Új Néplap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-07 / 156. szám

12 um HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚLIUS 7., SZERDA Nívódíjas balettmester portré A földrajzot is szerette, de a tánc határozta meg az életét Felvételünkön a világ számos pontján megfordult mester, Mozsonyi Albert, és tanítványai az egyik balett-termi próbán Aranydiplomával díjazott tanító mivel ötven éve végzett a jászberényi tanítóképző­ben, a közelmúltban arany­diplomával tüntették ki a tomaj monostorai Kovács Bélát, aki évtizedekig taní­tott a faluban, mint igazga­tó, illetve testnevelés-törté­nelem szakos tanár. Az aranydiplomát Tiszafüre­den vehette át Baranya Pál városi jegyzőtől. Jubileumot ünnepel a nyugdíjasklub A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Al­mássy János Nyugdíjasklub ebben az esztendőben ün­nepli alapításának immáron negyedszázados, vagyis huszonöt éves évfordulóját. Többféle programmal ké­szülnek is erre a jeles és emlékezetes évfordulóra. Voltak már háromnapos cserkeszőlői strandlátogatá­son, illetve terveznek majd egy egész napos helyi török­szentmiklósi ünnepséget is. Múlt hónapban pedig az ár­vízkárosultaknak gyűjtöttek pénzbeli adományokat. A Vasminiszterre emlékeztek Szolnokon a szolnoki VOKE Csomó­ponti Művelődési Központ Baross Gábor Nyugdíjas­klubja névadója, a „ Vasmi­niszter” születésének 162. évfordulójára emlékezett. A klub tagjai ebből az alka- lombóf tegnap koszorút he­lyeztek el Baross Gábor Ju­bileum téri emléktáblájánál. Kábán is nagy sikert arattak A TISZASZENTIMREI nyugdí­jas-egyesület tagjainak ének-tánc csoportja leg­utóbb nagy sikerrel vendég­szerepeit Tiszaföldváron. A fellépések azonban ezzel ko­rántsem fejeződtek be. Merthogy június 25-én a tíz­tagú együttes Hajdú-Bihar megyében, a kábái nyugdí­jas-találkozón is szerepelt és aratott nagy sikert a műso­rával. SZ0U0N.hu További hírek nyugdíjasoknak olvashatók a SZOUON.hu hírportálon. Életkorát tekintve ma már „hetvenkedik” a szol­noki balettmester, Mozso­nyi Albert. Életét azon­ban ma is jelentős rész­ben a munka tölti ki, hi­szen fiatalokat oktat. D. Szabó Miklós Bármilyen hihetetlen, az évtize­dek óta Szolnokon lakó és tevé­kenykedő balettmester, Mozso­nyi Albert eredetileg a földrajz bűvöletében élt. Szülővárosá­ban, Debrecenben akadt egy cso­dálatos nevelője, bizonyos Soly- mosi tanár úr, aki iskolás korá­ban nagyon megszerettette vele ezt a tárgyat. Igen ám, de a nagypolitika, mint annyi ember, család életé­be, az övékébe is beleszólt Bár az édesapja eredetileg mérnök volt, de az ötvenes évek elejére két cséplőgéppel is rendelkezett. Már pedig az ilyesmi a Rákosi- rendszer fénykorában - akkor is ha ezeket a gépeket ócskavasak­ból rakták össze - finoman szól­va sem számított jó pontnak. Oly­annyira nem, hogy mint a rend­szer ellenségeit, a házukból is ki­lakoltatták őket. Mivel ezt az édesapja akkor igen zokon vette és védte az igazát, lázításért há­rom év börtönbüntetésre ítélték, így nem volt, nem lett maradá­suk a cívisvárosban, és Buda­pestre költöztek anyukájával - aki pedagógus volt -, a rokonok­hoz. Tizenhárom évestől tizenki­lenc éves koráig balettet tanult ismert, jeles fővárosi mesterek­től. Hamarosan a katonaság kö­vetkezett, ott mint osztályidegen sarja, a pécsi szénbányákba ke­rült, robotolni. Ezt is kibírta, és mikorra leszerelt, volt olyan ba­lettelem, amelyet szinte újra kel­lett tanulnia. Majd amikor ezzel Temérdek helyen táncolt, lé­pett fel, fordult meg Európá­ban. A németektől pontossá­got tanult, a déli nemzetektől életrevalóságot. Legjobban ta­lán Cipruson érezte magát, egy ízben még Makariosz ér­is megbirkózott, első szerződését a Pécsi Nemzeti Színháztól kap­ta, ahol Medveczky Ilona volt a partnere. Időközben kiderült, le­het, hogy az apukája akkoriban osztályidegennek számított, de őt nem érdekelte sem a kis-, sem a nagypolitika. így 1961-ben szerződtették két szezonra Ber­linbe, Európa egyik legnagyobb revüszínházába, a Friedrichstadt Palastba. Azután beindult a gépe­zet: táncolt Tel-Avivban, Cipru­son, Olaszországban, Franciaor­szágban, Zürichben, Milánóban. Bárhol, bármerre járt, a szíve mindig visszahúzta ide, ebbe a kis országba, szülőhazájába. Közben gondolt a jövőre, a jö­vőjére is, és a hatvanas évek ele­sek, a sziget akkori elnöke is gratulált neki. Tanítványai kö­zül egyébként van Kossuth-dí- jas balerina is, valamint több olyan diák is, aki bekerült a Pécsi Balettbe, illetve a balett- intézetbe. jétől, pontosabban 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színház kö­vetkezett. Kezdetben táncolt és balettmester is volt. Már felnőtt fejjel iratkozott be a Táncművé­szeti Főiskolára, ps szerzett dip­lomát. Később elkezdte a fiata­lok oktatását is: volt rá példa, hogy 250 kis- és nagydiák is­merkedett meg nála Szolnokon a tánc, a balett, a szép mozgás ele­meivel. Ma is van mintegy száz diákja. Azért Afrika sem maradt ki az életéből, 1991-től beiratkozott Tunéziában a Burgiba Egyetem­re, ahol három évet tanult azért, hogy elsajátítsa a balett alap­nyelvét, a franciát. Sajnos annyi pénze nem volt, és annyi segítsé­get sem kapott, hogy Párizsban tanuljon. Noha életkorát tekintve már „hetvenkedik”, még mindig dol­gozik, tanít. És morog, drágállja a terem bérét. Azért kellemes meglepetés is érte, mert a nrnap a Táncművész Pedagógusok Or­szágos Szövetsége nívódíjjal, életműdíjjal jutalmazta. Tulaj­donképpen eddigi, főleg Szolno­kon tett fáradozásaiért. Minden nemzettől tanult valami hasznosat JEGYZET S' "\ D. SZABÓ MIKLÓS Szépséghiba ötyen év után divatosak az osztálytalálko­zók, amelyekről rendszerint csupa könnyes, csupa meg­ható beszámolók jelennek meg. Én most rendhagyó módon ennek az ellenkező­jéről szeretnék írni, mert­hogy erre is akad példa. A minap egy ilyenre kaptam meghívót, ahol két, ötven éve végzett nyolcadik osz­tály találkozott újra. bizony lett volna mit mesél­ni egymásnak, mert többen az 1960-as ballagásuk óta nem találkoztak. Mégis azt tapasztaltam, valami kavics kerülhetett a lebonyolítás rendszerébe, mert éppen azok nem kaptak szót, aki­kért például én is ott vol­tam. A 64-65 éves diákok, akik végigutazták a fél or­szágot, hogy itt lehessenek. A rövid bevezető szavak után az iskola egyik volt idős tanára kapott szót, és ő bizony még ötven perc telté­vel is mondta és mondta. A régi vele történt eseteket, hajdani történeteket. Köz­ben az asztalok körül fo­gyott a türelem, és már én sem tudtam, mit kezdjek ez­zel a monológgal. Bevallom, a régi tanítványok életútja érdekelt volna, de bizony er­re még egy óra múlva sem került sor. így felálltam és angolosan távoztam, mert eddig mindenhol azt tapasz­taltam, az öregdiákok talál­kozóján ők beszélnek. aztán nekünk is volt a gimi- ben egy ötvenéves találko­zónk. Bár ugyanebben az időpontban két ilyen talál­kozó is volt a régi falak kö­zött, az meglepett, hogy erre a jeles alkalomra a mostani iskolavezetés, tanárok közül senki nem jelent meg. Leg­alább pár szóval köszönteni bennünket, és röviden is­mertetni a feladatokat. No nem baj, hátha az öt év múl­va esedékesen lesz itt vala­ki, a mostani tanárok, veze­tők közül is. Igaz, ezt ne­künk meg is kellene élni... A Verseghyben ez már egy szép, különleges hagyomány iskola Immáron huszonöt éve, vagyis negyed évszázada annak, hogy mindhárom osztály egyszerre találkozik A megye egyik legismertebb, legnépszerűbb gimnáziuma 1931-ben létesült öt osztállyal. Az „új”, szóval a mostani épüle­te 1888-ban készült el a város legszebb pontján, egy év alatt. (Hja kérem, akkor még ismeret­lennek számított az egyszeri, többszöri határidőcsúszás.) Azutánl922-ben vette fel a Ver­seghy Ferenc nevet, bár Rákosi- ék idejében néhány évig volt Ni- kosz Beloiannisz nevű is, de 1955 óta ismét Verseghy Ferenc Gimnázium. Ide bejutni akkor is, most is felér egy kisebbfajta főnyere­ménnyel, mert mindig jóval több a jelentkező, mint a hely. így volt ez 1956-ban is, amikor a minap 50. érettségi találkozó­jukat tartók elsősök voltak. Jel­lemző az összetartásukra, hogy immáron huszonöt éve, vagyis negyed évszázada mindhárom osztály egyszerre rendezi a ta­lálkozóját. Sajnos egyre keve­sebben, mert azóta az A-ból nyolcán, a B-ből heten, a C-ből ketten már valamelyik temető­ben pihennek. A tanáraik, egy­kori nevelőik közül még hatan élnek, és a jeles jubileumi talál­kozót a volt osztályfőnökök is megtisztelték jelenlétükkel. Ami az itt végzettek foglalko­zását illeti, akadnak köztük egyetemi, főiskolai, gimnáziumi tanárok, mérnökök, agronómu- sok, muzeológusok, ismert orvo­sok, újságírók, rádióriporterek. Ahogy mesélték, dr. Baranyó György volt a kitalálója annak, hogy ezt a kerek évfordulót egy olyan kiadvánnyal kellene még emlékezetesebbé tenni, amely tartalmazza az itt végzettek rö­vid, fényképes életrajzát, de em­léket állít a tanároknak, az in­A felvételen a 4/A osztály egykori diákjai láthatóak. Pásztor Gyula osztályfőnökkel tézmény históriájának is. A kiad­vány az ötvenedik érettségi ta­lálkozóra készült el, amelyen a volt diákok közül 57-en megje­lentek. A hol derűs, hol könnyes osz­tályfőnöki órák után a találkozó a Tisza Szállóban folytatódott. A beszámolókból kiderült, hogy mindannyian büszkék, hogy egykoron ebbe a jeles intéz­ménybe járhattak, itt végezhet­tek. És mivel túljutottak életük delén, az előttük lévő út már rö- videbb, mint amelyet eddig meg­tettek, elhatározták: két eszten­dő múlva ismét találkoznak. Ad­ja Isten, hogy mindegyikőjük­nek sikerüljön a 2012-es vissza­térés! ■ D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents