hazafelé a tiszabői iskolából; vajon milyen jövő vár a felnövő, új generációra, és milyen jövő vár magára Tiszabőre, az ország legszegényebb falujára? időkről és a kiábrándító jelenről. A kerítetlen, gyomos, elhanya­golt udvaron, kutyaugatás kísé­retében folyt a beszéd, az öreg egy foszladozó, szakadozott, ud­var közepére dobott autóülésen pihentette tagjait, míg az újság­írót a házból kihozott, egyetlen szalonképes székkel tisztelték meg a háziak.- Világéletemben dolgoztam, becsülettel éltem, és mégis ide jutottam - ismételgette Kálmán bácsi. — A teljes kilátástalanság- ba! Van ugyan nyugdíjam, de az csak arra elegendő, hogy éppen éhen ne haljunk belőle... Nagyon sokat gürcöltünk a feleségem­mel, amíg élt, és amíg fiatalab­bak voltunk. Nem volt az a dolog- talanság, mint most! Kálmán bácsi portája egykor „magyaroké”, ahogy ő fogalmaz, parasztoké volt. Gangos ház, nagy udvar és kert, sok mellék- épület. Mára már omladozik a hajdan büszke épület, és csak egyetlen aprócska ól áll az udvar végében, no meg a hámló vako- latú, rozoga pottyantós vécé.- Én itt születtem, itt nevelked­tem, és tudom: micsoda szép idők voltak azok, amikor még pa­rasztok lakták többségben a falut, mert utánuk meg tudott élni a ci­gány is. Mindig volt munka, és mindig volt ennivaló is. Most elné­zem ezeket a fiatalo­kat, ha néha még kimegyek a fa­luba, hogy naphosszat az utcán lófrálnak, és azt sem tudják, mi a munka. Mondja meg, mi lesz így belőlük, és mi lesz az ő gye­rekeikből? És dőlt a panasz az öregből. Öt éve már nem vetnek semmit a kertbe, mert úgyis ellopnák, ami megterem. A kerítést és a mel­léképületeket is más „szorgalma­sok” bontották és hordták el ap­ránként. Az elköszönés előtt még egy utolsó kérdés: mi lesz ezzel a fa­luval húsz év múlva? Lemondó legyintés a válasz:- El fogják dózerolni, ha addig le nem bontják maguk a lakók... Estére kiürültek a tiszabői ut­cák. Helyiek azt mondják, hogy egy hónapja, amióta bevittek in­nen a rendőrök tizenegy „szocpo- los” csalót, csendesebb lett a fa­lu. Mások ennél realistábbak: - I lónap vége van, elfogyott a pénz. Egy hét múlva már lesz majd ze­ne, tánc, vigadalom, faluszerte. Mert addigra megjön a gyes, és érkeznek lassan a segélyek is, lesz már pénz mindenre.- Lesz ma éjszaka egy fegyver­ellenőrzésünk, ellenőrizzük egy körözött személy lakhelyét, ki­emelt figyelmet fordítunk a gép- járművezetőkre, illetve az autóik rakományaira - adott rövid tájé­koztatást a feladatokról Papp La­jos főtörzsőrmester, Tiszabő kör­zeti megbízottja, mielőtt a fegy- verneki őrsről a péntek éjjeli jár­őrszolgálatba indultunk volna. Papp főtörzs mellett szapárfalui kollégája, Kácsor József törzsőr­mester képviselte az egyenruhá­sokat, a tiszabői polgárőröket pe­dig Menyhárt László, Herczegh Alexandra és Bélay Zsuzsanna. Az élet aztán gyorsan átírta az előzetes terveket. Még éppen csak Tiszabő határába értünk, amikor kilenc óra után valamivel- két fiatal lány került az autónk fénycsóvájába. Később kiderült: egyikük 14, a másikuk 15 éves. — Délelőtt szöktünk meg a szolnoki gyiviből, azóta gyalogo­lunk hazafelé — kezdte szinte kérdezés nélkül is a fiatalabbik.- Megvert az egyik nevelő, hogy vakulna meg, én oda vissza nem megyek. Ha mégis visszavisz­nek, addig verem a fejemet a fal­ba, amíg össze nem esek, vagy inkább megölöm, aztán megyek a börtönbe! A tiszabői lányok nem egészen egy hónapja a szolnoki intézet la­kói. A nevelőotthon még nem is jelentette eltűnésüket. Igazol­vány, s mindenféle papír nélkül indultak útnak.