Új Néplap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-03 / 28. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Aggódjunk gyermekeinkért, vagy azonnal cselekedjünk? Sajnálatos, hogy Budapesten egy szórakozóhelyen történt tragikus esemény, fiatalok halála kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk, hogyan szórakozik a mai ifjúság. Arra is, hogy a szülők nagy része tehetetlen. Tény: egy 14 év alatti gyermek cselekvőképtelen, a 18 év alatti pedig korlátozottan cselekvőképes. Ezért a gyermekkorú személy mindenoldalú felelőssége a szülőé! Nem másé, nem a társadalomé, a szülőé! Ha a társadalmat tennénk felelőssé, akkor soha nem lenne felelős senki. Igaz, egyes intézményeink (óvoda, iskola, pozitív közösségek) kis hatásfokban segíthetnek a szülőknek, ha azok azt elfogadják. Érdemes lenne összeírni, hány hivatal, civil szervezet foglalkozik az ifjúsággal összefüggő ügyekkel. És mennyi pénzbe kerül ez? Mekkora a gyakorlatban az eredménye? Nem csak internetes, telefonos védőhálót kell kiépíteni! Fontos lenne a szülőknek is elmenni a szórakozási helyszínekre. Ne a tanár menjen a diszkóba, mert nincs semmihez joga, de a szülőnek van, és tenni is tud, ha akar, hogy gyermeke helyesen szórakozzon, vagy menjen onnan haza. Ha nem akar, vagy nem tud tenni semmit, akkor miről is beszélünk? A bizalom és a fegyelem ami célhoz vezethet. A gyermek mindenkor a szülőé, a családé. Ehhez kell igazítani a rájuk vonatkozó törvényeket! De gyorsan, mert az idő múlik! Lakatos Mihály, Karcag Csak fiataloknak való dzsekiket lehet vásárolni Elromlott a férjem dzsekijén a cipzár és már kopott is a kabátja. Szolnokon a napokban szétnéztünk az üzletekben, hogy vegyünk helyette egy újat, de sajnos nem sikerült. Hiába a rengeteg bolt, L-esnél nagyobb méretű, megfelelő külsejű téli dzsekit nem találtunk a 88 kilós, 178 cm magas, ötvenes éveit számláló páromra. Nem értjük, hogy miért csak szinte vékony alkatú fiatalokra való hacukákat árulnak? B. Lajosné, Szolnok Jégre mentek a gyerekek. A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 7. b osztálya a félévi értesítő kiosztásának napján boldogan korcsolyázott az új helyre, a Szolnoki Főiskola régi épületének udvarára költözött szabadtéri szolnoki jégpályán. Lengyel Lászlóné Ildikó, Szolnok A kis bűn vezet a nagyhoz tisztesség Hazudós szülőktől mit is tanulhat egy kisfiú? Az egyik lapban arról olvastam, hogy Kunmadarason egy tizenkét esztendős fiú a kerítést megrongálva bejutott a településen egy cég telephelyére, ahonnan négy lámpaarmatúrát tulajdonított el. A rendőrség látókörébe került a gyermekkorú kunma- darasi fiú, akit elszámoltattak az ügyben. Felvetődik azonban a kérdés, hogy egy tizenkét esztendős fiú miért vállalkozik ilyen lopásra? Mi a célja? Ugyan mit csinált volna a lámpaarmatúrákkal, vagy esetleg mással, ha valami számára érdekes elvinni valót talál a helyszínen? Azután az is érdekes szerintem, hogy hova vitte volna, esetleg otthon nem kérdezték volna meg a szülei, hogy azok honnan származnak? Vagy esetleg ők küldték a gyereket lopni, merthogy kiskorú és másként ítélik meg esetleg az ő bűn- cselekményét? Az elszámoltatás hatása azonban még ismeretlen. Egy ismerősöm a napokban egy olyan eset tanúja volt, ami szintén elgondolkodtató, és felháborító is egyben. Az egyik szolnoki áruházban zsemlét vásárolt, amikor egy 6-7 éves gyerekkel egy férfi és egy nő - feltehetően annak szülei - ugyanott voltak a boltban. A pékáruk előtt tébláboltak, az egyik felnőtt kiflit szedegetett a zacskóba, a másik felnőtt mellette állt szorosan. Közben a gyerekük leguggolva az alsó polcoknál kiemelt egy nagyobb méretű pogácsát Bele is harapott: egyetlen egyszer. Azután a pénztárnál a család ismerősöm előtt fizetett. A pénztáros érdeklődött a gyerek kezében lévő pogácsáról. Az egyik szülő azt válaszolta, hogy „Beteg a gyerek, azt reggel az iskolából hozta magával." (Az eset úgy délelőtt 10 óra tájban történt.) Természetesen nem is fizettek érte. Ismerősöm és a pénztáros csak összenéztek, és arra gondoltak, ami nyilvánvaló volt. A család pedig somolyogva eltávozott a helyszínről. Úgy gondolom az ilyen esetek egyértelműek: a gyerek lopott, a szülők hazudtak. Az ilyen családban mit tanul a gyerek, mikorra felnő? Egyáltalán, beteg volt-e a gyerek, miért nem volt iskolában? Néhány év múlva mi lesz belőle? Gyanítom, hogy az ilyen családból kerülhettek ki azok a fiatalok is, akik időseket megtámadva táskákat lopnak az utóbbi időben. ló lenne mielőbb börtönben tudni őket! H. Józsefné, Szolnok Negyven éve alakult meg a fotószakkör visszatekintő A jákóhalmi történéseket mindig jól dokumentálták Idén már negyven éve, hogy fotószakkör alakult a jákóhalmi művelődési házban. A településen a hetvenes évek fotódokumentálásának egyik éllovasa volt: a fotószakkör tagjai ott voltak mindenhol, ahol történt valami. A fotózás 1971-ben fénykorát élte, egyre több embernek volt fényképezőgépe, és kísérleteztünk szrnes technikával is. Az iskolában is volt ilyen szakkör a huszonéveseknek. A művelődési ház igazgatóként ehhez a korosztályhoz tartoztam, a szakkört pedig a jászapáti jeles, fotós dinasztia sarja: Bognár György vezette akkoriban, és ma Jászkis- éren él. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Születésem emlékhelye a gyalogsági laktanya Gyakran buszozom el Szolnokon, a volt József Attila úti laktanya előtt. Néhány hónapja egy impozáns huszárszoborra lettem ott figyelmes, ahogy a bejárattól balra, korhű ruhában pompázik. Vajon mit szimbolizál? A választ az Új Néplap egyik számában kaptam meg, amiben Han- zély Pál honvéd főhadnagy életeket mentő hősi tettére emlékeztek. Kétszer is emh'tést nyert a huszárlaktanya kifejezés. Ez adta kezembe a tollat, hogy ezt a tévhitet eloszlassam. A laktanya az 1920-as évek elejére készült el. Kivitelezője Nagy Sándor szolnoki építési vállalkozó, és a honvédség részéről édesapám, Ilyés János honvéd tiszthelyettes felügyelte a munkálatokat. Az akkor megalakult 10. sz. Bethlen Gábor honvéd gyalogezred szálláshelyéül szolgált, míg az ezred a harctérre nem vonult. A háború után szovjet laktanyaként működött. Itt láttam meg a napvilágot 1925-ben, és 1932 őszéig apám nyugdíjba vonulásáig éltem ott. Ma is emlékszem a laktanya épületeinek a rendeltetésére. írásom apropóját az adja, hogy a most megjelenő ötödik kötetemben elevenítem fel gyermekkorom élményeit, amiket a gyalogoskatonák, a „bakák” között töltöttem. Ilyés János*$zolnok Mi magyarok kevés halat fogyasztunk A halételekre gyakran hívják fel a figyelmet a táplálkozási szakemberek. A hal gazdag D és B12 vitaminokban, többféle ásványi anyagot és omega 3 zsírsavat tartalmaz. Nálunk leginkább karácsony környékén fogyasztanak halételeket. A lapban olvastam, hogy Magyarországon fejenként csupán 3,8 kg az éves fogyasztás halból, Japánban 71 kg ez a mennyiség, az uniós átlag pedig 22 kg. Úgy gondolom, ha nem lenne borsos ára a jó minőségű halnak, a magyarok is többet fogyasztanánk belőle. Markó István, Szajol Az igazolást érdemes mindig nálunk tartani — Állítólag a gépjármű-felelőség- biztosítás díjának a kifizetését igazoló szelvényt az autómban magammal kell vinni. Ellenőrzés során azt kérhetik tőlem a rendőrök? - kérdezi Valló István olvasónk. A megyei baleset-megelőzési bizottság tájékoztatása szerint közúti ellenőrzéskor a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fedezetének fennállását a rendőr a kötvénynyilvántartóból le tudja kérni. Ha rendben találják, a járművezető folytathatja útját anélkül, hogy az igazolást be kellett volna mutatnia. Ha a nyilvántartásból nem állapítható meg a fedezet fennállása, és a gépjármű vezetője sem tudja igazolni azt, akkor a szabálysértési feljelentés készül. A közlekedési igazgatási hatóság eljárás keretében megvizsgálja, hogy az intézkedéskor volt-e biztosítása a gépjárműnek. Erre nincs szükség, ha a gépjármű vezetője magánál tartja a postai igazoló csekket, vagy folyószámláról történő átutalás esetén a biztosító által megküldött kötvényt avagy az előre kiküldött igazoló lapot. A járművezetőnek tehát érdemes magánál tartani ezen iratok bármelyikét, mert egy esetlegesen bekövetkezett közlekedési balesetnél segítséget nyújt, ha tudja az illető, hogy hol van a biztosítása, illetve mi a kötvény száma. ■ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szun- di@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes oldalon. 3 gyaloghidat. Igen nagy öröm a megyeszékhely lakóinak, hogy elkészült az új gyaloghíd. A nemrég történt hídavatáson igen sok boldog városlakó vett részt, melyet e felvétel is megörökített. J. M. Szolnok
