Új Néplap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-08 / 32. szám

3 ÚJ NÉPLAP - 2011. FEBRUÁR 8., KEDD MEGYEI TÜKÖR Jászjákóhalma a helységnek, mint messze földön híres iparos községnek, minden évben jelen­tős farsangi eseménye az iparos­bál, melyet már több mint nyolc­vanadik alkalommal rendeztek meg. A bálok sorában övék feb­ruár első szombatja, amikor le­het mulatni és nosztalgiázni régi vásárokról, asztalos- és cipész­sztorikról, hiszen ez a két szak­ma vetélkedett egymással már több mint száz éve a Felvidék vá­sáraiban. Trianon előtt még oda is eljutottak az itteni bútorok, s ha átalakult is mára a piac, a ha­gyomány tovább él. TA Karcag vasárnap öngyilkos lett egy húszéves fiú — tudtuk meg helyszíni tudósítónktól. In­formációi szerint a fiú a negye­dik emeletről ugrott ki; azonnal szörnyethalt. Pásztorné Kovács Ágnes, a megyei rendőr-főkapi­tányság sajtószóvivője megerősí­tette az információt, m. k. _ Tiszabura AZ ELMÚLT hét folya­mán Tiszabura külterületéről el­loptak 80 szalmabálát. A rend­őrök a beszerzett adatok és in­formációk alapján nyomára akadtak a feltételezhető elköve­tőknek. A három helyi lakos az ellopott bálákat már értékesítet­te egy szintén tiszaburai férfinak, akinél a megtartott házkutatás során megtaláltak 70 szalmabá­lát — közölte a rendőrség, ta Tiszakécske káprázatos égi jelenségnek volt szemtanúja a település határában L. Tibor — írta a Borsonline.hu. A fénycsó­vát robbanás, majd becsapódás követte. A szakember szerint egy ritka jelenséget, tűzgömböt lát­hatott a> kécskei férfi szombaton kora este. ta Törökszentmiklós éjjel tett bejelentést a rendőrségre egy helyi lakos, miszerint betörés zaját hallotta egy élelmiszerüz­letből. A rendőrök kiérve észlel­ték, a bolt kirakata valóban be volt törve, de már senki nem volt az épületben. A bejelentő elmondta, merre látta elmene­külni a feltételezhető elkövető­ket. A járőrök pár száz méterrel távolabb utolérték és elfogták a menekülő betörőket, akik 25 000 forint értékben tulajdo­nítottak el élelmiszereket és használati tárgyakat, mrfk SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZOUON.hu hírportálon. A nagy kaland helyszíne: Moszkva, az orosz metropolisz. A végére kiderült, nem is olyan nagyon ijesztő a helyzet. Középen Veronika. Moszkvában bujkáltak külföldön A nagymama rejtegette a kint rekedt magyarokat Egyszerű tanulmányi út­nak indult, ám kalandre­génnyé változott egy szol­noki főiskolás oroszorszá­gi látogatása. A véletlen­nek köszönhetően végül sértetlenül élte túl a tör­ténteket. Munkatársunktól — Amikor felmerült a lehetősé­ge annak, hogy az orosz fővá­rosban tölthetek több hónapot, nem gondoltam, hogy ennyire kalandos lesz - mesélte a szol­noki Pozsa Veronika. - Orosz szakos tanárhallgatóként egy iskolák közötti együttműködés keretében utaztam ki Moszkvá­ba. Már az elején közölték ve­lünk, nem könnyű külföldinek lenni ott. Egy kollégiumban biz­tosítottak helyet számunkra. Amikor először megláttuk, azt éreztük, visszautaztunk az idő­ben. Minden bútordarab, a fes­tés, a feliratok a szocialista kor­szak stílusjegyeit viselték ma­gukon. Ennek ellenére rövid időn belül nagyon jó hangulatot alakítottunk ki más nemzetek diákjaival. Már az első napon közölték velük, a saját anya­nyelvűk használatát mellőzzék a városban, mert az erős nem­zeti érzelemmel rendelkező oro­szok esetlegesen mindezt rossz néven veszik és rájuk rontanak, mint azt számos, kellemetlen példa is bizonyította. Emellett arra is megkérték őket, ha tehe­tik, csak csoportban járjanak, illetve este ne nagyon legyenek kint a metropoliszban. - Persze mi mindezek ellenére szerettük volna megismerni a helyi éjsza­kai életet is, így többször kime­részkedtünk a belváros vala­mely klubjába. Egyszer azon­ban a kalandozásunk veszélyes­sé vált - mondta. A magyar csapat éppen a metróállomások egyikében volt, amikor Veroni­ka elszakadt a társaitól. Egyszer, csak egy kéz ragadta meg a kar­ját. Megfordulva egy orosz haj­léktalant pillantott meg, aki be- lékapaszkodott és hangosan, de érthetetlenül hadart valamit. Eközben társai már beszálltak az egyik kocsiba, így egyedül maradt a hőzöngővel. Gyorsan rászegeződtek a kíváncsi tekin­tetek és csak határozott fellépé­sének köszönheti, hogy meg­úszta a helyzetet. Sokáig nem mert megszólalni, de végül oro­szul rárivallt a hajléktalanra, aki elengedte. - A közel fél év alatt volt egy másik izgalmas helyzet is, amikor már hazafelé indultunk. A repülőtéren a re­pülőnkre vártunk. Én elsők kö­zött kezeltettem a jegyemet, és az irataimat ellenőrző férfi to­vább engedett. Ám amint elin­dultam, utánam jöttek és mondták, a vízumomat be kell mutatnom. Visszamentem, és egy barátommal együtt vár­tunk az ügyintézésre, amikor lefagyott a számítógépes rend­szer. Mire kezelni tudták a papírokat, rohannunk kellett a géphez. Éppen az B orrunk előtt zárták be az ajtót, hiába könyörögtünk, hogy engedjenek fel, nem tették meg. Vera, ha tehetné, bizony újra kimenne pozsa veronika kedvét nem vette el ez a kalandos fél év attól, hogy újra ellátogasson Oroszországba. Véleménye szerint csodálatos az ottani kultúra, és az emberek művészetek iránti ra­jongása. Emellett nem is ellenszenvesek a külföldiekkel. A két fiatal vízum nélkül ma­radt az orosz fővárosban, és az­nap már másik gép nem indult Magyarországra. Telefonálni kezdtek, de csak nehezen talál­tak segítséget. A repülőtéren lé­vő nemzetközi kapcsolatokért felelős konzulenshez fordultak, aki elmondta, csak három hét múlva tud vízumot szerezni, mert anélkül nem hagyhatják el az országot. A szerencse mellé­jük állt. Annak a fiatalember­nek, akivel kint rágadtak, moszkvai volt a nagymamája, így nála húzták meg magukat.- Egy hétig ki sem mertünk lépni a lakásból, mert féltünk, ha ellenőrzésbe futunk, akkor ko­moly bajba kerülhetünk. Végül az édesapám Magyarország­ról tudott segíteni, ugyanis 1 ismert egy NATO vezérez- , redest, aki éppen Moszkvá­ban szolgált, és az ő közben­járásával egy héten belül megjött a vízumunk. Később az is kiderült, hogy mi­kor az előző gé­pünket lekéstük, a gépet még húsz percig vára­koztatták, mivel le I kellett szedni a csomag- I jainkat a fedélzetről. Vera örült a lehetőségnek Fatolvajok lepik el a megyei erdőket Folytatás az 1. oldalról A rendőrök másik csoportja eközben kiérkezett a bejelen­tés helyszínére, ahol elfogtak egy helyi lakost, aki ellopott 15 akácfát. Szintén pénteken, de már este a polgárőrök ismét fa­lopásról tettek bejelentést. A rendőrök a helyszínre vonul tak, ahol két fiatalkorú fiú ke­rékpárral lopott fát szállított a temető melletti erdőből. Már kunmadarasi esemény: pénte­ken bejelentést tett egy polgár, miszerint falopást észlelt a kül­területen. A járőr a helyszínen elfogott öt helyit, akik egyen­ként kb. 50 kg fát toltak kerék­párjaikon. Az elkövetők elis­merték, lopták a tölgyfákat. ■ Fákat döntöttek, a szolnoki Tiszaliget a nemrég átadott gyaloghídnak kö­szönhetően érezhetően eggyé forrt a várossal. A ligeti környezet rendezé­se során tegnap több óriási nyárfát vágtak ki, amelyek sok kellemetlen­séget okoztak mindent beborítva pelyhedző termésükkel. Heves vita a jegyző