- Én Ficánka vagyok, a „Zsí­roskenyér” lánya, ő meg az Egér­A polgárőrök segítsége nélkül még nehezebb lenne a megye egyik bűnözéssel leg­fertőzöttebb térségében ko­moly létszámhiánnyal kell küzdenie a rendőrségnek.- hét település tartozik hoz­zánk, de huzamosabb ideje már csak hat körzeti megbí­zott, plusz „másfél” nyomozó dolgozik a körzetünkben - tudtuk meg Simon Imre őr­nagytól, a fegyverneki őrs pa­rancsnokától. - Hétköznap éj­szakánként, illetve a hétvége­ken, összesen ketten látják el a területünkön az ügyeletet, és ez nagyon kevés. Képtele­nek vagyunk szétszakítani magunkat, pedig egyszerre több helyszínen, alkalman­ként egymástól akár 60-80 ki­lométerre lévő területen is je­len kellene lennünk. ahol polgárőrség működik, ott valamivel könnyebb a rendőrség helyzete. Tiszabőn például példaértékű a polgár­őrség tevékenysége, még úgy­is, hogy a létfeltételeik a nul­lához közelítőek. Nincs sem­miféle rádiójuk a kapcsolat- tartáshoz, akár egymással, akár a rendőrséggel is. Ha kell, saját telefonjaikat hasz­nálják, a saját autó, saját benzin mellett. A költségeket maguk viselik. ke, a „Cincó” gyereke — mondta az idősebb. - Ne vigyenek már vissza, jobb lenne itthon. Már majdnem egy hónapja nem lát­tam az anyámékat! A lányok csakhamar sírva vet­ték tudomásul, hogy a körzeti megbízottak nem engedik el őket. Mivel pedig a szabályok szerint egyetlen rendőr egyedül senkit nem szállíthat, az egész csapat kénytelen volt visszafor­dulni a fegyverneki őrsre.- Tényleg feleslegesnek tűn­het, hogy ketten őrizzünk két lányt, de sajnos előfordult már, hogy erőszakkal gyanúsítottak meg intézkedés közben eljáró egyenruhást -r indokolta a kité­rőt Kácsor törzsőrmester. — így legalább ezeket a vádakat kivéd­hetjük, még ha tétlenségre is va­gyunk kárhoztatva ez idő alatt. Egy óra múlva indulás újra Ti­szabőre. Menet közben, szolgá­lati rádión jött az utasítás: „beje­lentést kaptunk a József Attila ut­cából, hogy az egyik házból flexe- lés hangja szűrődik ki".- Akkor hát, irány a József At­tila utca! - jelölte meg az új úti célt a törzsőrmester. - Beme­gyünk, ellenőrizzük, hogy legális vagy illegális tevékenységet foly­tatnak-e ott, aztán majd kiderül, hogyan lesz tovább. Szinte még meg sem állt az au­tónk, amikor a húszas éveiben járó rendőr kipattant az ülésről, és sietve megindult befelé. Az őr­szem még jelezte társainak a ve­szélyt, aztán, feledve a barátsá­got, elinalt a gazos, koromsötét porta hátsó fertálya felé.- Öt személyt feltartóztattam, erősítést kérek - hallatszott szin­te azonnal Kácsor „törzs” hangja a rádióból, mire a rendőr- és pol­gárőrtársai azonnal felsorakoz­tak a ház bejárati ajtajánál. Az épület hátsó helyiségei lát­hatóan lakatlanok voltak, a szo­bák teljesen üresek, csupán az egyikben égett egy vezetéken ló­gó, csupasz villanykörte. Oda­bent öt fiatal cigányember szor­goskodott: egy mázsásnál is sú­lyosabb vasgerendát próbáltak meg nagy teljesítményű vágóko­ronggal feldarabolni.- Nem volt ez mindig így, Tisza­bő nem véletlenül kapta a nevét- emlékezett a régi időkre a 83 éves Baláti János. - Mint ahogy a nevében is benne van, a „bő­ség” jellemezte a települést. Mos­tanra minden az enyészeté lett itt, amerre a szem ellát, csak le­pusztult, omladozó házakat, par­lagon heverő földeket, derékban kiirtott erdőket, egymást érő sze­méthalmokat látni. Hihetetlen körülmények között élnek az em­berek! Az elszegényedés olyan méreteket öltött, hogy a megél­hetés érdekében ma már sokan azok közül is a máséhoz nyúl­nak, akik korábban tisztessége­sen éltek. Nekünk, akik itt éltük le egész életünket, és itt öreged­tünk meg, már nincs hova men­nünk. Félünk, különösen éjjelen­te, és