Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-28 / 301. szám

ÚJ NÉPLAP — 2010. DECEMBER 28., KEDD 13 TÜKÖR Egy pádon ünnepeltek szülinapot sors Ha többen összekucorodunk, kibírjuk reggelig, állította az egyik férfi- Elvagyok itt kint, mint a be­főtt, köszönöm kérdését - mondta Sándor, egyik lábáról a másikra állva a csikorgó hideg­ben, miközben átvette a nagy üveg flakon meleg teát és a két jókora szelet kenyeret a szolno­ki Humán Szolgáltató Központ utcai szociális munkásaitól a Szapáry úton a minap. - Két gyönyörű szép lányom és két unokám van. Tudják, tizenvala- hány éve elváltam, azóta az ut­cákat járom. Tiszajenőre mehet­nék apámhoz, de nem akarok az öreg terhére lenni. Állást ugyan­is nem kapok, hiába nézek. Nap­pal a melegedőben tartózkodom a barátommal, akinek ma van a születésnapja — bökte oldalba egy kaján vigyor kíséretében az ünnepeltet.- Nehogy azt higgyék, hogy pezsgő van a flakonban, te­ával ünnepelünk — mu­tatta a műanyag palac­kot a Sötétben, az cai lámpa fényénél a szülinapos Ti­bor. - Ma va­gyok 55 éves. Két éve nincs fedél a fejem felett. Édes­anyámmal éltem, miu­tán elvál­tam. Amikor elveszítettem az állásomat és nem tudtam a re­zsit fizetni, nem maradtam tovább anyám nyakán, in­kább eljöttem. A nagyfiammal és az unokámmal sem tar­tom a kapcsolatot. Szil­veszterkor sem szeret­nék a terhűkre lenni - árulta el. Tibor (jobbra) az ötvenötödik életévét is a szolnoki utcákon töltötte be a képen mellette álló Sándor barátja társaságában. Kriston Zsófia (balra) Varga- Dudás Ágnessel (mellette) együtt teát és kenyeret hozott a két férfinak, hogy valamivel könnyebbek legyenek számukra ezek a mostani hideg napok. Varga-Dudás Ágnes és Kris­ton Zsófia szociális munkások­hoz, az úgynevezett teajárat­hoz, a szolnoki vasútállo­más parkolójában csat­lakoztunk újra. A fiatal hölgyeket pár perc alatt körbevették‘a fe­dél nélküli férfiak és egy nő is.- Szép jó estét, de jó, hogy jöttek - fogadta őket az asz- szony, majd egy fér­fit tolt elénk, akinek havas sapkája alól látszottak ki ap- fekete szemei. - Ez egy arany em­ber, ezt kérdezzék. Sokat segített raj­tam, akkor is adott, amikor nem volt neki sem - ajánl- gatta a férfit. Varga-Dudás Ágnes és kollégái a fedél nélkül élőkön segítenek — Az élet a legfontosabb, bár­milyen is - szólalt meg kábán az apró szemű Imre. - Hogy szeretek-e élni? Fogalmazzunk pontosan: szeretnék élni. De nincs munkám. És hogy hol al­szom? Ha nyitva lesz a váróte­rem akkor ott bent , ha nem, ak­kor egy pádon - mondta olyan meggyőzően, hogy szinte el le­hetett hinni neki azt is, hogy biztosan nem fagyhat meg reg­gelig. Akadt azonban, aki már csak látogatóba ment a parkolóba, megnézni a többieket. — Nem élet ez, hiába mond­tam már sokszor, hogy munka után kellene nézni - csatlako­zott egy férfi, aki egy vesével is biciklire ült, hogy meglátogassa egykori sorstársait. - Még ha csak szemetet szed, az is jobb, mint céltalanul élni az Utcán. Nekem sikerült, van tartózko­dási helyem is. ló érzés, hogy van hol leülni. Mondják meg, milyen élet ez? - tette fel a kér­dést búcsúzóul.- Először dolgozni kell, utána lehet csak albérletet fizetni - csatlakozott Laci, akinek szin­- forró teát, zsíros és vajas kenyeret osztunk hajléktalan ügyfeleinknek minden hét el­ső és harmadik napján - tá­jékoztatott Varga Dudás Ág­nes, a szolnoki Humán Szol­gáltató Központ utcai szociá­lis munkása. - Alkalman­ként mintegy negyvenen je­lentkeznek ételéit A novem­beri statisztikák szerint 118 ügyféllel foglalkoztak csak az utcákon, Szolnokon. Közülük sokan nem mennek enni, mert a konzervre várnak. Bár az éjjeli menedékhelyen telt ház van, senkit nem kül­dünk el, minden betérőt el tudunk helyezni szivacsokon. Ennek ellenére vannak, akik mégis az utcákon töltik az éj­szakáikat - mondta. tén sikerült talpra állnia. — In­nen az utcáról nem lehet mun­kába járni. Nem mondom, hogy rendeződött az életem, de már két éve is annak, hogy nyuga­lom van a hétköznapjaimban. Sajnálom ezeket az embereket, lehet, mert-lehet, hogy az életük itt ér majd véget az utcán - mondta szomorúan.- László vagyok, vagy Ladisz- ló, találják ki, hogy melyik - jött közelebb egy nagydarab fér­fi. — Ami azt illeti nem volt éppen egyszerű az életem. El­váltam, majd száműztek Szer­biából. Mostanság a vasúti fe­lüljáró alatt alszom. Nem me­gyek az éjjeli melegedőre, ke­ményebb vagyok én annál. Ha többen összekucorodunk, kibír­juk reggelig. Csalánba egyéb­ként sem üt a mennykő - bi­zonygatta: nem is olyan rossz a hajléktalansors. Gyorsan köszönt el, hogy vé­letlenül se árulják el őt a szeme­iből kigördülő könnycseppek, amelyeket azért egy pillanatra még mindannyian láthattunk. Hogy ne derüljön ki semmi az igazságról... A szolnoki Humán Szol­gáltató Központ teajáratá­hoz csatlakozva tudtunk néhány szót váltani azokkal, akiket másoknál sokkal jobban próbára tesz a téli hideg. Egyikük a túlélés receptjét is elmondta. Ha többen összekucorodnak, kibír­ják reggelig, mondta az egyik férfi. Békési Brigitta Programok megyeszerte SZILVESZTERI BUU kunmadaras. A művelődési házban készülnek a szilvesz­terre: december 31-én este hét órától kivilágos kivirradtig szól majd a zene. A talpaláva- lóról a Szűcs-duó gondosko­dik. SZOLNOK. A Kossuth téren pénteken buli kezdődik este hat órakor retrópartival, majd nótagyőztesek szerepelnek, utána Detti az X Faktorból, és háromnegyed kilenckor a Fü­lemüle műsora kezdődik. A Bon Bon 21 óra 30-kor, Cozombolis 22 óra 30-kor, míg Komár László 23 óra 25- kor lép fel. Éjfélkor polgár- mesteri köszöntő, Himnusz, valamint tűzijáték lesz, végül retrópartival folytatódik a Kossuth téri buli. GÁLAMŰSOR Szolnok. A Szigligeti Színház a Duna Televízióval együtt idén is megrendezi a „Határok nélkül” - Szilveszter Szolnok­ról elnevezésű, óévbúcsúztató gáláját. A helyi teátrumban december 31-én este fél tízkor kezdődő műsorban opera-, nagyoperett- és musiceldalla- mok csendülnek fel, közked­velt művészek előadásában. A Duna Televízió élő közvetítése folytán lehetőség lesz arra, hogy a műsort — határon in­nen és túl — több millió néző kísérje figyelemmel. KÖZÖSSÉGI ÉLET Szolnok. A reformátusoknál ma este hat órakor Dömösi tör lesz, december 30-án, csütör­tökön délután öt órakor pedig Bibliaórát tartanak. KORCSOLYÁZÁS Szolnok. A Szolnoki Főiskola Ady Endre úti épületének ud­varán kialakított szabadtéri je­ges létesítményt lehet igény­be venni a korcsolya szerelme­seinek. A szezonális műjégpá­lyán naponta reggel fél kilenctől este félkilencig lehet korcsolyázni. * * * Az Új Néplapban szereplő prog­ramok, műsorok, ügyeletek adataiban időközben történt esetleges változásokért sem anyagi, sem jogi felelősséget nem vállalunk. SZOUON.hu További programok olvashatók a SZ0U0N.hu hírportálon. _________________________________________Tv-notesz_____________________________________ S Mondtam, mondom a magamét Hamarosan véget ér ez az év is, az Úr 2010. esztendeje. Általában ilyenkor szokás számba venni, mit is hozott nekünk eseüeg mi mit adtunk hozzá. Ezúttal én is ilyesfélével próbálkozom, ahe­lyett, hogy a mögöttünk hagyott hét műsoráról zengedeznék, me­lyet különben is úgy telelapátoltak filmekkel, hogy beborították, mint télidőben a hóvihar az utakat Nos, előbb talán arról, egyálta­lán gyarapíthattam-e valamivel? Azzal mindenképp, hogy ebben az évben is újabb jegyzeteim születtek, csaknem félszáz, és számuk ezzel elérte immár az 1500-at is, ami akár jubileumra is alkalmat adhatott volna, ugye­bár. Persze más kérdés, volt-e va­lami hasznuk is? Csak remény­leni tudom, hogy igen. Szokás ilyenkor kérdeni azt is, mi volt a legemlékezetesebb az el­múlt esztendőben, avagy ellenke­zőleg: legszívesebben mit felejte­nénk el örökre. Az elsőre, sajnos, bárhogy gyúrtam is az emlékeze­tem, igazán példásra nem talál­tam, amely maradéktalanul szer­zett volna örömet az én bánatos szívemnek. Annál könnyebb be­szélnem arról, mi volt, ami légim kább szegte kedvemet Elegem volt, de nagyon az unalomig kop­tatott, agyonjátszott filmekből, az­tán az olyan tengernyi program­ból, amelyből hiányzott az emberi értelem és érzelmek szépsége — a köztévében is! A kereskedelmi csatornákon futó programok kö­zül számomra a legostobább, mely nekem fizikai fájdalmat is okozott, a celebek őrült játéka. Persze itt van a Való Vüág, még az ünnepek alatt is! Miért néztem mégis mindezt én is? Sőt, tintám­ból is pazaroltam rá? Mert jegyzet­írói alapállásom, hogy arról szól­jak, amit sokan néznek, s amiről nézőtársaim sokat is beszélnek, hogy együtt sírjak velük (nevetni alig), aki csak azzal vagyok más, mint ők, hogy nyilvánosan is köz­readhatom, amit erről vagy arról gondolok. Hogy például miért is rút dolog leszavazni a gyönyörűsé­ges lanicsák Vecát,,Kiűzni őt” a tehetségek paradicsomából. Végül is az egészben az a leg­nagyobb bajom, hogy a közszol­gálati televízió nem tudott olyan szórakoztató programokkal szol­gálni, elvétve csak, melyek von­zó választási lehetőséget kínál­tak volna a kereskedelmi csator­nák olcsó csábításaival szem­ben. Állítólag jövőre másképpen lesz majd minden, új szelek kez­denek fújdogálni, a Magyar Tele­víziót a megbízható angol BBC mintájára talán át is formálják. Hogy jó lesz-e ez nekünk? Ezt még szeretném azért megérni, és Önökkel együtt: B.ú.é.k., Ked­ves Olvasóim! Pónilovak a portán. A kenderesi Szpisják Imre többféle állatot Is tart a portáján, melyek közül már többször írtunk a rekordsúlyú malacairól. A gazda újabban nagyon megkedvelte a pónilovakat és azokból is tart né­hányat. Képünkön abrakkal eteti a kisméretű lovait.

Next

/
Thumbnails
Contents