Új Néplap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-07 / 234. szám
2 MEGYEI TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2010. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK Pusztulás a hajdani szőlőskertek helyén életünk része járhatatlan utak, eltűnő ültetvények, rossz szomszédok, kritikus közbiztonság Elnéptelenedtek a gazdag kertek, embermagasságot meghaladó vadkender közt halnak el azok a szőlőtőkék, amelyeket még nem szántottak ki; a szőlőbeli emberek reménytelennek ítélik sorsukat, jövőjüket. Barna Gábor és Szabó László néprajzkutatók írták ezt 1976-ban, a tiszazugi szőlőskertek pusztulásáról. L. Murányi L.-Németh G.- Tíz éve még a béke szigete volt ez a hely - mondja elgondolkodva kalauzunk, Szabóné Otília, a felázott, homokos út tócsáit kerülgetve velünk. — És nagyon szép is volt: mint valami üdülőterület, gondozott gyümölcsöskertekkel, rengeteg virággal, jó szomszédokkal. Mára azonban ez lett belőle! Félelemben kell élnünk! Szabóék több mint tíz éve, Szolnokról jöttek ide. Aki ragaszkodik az országutak civilizált biztonságához, és nem tér le időnként róluk, aligha gondolhatja, hogy ilyen féle zugai is vannak a világnak, mint Cibakháza határában a Bátorszőlő. Három utca, kint határban, a semmi közepén, kilométerekre a falutól még légvonalban is; az itt élőknek, a kanyargós, zegzugos külterületi utakon, biciklivel, vagy öreg autókkal zöty- kölődve, még ennél is távolabb... Akár égy nehezen megközelíthető falucska: kisebb-nagyobb, de többnyire elhanyagolt, helyenként már lakatlan házak, végeláthatatlan kertekkel, amiket azonban már reménytelenül felvert a dudva, a gyom. Egyik-másikban még jobbra-balra dőlt karók jelzik az egykor volt szőlősorok helyét, és elvadult, elhanyagolt, tüzelőnek lecsonkolt gyümölcsfák, hogy milyen lehetett itt egykor az élet.-Jöhettek volna néhány nappal előbb, akkor belekóstolhattak volna az igazi bátorszőlői sárba is — tárja szét a kezét panaszkodva, egy harminc körüli fiatalasszony. — De ezzel senki nem törődik. Olyan, mintha a senki földjén élnénk... A bátorszőlőieknek két nagy panaszuk van a hivatalosságok irányába: a sáros, eső után járhatatlan földes-homokos út és a minősíthetetlen közbiztonság. Az újságírók köré gyülekező utcabéliek szinte egymás szájából kapkodják a szót: többnyire keserű, panaszos történetek sorjáznak végeláthatatlanul, jelezve a felgyülemlett feszültségeket. A tiszazugi szőlőskertek históriájából... a tiszazugi szőlőművelésről már a XIV. században feltűnnek az első adatok Két néprajzkutató — Barna Gábor és Szabó László —1976- ban bejárta a térség sz& lőskertjeit. A tanulmányukból kiderül, hogy a XVIII. századi térképek Tiszafóldvár, Cibakháza, Tiszakürt, Tiszasas és Csépa határában mindenütt feltüntetik már a szőlőket Gazdaságilag az I88(kis évek után kezd egyre nagyobb szerepet játszani a térségben a szőlőművelés, 1920 és 1940 között pedig megháromszorozódik a szőlőterület, és benépesülnek az addig csak ideiglenesen lakott szőlők. így jöhetett létre például Cserkeszőlő, s majdnem önállóságot kapott a tiszaßldväri Homok, valamint a csépai Korhány is. 1976-ban azonban a két kutató már az 1947-es területnagyságnak csak a harmadán talál szőlőt. A bátorszőlőiek elkeseredettek, szerintük nem törődnek velük. A környéken egyre több az elhagyatott porta, gyakoriak a betörések is. Mester Dénes egy régi típusú Toyotával jár, ami átmegy minden akadályon — A bajok egyik oka az, hogy lassan kihaltak innen azok az öregek, akik a kezük munkájával őrizték meg rendezett, virágos, gyönyörű szőlőskertként ezt a helyet - próbál rendszert teremteni a bajok dzsungelében a „Bátor