szükség esetén igyekszünk megvédeni magunkat. Nekem is ide van készítve az ajtó mellé a fejsze, csak azzal merek kimen­ni éjszaka, ha ugat a kutya... iNappal - mesélik a tiszabőiek- még csak istenes a helyzet. Éj­szaka azonban elszabadul a po­kol, zsákmányszerző útjukra in­dulnak a bűnben járók. A rend­őrség és a polgárőrség közösen próbálja felvenni a harcot, fenn­tartani a rendet, megvédeni a vé­delemre szorulókat. Váltakozó si­kerrel, mert az erőforrások vége­sek, a bűnözői utánpótlás viszont kiapadhatatlan... Péntek este hét óra tájban hir­telen borult rá a szürkület Tisza­bőre. Kálmán bácsi, a majdnem nyolcvan éves, tisztességben megöregedett cigányember, szo­morúan mesélt a régi, szebb Kálmán bácsi végigdolgozta az életét, és most nyomorog- Épült itt a közelben egy hús­kombinát, ami azonban soha nem kezdte el a működését - ma­gyarázta a gerenda eredetét a polgárőrparancsnok, Menyhárt László.—Az épület azóta is őrzés nélkül áll a falu határában. Ez a hatalmas vasdarab onnan való. Az ötelfogottból hármat, Cuncót, Kefe fiát és a Menhelyest jól is­merem, de a másik kettőt nem. Eközben Papp főtörzsőrmes­ter, a szoba egy szem kijáratát el­zárva, megkezdte a jelenlévők igazoltatását. Neve, lakhelye, anyja neve, volt-e büntetve? Sza­porán sorjáztak a kérdések. A vá­laszok ellenőrzése kollégájának feladata volt. Jobb híján, sms-ben küldte el a központnak a szemé­lyi adatokat, és a szolgálati rádi­ón várta az információk megerő­sítését.- Kssssss, pssssz... - jött egy idő után a kapitányságról az első bejelentkezés.- Hogy mondtad, egy szót sem értettem belőle, úgy recseg a rá­dió?! - szólt vissza Kácsor törzs- őrmester.- Kssssss, pssssz... Kácsor „törzs” mobiltelefonra váltott.-Halló! Ismételd! Várj, arrébb megyek, mert itt nincs térerő! S ez így ment közel egy órán át. Hihetetlen, de az öt tetten ért személy adatainak ellenőrzése majdnem annyi időt vett el a munkától, mintha beautóztunk volna Szolnokra, és vissza. És még nem volt vége! Miután nagy nehezen sikerült valameny- nyi adatot visszaigazoltatni, más dolguk már nem volt a körzeti megbízottaknak, mint megvárni a helyszínelőket. Eltelt egy fél óra, majd még egy és még egy. A sokadik sürgetésre kiderült, hogy a Törökszentmiklósról várt segítség addig nem indulhat el a kapitányságról, amíg a két gyi- vis lány ügye el nem rendeződik.- Mivel egyikük azt állítja, hogy a nevelő megverte Szolno­kon, jegyzőkönyvet kell felvenni — vezetett be bennünket a jog és az adminisztráció labirintusaiba a helyi kmb-s. — De mivel kisko­rú, előbb ki kell rendelni egy képviselőt számára, aki jelen lesz a kihallgatásán. Majd csak ezek után vihetik vissza őket az intézetbe. Ez akár órákba is tel­het. Nekünk addig vissza kell tar­tanunk a helyszínen a flexes bri­gádot, és majd a kiérkező nyomo­zók döntik el, hogy mi lesz a sor­suk. A fegyverellenőrzés és a szö­késben lévő személy lakcímének ellenőrzése ma már biztosan el­marad, hiszen mire itt végzünk, már virradni fog, és hajnal kettő­kor a szolgálatunk is lejár. Éjfél után köszöntünk el a „jár­őrtársaktól”, a József Attila úti flexes lakásban hagytuk őket. Őrizték a zezzen érteket. Hazafe­lé összegezni próbáltuk a féléj- szakányi bűnüldözési tapaszta­latokat: évtizedekkel korábbi szinten megragadt kommuniká­ciós- és technikai felszereltség, benzin híján „pihenő” szolgálati gépkocsik, krónikus létszámhi­ány. Ez is a valóság egyik szele­te, az érem másik, ritkábban lá­tott oldala, amiről rendre keve­sebb szó esik. Már pedig időn­ként erről is beszélni kell(ene)! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents