Új Néplap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-09 / 210. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2010. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK TÜKÖR Modem idők kegyetlen rabszolgatartói bűnözés Bíróság előtt a herényi uzsorások ügye, akik több milliósra hizlalták a követeléseiket Nehezen bizonyítható az uzsora-bűncselekmény 2009. MÁRCIUS 1-JÉVEL lépett hatályba a büntetőtörvénykönyvnek az a módosítása, amely önmagában is büntethe- tővé teszi az uzsorási tevékenységet Egészen pontosan, ha valaki a sértett helyzetét kihasználó, olyan megállapodást köt, amely aránytalan ellenszolgáltatást tartalmaz, és ezzel a sértettet, illetve hozzátartozóját, további súlyos nélkülözésnek teszi ki. Az uzsombűncselek- ményt tehát nemcsak pénz kölcsönadásával, hanem más szolgáltatással is el lehet követni. A bizonyítás azonban továbbra sem könnyű; jogalkalmazók azt mondják, ha az uzsorás tevékenységhez nem társul valami más bűncselekmény - például zsarolás, kényszerítés, testi sértés - akkor szinte lehetetlen. Egyfelől azért, mert nagyon sok dolgot kell egyszerre bizonyítani: a kölcsönadást, a felszámított kamat mértékét, az üzletszerűséget, az ismételt elkövetést. Másfelől pedig: az elkövetőket bizony jogtudó emberek - ügyvédek - segítik abban, hogy ügyesen lavírozzanak a jog útvesztőiben, kihasználva azokat a garanciákat, amiket az elkövetők, illetve vádlottak jo gainak biztosítékaként építettek be a jogszabályokba. Jászberényben nemrég kezdődött meg V. Zoltán és társai ellen az a büntetőper, amelyben zsarolással és annak súlyos fenyegetéssel elkövetett alakzatával vádolnak négy embert. Tartalmilag uzsora- kölcsön-ügyekről van szó, amikben pár tízezer forint után követeltek vissza több milliós összegeket. Gelei J.-L. Murányi L. Mi történt a korábban feltárt ügyeinkben? egy másik megyebeli településen két olyan ingatlanszerzési ügyről is írtunk az elmúlt ősszel (Új Néplap 2009. 10. 14.), amelyek egy helybéli családhoz kötődtek. Két olyan ügyről, amelyek idő közben bíróság elé kerültek, mert a becsapott, kihasznált — és időközben már elhunyt — sértettek rokonai perrel támadták meg a gyanús ügyleteket. z. István végstádiumos rákbetegként került a család látókörébe. Látogatni kezdték, elhitették vele, hogy családtagként szeretik, hogy aztán gyanútlanul aláírassanak vele egy adásvételi szerző dést az ingatlana eladásáról. A szerződésben az is benne van, hogy a néhány milliós vételárat hiánytalanul átvette a „vevőtől". A szerződés aláírása után Z. bácsi már nem kellett a családnak, s egy tanyasi ismerős fogadta be élete hátralévő néhány hetére. Az örökő sök által indított per azóta befejeződött, s a bíróság érvényben hagyta a szerződést, az ingatlanra bejegyezték a család tulajdonjogát. AZ ALKOHOLISTA, labilis B. Lászlótól egy fél házrészt „vásárolt meg” az említett család, az előbbihez kísértetiesen hasonló körülmények között. B. László utóbb pert indított a szerződés érvénytelenítése érdekében, mert állította: leitatták, s úgy íratták alá vele a szerződést, egy azóta büntetőeljárás alá vont ügyvéd irodájában. B. azonban nem sokkal később elhunyt, s helyette az örökösei vették át a pert. Tárgyalás októberben. SZ0U0N.hu További bűnesetek a SZOUON.hu hírportálon. gyorsan képesek kiforgatni a szerencsétleneket minden vagyonukból. Az uzsoraüzletben befektetőként szereplő B. Károly például egy 150 ezer forintos kölcsön nyomán, öt hónap alatt jutott hozzá egy 9 millió forintra felértékelt lakóingatlanhoz. Az uzsorások ügyében a Jászberényi Városi Rendőrkapitányság kezdte meg a nyomozást, majd a jelzésük után a megyei gazdaságvédelmi osztály folytatta és zárta le.- M. H., tartva attól, hogy a kölcsönadók esetleg jó rendőrségi kapcsolatokkal rendelkeznek helyben, Budapesten tett feljelentést, ami végül, a szolgálati útnak megfelelően, Jászberényben kötött ki - mesélte az ügy felderítésének nehézségeiről Teleki Zoltán, a megyei rendőr-főkapitányság századosa, az ügy előadója. - Mivel pedig az ügy egyre bonyolódott, és a nyomozás egyre szerteágazóbb eseteket tárt fel, idén márciusban a megyei főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya vette át az ügyet. A tanúkihallgatások során, és az okiratok áttanulmányozása után, egyre szélesedett azok köre, akik szintén szenvedő alanyai voltak V. Zoltánék tevékenységének. Feljelentést vagy terhelő vallomást azonban, nyilvánvaló félelmek miatt, senki nem akart tenni. Sőt, szinte a megmentőjüknek, jótevőjüknek akarták beállítani a jókötésű, agresszív fellépésű férfit. Pedig az illető nem éppen ma született bárány: büntetett előéletű, legális munkahelye és jövedelme talán soha nem volt, ennek ellenére fényűzően élt. A kihallgatások során egyre többször szóba került egy titokzatos „befektető”, bizonyos Karcsi, akire egyébként maga V. Zoltán is gyakran utalt a kihallgatásai során; állította: ő nem a saját pénzét forgatta, adta ki kamatra, hanem „a Karcsiét”. B. Károly személye felkeltette a nyomozók érdeklődését. Tavaly júniusra elégséges mennyiségű terhelő információ birtokába jutottak vele kapcsolatban is a rendőrök, s a bevetési alosztály bevonásával, 2009. június 18-án, azonos időben tartottak házkutatást nála és V. Zoltánnál. Az akció rendkívül eredményes volt. Az üzletszerű pénzkölcsönzésről tanúskodó listák, közjegyző által hitelesített adósságelismerő iratok mellett, V. Zoltánnál lőszert és fegyvert is találtak a házkutatók, amik értékes bizonyítékokként szolgálhatnak a büntetőper során. • A bűncselekmények bizonyítása még ezekkel a bizonyítékokkal együtt is nagyon nehéz. A zsarolás, a fenyegetés - miként maga az uzsora is - afféle kétszemélyes, intim műfaj: ritkán csiTavaly március 1-jén hatályba lépett a Büntető Törvénykönyv módosítása, amely beemelte a kódexbe, és részletesen szabályozta az uzsora-bűncselekményeket. A közvélemény okkal hitte: ezután majd tömegével buknak le, és nyerik el büntetésüket a havi ötven vagy éppen száz százalékos kamatra kölcsön adó, másokon élősködő uzsorások. Nem így történt. Elsősorban azért, mert a tavalyi uzsorajogszabály nem ad érdemi kapaszkodókat az igazságszolgáltatás - a rendőrség, az ügyészség és a bíróság - számára az uzsoracselekmények bizonyításában, és ezek az ügyek továbbra is nagyon nehezen nyomozhatok. Ezt jól mutatja a Jászberényi Városi Bíróságon most folyó, szerteágazó uzsoraügy is - ami több rendbeli zsarolás, illetve súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás vádjával, V. Zoltán és társai ellen indult. Az esetek a 2009. március 1-je előtti időszakból valók, ezért az „uzsoratörvény” még nem alkalmazható rájuk, de ha az lenne, sokkal előrébb akkor sem járna az igazságszolgáltatás. A Jászberényi Városi Bíróság által benyújtott vádiratban összesen öt cselekmény, öt tényállás szerepel. Mind az öt uzsoraköl- csönhöz köthető. Az első ügy még 2003-ban indult, amikor is egy helybéli nő, bizonyos M. H. ötvenezer forintot kért és kapott kölcsön V. Zoltántól, negyven százalékos havi kamatra. 2007 elején M. már 372 ezer forinttal tartozott, miközben az öt év alatt - saját nyomozati vallomása szerint - hét-nyolcmillió forintot már visz- sza/ki is fizetett a hitelezőjének. Nem saját jószántából |)ersze: sok& < í Az uzsora afféle kétszemélyes, intim műfaj: ritkán csinálják nagy nyilvánosság előtt, ezért nehéz a bizonyítás. Csak kevés bűnelkövető kerül a bíróságra. Képünk illusztráció. kai inkább vaskos, ijesztő fenyegetések hatására, amelyek őt, valamint a családját érték. Neki többek között, azt „ígérték” a vádlottak: eladják kurvának, ha nem fizet. M. H. - nem látva más kiutat - öngyilkossággal próbálkozott, sőt rövid időre még azt is vállalta, hogy V. Zoltán „barátnője” legyen, így sem sikerült azonban megszabadulnia „jótevőjétől”, így a rendőrséghez fordult. V. Zoltántól és társától, a mögötte álló befektető, B. Károlytól egy középkorú jászberényi férfi is kért, és kapott kölcsönt. 2004 közepén ötvenezer forinttal indult a futam, két hónapra, harmincezer forint havi kamattal. 2005 februárjára már 1 millió 300 ezer forintnál tartott az adósság, s felerősödött a fenyegetés és zsarolás. Nem csoda, ha a férfi egyszerűen elbujdosott a városból, és a tanúskodást is védett pozícióban vállalta csak. Az elsőként említett sértett, M. H., részben, hogy fedezni tudja a V. Zoltánékkal szemben fennálló tartozását, további kölcsönök, hitelek felvételére kényszerült. Bankhitelre, majd újabb uzsorakölcsönökre is. Anyához és lányához - B.-néhez és Ö.-néhez - , majd Cs. R.-hez fordult „segítségért”. A bíróság előtt most ők is vádlottként szerepelnek. Szinte hihetetlen egyébként, hogy az uzsorások mennyire nálják nagy nyilvánosság előtt. A konkrét ügyben, szerencsére, egy a városból, félelmében elköltözött, védett tanú is szerepel, és tovább erősítik a vád pozícióit azok a hangfelvételek, amiket M. H. készített a fenyegetésekről.- Jelentősen könnyítette a dolgunkat, hogy V. Zoltánt és B. Károlyt is őrizetbe vehettük, majd a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásukat is. így kevésbé tudták akadályozni a nyomozás menetét, s kevésbé tudtak hatni a sértettekre, tanúkra - zárta a történetet Teleki százados. - Bár a köznyelv uzsora-bűncselekménynek nevezi a V. Zoltán., illetve B. Károly által elkövetett cselekedeteket, mi bűnszövetségben elkövetett súlyos fenyegetés, zsarolás, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, önbíráskodás, több rendbeli közokirat-hamisítás miatti vádemelési javaslattal adtuk át az iratokat az ügyészségnek. A megyei főügyészségen megtudtuk: az első tárgyalást már megtartotta az ügyben a Jászberényi Városi Bíróság. A feladat nem könnyű, de teljesíthető: bebizonyítani a vádakat a bíróságnak, és ezzel bebizonyítani a társadalomnak, hogy mégsem garázdálkodhatnak egészen szabadon azok, akik mások szorult helyzetéből kovácsolnak tőkét maguknak, és a kiszolgáltatottak félelmeire alapozzák egzisztenciájukat nevezett tartozáselismerő nyilatkozatot, tétessenek velük, így legitimálva a követelést. egy dolog azonban náluk is ugyanaz volt: a hálójukból nemigen lehetett szabadulni! Tehetős „magyarok” a herényi ügy vádlottjai sorozatunk egy korábbi részében arról írtunk, hogy az általunk feltárt uzsorás, csicskáz- tatós és ingatlanszerzős esetek tettesei nagyrészt romák voltak. Hozzátettük: és az áldozataik is nagyrészt a cigányok közül kerültek ki. A jászberényi esetünk merőben eltér az eddigiektől. Az ügy egyik vádlottja sem tartozik ugyanis a romák közé, kifejezetten jómő dú „magyarokról” van esetükben szó. Talán ezzel is magyarázható, hogy — a vádirat szerint - másféle eszközöket alkalmaztak a kintlévőségeik biztosítására, illetve behajtására is. A kölcsönpénzt ők is egyszerű átvételi elismervény kíséretében adták át, amire persze már eleve a kamattal növelt összeget írták fel. Eleinte még tovább cserélgették az elismer- vényeket, de amikor elért a tartozás egy nagyságrendet, akkor már erősebb biztosítékot akartak. Például közjegyző, vagy ügyvéd elé citálták az adósaikat, hogy úgy-
