Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-12 / 9. szám
12 TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2011. JANUÁR 12., SZERDA Fellépés előtt tetőtől talpig befestették kiemelt írások Pikáns beszélgetés egy szolnoki luxus girllel, aki gazdagokat kényeztetett A megyeszékhelyen a lakótelep legfelső emeleteiről messzire kalandozhat a tekintet. Messziről jött a vendéglátó is, aki 23 éves, és luxusnőként kereste a kenyerét Hamburgban és környékén. 1989-ben érettségizett, egy évig itthon dolgozott, majd az egyik ismerőse bébiszitternek hívta. Csinos nőnek számított, Szolnokon évekig balettozott, és egyenes út vezetett ahhoz, hogy a német városban go-go girl legyen. Magyarul: az éjszakai diszkókban előtáncos. Most itt ül előttem, velem szemben a fotelben. Véget nem érő, formás lábait keresztbe veti. Teheti, a rövid szoknya ebben fikarcnyit sem gátolja. Észreveszi, hogy figyelem, jót nevet. Én is. A következő pillanatban belém fagy a mosoly, mert gyönyörű, vállig érő gesztenyebarna haját laza mozdulattal leveszi. A feje olyan, akár a biliárdgolyó, nincs azon egy picike haj sem.- Ugye nem erre számított. Hozzászoktam, majd ezt is elmondom.- Hát kopasz luxushölggyel még nem hozott össze a sors... Hallgatunk keveset, a kávét kortyolgatjuk. Nézem szép formájú fejét, csinos pofiját: a csendet ő töri meg.- Két hónap elég volt a gyermekfelügyeletből, újabb kettő meg a bártáncosságból.- Miért ? — Mert menet közben kidé**- rült: nem csak hangulatot kellett csinálnunk, de a vendégekkel is foglalkozni. Az meg nem volt ínyemre, hogy egy nap öt-hat pi- ás fickónak, kültelki vagánynak széttegyem a lábam.- Fél éven belül megint sikerült váltania. — A szerencse is segített. Az egyik tulaj magyar volt, neki elpanaszoltam: ha az útlevelem nem adják vissza, akkor is kiszállok az egészből. Nono, ne he- veskedj, hátha találunk megoldást. Bemutatott egy 18 év körüli srácnak, aki ott szórakozott, és egy nagymenő férfi fia volt. Akkor már jól beszéltem a nyelvet, itthon is hat évig tanultam, szóval nem lehetett eladni. Vállalnád-e gazdag hapsik szórakoztatását? Szép pénzért igen, feleltem. ló, majd beszélek apuval, mert téged az Isten is arra teremtett. Mikor? Hamarosan. De bizony abból hamar nem lett semmi: mert eltelt egy hét, kettő, három is. Egyszer csak este tízkor hívatnak hármunkat: engem, egy Alice Iversen nevű dán lányt, aki velünk táncolt, noha balettiskolát végzett, meg egy Inge nevezetű német hölgyet, ő sokáig tornászott, bár az aerobik sem állt messze tőle. Nem szaporítom a szót, egy Rolls Royce-szal elvittek egy sokemeletes, csupa üveg, csupa beton, csupa ablak épületbe. Már vártak bennünket: két nő és egy férfi, átkísértek a szomszéd helyiségbe, ahol anyaszült meztelenre kellett vetkőzni. Egyenként szólítottak: Alice, a vékony, csupa ín, csupa izom táncosnő balettozott, Inge kézen állt, ment, szaltózott a szőnyegen, én is bemutattam egy buja, keleti kígyótáncot. Az egész jó tíz percig vagy tizenkettőig tartott, és öltözhettünk is. Alaposan megvárakoztattak, talán egy órát is, majd ahogy felléptünk, abban a sorrendben, egyenként szólítottak bennünket. A jó negyvenes, sportos kinézetű úr azzal fogadott bennünket, hogy kellünk mindannyian. Ha aláírjuk a szerződést, az három egész évre szól. Se nyári, se téli, se tavaszi szabadság nincs, ők rendelkeznek velünk. Luxus call-girlök leszünk, és a testünk megfelelő átalakítása után hívásra házakhoz megyünk. lobban mondva visznek bennünket. Ezt, hogy a testünk megfelelő átalakítása, akkor nem értettem, de a többiek is aláírták, így én is. Az is benne volt: a szállásunk, étkezésünk, testedzésünk, a kozmetikus, a fodrász ingyenes. Fellépésenként 250 márka illet, és ha bármelyik úr szobára óhajt velem menni, nekem 500 márkát ad. Hogy a gazdám mennyit kapott, nem tudom, de gondolom, ő sem járt rosszul.- így lett luxusnő. — Ugyan, dehogy. Éjfél is elmúlt, mire befejeztük a tárgyalást, visszamentünk a diszkóba, és táncoltunk tovább, mintha mi sem történt volna. Már azt gondoltam, ámítás az egész, mert újabb hetek rohantak el, 1990 decemberét írtuk, és sehol semmi. Emlékszem, péntek lehetett, amikor este jött értünk a kocsi. A luxus 1 kiszolgálást megfizették. Képünk illusztráció. Mehettünk egy jó órát, majd fékezés, kapunyitás. Újabb lassú hala dás után kiszállhattunk. Saras, fekete december volt, de a kastély, park, ahová vittek, gyönyörű. A bejárattól ősz- | lopsor vezetett felfelé, a csomagokat — nekem két bőröndömbe fért a vagyonom - három markos legény vitte. A nagyteremben a gazda, az úr fogadott: ráismertünk, ott ült a zsűriben, amikor meztelenül kellett megmutatnunk magunkat. Gyorsan beszélt. Annyit értettem, nem lesz könnyű a sorsunk, néha sírás is várható, de hát mi választottuk. Ahogy az első pillanatban felmértem: hatalmas volt a kastély, temérdek kisebb-nagyobb helyiséggel. Külön szobát kaptunk mindannyian: az enyémet egy franciaágy uralta. A meny- nyezétről tükör nézett rám, és virágmintás tapéta fedte a beépített szekrényeket. Arra kértek: rakjuk el a holminkat, mosakodjunk meg, és 45 perc után úgy öltözzünk át, hogy csak egy köntös meg papucs maradjon rajtunk. Pontosak voltak, letelt a háromnegyed óra, és elvittek bennünket néhány szobával távolabb, egy fodrászsza- lon-félébe, amelyben ágyak is voltak. Le kellett vetkőznünk teljesen, beültünk a székbe. Mögém egy kövér, néger nő lépett: se szó, se beszéd, és öt perc múlva egy villanynyírógéppel teljesen kopaszra vágta a fejem. Sírni lett volna kedvem, de nem mertem. A német is hallgatott, de a dán sikoltozott. Elvitték, és csak egy nap múlva tért vissza: ő is kopasz volt, mint mi, csak éppen néhány piros, lila, kék csík is dekorálta a hasát, a popóját, a hátát meg a combját. Szóval meggyőzték. Én nem tiltakoztam, de majd meghaltam az ijedtségtől. Ez nem volt elég: a nő borotvahabbal, ecsettel bekente, beszappanozta a fejemet, és késes borotvával tükörsimára alakította. Recsegett, ropogott a szőrszál amikor a penge kiszedte, majd megőrültem. Utána a szemöldökömet ecsetelte, és azt is lerántotta a borotvával.- Mi maradt?- Egyáltalán semmi, hiszen a kezeim, lábaim, hónaljam rendszeresen szőrtelenítettem. Az ölemen voltak pihék, de azok is a végóráikat élték. Lefektetett egy fehér lepedővel borított ágyra, szét kellett tenni a lábam, aztán valami meleget éreztem a bőrömön, majd kis idő múlva maró, égő fájdalmat. Felvisítottam, mert úgy lerántotta a szőrt. Annyira, hogy ítt- ott a helye vérzett Is.- Akár a kopasztott malacok.- Azok. Nekem ettől fogva hetente borotválta a nő a fejemet, a testemet pedig 16-20 naponta szőrtelenítette. A balet- tos, csupa izom, vékony dán lány jobban járt, mert neki kinőhetett a haja, hosszú lett, ez illett a szerepéhez. A német hölgy pedig fiús frizurával tornászott, de a testüket nekik is szőrtelenítették.- így léptek fel, így lépett fel?- Nem egészen. Tizenöt perces volt a programunk, egyenlő arányban elosztva, az első öt az enyém. Volt rajtam ruha: festékből. A megrendelő szerint halványzöldre, égszínkékre, feketére vagy barnára alakítottak. Vatta került a fülembe, orromba, és egy kis kézi tűzoltóforma készülékkel permeteztek. Az arcommal, fejemmel, nyakammal, tarkómmal kezdték, akkor fél percig vissza kellett tartanom a lélegzetem. Két perc alatt száradt, és öt perc sem kellett, hogy néger legyek mindenhol. Én Salome táncát mutattam be, és dobszóra, keleti zenére hét fátyolt hámoztam le magamról. Minél kevesebb volt a tüli, annál szélesebbek, tá- gabbak, levegősebbek a mozdulatok. Majd elfelejtettem mondani: a mellbimbóim átfúrták, amelyekbe hófehér gyöngyök vagy gyűrűk kerültek, és az ölemre is. Utána roham a kádba: lemostam, lezuhanyoztam magam, és felöltözve táncoltunk. Éjfél körül kiválasztott valaki, és irány a szoba. Reggelig.- Mennyi volt a tarifa? — Nekem hivatalosan 500 márka járt. De csak a németek adtak ennyit, a franciák, az arabok, a japánok gavallérab- baknak bizonyultak.- Elárulná, mennyi volt a legtöbb?- Egy arabtól ötezer dollár. Ő rendszeres, havonta visszajáró vendégem volt, de ezret-kétezret gyakran kaptam.- Havonta hány fellépésük adódott?- Legkevesebb tíz, legtöbb tizenöt.- A napirend?