és a képviselők között Tegnap délelőtt ülést tartott a ti- szabői képviselő-testület, és né­hány váratlan, nagy horderejű döntést is meghozott, értesül­tünk a képviselő-testület több tagjától. Heves vita után meg­vonta a bizalmat Ulviczky Lász­ló jegyzőtől, és március 1-jei ha­tállyal felmondta annak megbí­zását. Emellett arról is határo­zott a testület, hogy a bíróságnál úgynevezett adósságrendezési eljárás megindítását kezdemé­nyezik. Az önkormányzatok esetében ez helyettesíti a gazda­sági társaságok köréből jól is­mert csődeljárást. A lényege ugyanaz: a bíróság ilyen esetek­ben az önkormányzatokhoz is gondnokot rendel ki, akinek dolga a működőképesség meg­őrzése és a pénzügyi helyzet konszolidálása. A jegyzőnek, úgy tudjuk, két dolgot is felróttak a képviselők az ülésen: egyfelől azt, hogy bár a település gazdálkodását isme­rő hatóságok korábban ismétel­ten is az adósságrendezési eljá­rás megindítását ajánlották az önkormányzatnak, a jegyző ezt rendre azzal hárította el, hogy ő tudja, milyen módon lehet elke­rülni a csődöt. Ugyanakkor az­zal is megvádolták a képviselők Ulviczky Lászlót, hogy nem megfelelő a stílusa a hivatalban. A hirtelen meghozott dönté­sek hátterére és a részletekre még visszatérünk! ■ JEGYZET Luxuscikk lett az autó csűrhetjük, csavarhatjuk a dolgot, kutathatunk minden­féle alternatív megoldás után, miként tudnánk minél olcsóbban autózni, ám az alapvető probléma mégsem abban gyökeredzik, hogy mivel is töltsük meg járgá­nyunk üzemanyagtartályát. A fő gond elsősorban az, hogy nincs pénzünk benzin­re. Meg gázolajra, meg bio- etanolra, de még LPG-re sem. így pedig csak elmél­kedhetünk arról, mi lenne számunkra a leggazdaságo­sabb, esetleg melyik lenne a környezetünkre legkevésbé ártalmas. Hiába ülne össze otthon a családi kupakta­nács és sikerülne hosszas fejtörés után kiokoskod­nunk, hogy a mi szükségle­teinknek melyik üzemmód felelne meg a legjobban, ha egyszerűen nem telik arra, hogy megtöltsük a tankot. Mivel manapság már azt is kétszer meg kell gondol­nunk, mennyit használjuk az autót, mert soká kapunk még fizetést, s a hó végén nem lesz elég pénzünk ke­nyérre, badarság arról áb­rándozni, hogy meglévő öre- gecske négykerekűnket át­alakíttassuk. Mert hát az sincs ingyen. Azért is alapo­san zsebbe kell nyúlni. Már­pedig mint tudjuk, a legtöb­bünk zsebe igencsak üres. mi lehet tehát a megoldás? Marad a tömegközlekedési eszköz — pedig a busz- és vo­natjegy sem olcsó — vagy ki­sebb távolság esetén a bicik­li, esetleg a gyaloglás. Igen ám, de ezzel együtt azonnal egy másik problémával szembesülnünk. Hiába nem használjuk az autónkat - hi­szen nem futja üzemanyagra - mégis fizetnünk kell utá­na. Ha egy helyben áll, ak­kor is ott a súly-, pontosab­ban teljesítményadó, a köte­lező biztosítás, sőt, sok eset­ben a parkolás díja is. mese nincs, úgy tűnik ismét luxuscikk lett az autó. Az állatkert tulajdonosa is fizet adót Rendesen és rendszeresen fize­tem az adókat a városnak - ezt Tóth Tibor, az abonyi magán ál­lat- és szabadidőpark tulajdono­sa tartotta fontosnak leszögez­ni, reagálva a város polgármes­ter asszonya által lapunknak el­mondottakra, javarészt azon ki- ■ jelentésre, miszerint nem kell semmilyen adót sem fizetnie a tevékenysége után. Mint Tóth Tibor lapunknak e-mailben megírta, Abony város egyik leg­jobban adózó vállalkozásáról van szó. „Gépjárműveink, dol­gozóink után, valamint a nem kevés iparűzési adót is ponto­san, fegyelmezett adózóként fi­zetjük Abony városának” - írta a vállalkozó. ■ B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents