Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-17 / 13. szám
ÚJ NÉPLAP - 2011. JANUÁR 17., HÉTFŐ 9 // / A / / Nem könnyű a várakozás egészségügy A kórházban minden beteg személyiségi joga fontos A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL Nehéz a várakozás mindenkinek, betegnek és kísérőjének egyaránt: általában sok türelem kell, amíg az orvosi ellátásra sor kerül. Képünk illusztráció. Kis múltidéző séta a régi szolnoki VI. kerületben A Vörösmarty út sarkán még ma is működik Szolnok egyik legrégebbi gyógyszertára, a Kígyó patika, és az akkori Horthy Miklós út sarkán a hírhedt Kohut kocsma. Itt hangoskodtak a kaszárnya „lakói” és a fuvarosok. Az úgynevezett nagyvárost szeli át a Rákóczi utca - régebben Bárány utca. A mai iskola környékén volt a nagyvárosi Czakó-ker- ti elemi tanoda, amely 1869-ben már működött. Az utca akkor változott 1906-ban Bárányról Rákóczira, amikor a fejedelem hamvait Rodostóból hazahozták. A kerületben a két világháború közötti időben három iskola működött: a Rákóczi úti, az Abo- nyi úti és a Hunyadi János út elején a Felsőkereskedelmi Iskola, a mostani benzinkút helyén. A Horthy Miklós úti gyalogsági laktanya 1893-ban, a monarchiában épült. Az I. világháború kitörésekor innen indult a frontra 22 ezer magyar katona. A háború végén közülük alig háromezren tértek haza. (Folytatjuk) Szurovecz Pál 2010-ben ^ két verses könyv is megjelent A 2010-es év eredményes volt számomra rímfaragásból. Megjelent olyan két verses könyv, melVé^'32 társammal írtunk, Rímbe szedett hétköznapok címmel. Ápolóm és goóÜóitóm, Bar- náné Tériké verseivel együtt rengeteg költeményünk került kötetekbe. 1990-ben jelentek már meg verses könyveim. A Rímfaragó címűt 1992-ben egy megrendelő Washingtonba is kérte elküldeni. írtam személyre szóló verseket is, például a legutóbbi és a mostani pápa őszentségé- nek. Mindegyikre szívhez szóló választ kaptam a Vatikánból. Legutóbb a Hírhozóban, a mai és leendő nyugdíjasok érdekvédelmi hetilapjában jelentek meg Barnánénak és nekem verseink. Előfordult, hogy a humoros írásaimat elő is adtam. Társadalmi karikatúra címen többek között egy ilyen alkalommal, 1998- ban egy törökszentmiklósi Ki mit tud?-on ötödik nívódíjas lettem. Kiss Béla, Szolnok A Hetényi Géza Kórház sürgősségi osztályára utalt nemrég az orvos. Már nem vagyok fiatal, de a vizsgálatok miatti szorongásomat, az izgalmakat mai napig nehezen tudom leküzdeni. Sokat kellett várni bizonyos vizsgálatok és azok eredményei miatt: délelőtt tíz órától délután ötig töltöttem ott az időt, többedmagam- mal. Az orvosok lelkiismeretes munkájáért elismerés, köszönet jár. A mentősök gyakran fordultak beteg emberekkel. A folyosón, a tolókocsikon, a rendelőben betegek, bélegek - sürgős esetek. Türelmes várakozás vagy elkeseredés tükröződött az arcokon. Viszont döbbenetes volt, amikor behoztak oda egy nagyon ittas személyt, aki állapota miatt a nevét sem tudta. Hangoskodott, kiabált, trágár szavakat Sok szó esik mostanában ismét a Hl NI influenzavírusról. Tavalyelőtt ősszel bátorkodtam beadatni magamnak a védőoltást, szerencsére nem is kaptam el a mondott orvosra, nővérre, betegre. Csendre inteni nem lehetett, kellemetlen szaga tízméteres körzetben terjengett. Mindenkinek, orvosnak, betegnek végig tűrni kellett a felháborítóan viselkedő egyén magatartását. Hazafelé kérdeztük a munkáját felelősséggel, türelemmel végző mentőst: mit tehetnek ilyenkor, miért nem küldik el az ilyen embert a sürgősségi osztályról? Azt válaszolta, hogy nem küldhetik el, ha csak magától el nem megy. Elzavarni nem lehet. Ez sérti az (ittas) egyén személyiségi jogait. Ha a kórház elküldi, megbüntetik a kórházat. Nem értem, mi a helyzet azoknak a betegeknek a személyiségi jogaival, akik ott nem akarják az ilyen viselkedésű személyeket hallgatni, elviselni? Nem az ő személyiségi jogaikat kellene vírust. Az idei tél kezdete előtt is beoltattam magam annak reményében, hogy idős nyugdíjasként megúszom majd ismét ezt a betegséget. Az azonban furcsa, inkább védeni? Esetleg az , erősen ittas egyéneket pedig nem a kijózanítóba kellene küldeni? (Név és cím a szerkesztőségben) Olvasónk levelét eljuttattuk a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet illetékeséhez, aki az alábbiakat válaszolta: Az 1997. évi CLIV. számú egészségügyről szóló törvény nagyon körültekintően rendelkezik a betegek jogairól és kötelezettségeiről. Pontosan meghatározásrá került a törvényben a beteg fogalma - az egészségügyi ellátást igénybe vevó' vagy abban részesülő személy —, és az is, hogy egy állam, illetve önkormányzat által fenntartott egészségügyi intézmény nem utasíthatja el egyetlen személy ellátását sem. Még abban az esetben sem, ha a beteg esetlegesen ittas vagy bódult állapothogy aláíratják az emberrel, hogy saját kérésemre történt a védőoltás, és még fizetni is kell azért, hogy beleszúrják az emberbe. Csak reménykedem, ban van, mert ezzel sérülhet a beteg egészségügyi ellátáshoz való joga, emberi méltósághoz való joga, az önrendelkezéshez való joga, ami alapján esetlegesen még egy elmaradt egészségügyi ellátás miatti kártérítési felelősség is megállapítható lenne az egészség- ügyi intézménnyel szemben. Intézetünk minden esetben ellátja az ide érkező betegeket, és betartja a betegek személyiségi jogait, és a törvényi előírásokat figyelembe véve tájékoztatja a betegeket a jogaikról, illetve kötelezettségeikről is. Az erősen ittas, „csak” kijózaní- tást igénylő betegeket is intézetünk sürgősségi betegellátó osztályára szállítja az OMSZ, tekintettel arra, hogy Szolnokon külön erre a feladatra kijózanító állomás nem működik. Dr. Bene Ildikó főigazgató főorvos hogy tényleg nem jelentkezik a későbbiekben káros hatása, és ugyanúgy megvédi a szervezetemet majd az influenzától, mint tavaly. K.J., Szolnok Vigyázzunk sokkal jobban az utcán a táskánkra! A napokban arról olvastam, hogy Szolnokon az utcán az egyik este munkából hazafelé haladva megtámadtak egy asz- szonyt és kiraboltak. Szomorú, hogy napjainkban ilyen megtörténhet. Elgondolkodtató, hogy sok olyan ember él közöttünk, aki(k)nek egyáltalán nem számít az, hogy megfélemlítenek időseket az utcán. Lehetetlen anyagi helyzetbe is taszítják áldozataikat, ha elveszik a táskájukat, kicsi pénzüket. Úgy tudom, legtöbbször olyanokat támadnak meg, akik egyedül vannak, fizikailag gyengék, hogy szembeszálljanak a támadóval, illetve nem tudják, az elfutó, menekülő tolvajt utolérni, elkapni. Azok a fiatalemberek, akikről olvastam az eset kapcsán, valószínűleg ilyen helyzetet használtak ki. Mit is tehetünk mi, hölgyek sötétedés után a téli, elcsendesedett utcán a hasonló rablások ellen? Azt tanácsolom, hogy lehetőleg ne egyedül menjünk, próbáljunk meg kísérőt, társat szerezni hazafelé. A táskánkat pedig igencsak szorítsuk a kezünkben (vádunkon), ne lóbáljuk, és ne a hátunkon tartsuk, hanem elöl. Lehetőleg ne hordjunk magunkkal olyan értéket, papírokat, amelyeknek pótlása igen körülményes, költséges, főként bankkártyakódot és sok készpénzt ne tartsunk a táskánkban. A telefonunkat se a táskában, inkább a zsebünkben vigyük, hogy tudjunk bármilyen helyzetben segítséget kérni. Az utcán ballagva ne szégyelljünk hátra is nézni időnként, hogy követ-e bennünket valaki, és nem árt ha a szembejövő - esetleg gyanús - személy szemébe bátran belenézünk. Bízzunk abban is, hogy atrocitás esetén a kiabálásunkra a környékbeli, jó szándékú emberek segítőkészek lesznek, hiszen bármikor, bárkivel megtörténhetnek váratlan esetek. Remélem, hogy a rendőrségnek mielőbb látókörébe jutnak az ilyen fickók, vagy egy fizikailag is erős egyén tetten éri őket, azután pedig megkapják megérdemelt büntetésüket, és kivonják őket a forgalomból, jó ideig rács mögé kerülnek. P. Jánosné, Szolnok A védőoltás a tavalyi télen használt influenza Bizakodom, hogy az idei szezonban is megúszom a járványt Téli örömök. Jánoshidán igen kellemes kikapcsolódást jelentett a kisgyerekeknek és a nagyobbaknak egyaránt a szabadidőparkban a jégpálya. A felvételen a korcsolyázás és csúszkálás közben a jégen megpihenő, vidám kicsik láthatóak. . Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida A. levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltőtartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szun- di@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes oldalon. % A puszta Jákóhalmáé is volt régi fotó Hetven éve biciklivel mentek látogatóba Hajdan, az 1745-ös redemptiótól a jász települések közös birtoka volt a kiskunfélegyházi határban lévő Páka-puszta. Az előbb közös területként művelt pusztát szétosztották a települések között, majd folyamatosan megszabadultak tőle. Jászjákóhalma a második világháborúig megtartotta a részét. Sokáig a Menyhárt család bérelte, melynek visszaköltözött tagja 1944 nyarán elbiciklizett a barátnőjével ottmaradt testvéréhez. Akkoriban már bombázták a vasutat, így nem mertek vonaton utazni, különösen Szolnokon át. Ez a közel 70 éves fotó Páka-pusztán készült. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Balról Menyhárt Veronika, középen az ott élő testvére, jobbról a biciklis barátnő: Lukácsi Ferencné, akivel Abonyon át tértek vissza. Az alakok szélre szorultak, a fotósnak valószínű fontos volt a lovat is lefényképezni.
