Új Néplap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-22 / 67. szám
ÚJ NÉPLAP - 2011. MÁRCIUS 22., KEDD 13 Hiába tiltották el a vezetéstől, mégis a volán mögé ült Úgy tűnik, nem tétlenkedtek az utóbbi napokban a bűnelkövetők a megyében. A rendőröknek ugyanis több bűncselekmény is munkát adott. Szabó Zita őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője közölte, Szolnokon egy 25 éves dévavá- nyai férfi az egyik nagyáruházból próbált meg különféle kozmetikai cikkeket ellopni, azonban tetten érték. A férfit őrizetbe vették, és rövidesen bíróság elé állítják. Szintén a megye- székhelyen fahulladékokat és két fa raklapot lopott anya és lánya az egyik üzlet raktárából. A raktárépület ajtóüvege már korábban betört, így nem volt nehéz dolguk bejutni, azonban a rendőrök elfogták őket, és hamarosan bíróság előtt felelnek tettükért. Jászberényben még szombaton éjszaka egy Skoda Favorit típusú személygépkocsi szélvédőjét feszítették ki tolvajok, majd a motortérből kilopták a gyújtáselosztó doboz fedelét a gyújtáskábelekkel együtt. A rongálással okozott kár csaknem ötszöröse a lopási kárnak. ■ Kunszentmártonban egy 31 éves férfit igazoltattak a rendőrök. Jászárokszálláson is tolvaj tevékenykedett az elmúlt napokban. Ugyanis kiderült, hogy egy Dobó utcai házból egy dobfelszerelést, valamint egy benzines fűnyírót lopott el ismeretlen elkövető szombat reggelre. A lopással okozott kár több mint 100 ezer forint. Szabó Zita a fenti eseteken túl beszámolt arról is, hogy Csépán a sértett észlelte, amint két férfi az udvaráról éppen ellopja a kerékpárját. Megzavarta a tolvajokat, akik az utcán eldobták a biciklit, majd futva elmenekültek. Sikerült az egyik tolvaj nyomára bukkanni, aki részben beismerte tettét. Kunszentmártonban vasárnap délelőtt igazoltatták a rendőrök azt a harmincegy esztendős férfit, aki személygépkocsival közlekedett a város belterületén. Mint kiderült nem rendelkezett vezetői engedéllyel, sőt el is tiltották a járművezetéstől. A férfit szabálysértési őrizetbe vették, közölte az esettel kapcsolatban a sajtószóvivő. ■ Mesét is hallgatnak. A szolnoki Verseghy Ferenc Gyermekkönyvtárban többféleképpen is igyekeznek a gyerekek figyelmét a mese felé fordítani. A bábelőadások mellett a gyerekek élő mesét is hallgathatnak. Képünkön Munkácsyné Danyi Zsuzsanna mond egyet épp a Kolozsvári úti ovisoknak. Kádas János egy drótkötegből aprólékos munkával különleges dolgokat formál. Elkészítette már a Lánchíd és az Eiffel-torony kicsinyített mását is. A tiszaföldvári Kádas János nyugdíjasként elfoglal- tabb, mint aktív korábban. A manapság drótfonással foglalkozó idős férfi már több, mint nyolcvanszor készítette el a párizsi Eiffel-torony mását drótból. Ezeket mind elajándékozza, ezzel okoz örömet közeli ismerőseinek. Németh Gergő Maga Jani bácsi sem gondolta anno, hogy ezzel foglalkozik majd egyszer, hiszen világéletében kétkezi munkásként kereste a kenyerét. Nem csoda hát, hogy nem volt se ideje, se kedve az aprólékos hobbi fortélyait kitanulni. A nyugdíjba vonulással azonban már volt mivel lekösse a rászakad tengernyi szabadidőt.- Már 1993 óta foglalkozom drótfonással, előtte gyufaszálakból készítettem különböző tárgyakat - mondta a május végén 80. életévét betöltő Kádas János, aki látogatásunkkor is épp nagy munkában volt. - Még anno Szolnokon másfél hónapig voltam kórházban ott láttam, hogy a gyufaszálakból mit ki lehet hozni. A gyufa azonban az idő múlásával megadja magát. Teljesen más anyagot kerestem, s amikor a kamránkban találtam egy csomó drótot, már tudtam, hogy ezt fogom innentől használni. Jó pár hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ráérezzek ennek is a titkára. Például másfél hónap után jöttem rá, hogyan tudom elkerülni, hogy a drót szétcsússzon. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban ostornak csináltunk csapót három ágú vonással, ezt próbáltam a dróttal is megcsinálni és bevált. Büszke vagyok, hogy ezt a technológiát sehol se csinálják rajtam kívül, világviszonylatban egyedülállónak számít a dolog. Kétségtelen, hogy a legszem- revalóbb a folyamatosan bővülő gyűjteményében a Gustave Eiffel tervezte torony drótból készített mása. Ehhez pontos tervrajz is dukál, amin a pontos méretek vannak feltüntetve. A váz mindig lugasdrót, azt fonja be a vékonyabb drótokkal. Eleinte két- három hónapra volt szüksége ahhoz, hogy egy ilyen remeket összehozzon, de ahogy rájött a technikájára másfél hét leforgása alatt már az asztalon is tornyosult a kész mű. Most már szinte oda se kell nézzen és a drót odahajlik, ahová szeretné. Most az így szerzett tapasztalatait két tanítványának igyekszik továbbadni, hogy a különleges technika fennmaradjon az utókorra. A mesternek az anyag beszerzésére sincs gondja, hiszen ismerősei mind tudják mivel foglalkozik, így ami drótot találnak, azt odaadják neki. — Tulajdonképpen a nappali a műhelyem, a munkához elég egy hokedli is — folytatta Jani bácsi. -Van, hogy éjszaka felébredek, mert álmomban jut eszembe egy újabb ötlet. Ha nekikezdek a munkának gyakorlatilag megszűnik a világ körülöttem. Van, hogy a párom elkészíti a kávét és szól, de mire odajutok, hogy megigyam már hideg, mert közben eltelt egy óra. A televízió is be van kapcsolva, s ha Marika főz és nem hall valamit tőlem kádas János nemcsak drótfonással foglalkozik, hanem szájharmonikázik és hegedül is. Szintén nyugdíjas cipész barátjával közösen szoktak zenélni nyugdíjas rendezvényekérdezi: „mit is mondtak Jani?” Persze én sem tudom, mert nem azt figyelem. De néha azért a tévézés is hasznos: lehet a különböző filmekből, műsorokból ihletet meríteni. Például egy lovas- hintót innen néztem ki magamnak. Először ló nélkül csináltam meg, majd az egyik bazáros ismerős révén paripát is szereztem a fogathoz. Emellett elkészítettem a Lánchidat, de került már ki a kezeim közül templom, szánkó, szélmalom, nádfedeles kunyhó, mobiltartó is. Több kiállításon - helyben és országszerte is - megfordultak a legjobban sikerült darabjaim. Ezeket egyébként ismerőseimnek, családtagjaimnak szoktam adományozni, nem pénzért árulom. Nem vagyok ráutalva, hogy minden fillért a fogunkhoz verjünk. Nyugdíjas korunkra elértük, hogy békésen eléldegélünk. ken. Múltkorában, bár rosszul érezte magát, még így is végig- vitték az estet Később derült ki, hogy kétszázra szökött fel a vérnyomása, s a kottát is csak homályosan látta emiatt. Latinovitsnak állít emléket a Megavers Latinovits Zoltánnak állít emléket a 2011. évi Megavers produkció - a „színészkirály” idén lenne 80 esztendős. A Szolnok Televízió és az Aba-Novák Kulturális Központ által közösen jegyzett tehetségkutató-verseny immáron harmadik évadját éli. — A Megavers egy egész éves program — szólaltattuk meg Harcsa Bélát, a Szolnok Tv cégvezető-főszerkesztőjét. — A felvételről a képernyőről is követhető műsorsorozat tavasszal, a költészet napjához kapcsolódóan az előválogatókkal kezdődött, mostanság a középdöntők zajlanak, majd a fináléba jutott versenyzők nyári szakmai táboroztatása után ősszel kerül sor a Megavers 3. döntőjére - sorolta a produkció folyamát Harcsa Béla. A cégvezető-főszerkesztő elmondta, március 23-án és 30- án 15 órától kezdődnek a középdöntők az ANKK-ban, melyre a belépés ingyenes. A versenyzőkre szavazni levélben, e- mailen, a Szolnok Tv