Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-18 / 294. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. DECEMBER 18., SZOMBAT 3 MEGYEI TÜKÖR Marika néni és Laci bácsi ezekben a napokban a karácsonyra készülődnek, már az ajándékokat is becsomagolták Unokákra vár a fenyőfa készülődés A házaspár már most is a behavazott utat kémleli Cibakháza újabb Jász-Nagykun- Szolnok megyei településen, ez­úttal Cibakházán avatnak fel ro- vásos helységnévtáblát. Az ün­nepséget december 19-én (va­sárnap) tartják a 10 órakor kez­dődő szentmise után. Ez alka­lommal — miként egy hónapja Kunmadarason - átadják a ci- bakházi önkormányzat részére is a Magyar Történeti Alkotmány is, melyet a Magyarországért Egye­sület adott ki. mg Kisújszállás KÉT férfit fogott el a körzeti megbízott csütörtökön napközben, akik a település kül­területén lévő volt öntözőcsator­na használaton kívüli betonzsilip- szerkezetét verték szét. Az apa és fia a vasanyagot próbálta meg kiszerelni és eltulajdonítani a be­tonzsilipből, amikor tetten érték, közölte Pásztorné Kovács Ágnes rendőr főhadnagy, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvi­vője. MGA Szajol MUNKATÁRSAI értek tet­ten egy férfit, aki egy cég terüle­téről 23 liter benzint kísérelt meg ellopni, tájékoztatta lapunkat Pásztorné Kovács Ágnes rendőr főhadnagy, a megyei rendőr-főka­pitányság sajtószóvivője. Hozzá­tette: a gyanúsított kihallgatásán elismerte a lopást és elmondta, hogy két éve heti rendszeresség­gel 2-3 liter benzint vitt ki a te­lepről saját felhasználásra, mga Szolnok A KARÁCSONYI ünne­pek alatt várhatóan megnövekvő forgalom miatt — az önkormány­zat tulajdonában lévő — közleke­dési lámpák hétköznapi üzemel­tetési rend szerint működnek. Ennek megfelelően tehát majd szombaton és vasárnap is csak este 20-tól reggel 6 óráig mutat­nak sárga villogó jelzést a lám­pák. MG TÓSZeg AZ ATTILA úti vasúti átjá­róban történt baleset tegnap - tájékoztatta a Szóljon.hu-t a rendőrség sajtószóvivője. Előze­tes információk alapján a jeges úton megcsúszott egy Opel Vect­ra, amely ennek következtében összeütközött a menetrend sze­rint Kecskemét-Szolnok között közlekedő személyvonattal. A baleset során személyi sérülés nem történt. A rendőrség vizsgál­ja a baleset bekövetkezésének pontos körülményeit, ecs SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZ0U0N.hu hírportálon. Izgatottan készülődik az idős Bori házaspár az ün­nepekre Túrkevén. Néha már most is ki-kinéznek az ablakon a behavazott útra, mintha csak azt fi­gyelnék, mikor jönnek már a gyermekeik, s az unokák. Békési Brigitta — Már megvettük a fenyőfát, itt van a garázsban és csak arra vár, hogy feldíszítsék az unokáink — kezdte a túrkevei Bori Lászlóné, aki ötvenhárom éve él boldog há­zasságban férjével. - A szentes­tét körülbelül nyolc éve mindig nálunk tölti a család. Két fiunk, a menyeink, a négy unokánk, a nászaink és még sorolhatnám. A nagyobbik fiunk a mentőknél dolgozik, így mindig az ő szolgá­lati beosztásához igazodunk. így volt már példa arra is, hogy szenteste helyett szentebéd volt nálunk - folytatta Marika néni, miközben saját készítésű hókif­livel és pogácsával kínált. — Izgatottan várjuk már a ka­rácsonyt, örömmel készülődünk idén is. Különös lesz az idei ün­nep, hiszen a tíz hónapos kis dédunokánknak ez lesz az első karácsonya. A szeretet ünnepén körbeálljuk a fát, megöleljük egymást és karácsonyi dalokat énekelünk - mondta csöndesen Marika néni, miközben a régi, meghitt emlékek apró könnye cseppeket csaltak a szemébe. Néhány másodpercig különös hangulat ült a szobán. Aztán az idős pár elmondta, hogy a csa­ládtagjaik, bár nincs könnyű dol­guk ajándékozás terén, rendkí­vül leleményesek. — Egyszer elhatároztuk a ne­jemmel, hogy meglepjük ma­gunkat karácsonyra egy szép polccal - mesélte Laci bácsi. - Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtünk, ami­kor a fiamék a fa alatt „hagyták” az áhított bútordarabot - mutat­ta az azóta már a falra szerelt polcot. Persze nem csak az ajándéko­zás, hanem az ünnepi menü el­készítése is sok fejtörést okoz az idős házaspárnak. Szeretnének ugyanis mindenkinek a kedvé­ben járni. — A halászlémet kóstolva még a menyem is megnyalta tavaly az ujjait, így azt idén is én készí­tem - húzta ki magát Laci bácsi büszkén. — De előre érzem már a feleségem sült a pulykájának illatát. Lesz disznótoros, rántott sajt, gomba és birkapörkölt is - árulta el.- Egykori tanítványomék szoktak bográcsban birkapör­költet főzni és felajánlották, hogy hoznak nekünk — avatott be Ma­rika néni, miközben megmutat­ta, kinek mit szántak karácsony­ra. - Ez a fogadott unokánké. A tanítványunk volt, állami gondo­zottként nőtt fel. Nagyon meg­szerettük, így karácsonykor mindig gondolunk rá is. Aho­gyan ő mondja, mi vagyunk az ő Bori mamája és Bori papája. Per­sze rajta kívül sok fogadott gyer­mekünk és unokánk van - mondta, s elkezdte sorolni a ne­veket Marika néni, melyeket egy idő után nehéz lett volna mind megjegyezni.- De közel áll a szívünkhöz egy nagyon idős néni is, aki ott­honban él. Nem rokonunk, de kötelességünknek érezzük min­den vasárnap meglátogatni őt. Mikulásra is vittünk neki és az ottani ismerőseinek csomagot. Megható volt látni, mennyire örültek, hogy gondol valaki rá­juk. Szeretnénk mindenkinek ugyanolyan boldog, szeretettel­jes, családi körben eltöltött ün­nepeket kívánni, mint amilye­nek a mieink szoktak lenni. S ekkor Marika néni az ablak­hoz lépett, s kinézett a havas út­ra. Mintha csak azt kutatná a te­kintetével, hogy jönnek-e már a gyermekei, s az unokák. ■MM ... f'Tl/át*, mészáros immmm, géza Drágakő a toboz helyén advent napjaiban egy idős anyóka a piacon nem a sor­ba rendezett fenyőfák tere- bélyességét vizsgálgatva vá­logatott az örökzöldek kö­zött, hanem földig görnyed­ve kutakodott a kereskedő által lemetszett ágak egyet­len ünnepre szóló szépségé­ben elmélyedve. Őt nem el­sősorban a „kevesebb néha több” elgondolás ösztökélte hajlongásra, hanem inkább kopott kabátkájának régóta üresen lévő zsebe. az anyóka nemhogy nem láthatja meg, de valószínű­leg nem is hallott az Egye­sült Arab Emirátus-i Abu Dhabiban napjainkban felál­lított 13 méteres karácsony­fáról. Az Emirates Palace fel­díszített fája több mint tizen­egy és fél millió dollárt - nagyjából 2,3 milliárd forin­tot — ér: alma, dió és szalon­cukor helyett ugyanis gyé­mánt, igazgyöngy, smaragd, zafír és más drágakövek, to­vábbá méregdrága arany­órák és -ékszerek függenek rajta. Elfedve velük a még éltében „csupán” toboz­gombjaival és tűlevélbundá- jával büszkélkedő növényt, s elvakítva az ősi értékrendjét rég elfeledő gyarló embert. Eme arab ország fél évszáza­da még javában törzsi hábo­rúktól volt hangos, s csak amikor 1958-ban mélyen a homoktenger alatt olajra bukkantak, akkor váltották a föld épp a területén meg­bújó feketearanyát mérhetet­len mennyiségű színarany- nyá. Azóta a törzsek megbé­kéltek egymással, a sivatag oázissá vált, a helyiek pedig luxusban tengetik az életü­ket. Muszlim létükre(l) még karácsonyfát is állítanak. Nem is akármilyet! AZ ilyen csoda azonban nem az én ünnepem. E magas fa sem tetszik így. Nekem meg­hittebb és ünnepibb a föld­ről összegyűjtött örökzöld­csokor. Olyan, mint azé az idős anyókáé... Saját készítésű szaloncukor volt a fán- még ha szerény körülmé­nyek között éltünk is gyermek­koromban, mindig volt kará­csonyfánk, hol kisebb, hol na­gyobb - árulta el a túrkevei Bori László. — Abban az id& ben legfeljebb a gyerekek kap­tak ajándékot: édességet, déli­gyümölcsöket, fügét, naran­csot - jegyezte meg. - A hábo­rú alatt nem nagyon lehetett szaloncukrot kapni - emléke­zett vissza Marika néni. - Az édesapám azonban a csokolá­dégyárban is dolgozott és meg­figyelte, hogyan készítik az édességet. így otthon saját ké­szítésű szaloncukrot aggat­tunk a fára. A cukorpapírokat mindig eltettük, abba a sztani- olba csomagoltuk a házi ké­szítésű finomságot - mesélte. Adjunk sok szeretetet az utunk során! balázs Péter Kötet jelent meg a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójáról Balázs Péter a szolnoki Sziglige­ti Színház igazgatója életéről és munkásságáról vallott Spangel Péter újságírónak a „Magyarnak lenni...” sorozat LXXlX. interjú­kötetében. A szeretet útján című könyvet Szolnokon a minap mu­tatták be. A kötetről beszélget­tünk a teátrumigazgatóval.- A könyv az életéről és a mun­kásságáról szól, külön lehet a kettőt választani?- Igen, de nem érdemes. Én ugyanaz az ember vagyok, akár magánemberként, akár színmű­vészként szólok az emberekhez. Az pedig öröm számomra, ha meghallgatják, elolvassák, és ér­dekli őket, amit mondok.- Egy újságíró márpedig most azt gondolta, érdekelni fogja az élete az olvasókat...- Őszintén szólva, először nem is hittem. Az első felkérés­re nemet mondtam, aztán a ma­gánbeszélgetések után mégis azt mondtam, vágjunk bele, csi­náljuk meg a könyvet! Beszél­tünk mindenről, a gyerekkorom­tól a mostani időkig szólnak a sorok. Sztorik, vélemények, él­mények és érzések is megtalál­hatók a könyvben, egyetlen sor­ral sem akartam senkit megbán­tani, remélem, nem is bántottam meg. És terítékre került a szolno­ki teátrum, az itt töltött szép idők.- Ezzel kapcsolatban adódik a kérdés, jövőre lejár a megbízá­si ideje, hogyan tovább?- Égyelőre nem foglalkozom ezzel, hiszen nyárig rengeteg munka áll előttünk. Arra kon­centrálunk. Egyébként azt tu­dom mondani a nézőknek, olva­sóknak is, hogy bízom benne, a legjobb döntés születik ezzel kapcsolatban. S ígérhetem, én is a legjobb döntést hozom majd. — Igazgató úr, még egy szó a könyvről, melynek címe: A sze­retet útján. Ön szerint hogyan lehet ezt az utat járni?- Csak úgy, hogy minél több szeretetet adunk utunk során, mert jobb adni, mint kapni. En­gem körülvesz egy csodálatos család, akiknek sok szeretetet adhatok. Ez ad erőt, és békét, ami karácsony táján nagyon ak­tuális. ■ Rimóczi Á. ünnep az otthonban. A mezőtúri Bíró Kálmánné Bakos Ilona Idősek Ott­hona lakói már készülnek a karácsonyi ünnepekre, amit együtt töltenek az intézményben. Képünkön a társalgóban a nagy tévé mellett felállított fenyőfát díszítik közösen a gondozónők segítségével.

Next

/
Thumbnails
Contents