Új Néplap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-24 / 46. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. FEBRUÁR 24., CSÜTÖRTÖK HATVANON TÚL KSSH Jól érezték magukat a farsangi bálon a karcagi Életet az éveknek Klub a városi nyugdíjas kluboknak tartott batyusbált a napokban — mondta Walter Jánosné, a klub elnöke. A műsor a tagok adták elő, majd a jelmezes felvonulás és végül a tombolahúzás. A rendezvényen közel százan vettek részt — tette hozzá Walter Jánosné. Már tervezik a nyári programokat A szolnoki Humán Nyugdíjas Klub már tervezgeti tavaszi és nyári programjait Kis Bús Krisztina, a nyugdíjas klub vezetője elmondta, márciusban húsvétra készülnek. Ezenkívül májusban szeremének ellátogatni az Abonyi állatkertbe, ahol a nap végén egy közös szalonnasütést is terveznének. Majd nyáron egynapos cserkeszőlői kiránduláson vennének részt A költészet napjára is beneveznek majd A rákóczifalvi II. számú Rákóczi Ferenc Nyugdíjas Klub a nőnapra készül — tájékoztatta lapunkat Nádas Imréné, a klub vezetője. Ennek várható időpontja március hetedike, délután öt óra. Közel hetven főt várnak a rendezvényre. Az április 11-ei költészet napjára is készülnek, melyet a városi könyvtárra] együtt szerveznek. Itt kilenc tagjuk is indul. Rendhagyó lesz a farsangi mulatság A szolnoki Kabaré és Dalkör ma divatbemutatón vesz részt az Aba-Novák Kulturális Központban. A klub elnöke, Bozsóné Fazekas Rozália saját kezűleg varrt 19 ruhát az eseményre. Február 26-án farsangi bált tartanak, amikor lakodalmas farsangot rendeznek. Ezen túl április 2-án Horvátországban lép fel egy nyugdíjas találkozón a körből 14 fő. Kalapos táncot, magyar csárdást és cigánytáncot mutatnak be. SZOUON.hu További információk a SZ0U0N.li« hírportálon olvashatók. Már az ajtónyitásnak is örülnek Csengeri Józsefné férjével akiken csak tud, segít. Szívbemarkoló történeteket mesél, hogyan élnek magukra maradottan a mozgássérültek. A szolnoki Belvárosi Mozgássérült Nyugdíjasklub vezetője, Csengeri Józsefné szerint nem foglalkoznak eleget az emberek a mozgáskorlátozottakkal. Sokszor még a családjuk sem fordít rájuk kellő figyelmet. Mátyus Krisztina- A férjem is mozgássérült, gyerekkorában kimerevítették a jobb térdét, mert volt egy gyerekkori balesete - kezdte mesélni Csengeri Józsefné. — Aztán már felnőtt fejjel ő lett a karcagi mozgássérültklub vezetője. Én özvegy voltam, tizenhárom évig egyedül éltem. Egyszer mennem kellett intézni valamit a mozgássérültekhez és ott ismerkedtünk össze. Majd aztán egy év után összekerültünk - mesélte. Mivel a hölgy úgy látta, hogy szerinte nem foglalkoznak eleget a mozgás- korlátozott emberekkel, férjével próbál nekik kedveskedni minden év karácsonyán. — Nyolc éve járunk csomagot osztani a férjemmel. Tavaly 110 csomagot osztottunk ki a mozgássérülteknek. Sajnos azt kell mondjam, egyre rosszabb a helyzet. Tavaly voltunk olyan helyen, ahol a férj és feleség kint voltak háromnapos üdülésen Romániában és a vadonatúj lépcső leszakadt a hölgy alatt, aki teljesen összetörte magát. A hölgy, amikor meglátogattuk, feküdt az ágyban és a férje jött ki a szakadó hóesésbe. De más esetek is voltak. - Voltunk Szolnokon egy olyan helyen, ahol műlábbal, araszolva jött ki hat kutya kíséretében a csúszós hóban egy bácsi, aki a ház falába kapaszkodott. Ha ezt tudtam volna, inkább beadtam volna a csomagot az ablakon. Volt egy másik eset is, amit el nem tudtam volna képzelni. Egy néni azt mondta, dobjam be a kerítésen a csomagot, mert a férje bent fekszik az ágyban és nagyon beteg, és ha őt itt lesprézem, akkor nem tud visszamenni hozzá. Mondtam neki, honnan jöttünk, de akkor is csak kinyúlt a kerítésen a csomagért, a papírt sem írta alá, hogy átvette. Mondta: nem maradok itt, mert félek maguktól. Másnap szóltunk a mozgássérültek megyei egyesületének, hogy hívják fel őket és nyugtassák meg, hogy mi tényleg csak De miként is kezdődött az ajándékozás?- úgy kezdődött, hogy egy karácsonykor műsort adtak a sérülteknek gyerekek, akiket pályázati pénzből tudtunk megvendégelni. Egy-egy csokit tudtunk adni nekik. De valahogy több gyerek is jött, mint csokink volt, én pedig már az utolsót is odaajándékoztam. Az ünnepség után odajött hozzám egy férfi, aki kérte, adjak neki édességet, hogy hazavihesse a mozgássérült feleségének. Úgy oldottuk meg, hogy átmentünk a boltba venni. Innen jött az ötlet, mi lenne, ha a következő év összejövetelére pályáznánk nagyobb összegre. Az önkormányzat azóta mindig támogat minket pénzzel, így lehetőség van az ajándékozásra - mondta Csengeri Józsefné. nyugdíjasklub A sérültek is igénylik, hogy beszélgessenek velük egy kicsit segíteni mentünk. Következő évben a férj jött ki, mert a felesége volt beteg és szabadkozott, hogy annyira sajnálja a tavalyit és úgy szégyelli magát, hogy ajándékot kapnak, ők meg így viselkednek. De annyira féltek. Sajnos ilyen világot élünk — tette hozzá a klub vezetője. Ami ennél is elkeserítőbb, hogy sokszor a saját családjaik is lemondanak a mozgássérültekről. Ismerünk olyan férfit, akit elhagyott a felesége, mert levágták mindkét lábát. Ennek ellenére ő a három gyereke után fizeti a gyerektartást. Viszont cserébe a feleség azt nem engedi, hogy a lakást átalakítsák, hogy könnyebb legyen számára a mozgás. A férj kérte, hogy hívjam fel a feleségét, hátha én meggyőzöm őt. De csak annyit mondott, hogy tán én vagyok az új barátnője, majd rám csapta a telefont. Az ember már tényleg nem tudja, hogy hol segítsen. Csengeri Józsefné azt sajnálja leginkább, hogy nincs olyan szerv, aki ellenőrizné, milyen körülmények között élnek ezek az emberek. Annyi az összes, közösséggel való érintkezésük, hogy mi elmegyünk karácsonykor hozzájuk.—Van egy szolnoki néni, aki egyedül él. Annyira vár minket minden egyes karácsonykor, hogy az neki felüdülés. Vagyis inkább azt várja, hogy végre valaki ajtót nyisson rá. Az a húsz perc is öröm neki, míg ott időzünk. Általában ezeken a helyeken mindig megkínálnak minket üdítővel vagy kávéval, ezért a másik helyen már nem kérünk. Sírva is fakadt egy kilencven éves néni, hogy azt gondoljuk, ő ezt nem tudja nekünk megvenni. Pedig úgy várt minket. Legalább eny- nyivel tudjon megvendégelni minket. Szívbemarkoló dolgok ezek. Igazából nem is a csomagot várják, hanem hogy valakivel beszéljenek — zárta szavait Csengeri Józsefné, aki reménykedik abban, valami megoldást találnak arra, hogy ne hanyagolják el a mozgássérült embereket. Sokszor az is erőt adna nekik, ha valaki leülne velük beszélgetni és nem éreznék magukat kirekesztve. A farsangon újságnak öltözött be Piroska jókedv Az ilyen hangulatos eseményeken bizony elfelejtik a bajokat A szolnoki Baross Gábor Nyugdíjas Klub február 5-én tartotta farsangi bálját. Az est fénypontja természetesen a jelmezes felvonulás volt, ahol az egyik klubtag, a 72 éves Dobos Miklósné Piroska Új Néplap-hirdetőoszlopnak öltözött. - Azért öltöttem ilyen jelmezt, mert imádom az Új Néplapot - kezdett bele Piroska. - 4970 óta járatom az újságot, ha ez nem jönne, olyan érzés lenne, mintha valaki kihalna a házból. Mindent elolvasok benne, a kisbetűs résztől a nagybetűsig. Az az első reggel, hogy kezembe veszem a lapot és átolvasom. Egyszer volt, hogy kihagytam egy hónapot, de az olyan szörnyű érzés volt, hogy soha Piroska szereti a Néplapot többé nem követem el ezt a hibát — fűzte hozzá. Megtudtuk, a jelmez elkészítésében segítségére volt 23 éves lányunokája is. Az ujját és fejét Piroska készítette, míg az unokája tűzőgéppel segített összetűzni a jelmezt. Elárulta azt is, hogy minden évben beöltözik valaminek, így a korábbi farsangokon volt már koldus, pingvin és éjkirálynő is. - Imádom ezeket az összejöveteleket. Kellenek az életünkhöz, hogy mosolyogjunk. Ilyenkor talán még a bajokat sem vesszük észre annyira — fűzte hozzá a nyugdíjas hölgy. Természetesen Piroska sem volt mindig nyugdíjas. Aktív dolgozó korában volt varrónő és dolgozott bölcsődében is, mint technikai dolgozó. Utóbbiból vonult nyugdíjba. 1996 óta pedig részese a Baross Gábor Nyugdíjas Klubnak. - Tulajdonképpen alapító tagja vagyok a klubnak. A napjaim főzéssel, mosással, takarítással telnek. Nagyon szeretek rejtvényt fejteni és tévézni is. Az unokáim mindig azt mondják: mama, te száz évig fogsz élni, mert olyan fitt vagy - mesélte büszkén Piroska. ■ M. K. Alkotó nyugdíjasok. A törökszentmiklósi Ili. sz. Idősek Napközi Otthonát csupa alkotó szellemű idős ember látogatja. A napközbeni összejövetelek varrással, hímzéssel, gyűjteményrendezéssel telnek. Képünkön a kis csapat büszkén mutatja a kiállításukat az ebédlőben.