honlapján, valamint SMS-ben a helyszínen is lehet. A szavazók között egy nagyképernyős televíziót sorsolnak ki. Akik a helyszínen szavaznak, azok további mobiltelefonokat is nyerhetnek. Az április 6-i döntő (15.00) zsűrielnökének Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendezőt kérték fel. ■ M. G. Kétszázas vérnyomással is végigzenélte az estét MEGYEI TÜKÖR Eiffel-tornyokat is épít portré Kádas János már több mint nyolcvan darabot készített el Különlegesen ünnepük Szajol születésnapját Ebben az évben lesz ötesztendős a Szajoli Fiatalok Közössége. Ennek apropójából az egész évet a jubileumnak szentelik. Év elején találkoztak mindazok, akik valamilyen módon segítették a közösség munkáját, és azok, akiknek a közös élmények örömét hozta a közösség. Az idei tervek között szerepel Holdfény túra, 12 órás vetélkedő, hagyományos húsvéti locsolkodás, kézműves-foglalkozások és ifjúsági csereprogram szervezése. Ezen a héten szombaton különleges módon ünnepük Szajol 750. születésnapját. Olyan vetélkedőt szerveznek a fiatalok közösségének tagjai, amely hétszázötven percig tart. ■ N. I. Tv-notesz VALKÓ MIHÁLY ROVATA Talán nem tűnik illetlenségnek, hogy a jegyzet írója kivételesen legszemélyesebb érzéseivel hozakodik elő, mert nem tudja véka alá rejteni abbéü örömét, mennyire jólesett néki az a sok jó kívánság, mellyel olvasói, ismerősei elhalmozzák - abból az alkalomból, hogy március idusán újságírói munkásságáért Táncsics-díjjal jutalmazták. És hogy további folytatásra is biztatták - amit ezúttal is köszön - telefonon, SMS-ekben és levelekben is. S talán nem tar- tatik kérkedésnek az sem, ha belőlük egyet ide is hoz, melynek írója azt énekli meg versbe szedve, ami az ő újságírói hitvallása is: „Mert amit írt, veretes volt/Meg A magamét mondom... volt sava-borsa/Dicsérte a jót és nemest/értéktelent ostorozta.” De itt szeretné azt is megjegyezni, milyen kedves nékie az is, ha olvasói köznapokon is szóba állanak véle, meg-megállítván akár az utcán is, hogy véleményt cseréljenek a látottakról, akár egyetértenek, akár eltérően vélekednek. Mert valóságos csodának tartja az efféle szellemi kapcsolatot, hogy gondolataival még másokat is elmélkedésre foghat vagy épp bujto- gathat. Különben - vallja - ő is csak egy azon tv-nézők közül, akik rendszeresen követik a televíziók műsorait — bár az utóbbi időben egyre lankadóbb figyelemmel, kevesebb kedvvel - okait most nem feszegetné—ámde megvan az a kiváltsága, hogy a látottakon szerzett benyomásait rendre közre is adhatja, netán közprédára. Mielőtt azonban az elmondottakból ítélve szerénytelennek látszanék, siet, hogy leszögezze: az elismerések további szerénységre intik. Pedig szerénynek lenni nem épp divatos erény manapság. Szerénytelennek, annál inkább! Lásd a képernyőn is a sok szaladgáló, kirakatos, mutatványos figurák, akik úgy odavannak magukkal, holott sem súlyuk, sem értékük nem tenné méltóvá rá, hogy a széles nyilvánosságot is szemérmetlenül bitorolják. A szerénytelenség persze meg is bosszulhatja magát Ahogy ez a minap Havas Henrikkel is megtörtént A 40 mil- Uós játszmában, ahová ő is benevezett zsebre dugott kezekkel, hatalmas flegmával. Ám amikor arra kellett válaszolni, vajon hány napot is raboskodott az elhíresült osztrák Natasa Kampusch, akkor csődöt mondott a mi Tanár Urunk magabiztossága: alaposan mellé- trafált, csúnyán bakot lőtt. Utána nem is győzött mosakodni. Bizony nem ártott volna neki sem egy kis szerénység! Mert nem szégyen az, ha valaki nem tud valamit, akár buknia is lehet, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan: szerényen avagy szerénytelenül. És ez persze a jegyzet írójára is áll.