egyen” lakó Mester Dénes. — Ők még gondos gazdák voltak. A gyerekeik azonban rég elkerültek innen, és már nem jöttek vissza a szülői házba. Az épületek egy része üresen maradt, s pusztul, más részüket viszont sikerült eladni. Sok olyan van azonban közöttük, amit már az új tulajdonosok is alig látogatnak. S itt a bajok másik oka: az új beköltözők nagyrészt agresz- szív, beilleszkedni képtelen családok, egy részük valahonnan Szabolcsból került ide. Ők se istent, se embert nem ismernek... És jönnek az újabb történetek. A mindennapossá vált lopásokról, az ellentmondást nem tűrő, erőszakos utcabéliekről. Szabó urat például a saját udvarán ütötték le, egy éjjelen, és feleségét, Otíliát is meglökdösték a betérő betörők.- Tavaly szeptember másodikén este kilenc órakor a férjem arra lett figyelmes, hogy valaki az udvarunkon motoszkál - meséli Szabóné Otília. — Kimentünk, s végül két hívatlan vendéggel néztünk farkasszemet, őket két társuk a kerítésen túl várta. Az uramat egy viperával ütötték le, a fejéből csak úgy ömlött a vér. Engem ellöktek, az esés következtében egy időre még az eszméletem is elveszítettem. A férjemhez ki kellett hívni az ügyeletes orvost, aki ellátta sérülését, de azt tanácsolta jobb lenne, ha kórházba menne vele. Laci megmakacsolta magát, mondván, nem akar egyedül itt hagyni. A tetteseket megneveztük, de az ügyben a rendőrség végül bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást. A ránk támadók vígan élik az életüket, szabadon. Az összegyűlt helybéliek számtalan önkényes házfoglalóról tudnak, akik nemes egyszerűséggel beköltöztek az elhagyatott házak valamelyikébe. Volt, aki egy másik elbontott ház tégláiból húzott fel saját épületet, ahol aztán több mint egy tucatnyian zsúfolódtak össze: a család. Azt is mesélik, hogy a közelmúltban akkor értek tetten egy tolvajcsapatot, amikor éppen utánfutóra pakolták fel az egyik kertből lopott, rengeteg szilvát. Ezt bizony nagy jóindulattal sem lehet megélhetési bűnözésnek mondani. Veres Évának a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferensének tájékoztatása szerint Cibakháza bűnügyi fertőzöttségét tekintve a mutatók meghaladják az országos átlagot, de nem kiemelten súlyos a helyzet. Főleg a vagyon elleni bűncselekmények, így a lopások és betöréses lopások a jellemzőek. A gyorsabb reagálás érdekében és a bűnügyi adatokat figyelembe véve 2009 novemberétől rendőrőrs kezdte meg működését a településen. Az elmúlt évben az idősek védelmében Cibakházán sértettvédelmi program is indult. Főleg az időskorú és már korábban sértetté, illetve más miatt veszélyeztetetté vált emberek visszatérő látogatásán túl, mozgásérzékelő lámpákat, nyitásérzékelőket osztottak szét a programban részt vevőknek. Emellett a rendőrök visszatérő ellenőrzéseket hajtanak végre, alkalmanként a Készenléti Rendőrség állományával megerősítve.- Nagyon jól ismerjük az itt uralkodó állapotokat, így naponta járunk a térségbe, s a rendőrökkel közös járőrszolgálatot látunk el — mondta el érdeklődésünkre Ferenczi Ciprián, a ci- bakházi polgárőrség vezetője. — Az autós járőrözéssel egy gond van csak: nagyon feltűnő, az elkövetők könnyedén elbújhatnak az út menti gazos részeken. Egyébként is, telefonon adják egymásnak az információt, ha felbukkanunk a közelben. A gyümölcs- és terménylopás tt leggyakoribb errefelé, azonban azt nem árt megjegyezni, hogy ezek az emberek többnyire nem is maguknak, hanem mások megrendelésére lopnak. A gazdák tudják, hogy kinek viszik el a lopott árut, de az orgazdák tettenérése rendkívül nehéz. Dr. Őze Sándor nyugalmazott polgármester több cikluson át is vezette Cibakháza önkormányzatát, természetes hát, hogy naprakész Bátorszőlő ügyéből.- A kilencvenes évek első felében több fejlesztés is megvalósult ezen a területen - sorolja. - Vizet, telefont vittünk oda ki. A polgármesteri hivatal hetente egy fogadónapot vezetett be a bátorszőlői kultúrházban, és megszerveztük az orvosi ellátást is. Az úttal viszont kudarcot vallottunk. Sikerült az akkor folyt vasútfelújításból zúzottkövet szereznünk, és azt a helyszínre is szállíttattuk. Az útépítéshez azonban lakossági összefogásra és tehervállalásra is szükség lett volna. Ez elmaradt, így az anyagot végül máshol használtuk fel. Őze doktor egy komplex rehabilitációs programot is említ, a ’90-es évekből, ami az akkor nagyon menedzselt - de aztán soha meg nem valósult - Alföld- programhoz kapcsolódott volna. Még nagyszabású szakmai tanácskozást is szerveztek a kérdésről! Infrastruktúráról, munkahelyteremtésről, a lakóközösség formálásáról szólt a Tisza- fóldvárral közös projekt, s a Homoki-, a Kurázsi- és a Bátorszőlő rehabilitációját tartalmazta, de valós kormányzati akarat, legfőképpen pedig pénz hiányában, végül semmi sem lett a nagyra törő tervekből.- Legfőbb vágyam az, hogy végre elköltözhessünk innen - fakad ki a tíz éve, Nyíregyházáról idekerült Pálszabóné. Rokonlátogatóba jött, aztán itt ragadt, s Pálszabó úr hites felesége lett. - De elmenni innen szinte lehetetlen! A házak eladhatatlanok, de még ha sikerülne is, a kapott egy-kétszázezer forintért még telket sem nagyon lehet venni benn a faluban, nemhogy lakást. így aztán itt kínlódunk, élünk, ahogyan tudunk... Szabó Lászlóné Otília (balra) a múlt szeptemberben őket ért támadással kapcsolatos iratokat mutatja. A rendőrség megszüntette a nyomozást, miután más dolog egy támadást elszenvedni, és megint más bizonyítani Amit Bátorszőlő jelenéről tudni kell, a helyzet megértéséhez a kilencvenes évek elején a térségben gyakorlatilag ellentétes tendencia indult meg, mint amit a település elöljárói megterveztek. A közművek kiépítésével a módosabb, termelni akaró gazdákat szerették volna idecsalogatni, ehelyett olyan szociálisan hátrányos helyzetű emberek költöztek ide, akik nem építették, hanem rohamtempóban „amortizálták” a területet. Az ingatlanok gyakorlatilag értéküket vesztették, eladhatatlanná váltak, s az elaprózódott földek kesze-kusza tulajdonviszonyai is csak nehezítették egy esetleges területrendezés lehetőségét. Az egyébként a Tiszainoka nagyságú külterületen négyszázan élnek — a faluban nagyjából kétezren -, s több mint háromszáz lakóingatlan található itt. Mellettük még vagy egy tucatnyi olyan elhanyagolt porta, présház, aminek a földnyilvántartásban nincs tulajdonosa, vagy amin éppen egyszerre hat-nyolc gazda osztozik. Tervként szerepelt, hogy állami segítséggel rekultiválnák a területet, de ebből ez idáig nem valósult meg semmi. Pedig egyértelmű szükség lenne a kormányzati segítségre, mivél az itt tornyosuló problémák megoldása a település és a megye erejét is meghaladja. hegyes zoltán, Cibakháza polgármestere elismerte, hogy kritikus pont a településrész megközelíthetősége, hiszen most csak földút vezet arra. Egy nyertes pályázat révén azonban a helyzet javulása várható: a jövő év közepére megépülhet a Bátorszőlő III. útként „csúfolt” Kispusztai út, ami összekötné a Cibakházán átvezető 442-es főutat a Martfűt Kunszentmártonnal összekötő 4633-as úttal. Erre mintegy gerincútként tekintenének, s rá a többi bátorszőlői utat is ki tudják majd vezetni. A további problémákkal - a rossz közbiztonsággal, az alacsony foglalkoztatási aránnyal - is tisztában vannak, azonban az összes bajok megoldására jelenleg nincsenek elégséges források.