- Spártai. Kilenckor ébresztő, tízre a konditeremben álltunk a tükör előtt. Jött egy férfi balettmester, keményen megdolgoztatott bennünket háromnegyed 12- ig. Rajtam csak egy picike bugyi volt, félrecsúszott, mindenem kilátszott, felül meg egy lyukas trikó. De ez őt nem érdekelte, mert a fiúkat szerette, szerintem a gazdám is azért szerződtette. Azután ebéd, pihenő háromnegyed háromig. Háromtól négyig ismét balett, négytől ötig mindenki a programját csiszolta, öttől hatig a kar-, mell-, vállizom- erősítő gépeket nyúztuk, azután fél óra kötelező úszás, majd hul- lafáradtan zuhantunk a masszírozó asztalra. A néger nő minden porcikámat bekente olajjal. Isteni volt.- Ha nem lépett fel?- Olykor bejött a gazda, neki ingyen álltam, pardon, feküdtem rendelkezésére. Stramm férfi volt, és noha nem fizetett, adott vagy tíz gyönyörű gyűrűt. Olyankor négyet mindig viseltem: kettőt a mellbimbómon, kettőt lent.- Mégis korábban hazajött.- A festéktől begyulladt a fülem, a szemem, a bőröm. Anélkül meg nem az igazi, ezért fájó szívvel, átmenetileg fel kellett hagynom vele. Sírva búcsúztam a gazdámtól. Azért annyit összeszedtem, hogy Budán lakást vettem, butikom van. Ha hívna, mennék. Tetszett, hogy szép vagyok, kívánatos, és a tehetős emberek 23 évem ellenére engem is tehetőssé tettek. Szerintem a gazdám se fizetett rá az üzletre.- Mutatós pucér fotói vannak.- Sajnos, nem adhatok. Mert megismernének, esetleg a gazdám rám ismerne. Arról nem beszélve, hogy bizom abban: ha a bőröm helyrejön, fellépek még én Hamburgban, vagy a környékén. Mert pár jó évem még hátra van. D. Szabó Miklós (1994. december 29.) d. szabó Miklós újságíró néplapos pályafutása során írt cikkei közül válogatott ki tíz, számára legemlékezetesebb írást, amelyeket az Új Néplap hasábjain újra közlünk. Sorsoltak. A COOP Szolnok Zrt. „Édes új évet kíván a Coop!” című nyereményjátékának tegnap volt a sorsolása. A szandaszőlősi Szuper COOP ABC-ben huszonöt televíziót sorsoltak ki (képünkön) a beérkezett szelvények tulajdonosai között. Milliók segítik majd a térség fejlesztését Újabb sikeres pályázatok segítik a térségünk településein élők életét. Az önkormányzatok és jogi személyiségű társulásaik európai uniós fejlesztési pályázatai saját forrása kiegészítéséről döntött a napokban a belügyminiszter. A megítélt EU Önerő Alap-támogatás vissza nem térítendő, amely a fejlesztés teljes időtartamára vonatkozóan kerül megállapításra. Az önkormányzati miniszter támogatási döntése az ÖM honlapján olvasható. A megyéből Jászapáti a REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Társulás Jászberényi és Dél-Hevesi kistérsége szi- lárdhulladék-gazdálkodási rendszerének fejlesztésére 4 millió 196 ezer 250, Törökszentmiklós A törökszentmiklósi bel- és csapadékvíz-elvezető rendszer rekonstrukciója pályázatra 35 millió 956 ezer 339, a Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások és -ellátások infrastrukturális feltételeinek minőségi fejlesztése a Zagyva menti mik- rotérségben témájú pályázatára 3 millió 805 ezer 263, Kunhegyes a Kunhegyesi Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Szakiskola, Óvoda Mikrotérségi Társulás új tornatermének építése, feladatellátási helyeinek felújítása, bővítése pályamunkájára 10 millió 927 ezer 963 forintot kapott. ■ Digitális tábla van a város összes iskolájában Háromszázötvenmillió forintból vásárolt hordozható számítógépeket és digitális táblákat a kecskeméti önkormányzat - decem- • bér vége óta az összes oktatási intézményben használhatnak digitális eszközöket a tanárok. Kecskemét önkormányzata 2010-ben egy infrastruktúra-fejlesztési program keretében elnyert támogatásból több mint 250 digitális táblát és további több mint 500 hordozható számítógépet vásárolt, melyeket december végéig kellett üzembe helyezni — mondta Mák Kornél oktatásért felelős alpolgármester. Egy évtizeden belül a virtuális világra épül az oktatási rendszer, ezért a digitális oktatás lehetőségeit erősíteni kell - hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus, aki szerint a digitális tábla projektorral és számítógéppel összekapcsolva a legkorszerűbb szemléltetési, oktatási eszköz a diákok számára, amelyen keresztül számot adhatnak tudásukról is - írta az Eduline.hu, az MTI alapján. Intézményenként öt-hat táblát tudtak felszerelni, és további fejlesztéseket terveznek: az iskoláknak átadott ötszáz hordozható számítógépet csak oktatási célra használhatják a pedagógusok és diákok, a legtöbb informatikai eszköz pedig szaktan- termekbe került. ■
