Új Néplap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-13 / 213. szám
3 ÚJ NÉPLAP — 2010. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Cibakháza a közelmúltban írták alá a Kispusztai út kiépítésére vonatkozó pályázat támogatási szerződését. A 296 millió forintos beruházásból 252 millió forint az elnyert támogatás. A beruházás várhatóan tavasszal kezdődhet el. ng Kengyel az elmúlt hónap végén zárult a kompetencia alapú oktatás bevezetésének programja a helyi általános iskolában, tudtuk meg Németh Lajos igazgatótól. A település önkormányzata tavaly 32 forintot nyert pályázaton a módszer bevezetésére. A program keretében 25 millió forintot az iskolai, 7 millió forintot az óvodai fejlesztésre fordítottak. A helyiek folytatni fogják a kompetencia alapú oktatást az idei tanévben is. bb Nagykörű NEM telt tétlenül a nyár a helyi nyugdíjasklub tagjai számára, több helyi és más megyei klub által szervezett programon vettek részt. Pihenésre ezek után sem lesz idő, már készülnek a jubileumukra, a klub ugyanis ősz végén lesz húszéves, amit természetesen megünnepelnek a nyugdíjasok, rá Szolnok A tehetséges cigány fiatalok kaphatnak több esélyt azoknak a programok révén, melyekhez összesen 2,7 millió forintos nyert pályázaton a Hegedűs T. András Szakiskola. A támogatás többek között a tehetséges fiatalok társadalmi felelősségének növelését, a hagyományőrző csoport munkafeltételei javítását segíti elő. tj Szolnok A MEZŐGAZDASÁG jövőbeni lehetőségeiről, valamint a vidékfejlesztés hosszú távú programjáról esik szó a szeptember 14-ei gazdafórumon. A rendezvényre délelőtt tíz órától a megyeháza dísztermében várják az érdeklődőket, rá Tiszasas HOSSZÚ szünet után, kiskunfélegyházi szakiskolások segítségével folytatódhat a faluarborétum kialakítása. A Bács- Kiskun megyei város szakképző intézménye magára vállalta az új növények beszerzésének költségét, azokat pedig tanáruk, a ti- szasasi származású Csernyánsz- ki Erzsébet közreműködésével a diákok fogják elültetni, gg SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZ0U0N.hu hírportálon. A gulyás legyőzte az esőt fesztivál Több száz bográcsban főttek a Tiszaligetben az ételek A vajdasági falvak-városok finom ízeit többek között zentai, magyarkanizsai és adai gulyásfőzők hozták el a hét végén Szolnokra Bár az időjárás nem fogadta kegyeibe a hét végi Gulyásfesztivál résztvevőit és látogatóit Szolnokon, az ember nem adta meg magát az elemeknek: fújhatott szél, szitálhatott hideg eső, a tüzek meg- gyúltak és konokul égtek a bográcsok, üstök, kon- dérok alatt, a Tiszaligetet pedig égi illatok járták át. L. Murányi László- Majd ha visszajönnek a többiek, akkor jobban megláthatják, miért Duci csapat a nevünk - nevetett nagyot a karancslapuj- tőiek kondérját vigyázó Czakó Zoltánná, Márti. — A lényeg az, hogy minden csapattagnak legalább százkilósnak kell lennie, fogyókúráról szó sem lehet! Később persze, miközben Mártival a tűzön rotyogó sárgaborsós gulyásról diskurálgattunk, visz- szaért a vásári forgatagból a másik négy csapattárs is, szakács- kodó hobbijuk élő reklámjaiként. Öt éve már, hogy állandó résztvevői a hasonló hazai és határon kívüli főzős rendezvényeknek, és azt mondják: jó elindulni hétvé- gente, és jó kikapcsolódni, maguk mögött tudni a hétköznapok otthoni bajait, nyűgeit. S hogy milyen a borsós gulyás, ahogyan azt Karancslapuj- tó'n főzik? A mangalica