Új Néplap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-07 / 156. szám
12 um HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚLIUS 7., SZERDA Nívódíjas balettmester portré A földrajzot is szerette, de a tánc határozta meg az életét Felvételünkön a világ számos pontján megfordult mester, Mozsonyi Albert, és tanítványai az egyik balett-termi próbán Aranydiplomával díjazott tanító mivel ötven éve végzett a jászberényi tanítóképzőben, a közelmúltban aranydiplomával tüntették ki a tomaj monostorai Kovács Bélát, aki évtizedekig tanított a faluban, mint igazgató, illetve testnevelés-történelem szakos tanár. Az aranydiplomát Tiszafüreden vehette át Baranya Pál városi jegyzőtől. Jubileumot ünnepel a nyugdíjasklub A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Almássy János Nyugdíjasklub ebben az esztendőben ünnepli alapításának immáron negyedszázados, vagyis huszonöt éves évfordulóját. Többféle programmal készülnek is erre a jeles és emlékezetes évfordulóra. Voltak már háromnapos cserkeszőlői strandlátogatáson, illetve terveznek majd egy egész napos helyi törökszentmiklósi ünnepséget is. Múlt hónapban pedig az árvízkárosultaknak gyűjtöttek pénzbeli adományokat. A Vasminiszterre emlékeztek Szolnokon a szolnoki VOKE Csomóponti Művelődési Központ Baross Gábor Nyugdíjasklubja névadója, a „ Vasminiszter” születésének 162. évfordulójára emlékezett. A klub tagjai ebből az alka- lombóf tegnap koszorút helyeztek el Baross Gábor Jubileum téri emléktáblájánál. Kábán is nagy sikert arattak A TISZASZENTIMREI nyugdíjas-egyesület tagjainak ének-tánc csoportja legutóbb nagy sikerrel vendégszerepeit Tiszaföldváron. A fellépések azonban ezzel korántsem fejeződtek be. Merthogy június 25-én a tíztagú együttes Hajdú-Bihar megyében, a kábái nyugdíjas-találkozón is szerepelt és aratott nagy sikert a műsorával. SZ0U0N.hu További hírek nyugdíjasoknak olvashatók a SZOUON.hu hírportálon. Életkorát tekintve ma már „hetvenkedik” a szolnoki balettmester, Mozsonyi Albert. Életét azonban ma is jelentős részben a munka tölti ki, hiszen fiatalokat oktat. D. Szabó Miklós Bármilyen hihetetlen, az évtizedek óta Szolnokon lakó és tevékenykedő balettmester, Mozsonyi Albert eredetileg a földrajz bűvöletében élt. Szülővárosában, Debrecenben akadt egy csodálatos nevelője, bizonyos Soly- mosi tanár úr, aki iskolás korában nagyon megszerettette vele ezt a tárgyat. Igen ám, de a nagypolitika, mint annyi ember, család életébe, az övékébe is beleszólt Bár az édesapja eredetileg mérnök volt, de az ötvenes évek elejére két cséplőgéppel is rendelkezett. Már pedig az ilyesmi a Rákosi- rendszer fénykorában - akkor is ha ezeket a gépeket ócskavasakból rakták össze - finoman szólva sem számított jó pontnak. Olyannyira nem, hogy mint a rendszer ellenségeit, a házukból is kilakoltatták őket. Mivel ezt az édesapja akkor igen zokon vette és védte az igazát, lázításért három év börtönbüntetésre ítélték, így nem volt, nem lett maradásuk a cívisvárosban, és Budapestre költöztek anyukájával - aki pedagógus volt -, a rokonokhoz. Tizenhárom évestől tizenkilenc éves koráig balettet tanult ismert, jeles fővárosi mesterektől. Hamarosan a katonaság következett, ott mint osztályidegen sarja, a pécsi szénbányákba került, robotolni. Ezt is kibírta, és mikorra leszerelt, volt olyan balettelem, amelyet szinte újra kellett tanulnia. Majd amikor ezzel Temérdek helyen táncolt, lépett fel, fordult meg Európában. A németektől pontosságot tanult, a déli nemzetektől életrevalóságot. Legjobban talán Cipruson érezte magát, egy ízben még Makariosz éris megbirkózott, első szerződését a Pécsi Nemzeti Színháztól kapta, ahol Medveczky Ilona volt a partnere. Időközben kiderült, lehet, hogy az apukája akkoriban osztályidegennek számított, de őt nem érdekelte sem a kis-, sem a nagypolitika. így 1961-ben szerződtették két szezonra Berlinbe, Európa egyik legnagyobb revüszínházába, a Friedrichstadt Palastba. Azután beindult a gépezet: táncolt Tel-Avivban, Cipruson, Olaszországban, Franciaországban, Zürichben, Milánóban. Bárhol, bármerre járt, a szíve mindig visszahúzta ide, ebbe a kis országba, szülőhazájába. Közben gondolt a jövőre, a jövőjére is, és a hatvanas évek elesek, a sziget akkori elnöke is gratulált neki. Tanítványai közül egyébként van Kossuth-dí- jas balerina is, valamint több olyan diák is, aki bekerült a Pécsi Balettbe, illetve a balett- intézetbe. jétől, pontosabban 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színház következett. Kezdetben táncolt és balettmester is volt. Már felnőtt fejjel iratkozott be a Táncművészeti Főiskolára, ps szerzett diplomát. Később elkezdte a fiatalok oktatását is: volt rá példa, hogy 250 kis- és nagydiák ismerkedett meg nála Szolnokon a tánc, a balett, a szép mozgás elemeivel. Ma is van mintegy száz diákja. Azért Afrika sem maradt ki az életéből, 1991-től beiratkozott Tunéziában a Burgiba Egyetemre, ahol három évet tanult azért, hogy elsajátítsa a balett alapnyelvét, a franciát. Sajnos annyi pénze nem volt, és annyi segítséget sem kapott, hogy Párizsban tanuljon. Noha életkorát tekintve már „hetvenkedik”, még mindig dolgozik, tanít. És morog, drágállja a terem bérét. Azért kellemes meglepetés is érte, mert a nrnap a Táncművész Pedagógusok Országos Szövetsége nívódíjjal, életműdíjjal jutalmazta. Tulajdonképpen eddigi, főleg Szolnokon tett fáradozásaiért. Minden nemzettől tanult valami hasznosat JEGYZET S' "\ D. SZABÓ MIKLÓS Szépséghiba ötyen év után divatosak az osztálytalálkozók, amelyekről rendszerint csupa könnyes, csupa megható beszámolók jelennek meg. Én most rendhagyó módon ennek az ellenkezőjéről szeretnék írni, merthogy erre is akad példa. A minap egy ilyenre kaptam meghívót, ahol két, ötven éve végzett nyolcadik osztály találkozott újra. bizony lett volna mit mesélni egymásnak, mert többen az 1960-as ballagásuk óta nem találkoztak. Mégis azt tapasztaltam, valami kavics kerülhetett a lebonyolítás rendszerébe, mert éppen azok nem kaptak szót, akikért például én is ott voltam. A 64-65 éves diákok, akik végigutazták a fél országot, hogy itt lehessenek. A rövid bevezető szavak után az iskola egyik volt idős tanára kapott szót, és ő bizony még ötven perc teltével is mondta és mondta. A régi vele történt eseteket, hajdani történeteket. Közben az asztalok körül fogyott a türelem, és már én sem tudtam, mit kezdjek ezzel a monológgal. Bevallom, a régi tanítványok életútja érdekelt volna, de bizony erre még egy óra múlva sem került sor. így felálltam és angolosan távoztam, mert eddig mindenhol azt tapasztaltam, az öregdiákok találkozóján ők beszélnek. aztán nekünk is volt a gimi- ben egy ötvenéves találkozónk. Bár ugyanebben az időpontban két ilyen találkozó is volt a régi falak között, az meglepett, hogy erre a jeles alkalomra a mostani iskolavezetés, tanárok közül senki nem jelent meg. Legalább pár szóval köszönteni bennünket, és röviden ismertetni a feladatokat. No nem baj, hátha az öt év múlva esedékesen lesz itt valaki, a mostani tanárok, vezetők közül is. Igaz, ezt nekünk meg is kellene élni... A Verseghyben ez már egy szép, különleges hagyomány iskola Immáron huszonöt éve, vagyis negyed évszázada annak, hogy mindhárom osztály egyszerre találkozik A megye egyik legismertebb, legnépszerűbb gimnáziuma 1931-ben létesült öt osztállyal. Az „új”, szóval a mostani épülete 1888-ban készült el a város legszebb pontján, egy év alatt. (Hja kérem, akkor még ismeretlennek számított az egyszeri, többszöri határidőcsúszás.) Azutánl922-ben vette fel a Verseghy Ferenc nevet, bár Rákosi- ék idejében néhány évig volt Ni- kosz Beloiannisz nevű is, de 1955 óta ismét Verseghy Ferenc Gimnázium. Ide bejutni akkor is, most is felér egy kisebbfajta főnyereménnyel, mert mindig jóval több a jelentkező, mint a hely. így volt ez 1956-ban is, amikor a minap 50. érettségi találkozójukat tartók elsősök voltak. Jellemző az összetartásukra, hogy immáron huszonöt éve, vagyis negyed évszázada mindhárom osztály egyszerre rendezi a találkozóját. Sajnos egyre kevesebben, mert azóta az A-ból nyolcán, a B-ből heten, a C-ből ketten már valamelyik temetőben pihennek. A tanáraik, egykori nevelőik közül még hatan élnek, és a jeles jubileumi találkozót a volt osztályfőnökök is megtisztelték jelenlétükkel. Ami az itt végzettek foglalkozását illeti, akadnak köztük egyetemi, főiskolai, gimnáziumi tanárok, mérnökök, agronómu- sok, muzeológusok, ismert orvosok, újságírók, rádióriporterek. Ahogy mesélték, dr. Baranyó György volt a kitalálója annak, hogy ezt a kerek évfordulót egy olyan kiadvánnyal kellene még emlékezetesebbé tenni, amely tartalmazza az itt végzettek rövid, fényképes életrajzát, de emléket állít a tanároknak, az inA felvételen a 4/A osztály egykori diákjai láthatóak. Pásztor Gyula osztályfőnökkel tézmény históriájának is. A kiadvány az ötvenedik érettségi találkozóra készült el, amelyen a volt diákok közül 57-en megjelentek. A hol derűs, hol könnyes osztályfőnöki órák után a találkozó a Tisza Szállóban folytatódott. A beszámolókból kiderült, hogy mindannyian büszkék, hogy egykoron ebbe a jeles intézménybe járhattak, itt végezhettek. És mivel túljutottak életük delén, az előttük lévő út már rö- videbb, mint amelyet eddig megtettek, elhatározták: két esztendő múlva ismét találkoznak. Adja Isten, hogy mindegyikőjüknek sikerüljön a 2012-es visszatérés! ■ D. Szabó Miklós
