Új Néplap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-20 / 245. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. OKTÓBER 20., SZERDA KULTÚRA 13 Közönséget neveltek maguknak komolyzene Neves művészek, akik feljegyezték Szolnok városát Európa zenei térképére Báli József neve kitöröl­hetetlenül forrott össze Szolnok zenei életével. Pedig az immár 45. szü­letésnapját ünneplő Szol­noki Szimfonikus Zene­kar alapító hangmestere szinte véletlenül került a Tisza-parti városba. Szilvási Zsuzsa Egyszerre kért városból, Győr­ből és Szolnokról is kapott aján­latot, amikor 1962-ben megkap­ta a diplomáját a Zeneakadémi­án, és tanári állást keresett. Vé­gül azért jött ide, mert itt a nyá­ri szünetre is ígértek neki fize­tést. Életre szóló „útravalót” ka­pott Kodály Zoltántól, aki oly­kor még bejárt az óráikra, s aki szavaival és példájával is hir­dette, „A zene legyen minden­kié!” Más tanárai is gondot for­dítottak rá, hogy a szakmai föl­készítésen túl elkötelezzék ta­nítványaikat a zenei népműve­lés, elsősorban az ifjúság zenei nevelésének ügye mellett. Szolnokon gimnáziumban majd zeneiskolában tanított, és diák­kórusaival már kezdetben is szép sikereket ért el. A pálya a színházban folytatódott, ahol karmesteri és korrepetitori ál­lást kapott. A zeneiskola tanárai mellett ennek köszönhetően megismerte a színházi zenésze­ket Is, és ennek nagy jelentősé­ge volt a későbbiekben, hiszen a megalakuló szimfonikus ze­nekar tagjai főleg a zenetanár­ok és a színházi zenészek köré­ből verbuválódtak. A zenekar alapításának gon­dolata 1965-ben vetődött föl egy beszélgetés során, és szinte azonnal megkezdődött a szer­vezőmunka, majd a fölkészülés, és 1966. január 30-án a Szolno­ki Szimfonikus Zenekar meg­tartotta bemutatkozó hangver­senyét. Amikor arról kérdezzük, mire a legbüszkébb az elmúlt 45 esztendőből, első hallásra talán kissé furcsának tűnő vá­laszt ad:- Arra, hogy még ma is léte­zik a zenekar. A komolyzene ugyanis nem olyan populáris műfaj, amelyet a mai gazdasági helyzetben könnyedén életben lehetne tartani. De Adynak volt egy egyszerűségében nagysze­rű mondása: „Egyetlen igazság van, az élet”. Az, hogy még min­dig létezünk, igazolja a létjogo­sultságunkat. Pedig az első 15- 20 évben folyamatosan az élet­ben maradás szélén billegett az együttes. Ezt követően tudtunk olyan hírnevet szerezni ma­gunknak és a városnak is, amelynek eredményeként ma az első kategóriás zenekarok között jegyzik a szolnoki szim­fonikusokat. Báli József élete összeforrott a zenekarral és a város zenei éle­tével. A kezdetben amatőr majd félamatőr státuszú együttest 1997-ben a város hivatásossá nyilvánította, megnyitva ezzel a további fejlődés útját. A hazai és a külföldi sikerek listája túl hosszúra nyúlna, hiszen Portu­gáliától Japánig, Finnországtól Olaszországig számtalan város­ban hangversenyezett az együt­tes. Ízelítőül egyes kritikából idézek. A világhírű linzi Bruc­nézőink-hallgatóink vannak, akik rendkívül jól, értő módon reagálják le az általunk játszott darabokat. Az alapító karmester, Báli Jó­zsef úgy tanulta egykori meste­reitől, hogy ahová az embert el­keveri az élet, igyekezzen ott­hagyni a kézjegyét. Nyilvánva­ló, hogy ezt a törekvést siker ko­ronázta, a Szolnoki Szimfoni­kus Zenekar vele teljes. Ugyan­akkor az együttes első számú művészeti vezetője ma már Iza- ki Masahiro. — Érkezésével új lendületet kapott a zenekar, most már ő az, aki meghatározza az együt­tes arculatát - mondja Báli Jó­zsef. — Jómagam inkább már csak szeretnék örülni a további fejlődésnek. Természetesen to­vábbra is minden koncertsoro­zatban részt veszek, a követke­ző 45 esztendő „levezénylése” azonban már jórészt az utóda­ink feladata. Báli József alapító karmesterként meghatározó személyisége a szimfonikus zenekarnak és Szolnok zenei életének egyaránt Vendégkarmesterként is gyakran szerepel az alapítót gyakran hívják vendégkarmesternek más ze- neka-rokhoz. Vezényelte a Berlini Szimfonikus Zenekart és vissza is térítette a maga módján. Hogy ma Szolnok rajta van az ország képzeletbeli ze­nei térképén, hogy Európa sok országában, sőt Európán kívül is ismeri a nevét, a zenekedve­lő közönség, az a Szolnoki Szim­fonikus Zenekar működésének is köszönhető. Ha csak ennyi volna az ered­mény, az sem lenne kevés, de a Báli József vezette együttes en­nél sokkal többet tett: kialakí­totta, kinevelte a komolyzene kedvelőinek táborát, a saját kö­zönségét. Ez a közönség ízlés­ben, igényességben együtt fejlő­dött a zenekarral, támogatva és inspirálva azt, ami a továbblé­pés, a további sikerek fontos föl­tétele. — Olyan koncertközönséggel büszkélkedhetünk, amely Eu­rópa bármely - nálunk sokkal jobb helyzetben lévő - városáé lehetne - hangsúlyozza a kar­mester. — Érzékeny, kulturált ■^pjpP knerhausban tartott hangver­seny után egy kritikus egyebek mellett így írt Szolnokról, amely útjára bocsátotta a zene­kart: „Egy kisváros, amely egé­szen nagy.” Az évtizedek során sok-sok neves zenész megfordult az együttesben, sajnos mára a leg­többen eltávoztak az alapítók közül. Ahogy a karmester szo­morkás mosollyal fogalmaz, igen jó égi zenekar állna össze belőlük. Szolnok városának so­kat köszönhet az együttes, de jól sáfárkodott az adománnyal, ... V ii-’j. ■■ és a Berlini Oratórium Kó­rust, vendégszereplé­séről így írt a Berliner Morgenpost kritikusa: „A Berlini Szimfonikus Zene­kart Báli József a legjobb értelemben vett rutinnal vezette végig a partitúrán. A siker a szép hangzásnak és a gördülékeny, lendületes tem­póknak volt köszönhető. ” Vezényelt Regensburgban is, és íme egy részlet a Die Woc­he lelkes kritikájából: „Báli Józsefet... olyan karmester­nek ismertük meg, aki ért ah­hoz, hogy rövid, frappáns jel­zésekkel a legjobbat varázsol­ja elő egy zenekarból. ” Fényes jövőt, szimfonikusok! - jubileumi est Szolnokon hangverseny Fergeteges tapssal köszöntötték az ünneplő zenekart, emlékplakett az alapítóknak Impozáns kiállítással és az alka­lomhoz méltó hangversennyel emlékezett meg megalakulásá­nak 45. évfordulójáról a Szolno­ki Szimfonikus Zenekar október 18-án a szolnoki Aba-Novák Kul­turális Központban. Abban, hogy egy zenekar im­máron 45 éve fennmaradjon, tö­retlenül fejlődjön, mindenkép­pen oroszlánrésze volt az alapí­tó karmesternek, Báli Józsefnek, aki mindmáig aktív részese az együttes életének. Habár több­nyire zenekarával aratott sikere­ket, egyéni szereplése is figye­lemre méltó. Az immár két éve I. kategóriás zenekart négy év óta Izaki Masahiro főzeneigazgató irányítja. A szimfonikusok tevé­kenysége tovább bővült azzal, hogy évek óta közreműködői a szolnoki Szigligeti színház zenés darabjainak is. A jubileumi hangversenyre gyülekező zenebarátokat szép ki­állítás fogadta, melyet Szabó Ist­ván, Szolnok Megyei Jogú Város alpolgármestere nyitott meg. Ugyancsak Szabó István köszön­tötte a színpadon elhelyezkedő ju­biláló együttest és karmesterét: Báli Józsefet Az alpolgármester és Izaki Masahiro jubileumi emlék­plakettet nyújtott át az alapító kar- 5 mesternek, valamint SomosnéSű- I rű Erzsébetnek - aki hosszú éve- 1 kig töltötte be a koncertmester sze- J repét -, Somos János és Puskás Ü Dezső alapító zenekari tagoknak. Jubileiumi koncerttel ünnepelt hétfőn este a 45 éves zenekar A koncert műsorán valóban zenekart, karmestert és szólis­tát próbáló művek hangzottak el kiváló tolmácsolásban. A közön­ség szűnni nem akaró tapssal ju­talmazta az első darabtól az utol­sóig az ünnepi műsort, melynek étlapján a következő művek sze­repeltek: Csajkovszkij Romeo és Júlia - nyitányfantázia, Saint- Saens Bevezetés és Rondo capriccioso, Csajkovszkij Olasz capriccio, Erkel Ferenc Hunyadi László - nyitány, Palotás, Bánk bán—bordal, Bánk áriája, Bánk és Tiborc kettőse, Csárdás. A szűnni nem akaró tapsot az előadók ráadásokkal köszönték meg. Végül, de nem utolsó sor­ban, essék dicsérő szó az est köz­reműködőiről, az immár leg­szebb férfikorát élő zenekarról. Az együttes ez alkalommal is fe­ledhetetlen élményt nyújtott fő­szereplőként és a szólisták part­nereként is. A két kiváló énekes szólistát, Kovács Barnát és Szer­dahelyi Pált ezúttal Bánk bán­ként, illetve Tiborcként zárta szí­vébe a szolnoki közönség. Báli Gábor pedig töretlen fejlődésé­vel és virtuozitásával és muzikalitásával varázsolta el hallgatóságát. A koncert sztárja az örökifjú alapító karmester, Báli József bizonyára sosem feledi el a fergeteges tapsot, mellyel a hűséges közönség jutalmazta őt és zenekarát ezen az estén. ■ Szathmáry Judit

Next

/
Thumbnails
Contents