Új Néplap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-23 / 222. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2010. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG Idén is elindul f| a Ladik, és W Sétálunk is ■ Kedves diákok, közép- és általá­nos Iskolás fiatalok! Az új tanév sem múlhat el az Új Néplap mé­diaprogramjai nélkül. Nemso­kára újra elindul a Ladikunk, vagyis kezdetét veszi a Lapot a diákoknak elnevezésű médiave­télkedő. A versengésre ezúttal is az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulóit vár­juk. A jövő héten már kereshe­titek az Új Néplap hasábjain, il­letve a Szoljon.hu internetes portálunkon a jelentkezési la­pot, mely segít abban nektek, hogy pályázzatok a médiavetél­kedőre. A verseny három fordu­lója után a legjobbak megyei versenyen mérik össze felké­szültségüket, a megye legjobb ladikos csapata jut tovább az or­szágos döntőbe. Hetedik-nyolca­dikosok, várunk titeket! Ahogy a középiskolásokat, gimnazistá­kat is szívesen látjuk Séta prog­ramunkon. A Sajtó és tanulás (Séta) legújabb kurzusa, a tizen­egyedik, október közepén indul. Ha Te és az iskoládból még pá­ran szeretnétek cikkeket írni la­punk hasábjaira, jelentkezzetek (szolnok.seta@ujneplap.hu)! Ha szeretnétek a vargásokhoz és tiszapartisokhoz csatlakozni, gyertek, sétáljatok velünk! RIMÓCZI ÁGI, KOORDINÁTOR Végül az SMS mentett meg nehéz nap A cinikus ember szavai egy tizenhét éves pennájával Szabó Nándor Zsolt Elfeledve Lépted nyomán jár a Nap nekem, És a csillagok fejed fölött kelnek, Arcod rajzolja az égnek tenyere, Kakasszó dalolja reggel a neved. Hajadon csüng a hajnalnak tengere, S benne a szívem, mint a gyermek, Végtelenül szépséges örömre fakad, Ha meglátni téged még reménye van. Felhők hímzik szavadat az egekre, Gyémántként ragyog édes szemed, Hol benne vagyok, búsan eltemetve, Megfagyotton, mélységbe feledve. Újabb fárasztó nap után ballagok a buszmegálló­ba. A hajam égnek áll, a szemeim pedig forognak. Ha valaki esetleg nem tudná, elég fárasztó isko­lába járni. Száraz Anna, TPG De a szó szerinti iskolába járás még csak hagyján. A tanulásos, dolgozatírásos, feleléses része a kevésbé szimpatikus. Bizony! De nem is erről akarok most szólni! Szóval egy szokásos su­lis nap után történt... persze pont aznap, amikor meglepetés­dolgozatokkal bombáznak és senki sem érti meg, hogy nem bírtál készülni tegnap délután, mert fontos dolgod volt, hiszen majd megölt az ideg, hogy lát­hasd a kedvenc sorozatod folytatását, mert ugyebár telje­sen kész vagy, ha nem tudod meg, hogy tudja-e Vili bácsi, hogy Zsolt és Kinga beszél­getett Zsófiról a Klaudia iro­dája előtt..! Szóval, mint kezdtem, ezen a borzalmas napon történt... nahát még valami eszembe ju­tott. Naná, hogy aznap, amikor nagy nehezen bejutsz az ebéd­lőbe - persze ehhez át kell ug- ranod azt a nagy kupac táskát, mert senki sem oda rakja a cuc- cát, ahova kéne! Természetesen te sem — és meglátod, hogy az általad legkevésbé kedvelt ételt rakják eléd. Te felnézel a kony- hás nénire, hogy ezt most tény­leg komolyan gondolja?! De ahogy meglátod azt az arcot, inkább azt kívánod, bár meg se születtél _ %\ volna. Ezek után persze mosolyogva elveszed azt a fu­ra, pé­pes, zöl­des színű kaját és vi­dáman meg­köszönve to- vábbállsz. Na de vigyázz! Árgus szemekkel nézi a kedves konyhás néni, hogy vajon ki nem ette meg azt amin ő egész nap gürcölt. Per­sze te okos vagy, belököd a tál­cádat és egy jamaicait megszé­gyenítő gyorsasággal kisprin- telsz az ebédlőből. Na de megint eltértem a lényegtől... Szóval sétálsz haza ez után a kimondhatatlanul szörnyű nap után (te jó ég, rágondolni is rossz!), amikor látod, hogy a buszod már készül elhagyni a megállót. De te ezzel mit sem törődve futni kezdesz (ennyi futást egy nap hú!). Azután megnyugodsz, mert látod, hogy egy idős nénit is bevárt a buszsofőr, ezért lelassítasz. Persze amikor odaérsz, a ked­ves sofőr bácsi becsukja előt­ted az ajtót és vonogatja a vál­lát, hogy hát ez van. Szerencsére jön a következő' busz, gondolod, most már sem­mi baj sem történhet - ezek után főleg nem. Ha törik, ha szakad, te bizony leülsz. Ki­szúrsz egy helyet, mész, mész, mindjárt ott vagy igen. Hoppá, hoppá, egy néni nem elég, hogy a lábadon át húzza a ke­rekes kocsiját, hanem még a botjával is betámad, hogy „ez Barátnőm SMS-se végül mosolyt csalt az arcomra, még egy nehéz nap után Is... Képünk Illusztráció. az én helyem”. Hát jól van, el­hiszed, amit mond, a nevét nem látod kiírva, de sebaj to­vább állsz. Csalódottan látod, hogy nincs több hely, ennyi, kész. Ezek után már alig vá­rod, hogy leszállj és hazaban­dukolj. És még mielőtt valami esz­köz akadna a kezedbe, hogy vé­get vess szörnyű életednek (na persze ez azért túlzás:-)), pittyeg a telefonod, egy darab SMS érkezik. A legjobb barát­nődtől jött. Azt írta: nagyon szeretlek. A szerző elmondja, ha kell a magyarázat ez a rövid cikk valójában töb­bet mond annál, amit elsőre ki­hámozhat belőle az olvasó. La­zán, fiatalos stílúsban, egy kis iróniával keverve írja le az em­berek átlagos napját, rávilágít­va arra, hogy mennyi problé­májuk is van Legalábbis ők - mármint az emberek -azt hé szik, hogy azok valódi problé­mák. Tetőpontja a cikknek, amikor ez az „átlagember” vé­get akar vetni az életének a kis­szerű nehézségek miatt A csat­tanó a cikk végén - a szeretlek szó - rávilágít a valódi értékek­re, érzelmekre, amik tényleg számítanak az ember életében Minden betű, minden szó én vagyok! Lassan egy éve lesz, hogy megjelent az első cikkem az Új Néplapban. Egy aranyos kis gesztenye monológja volt. A mai napig a kedvenceim közé tartozik. Azóta több írá­som is született. Mindig tör­tént velem valami és úgy éreztem, hogy írnom kell. És írtam is. De valójában miért? Tettem fel a kérdést magam­nak. Miért jó leírni azt, amit érzünk, tapasztalunk? Nehéz kérdés. Én csak a magam ne­vében beszélhetek. Számomra olyan az írás, mintha valóra váltanám azt, amiről írok. Persze ez a valós dolgokra nem feltétlenül vo­natkozik. De én sokszor írok az érzéseimről vagy vágyaim­ról. Ezekben az esetekben pe­dig a képzelőerőm is jelen van. Olyan, mint amikor a filmrendező rendezi a filmjét vagy a cukrász díszíti a tortá­ját. Olyan lesz az elképzelt mű, amilyennek elképzeli az alkotója. Az írásom, mintha én magam lennék. Minden betű, minden szó én vagyok. És ha másról írok, az a cikk az épp aktuális szereplőt szimbolizálja. Papíron min­den elképzelhető. Leírhatom azt, hogy a felhőkön ülök vagy egy gyönyörű virág szir­main labdázom. Az már csak hab a tortán, hogy ezek a le­hetetlen dolgok számomra, így valósabbá válnak. Az írás­nak hatalmas ereje van. Épp ezért vigyázni is kell, hogy mit vetünk papírra. Van olyan is, amikor nem úgy sikerül a cikk, ahogy sze­retnénk. De ilyenkor meg le­het változtatni, finomítha­tunk rajta. És itt jön a nagy különbség. A valós és meg­történt dolgokon már nem változtathatunk. De az elkép­zelt dolgainkon igen. Ezért jó alkotni. Legyen szó bármiről. Egy újságcikkről, egy re-‘ gényről, egy filmről vagy egy festményről. Mindenki másban jó, min­denki másban érzi jól ma­gát. A lényeg, hogy megta­láljuk azt a valamit, a benne rejlő lehetőséget és boldog­ságot. És ha megvan, akkor ne engedjük el. Vigyázzunk rá, óvjuk és neveljük, mint ahogyan az édesanya a gyer­mekét! SZŰCS SÁRA, VKG, 11. D FIATALOKI Játékra hívunk benneteket! Ha már úgyis olvassátok a www.SZOUON.hu internetes oldalt nézzétek meg a CD-, DVE>-kritikákat is! Azok között számos érdekességet olvashattok, s ezekkel most szerencsével is járhattok. w / CDJATEK Kérdés a Caramel: Lélekdonor című CD-ért: Hol született Molnár Ferenc Caramel? 1. Kisújszálláson 2. Mezőtúron X. Törökszentmiklóson Segítség: http://szoljon.hu/helyi-ertek/ lemezkritika/caramel-lelekdonor-308310 A válaszokat a SZOLNOK.SETA@UJNEPLAP.HU címre várjuk (a válasz mellett tüntessétek fel a neveteket és levélcímeteket). BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: OKTÓBER 4. <■*' Az AC/DC CD-re vonatkozó kérdés helyes megfejtése: 1. Ausztrál. A szerencsés, aki magáénak tudhatja a CD-t (levélben küldjük): PINTÉR ZSOLT, Kőtelek. Új testvérkapcsolatok, új kirándulások tanulmányi utak Nagyenyedre és ba mentek a szolnoki tiszapartisok A környezettudatos nevelést cél­zó pályázat segít- ségével hat napot töltött Er­délyben, Nagy- enyeden a szol­noki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szak­középiskolata­nulócsoportja. A kirándulás a mostani tanév szep­temberében, a Bethlen Gábor Református Kollégiummal ki­alakított testvérkapcsolat jegyé­ben zajlott le. A diákok megismer­kedtek Nagyenyed, Torda, Torockó és Gyulafehérvár nevezetességei­összeálltak egy csoportkép erejéig vei, és túrát tettek a Székelykőre és a Tordai-hasadékba. Szintén ugyanennek a pályázatnak a ré­vén egy másik utazáson is részt vehetett néhány tiszapartis diák cace középiskolával kialakított testvérkapcsolat jegyében töltött hat napot Krakkóban a közel­múltban. A diákok a felejthetetlen út során megismerkedtek Krak­kó és Tarnow város nevezetessé­geivel, és kirándulásokat tettek A krakkói kiránduláson sok érdekességet láttak a diákok Zakopanéba, a Wieliczka sóbá­nyába, illetve Nedec várához. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents