Új Néplap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-13 / 213. szám
ÚJ NÉPLAP - 2010. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ HATVANON TÚL HBgggK—P—BB Tavaly sokkal több termett — mutatja a gazda, K. Tóth András. A paraszti élet olyan, mint a kutya vacsorája. galmazva, osztályidegennek számítottak. Ha csak lehetett, Rákosiék és hithű helyi alattvalóik ott tettek be nekik ahol lehetett. Nem csak a padlást seperték le, de felhívatták őket például a tanácsházára, és bezárták őket egy nagyobb terembe éjfélig. Azután máskor a főutcán ment az akkor még ifjú K. Tóth András, amikor az egyik rendőr így szólt hozzá: — Maga csak menjen a mellékutcába, ne a Kossuth úton grasszáljon! Semmi keresni valója itt! Nem csoda, hogy ilyen és hasonló előzmények után a téesz- be soha nem lépett be. Azért, hogy a cseperedő gyerekeket taníttathassa - azóta fia is, lánya is diplomás -, feles kertészként tevékenykedtek a párjával. A Vénkertben maradt egy kis földjük, meg otthon, a háznál fóliáztak. Paradicsompaprika, uborka termett a fóliák alatt, és helyben, ,|( 1 10' ''»••/ ír..-;Karcagon, Abádszalókon, Kisújszálláson árulták a primőröket. Amelyek vagy bejöttek vagy nem, hiszen a paraszti élet már csak olyan, akár a kutya vacsorája. Bizonytalan. Aztán a rendszerváltást követően az egykori osztályidegent az itt lakók kétszer is beválasztották a helyi képviselő-testületbe. Talán mintegy kárpótlásként. Azóta már csak a földjének él: az unokaöccsével együtt 300 hektáron gazdálkodnak. Jobban mondva gazdálkodnának, hiszen a temérdek eső miatt idén részben fél, részben egyharmad termés lett. Ennek ellenére az idős gazda mint mindig, bízik a jövőben, 2011-ben. Mást nem tehet, elvégre a hozzá hasonló parasztember tisztában van vele, bármekkora a tudomány, kinn a táblákon az időjárás még ma is nagy úr... mint nagyon sok gazdának arrafelé, Bandi bácsinak is van egy kis szőlője. Noha segítsége is akad, azt már most is tapasztalta: amit meghagyott a jég, ritkította a pero- noszpóra, lisztharmat. Ami mutatóba akadt egy kevés, abból nem volt nehéz megállapítani, hogy az idén nem lesz szüret Esetleg egy kis szüre- tecske, ami valami olyasmit jelent, hogy egy jó fél nap alatt végeznek az egésszel. Gazda, kulák, újra gazda görbe életút Még 85 évesen is a föld szaga élteti Bandi bácsit Volt idő, amikor azért üldözték a kunhegyesi K. Tóth Andrást, mert azt csinálta, amihez értett. A földművest kuláknak minősítették, ezért osztályidegen volt. Aztán helyre állt a rend, kárpótlásul két cikluson át még önkormányzati testületi tag is volt. D. Szabó Miklós A kunhegyesi K. Tóth András, azaz Bandi bácsi úgy van a korával, hogy megsimogatja apró, pörge bajuszát, majd hamiskásan elkezdi: — Tudja kelmed, megette a fene azt a kort, amikor már nem csak a gyerekek, de a fiatalasz- szonyok is úgy köszönnek: „Csókolom, Bandi bácsi!” - majd kis idő múlva hozzáteszi: - Nem is bánnám, ha még tíz évig így köszönnének. Ami a jelenlegi valóságot illeti, Bandi bácsi túllépett a nyolcvanötön, hiszen 1925. április 8- án jegyezték be a református egyház anyakönyvébe. Szülei, családja, az összes rokonság a föld illatával kelt, feküdt. Nem csoda, hiszen mindahányan gazdálkodtak, ki tudja hányadik ősüktől kezdve. Ebbe születtek, ehhez értettek. így lett összesen 70 köblös földjük, ami január 1- jétől december 31-éig állandó elfoglaltságot jelentett. Az édesapja korán befogta a munkába a cseperedő fiát: először legeltette a jószágokat, majd amikor nagyobb lett, kivette a részét a kukoricakapálásból, aratásból, répaszedésből is. Mondván: nem ártott az meg még senkinek, ha ért ahhoz amit csinál. 1951-ben nősült, vette el Vára- di Máriát. Megfogadta az öreg kunok, édesapja tanácsát, mi szerint: „Fiam, ha nősülsz, először nézd meg az anyját, aztán vett el a lányát...” így is történt: a mama is mutatós, szép asszony volt, meg ami fontos, dolgos. Ezt, ezeket a tulajdonságokat testálta a lányára, aki már tizenévesen 200 libát őrzött. Jelezve: az ő keze közül sem esik ki a munka, hiszen ha a szükség úgy hozta, kapált, tehenet gondozott, fejt. Igen ám, de a földjük, az átlagnál több földjük miatt hamarosan kuláknak, finomabban foJól szerepeltek Abádszalókon A jászszentandrási Gyöngy és Pacsirta Nyugdíjas Klub tagjai a nyáron sem pihentek. Mintegy tízen a lányok, asszonyok közül részt vettek Abádszalókon azon a II. Ki mit tud?-on, amelynek Mosolyt az éveknek volt a címe. Az előadott párnás táncuk fergeteges sikert aratott, amelyet oklevéllel és pénzjutalommal díjaztak. A jászkapitány is futott velük az alattyáni Arany Alkony nyugdíjas klubnak harminc tagja is futott a maratoni futógálán, Szolnokon. Erősítette a csapatot a Jászkapitány, Vass Lajos és a felesége is. Az újabb program egy autóbusztúra lesz Monokra, Szerencsre, Tokajba. Szétnéztek Opusztaszeren is a tiszaföldvári Dalos Nyugdíjas Klub tagjaira az idei zivataros nyáron is lehetett számítani egy-egy esemény alkalmából. így részt vettek a városi, augusztus 20-i főzőversenyen. Az enyhén csípős birkapörköltjükre jellemző volt, hogy az utolsó falatig, cseppig elfogyott. Azután mintegy ötvenen utaztak el Ópusztaszerre, megnézni a Feszty-körképet. Az idősek világnapja alkalmából október 8-án pedig vajdasági vendégeket is várnak, tudtuk meg Arany lánosné -* klubvezetőtől. Még nyújtófadobás is volt a falunapon A TiszASZENTiMREi Nyugdíjas Egyesület tagjai mindig hadra foghatók. így a legutóbbi falunapon is reggel 10-től este fél hatig többször is felléptek táncukkal, énekükkel. Sőt, azon a virtusvetélkedőn is részt vettek, ahol búzászsákot kellett taligán tolni, rönköt cipelni, autókereket vinni, gumicsizmát és nyújtófát dobni. SZ0U0N.hu További nyugdíjasoknak szóló hírek a SZ0U0N.hu hírportálon. HMMRi JEGYZET D. SZABÓ MIKLÓS Olyan, akár a borravaló ami az átlagnyugdíjakat illeti, a megyénkben élő idős és öreg emberek még a hazai - de nemzetközi - viszonylatban is alacsony, 83 ezer 700 forintos átlagtól is úgy lemaradtak, akár a borravaló. Mert mit mondhatunk, mondhatnánk arról, amikor szőkébb hazánkban, a mi megyénkben átlagosan 75 ezer forint a nyugdíj? Ráadásul a nyugdíjasok aránya az összlakossághoz viszonyítva már 32,5 százalék. Ez igen magas, a sort Pest megye vezeti, hiszen ott a legkisebb, mintegy 25 százalék a nyugdíjasok aránya. A sor végén pedig Tolna, Békés előtt a mi, Jász-Nagykun-Szolnok megyénk következik azzal, hogy már nálunk lassan minden harmadik lakos nyugdíjas. az is mond valamit, hogy ebben a régióban a legalacsonyabb a saját jogon szerzett öregségi nyugdíjasok aránya, szóval azoké, akik szó szerint végigdolgozták az életüket. Csak mintegy 43 százalék. Itt az országos átlag 60 százalék. Hazánk fejlettebb, nyugati és középső részén, meg a fővárosban általában jóval hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek minfeaá- lunk. És ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy arrafelé jobbak a keresetek is, és talán egészségesebbek az emberek, így többet dolgoznak, és kevesebben kérik idő előtti nyugdíjaztatásukat. a KSH tavalyi statisztikai számításai szerint egy magányos nyugdíjasnak 68 ezer havi létminimum szükséges az igen szegény-szerény megélhetéshez, míg egy nyugdíjas házaspárnak egyenként 58 ezer forintra van az adatok szerint szükségük havonta, hogy úgy-ahogy megéljenek. Csak azt nem értem és nem tudom, miből él, hogyan él az, akinek ennyi se jut havonta? Mert a statisztika már csak olyan, hogy mindig csak az átlagot mutatja. Volt olyan esztendő, hogy három peimetezőgépet is nyert díjak Marinka Tóni a borversenyek győztese, hiszen eddig tíz első helyezést kapott a szigorú zsűritől nedűiért Marinka Antal 1961-től évtizedekig tanított Szolnokon a sokféle nevet viselő, de eredetileg 605-ös szakmunkásképzőben, mint műszaki oktató. Legalább is így ismerték, ismerik sokan. Elvégezte a műszaki egyetem mérnök tanári szakát, és főleg a gépészeket, hegesztőket, autószerelőket, gépi forgácsolókat pallérozta. Túlnyomó többségük fiú volt, de a forgácsolók között akadt tanítványa a szebbik nem közül is. A szőlőtermesztés, borkészítés tudományával már aktív dolgozó korában megismerkedett, hiszen az édesapját is kertész emberként ismerték. Szóval volt, adódott kitől tanulnia, meg A jó bor titka a jó bor olyan mint a fiatalasszony, sokat kell foglalkozni vele. Először is a termést permetezni nyolcszor-tízszer. Fontos a tőke terhelés, ha tengernyi termés van rajta nem, vagy nehezen érik be. Az se mindegy, mikor kezdi az ember a szüretet Amikor hordókba, ballonokba kerül a termés leve, naponta figyelni, kóstolni kell Szóval a bor folyamatos és rendszeres kezelést igényel, mértükkor nem lesz ecet-, sem egérszagú. De még a kénezés sem mindegy, mert nem szerencsés, ha sokat tesz bele az ember. Ahol a madarak meghagyták, maradt szőlő is — mutatja Marinka Antal bújta a szakkönyveket, figyelte a többieket, ők hogyan kezelik a tőkék termését, a mustot, a bort. Tizenkét éve a szandaszőlősi Be- reczki Máté Gazdakör tagja, és eljutott oda, ha elindul ezen a kora tavaszi, hagyományos borversenyen, lassan már ferde szemmel néznek rá. Mert mindig nyer valamit. Hogy ezt a valamit a számok nyelvére is lefordítsuk: eddig nyert a boraiért tíz elsőséget, és ugyanannyi dobogós helyezést. Bizony arra is adódott példa, hogy egy versenyen három permetezőgépet kapott jutalmul, és mivel otthon is volt már három, elmondható, permetezőkből nem szenvedett hiányt. Jelenleg mintegy 200 négyzet- méteres területen tíz fajta szőlővel foglalkozik. Két-három hektoliter bort szűr évről-évre. A családnak elég 70-80 liter, de a többi sem megy veszendőbe, jó barátok, rokonok koptatják el, mire kopogtat az új termés. Amiből az idén semmi se lesz, mert hiába permetezett rendszeresen, a temérdek, közel negyvenszeri esőt, égi áldást ő sem tudta százszázalékosan legyőzni. Ilyenre nem emlékszik, pedig nem ma kezdte a szakmát. Ráadásul, amit meghagyott a peronoszpó- ra, szürke rothadás, lisztharmat, elvitték az ég madarai. Úgyhogy hektók helyett az idén literekben méri csak a termést. ■