ötféle része kerül bele: oldalasa, combja, dagadója, egy darab tarja, no és a csülök. A különlegesen finom ízt azonban a szárított sárgaborsó adja neki. Több száz bográcsban, kon- dérban főtt az étel szombaton a szolnoki Tiszaligetben. Többnyire gulyások, de pörköltek, töltött káposzták és más finomságok is. A versenybe úgy 110 csapat nevezett, vállalva, hogy kiállják a többségében neves szakácsokból álló zsűri kritikáját is. Bár nagy figyelem övezte a különféle hazai tájegységek—Nógrád, a Kunság, vagy éppenséggel Borsod - képviselőinek munkáját is, az igazi konyhai kuriózumokat a határon túli magyarlakta területek csapatai produkálták. A Vajdaság például egész kis utcácskát foglalt el magának. A zentaiak a szerb konyha különlegességével, csevappal kínálták a vendéget, miközben a tarho- nyás marhagulyáslevesüket ka- vargatták. Egy másik zentai Csapat lecsót főzött, csirkével és házi tarhonyával. A magyarkanizsai Pákái István - szintén nagy vándora a hasonló főzős eseményeknek -, civilben víz- és gázszerelő, s miközben a vajdasági töltött káposztát és a vajdasági pásztorgulyását vigyázta, leszögezte: kedvtelés ez, kikapcsolódás, találkozási lehetőség az ismerősökkel. jjf Az eső, a szél és a hideg sem tudta elvenni a ligeti látogatók kedvét szombat déltájban szerencsére megvidámodott kissé az idő, s bár a Nap nem integetett le a Tisza partjára, mégis sűrű rajokban tünedeztek fel a ligetben azok, akiknek kedvéért az effajta rendezvényeket tartják■ a látogatók, vendégek És ettől máris jobb kedve lett mindenkinek: főzönek, szervezőnek, árusnak, mutatványosnak egyaránt S miután szépen fogytak a jóféle pálinkakülönlegességek is, némi sörrel „lekísérve”, estefelére már iga- 1 v\-' zán magasra csapott a jókedv a Tiszaligetben. A Felvidéket is több csapat képviselte a Gulyásfesztiválon. Az érsekújvári Csípős banda például egy baráti társaság, amelyik már kilenc éve főz együtt. A szószólójuk István Szladek rendőr. Azt mondja, szlovák anyanyelvű — érezni is, hogy kissé töri a magyart -, de ez nem érdekes. Az a fontos, hogy ki rendes ember, és ki nem, a többi nem számít. Meséli, volt olyan „fellépésük", ahol nyolcféle ételt főztek egy időben: gulyásokat, pörkölteket, halászlét és tésztákat, de azért boldogultak... A nagy tekintélyű zsűri délelőtt végiglátogatta a versenybe nevezett csapatok főzőhelyeit. Egy szolnoki fiatalember és társa - Raskó Gábor és Németh Nándor - bográcsánál hosszasan kérdezősködtek. Errefelé ritkának számító, keleties étel készült ott, két török különlegesség kombinálásával: egy zöldséges, keleti fűszeres marharagu, fűszeres rizzsel. Novák Gyula rákóczifalvi kisbíró a hét végén is működött JEGYZET TELEKI JÓZSEF Forintra váltott gyermekek milliomos lehetnék! Ebben biztos vagyok. Már ha a figyelembe veszem, hogy mennyit is költünk hónapról hónapra egy gyerekre. Nekem pedig három is van. A pontos összeget, melyet a gyerekekre költöttem ahelyett, hogy például a bankba tettem volna, nem tudom megmondani. Mert addig még megy a számolás, hogy mennyibe is van az iskola, a különóra, az edzés, a buszbérlet, a cipő, ruha. De azt már nehezebb forintra-fillér- re megmondani, hogy a vasárnapi ebéd árából mekkora összegnyi csúszik le a gyerkőcök, és mekkora az én torkomon. Nem is szólva a főzésről, a mosásról, az esti meséről, mely órákat visz el. Holott tudjuk, hogy az idő pénz. Ennek kiszámításához már közgazdásznak kell lenni. Mindent pénzben mérő világunkban háromnégy éve egy kutatócsoport ezeket is számba vette. Akkori áron harmincmillióra taksálták egy gyermek felnevelését. Van azonban, amit minden bizonnyal a légtudósabb elmék sem képesek forintra váltani: az aggódást a beteg gyermek ágya mellett, az anyai simo- gatást, a könnyek felszárítását, a mosolyt, a becéző szavakat. Márpedig ezek adják az igazi értékét. A GYERMEKNEVELÉS ráadásul nemcsak kiadásokkal, hanem bevételeket is jár. Ezeket is számba kell vennünk, ha pontos egyenleget akarunk. És ez esetben sem csak a könnyen forintosítha- tóakat, a családi pótlékot, vagy az ilyen-olyan kedvezményeket, támogatásokat. Hanem azt is, amikor a három fiammal a játszótéren rúgom a bőrt. Hiszen ez nekem nem kiadás, sokkal inkább bevétel. Nem is kicsi! Ezt számba véve pedig valóban milliomos vagyok. Méghozzá többszörösen! Hazaértek. Tegnap hajnalban szállt le Szolnokon az az An—26-os katonai repülőgép, amely a Magyar Honvédség Légi Kiképzési-támogató Csoportjának a katonáit hozta haza Afganisztánból. Képgaléria: SZOUON.hll I Szorosabbra fűznék a kapcsolatokat látogatás Resicabánya akár testvérvárosa is lenne Szolnoknak Akár testvérvárosi kapcsolat kialakítása is lehetséges Resicabánya és Szolnok között, ehhez viszont fel kell gyorsítani az együttműködést. Már csak azért is hasznos lenne ez, mert a romániai, bánsági város, Krassó- Szörény megye székhelye is hasonló problémákkal küzd, mint Szolnok. Mindezt Mihai Stepa- nescu, Resicabánya polgármestere hangsúlyozta lapunknak. A 45 éves, független városvezető a resicai polgármesteri hivatal küldöttsége élén járt Szolnokon.- Nagyon örülök, hogy egy év múltán ismét Szolnokon lehetek, amely láthatóan sokat szépült, fejlődött. Baráti kapcsolat jött létre már az első találkozáskor, többek között a resicabányai magyar egyesületek, a katolikus és református egyház révén is (a városban mintegy háromezer magyar él), amit most megerősítettünk. Célunk, hogy új barátságokra is szert tegyünk. Megvalósulhasson az az óhaj, hogy közös, akár európai uniós projekteket, programokat tudjunk létrehozni. A polgármester ezek sorában említette az infrastruktúra-fejlesztést, a kulturális, művelődési, környezetvédelmi és város- építési programokat, de súlyt helyezne a sportra és turisztikára is. Mint mondta, nagyon sok hasonlóság van a két város között, a 83 ezres lélekszámú Re- sicabányán ugyanazok a probMihai Stepanescu lémák vetődnek fel, mint Szolnokon. Utóbbi viszont, mivel sík vidéken fekszik, jobban tud terjeszkedni, mint a hegyekkel övezett, völgyben fekvő Resicabánya. Mihai Stepanescu példaként megemlítette, hogy Resi- cán az európai támogatásokhoz való hozzájutás nehezen indult be, mert túlságosan nagy a bürokrácia. A testvérvárosi kapcsolat kialakítására kitérve a polgármester | elmondta: ez ügyben Veszprém- | mel, Debrecennel és Gyulával is | felvették már a kapcsolatot. Szol- | nokkal egyelőre csak a kezdetekig nél járnak, de reméli, hogy szorosabbra is fűzhetők. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy immár magasabb szintre lépjenek.- A barátságtól a hivatalos testvérvárosi kapcsolatig nem hosszú az út, azonban még rövi- debbre kell venni azt, hogy konkrét eredmény szülessen. Arra kell gondolni, hogy az európai pályázatok nem várnak ránk, nekünk kell lépnünk mindkét oldalról - mondta Mihai Stepanescu. ■ B. Gy.
