Új Néplap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-04 / 256. szám

ÚJ NÉPLAP-2010. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK — DIÁKVILÁG 13 A német lány is aggódott, és kitartást kívánt a magyaroknak Amikor a Széchenyi István Gimnáziumba jártam, né­met cserediákot fogadhat­tam otthonomban. Aztán én is kint voltam nála Kor- schenbroichban (Kölntől pár kilométerre fekvő kis­város), mindketten nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel gazdagodva tér­tünk haza. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nem mon­dom, hogy minden héten váltottunk levelet, de ha­vonta azért legalább egy­szer értesültünk a másik hogyléte felől. Az elmúlt hónapokban viszont nem kerestük a másikat. Nem jött hír felőle, és én sem igazán értem rá írni. Majd egy pár hete levelet kap­tam tőle, amiben hazánk felől kérdezősködött és nem utolsó sorban értem aggódott, valamint kitar­tást kívánt ezekre a szomo­rú napokra. Az itthon történt ka­tasztrófára utalt, ami őt is alaposan felzaklatta. A ma­gyarországi iszapkataszt­rófáról a világ minden ré­szén hallottak az emberek, mert a külföldi média „ide­költözött” hozzánk egy idő­re, hogy közzétegye a bor­zasztó tragédiát. így érte­sült kedves barátom is a történtekről, és azonnal le­velet írt nekem. Bevallom, igazán jóle­sett a levél, igaz Szolnok nagyon messze fekszik azoktól a településektől, ahol ez a borzalom bekö­vetkezett. Az embertársa­ink felőli érdeklődés, oda­figyelés, aggódás benne volt levelében, én pedig próbáltam összefoglalni az elmúlt hetek sajnálatos történéseit. Közben pedig arra gon­doltam, ha több száz kilo­méter is választ el minket szeretteinktől, ismerőse­inktől, barátainktól, egy le­vélre vagy telefonra min­dig legyen időnk. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a távol élőket, egy pár szó­ra mindig kell, hogy jus­son idő. LIGLER ERIKA Nem jött emberevő ponty! nyári emlékek Most futunk táskával a hátunkon és a szemünk alatt Es akkor fejest ugrottunk a hűvös vízbe... Az elmúlt nyár is számos csodálatos pillanatot tartogatott számunkra, várjuk a következő vakációt! Az elmúlt napok enyhe időjárása újra felidézi a nyarat, a kirándulásokat, a szabadban töltött órá­kat. Lássuk, hogy emlé­keznek a Varga Katalin Gimnázium sétás diákjai a szünidőre és hogyan tekintenek az új tanévre. Balázs FANNI: - Számomra nem múlhat el úgy nyári hó­nap, hogy ne menjek ki a Holt- Tiszára a többiekkel. Viccelő­dés a parton, ruhában vízbe ugrálás, fröcskölés, stb... Ezek a nyári élmények örökre meg­maradnak. Idén utoljára augusztus vé­gén voltunk kint, éjszaka. Egy barátom ott lakik a közelben, és hajnali egy körül kitaláltuk, mi lenne, ha kimennénk. Ki­csit féltünk, hogy hideg lesz a víz, de az első fejesek után megállapítottuk, hogy még melegebb, mint napközben. Három óráig folyamatosan a vízben voltunk, úsztunk, ug­ráltunk, egymást dobáltuk. Riogattak páran tengeri ször­nyekkel, krokodilokkal, hatal­mas emberevő pontyokkal. Is­tenem, milyen idétlenség, de azért nagyon vicces volt. Ne­gyed négy körül elindultunk visszafelé. Félúton néztem a cuccaimat, és észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Akkor gyorsan mindenki visz- sza. Tíz perc keresgélés után aztán észrevettem, hogy még­is nálam