Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-02 / 178. szám
ÚJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ 9 A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL A harminc éve történtekre emlékeztünk a találkozón Nemrég negyedik alkalommal szerveztük az Újszászi Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola 1980-ban, a 4. B. osztályban (akkori bejárás, autóforgalmi szakon) végzett tanulóinak ezúttal 30 éves osztálytalálkozóját. Az egykori diákok nagy része lázasan készült a találkozóra, a szervezők hívó szavára a legtöbben igent mondtak. Sajnos már több olyan társunk is van, aki már sosem tud ilyen találkozóra eljönni, míg mások a családi, munkahelyi elfoglaltságok miatt, vagy más okból maradtak távol a jeles eseménytől. Az évek mindenkin nyomot hagytak. Az egykori cingár srácból jól táplált középkorú férfi lett, van, aki dús haját csak emlékeiben és fotókon őrzi, és van, aki sportos volt, ma pedig már itt-ott fájnak a tagjai. Az osztálytársak többsége összejött, volt osztályfőnökünk, Vin- cze Zoltán tanár úr is megjelent. Sok emlék előkerült, és a régi csínytevéseken jókat derültünk. Eredeti szakmában már csak kevesen dolgoznak, a többen valamely kapcsolódó, ma már logisztikának nevezett területen ténykedik. Sajnos vannak, akik jelenleg munkalehetőséget keresnek. Az események után egy vacsora, majd a kötetlen beszélgetések következtek. Mindenki jól érezte magát a találkozón, melynek megszer- vezéséért‘köszönettel taWrózunk néhány társunknak. Ä terv megszületett: öt év múlva találkozzunk újra! Gráner Zoltán Jó volt, hogy üdülési csekket kapott a család Sokszor hallani arról, hogy vajon mi lesz az üdülési csekkek sorsa. A fiam is kapott a munkahelyén, így el tudtak menni a két pici gyerekkel néhány napra kikapcsolódni. Másként nem utazhattak volna el a kis fizetésükből. Én mindenképp örülnék, ha jövőre is lenne módjuk ilyen csekkek segítségével, a gyerekekkel együtt néhány napra elutazniuk. K. Lászlóné, Szolnok Filmsztárnak nézték őket kapcsolatok Kuruc kori öltözékben jártak Törökországban ■1 BASKANLIK Kuruc kori öltözékünk nagy sikert aratott Isztambulban, az utcákon sétálva. A turisták nagy érdeklődéssel fotózkodtak velünk, rákóczifalviakkal. A rákóczifalvai Kuruc Hagyományőrző Egyesület küldöttsége nemrég járt Törökországban, nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése érdekében. Isztambul utcáin, kuruc kori viseletben való sétálgatások közepette nem akármilyen meglepetések érhetik az embert. Azt már megszokhattuk, hogy bárhol is vagyunk beöltözve, a turisták megrohannak bennünket egy-egy fotózás erejéig. A híres-nevezetes isztambuli bazárhoz érve azonban — amint , M.-.M SIIMr, r ..... IP. me gláttak minket — valaki tapsolni kezdett, majd kisvártatva hatalmas vastaps tört ki. Pillanatok alatt óriási tömeg gyűlt ösz- sze, és mindenki a közelünkbe próbált férkőzni. Fényképezkedni akartak velünk, ünnepeltek bennünket és szinte mindannyian beszélni próbáltak hozzánk, ki törökül, ki angolul, ki németül. Néhány ba- záros egyből látta az üzleti lehetőséget, s mellénk furakodva kiabálni kezdett. Emberek, csak tíz líra a fotózás, ide-ide mindenki! Már-már attól kellett tartani, hogy verekedés tör ki azért, hogy a közelünkbe kerülhessenek. Később kihámoztuk, azt hitték a törökök, hogy filmszínészek vagyunk, s a közelben film- forgatás zajlik. Kicsit belekóstol hattunk a filmsztárok mindennapjaiba is, s mondhatom, nem éreztük rosszul magunkat. Az utazás folyamán találkoztunk Rodostó polgármesterével, a helyi Rákóczi Múzeum igazga- .«nfiJsök K tii< áo tójával, a Török—Magyar Baráti Társasággal és Isztambulban a Magyar Köztársaság főkonzuljával. A tárgyalások folyamán szervezetünk meghívást kapott a jövő évi rodostói cseresznyefesztiválra, mely a 170 ezer lakosú település legnagyobb szabású rendezvénye. A megbeszélések alapján az esemény egyik fénypontja a „kuruc nap” lesz, melyben ízelítőt adunk kuruc kori magyar hagyományainkból. Terenyei Attila elnök Ismertük a vonatok érkezését, indulását múltidéző A 424-es mozdony eredeti példánya a forgalmi épület mellett látható Ha csak lehetett, szabadidőnk nagy részét gyermekkorunkban a focipálya mellett, a szolnoki vasútállomáson töltöttük. Néztük a tarka tömeget, a jövő-menő, siető embereket. Tudtuk a személy, a gyors- és a nemzetközi vonatok pontos érkezését, az indulások pontos idejét. Ismertük a mozdonyokat, számozásuk, keréknagyságuk, csatlójuk szerint. Már messziről tudtuk a közeledő mozdony számát: 301, 324, 328, 424. Nekem a 301-es tetszett, de a leg- formásabb a 424-es volt. (A mozdony eredeti példánya, mint múzeumi tárgy látható a forgalmi épület mellett.) A várótermek peronra nyíló ajtajai zárva voltak, csak akkor nyitotta ki a kapus, ha érkezett vagy indult vonat. De mi ismertük a járást, vagy a postai részleg felől, vagy a távírászok felől ki tudtunk jutni, így közelről láthattuk a mozdonyok kazánjainak kisalakozását és a víztartályok feltöltését az elforgatható „daruból”. Már messziről megjósoltuk a közeledő mozdony számát. Amikor beérkezett egy gyorsvonat, két „rámoló” felugrott a mozdony szerkocsiljára, és lapátolták előre a szenet a fűtők keze ügyébe. A gyors- és nemzetközi vonat mozdonyain két fűtő teljesített szolgálatot. A beérkezéskor a salakakna fölött megálló mozdony egyik fűtője a kazánt salakozta, a másik a víz vételezését végezte. A masiniszta hosszú csőrű olajozóval körbejárta a vasparipát, és a csúszó és forgó részek olajszelencéit feltöltötte. A művelet tíz-tizenöt percig tartott. Az indulás pontos ideje szent volt. A szolnoki vasútállomás nagyságáról, forgalmáról az 1920-as évek végén kiadott almanach tartalmazza a jellemző adatokat. E szerint 52 főmozdonyvezető, 60 mozdonyvezető, 50 főkalauz, 51 kalauz és 110 fűtő állt az állomás szolgálatában, mint utazó létszám — a te- herszerelvények fékező személyzetét nem is számolva. Szurovecz Pál, Szolnok A szentgyörgyi gyerekek díjakat söpörtek be a versenyen Szeged adott otthont a felmenő rendszerű Kerékpáros Iskola Kupa csapatverseny országos döntőjének. Minden megye képviseltette magát Ennek köszönhetően nyolcvan gyermek mérte össze tudását KRESZ és műszaki elméletből, majd a verseny második napján egy gyakorlati kerékpáros ügyességi pályát kellett teljesíteniük. A verseny izgalmát fokozta, amikor valamennyi versenyzőnek Szeged egyik forgalmas útvonalán, a gyakorlatban is számot kellett adniuk a közlekedési szabályok ismeretéből. Azaz haladniuk kellett többek között kerékpárúton, nyitott kerékpársávon, illetve trolibusz és villamospálya mellett is. Jász-Nagykun-Szolnok megyét a jászalsószentgyörgyi Lip- pay Lajos Általános Iskolából Sallai Kinga 6. osztályos, Szatmári Kinga 7. osztályos, Bajzáth Soma és Szatmári István 8. osztályos tanulók képviselték. Ők szoros versenyben, de nagyon megérdemelten az országos 2. helyezést érték el. Egyéni lány kategóriában Sallai Kinga, míg egyéni fiú kategóriában Szatmári István 3. helyezést értek el, díjazásban részesültek. A gyermekek felkészítője Sándor János tanár volt, neki és valamennyi versenyzőnek a megyei baleset-megelőzési bizottság ezúton is szívből gratulál! Szabó Zita rendőr százados, sajtószóvivő A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi @axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. üt 2. címre is várjuk. További olvasói vélemények találhatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon. A szomszéd vigyáz nyáron a nagyi helyett a kicsikre Nemrég olvastam az Új Néplapban egy olvasói levelet, mely arról szólt, hogy a nyári szünidőben mekkora nagy segítség lehet a gyerekes szülők számára a nagymama és a nagypapa. A levélíró megszívlelendő, hasznos tanácsokat adott arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet hasznosan a nagyiknak eltölteni az időt az unokáikkal. Szerencsések akik megtehetik, hogy kisgyerekeiket egy időre nagymamára vagy nagypapára bízhatják. Irigylem is őket! Merthogy az én szüleim - gyerekeim nagyszülei - még dolgoznak. A megemelt nyugdíjkorhatár sajnos egyáltalán nem családbarát! Ezért a gyerekeim csak kevés időre tudnak nagyizni. Nekem még szerencsém volt: a szünidőt falun tölthettem a nagymamámnál. Mi úgy oldottuk meg nyári szünet ideje alatti gyermek felügyeletet, hogy a szomszéd családdal szervezkedtünk össze. Nekik is hasonló korú fiuk és lányuk van. Szerencsések vagyunk, felváltva vagyunk szabadságon úgy, hogy hol nálunk, hol náluk vannak a gyerekek. A nyári táborok sok ezer forintba kerülnek. Anyagi helyzetünk miatt nyaralásra nem futja, de igyekszünk élményeket „beszerezni” számukra: strandolás, közös horgászat, otthoni közös játék, az együtt töltött idő alkalmával. Horváth Barbara, Jászberény Élményekkel tértek haza a táborból vakáció Múzeumokat látogattak, strandoltak, játszottak, pogácsát sütöttek Sok családnak gond, hogyan oldja meg gyermeke nyári felügyeletét. A Karitász abonyi csoportja első alkalommal szervezett napközis tábort a plébánia udvarán, mintegy 30 gyermek részvételével. Volt bábszínházi előadás, Donkó Károly fazekas műhelyének, a rákóczifalvai Macimúzeumnak, a szolnoki Repülőmúzeumnak, az abonyi Falumúzeumnak a megtekintése, strandolás, játék, kézműveskedés, filmvetítés, pogácsasütés. A táborból a gyerekek szép élményekkel tértek haza. A Karitász csoport idén még két tábort szervez: Balatonszéplak-alsóra 20, míg Zánkára 50 gyermeket visz. Csizmadia Mihályné, Abony A felvétel a Karitász abonyi csoportja szervezte napközis táborban, a gyerekek egyik foglalkozásán készült