van. Hazafelé termé­szetesen hallgathattam a meg­jegyzéseket az agyi szintemre vonatkozóan, de összességé­ben felejthetetlen élmény volt. És az összes holt-tiszás élmé­nyem is ilyen. Ezzel a pár sor­ral azt is akartam mondani, hogy Szolnokon is megtalál­hatjuk a jó dolgokat! Irány a Holt-Tisza! viNCZE NIKOLETT: - Valószínű­leg mindenki nevében mond­hatom, hogy a nyár valóban ijesztő gyorsasággal eltelt. A diákok réme, a szeptember el­sején megrendezett évnyitó is elröpült. Ezen a napon mi, má­sodévesek köszöntöttük az el­sősöket. Most egy kicsit irigy­kedem a fiatalabb diákokra, amikor visszaemlékszem az akkori élményekre: az újdon­ságok, barátok... és a novem­berben tartandó Kati-hét (ki­lencedikesek avatása). Ugyan­akkor sajnálom is őket, hiszen egy új, ismeretlen környezet­hez való alkalmazkodás Már csak röpke hét hónap és itt a ny® _________n «<- Délutánon­my en volt visszaszokni a su­Uba? Ezt a kérdést szenntm ^ lűvm. felesleges feltenni. Jelen p magam, hogy leüt natban (hetedik ora) a sza n a fémiafüzetem tógép előtt ülök es ütegetek a ) & megpribáíjam az ate képernyőnek, mertjeee, ay > t űáihntó betűket szavak nyl*vta* IW -"7 KtósoIrt & is látom a kezemet. Hat ilyen. igyekszem, es az le­Nagyon hiányoznak a ny fl lelki szemeim előtt: pillanatai, a szabadság, mór csak hét hónap és napi 12 óm alvás, de gondo- BFA"' lom, eisern kell bemulatnu Ha szeretnél Gyémántkoszorúba fonnám az ezüstös eget, Tűzszín bársonnyá fűzném egész telkemet, Lángokból varmám a fáknak aranykék ágát, És a csillagos égboltra szívem fényes álmát. Márványrügybe fognám a tenger kék habját, Csipkébe ölteném az éjnek fodros csillagát, Drágakőnek sodornám a rózsapiros hajnalt, Égszín köpönyeggé szőném éltető szavadat. Harmatból hímeznék gyöngyibolyás kertet, Reménységgé kötném a kristály-fellegeket, Hímes gallyakból ácsolnék örök szerelmet, Ha azt zengenéd ajkaddal: viszont szerettek! SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 9. D nem egyszerű (bár ezt úgy lá­tom, hogy mostanra sikerült nekik). Naná, hiszen novem­berben járunk, én pedig úgy érzem, mintha szünet nélkül folytatnánk az előző évet (igaz, szerencsére most épp őszi szünet van). Azt hiszem, hogy idén sem félek az iskolá­tól, legalábbis, egyátalán nem jobban, mint tavaly. Az eddigi legnagyobb problémámat a korán kelés jelenti. Annyira hiányzott már a reggeli test­edzés, amikor hatalmas tás­kákkal a szemem alatt és a há­tamon, rohanok, és kénysze­resen vigyorogva integetek a távolodó busz után. Ilyen­kor, persze egy kósza gon­dolat következik arról, hogy milyen jó is vol­na a pénteki napnál tartani. Természetesen, az igazi megváltást nem a két kis rö­vidke nap (hétvége), hanem a két kis rövidke hónap (szün­idő) jelentené, ám erre még várnunk kell majd’ egy ^ egész izgalmas évet. Összegzésül: szuper volt a . nyár, de azért örülök, hogy . minden nap újra a Vargában 1 lehetek. ■ Szünetre var« Állok az iskolánk aulájában, s ezt látom magam előtt: jobbra bol­dog, pörgő, lelkes, balra sápadt, örvénylő tekintetű fiatalok. Kü­lönbözőek, egy közös azért még­is van bennük: mindenki egyfor­mán várja az őszi szünetet (az írás a szünet előtt készült - a szerk.)... más-más állapotban. Alig van hátra néhány nap: a diákok egymást támogatják, biz­tatják — saját példámból tudom. Mindegyikünknek felüdülés lesz a következő hét. Bár kevésnek tű­nik, de az emberek többsége el sem tudja képzelni, mekkora kő esik le ilyenkor a szívünkről! Az utolsó péntek délelőtt eufórikus hangulatban telt — a tanároknak esélyük sem volt megzabolázni minket. Egészen különleges ér­zés az, amikor az utolsó óráról ki­csengetnek. Más helyzetben is, de így, hogy majd kilenc teljes szabadnap áll előttünk - ó, ez végtelen boldogság! KAPOSVÁRI TÍMEA, 10. D, VKG Az<***^^‘í RimócB^^ineplaP^ e-maiV. szó l FIATALOK! Játékra hívunk benneteket! Ha már úgyis olvassátok a www.SZ0U0N.hu internetes oldalt, nézzétek meg a CD-, DVD-kritikákat is! Azok között számos érdekességet olvashattok, s ezekkel most szerencsével is járhattok. wai * ■— Süss gyilkos kenyeret az ellenségnek! filmajánló A pék humorban és nyelvi játékban gazdag, komoly témájú alkotás CD-JATEK Kérdés a No Thanx: Se kép, se hang című CD-ért: Hogy hívják a No Thanx új énekesét? 1. NAGY TAMÁS 2. HORVÁTH ANDRÁS 3. BIHAL ROLAND Segítség: http://szoljon.hu/helyi-ertek/lemezkritika/no-thanx-se- kep-se-hang-333600 A válaszokat a SZOLNOK.SETA@UJNEPLAP.HU címre várjuk (a válasz mellett tüntessétek fel a neveteket és levélcímeteket). BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: NOVEMBER 15. A Back II Black-CD-re vonatkozó kérdés helyes megfejtése: 2. Bebe. A szerencsés, aki magáénak tudhatja a CD-t (levélben küldjük): KÁNTOR SZILVIA, Tiszaföldvár. Vajon van-e lehetőség a múlt magunk mögött ha­gyásával teljesen tisz­ta lappal indulni? Ezt a kérdést „boncolgatja” a brit Gareth Lewis bemu­tatkozó nagyjátékfilmje. A pék című alkotásban Milo, a profi bérgyilkos kiáb­rándul munkájából és szeretne visszavonul­ni, na és normális éle­tet élni. Megbízói azonban ezt nem tole­rálják, a főszereplő így felkerül a likvidálandók listájára. Egyetlen esélye az életben maradásra, ha elrejtőzik mentora, Lou vidéki házában. Új otthonában, a walesi fa­lucskában a lakók egymással Shakespeare-idézetekben be­szélnek, birkák robbannak fel, és nem mellesleg a helyiek az új péket vélik felfedezni Milo személyében, hiszen a pékség épületébe költözött be. Hogy szerepének megfeleljen, nagy lelkesedéssel tanul meg kenye­reket sütni, s közben rádöb­ben, hogy mindig is ilyen nyu­galomra vágyott. Természetesen egy véletlen folytán a falusiak számára ki­derül, hogy a pék nem pék, ám Milónak sokáig nem világos, hogy lelepleződött valódi kilé­te, így számos félreértésen ala­puló helyzetkomikumon derül­hetünk. Egyre többen rendel­nek tortát ellenségeiknek, így bérelve fel Milót, mint bérgyil­kost, nem mint péket. A törté­netet tovább bonyolítja egy szerelmi szál és a Milóra vadászó bérgyilkos megjelenése. A fő­szereplőnek vá­lasztania kell a régi és az új élete között! Humorban, vala­mint nyelvi játék ban gazdag, ugyan­akkor ko­moly té- mát dol­goz fel a^—1—■| film. Nos,' kérdés, hogy van-e lehetőségünk a múltat magunk mögött hagy­ni? Vajon befogadja az új kö­zösség a véres kezű Milót? És egyáltalán jó útra térhet egy gyilkos? Aki megnézi ezt az izgalmas alkotást, va- ' lószínűleg választ kap a kérdésekre. SÉRA DALMA Vajon mi kell egy „ellenséges” kenyérbe? Mik) szerepében Damian Lewis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents