Új Néplap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-05 / 129. szám

5 A fertőzések melegágya a visszamaradó víz a melegben ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚNIUS 5., SZOMBAT BARANGOLÁS Ahhoz, hogy hazatérhessen szüleihez, dr. Tóth Jánosnak a 90-es évekig minden egyes alkalommal rendőrségi engedélyt kellett kérnie, hogy beléphes­sen a határsávba. Az engedélykártyák egyikét sikerült megőriznie, ez ma már kordokumentum! Hihetetlen viszonyok uralkodtak akkoriban. Zöldségszedés őrizettel visszacsatolás A leghűségesebb községből Tito láncos kutyái lettek Az előrejelzések szerint a napok­ban már melegszik az időjárás. A kialakult álló és pangó vizek­ben elszaporodhatnak a bele ke­rült kórokozók és ezért egyre na­gyobb járványügyi veszélyt je­lentenek - mutatott rá tájékozta­tójában dr. Sárközi Mária, az ÁNTSZ Jászberényi Kistérségi intézetének tiszti főorvosa. — A védekezésben résztvevők fiziká­lis, és immunállapota valószínű­leg sokat romlott. Kimerültek, könnyebben elkaphatnak a vé­dekezés, (takarítás) fertőtlenítés során „piszkos kéz” betegsége­ket, amelyek széklettel szennye­zett kézen, esetlegesen tárgyak, élelmiszer útján terjednek. A kistérségi intézet tegnap, az eddig kiosztott közel ezer darab, főleg a „piszkos kéz” betegségek ellen védő oltóanyag utánpótlás­ára újabb ötszázat kapott. Eze­ket szintén a védekezésben résztvevők számára, valamint az elöntött árnyékszékek, szenny­vízcsatornák miatt szennyvízzel érintkező lakosoknak kínálják fel. Az oltóanyagokat a Jászság központi háziorvosi ügyeletéibe (Jászberény, Jászapáti, János- hida) szállították. m B. Cs. Fórumoztak a kistelepülések polgármesterei Kelet-magyarországi polgármes­terek találkoztak pénteken Jász­telken a Talpalatnyi Európa program keretében. Egy német alapítvány által finanszírozott kezdeményezés alapján a ma­gyar kistelepülések az őket érin­tő problémákat beszélik meg. Az érintett helységek képviselői több témában hallgattak meg tá­jékoztatót. így a közcélú foglal­koztatás pozitív tapasztalatairól számolt be Szabó Lajos Jászapá­ti polgármestere a településve­zetőknek. Az önkormányzatok vízmüve­inek üzemeltetésével kapcsolat­ban a Tisza menti regionális víz­gazdálkodási cég részéről hall­hattak előadást. Az előadó azt a lehetőséget vázolta, hogy a kiste­lepüléseknek érdemes-e saját maguknak vagy inkább egy szakérő cég által üzemeltetni vízmüveiket. ■ Darázs M.- Gyerekfejjel egyáltalán nem értettem, hogy ha a madarak nyugodtan re­pülhetnek mindenfelé, akkor bennünket miért állítanak meg a szöges­drótkerítések a kertek alatt — emlékezett vissza a Jászalsószentgyörgyön élő dr. Tóth János szocio­lógus, akinek szülőfaluja Szentpéterfa, a trianoni békediktátumot követően vált határtelepüléssé. Banka Csaba Tegnap a versailles-i Trianon kastélyban aláírt békeszerződés­sel hazánktól elcsatolt területe­kért, az ott élő magyarságért szóltak a harangok. Az eredeti­leg kijelölt határok szerint Szentpéterfa Ausztriához került volna. A horvát nemzetiségű fa­lu akkori elöljárói azonban ér­veltek, bizonyítottak, kértek, megmozgattak mindent, hogy településük ismét Magyaror­szághoz tartozzon. 1923-ra vé­gül sikerült elérniük, hogy a fa­lu visszakerült az anyaország­hoz. Persze a rétek, az erdők, és a szőlők már nem kerültek visz- sza. A helytállásért Szentpéterfa a Communitas Fideljssima, „A leghűségesebb település” címet nyerte el. — Hihetetlenül összetartó büszke közösség alakult ki a ha­tárrendezés után — mondta Tóth János, visszaemlékezve szülőfa­lujára, ahonnan középiskolás­ként került el. - A második vi­lágháború után, az ötvenes évek­ben gyermekként azonban még keveset értettem ebből. Csak azt láttam, hogy a kertek alatt felál­lított szögesdrótok nem enged­nek tovább menni. A határsávba került a falu, ami azt jelentette, hogy csak engedéllyel lehetett belépni a településre. A középis­kolába járva minden nap a bu­szon fel kellett mutatni az enge­délyünket, amikor Szombathely­ről a járatos busz hazavitt ben­nünket. Megalázó volt a helyzet. Ennél még extrémebb esetek is előfordultak. - Képzelje el azt a helyzetet, amikor engedélyt kellett kérni ahhoz, hogy a kert­ben elvessék a zöldséget, utána pedig ahhoz is, hogy betakarít­sák a termést. Olyankor mindig két határőr vigyázott a ház kert­jében dolgozókra. A húszas években kialakult összetartozás-tudat azonban nem hagyott alább még a legva­dabb diktatúra éveiben sem.- Abban az időben is minden­ki templomba járt, amikor is a pap horvátul prédikált. A mise után pedig gyakorta közel ezer ember gyűlt össze a templom előtt, és közösen elénekeltük magyarul és horvátul is a ma­gyar himnuszt, utána pedig ma­gyarul és horvátul a pápai him­nuszt. Meg voltunk arról győ­ződve, hogy a 23 kilométerre lé­vő szombathelyi pártbizottságon is hallják az énekünket. Persze valószínű hallották is, mert az iskolaigazgató, a tanácselnök, és a párttitkár is ott ült a misén. Nem tehette meg azt, hogy nem jön el, mert akkor kiközösítették volna őket a falu lakói. — Érdekes, de a második világ­háború befejezéséig nem volt kü­lönösebb probléma azzal, hogy nem Magyarországhoz tartozik a falu határa - mondta Tóth János. — Az igazi elzártság a műszaki határzár, a vasfüggöny kiépítése­kor kezdődött. Akkoriban sokan bánkódtak, hogy horvát nemzeti­ségűként, de igaz magyar állam­polgárként ragaszkodtak Ma­gyarországhoz, hiszen a leghűsé­gesebb településből hirtelen Tito láncos kutyáivá váltak... Generációk vándoroltak Nyugatra, de ez is csak erősítette a maradókat A politika viharai megviselték a falu lakosságát, 1956 után az 1400 lelket számláló község­ből 350fiatal vándorolt ki Nyugatra, többségükben az Egyesült Államokban kötöttek ki. - Bármilyen hihetetlen, még ez a tény is az otthon maradó­kat erősítette. Huszonöt évvel ezelőtt készítettem egy kutatást a faluban. Akkor a válaszadók csaknem száz százaléka azt mondta, hogy nem költözne el a településről, már csak azért sem, mert akkor a külßldre vándorolt rokonoknak nem vol­na hová hazatérnie... Talán itt az ország belsejében kevésbé lehet azt érteni, hogy mit is je­lentett a határon élve, horvát nemzetiségű magyar állampol­gárként a határnyitás vagy a schengeni határok lebontása. a kilencven és a hatvanöt éve elvágott szálakat nagyon gyor­san újraépítette a szomszédos településekkel a kis közösség... Adomány érkezett Alattyánra A magyar Vöröskereszttől pénteken érkezett meg az egymillió forintos adomány Alattyánra, amely tartós élelmiszereket, tisztító és fertőtlenítőszereket tartal­maz. Kétszáz, a településen belvízzel érintett család kap­ja ezeket a csomagokat. Laj- kó Terézia jegyző elmondta, hogy a térség vállalkozóitól is sok segítséget kapnak ke­nyér, zöldség és más élelmi­szer formájában az alattyá- niak. Jövő héten a Magyar Élelmiszer Bank adománya érkezik a településre. Szabálysértésekről tanácskoztak A megyei közigazgatási hiva­tal konferenciát tartott a jászsági jegyzőknek és a szabálysértési területen dol­gozó szakértőknek csütörtö­kön. Közel 40 fő vett részt a szakmai egyeztetésen, ame­lyen elsősorban a jogsza­bályok azonos értelmezésé­ről esett szó. Falunapot rendeznek Jászboldogházán ma falunapot tartanak Jászboldogházán, melyen át­adják a Jászboldogházáért kitüntetéseket, illetve szá­mos szórakoztató program is lesz. A Faluvédő és Szépí­tő Egyesület által hirdetett Szép udvar és utca című verseny eredményét is nyil­vánosságra hozzák. A falu­napi programok helyszíne az előre meghirdetettek sze­rint lesz, bár az éjszaki ut­cabált a felújított strand előtt fogják tartani. Bélyeg-és éremkiállítás lesz Jászberényben a jászberényi Nyár Vigadal- mi Napok első rendezvénye­inek egyike lesz a bélyeg és éremkiállítás. Idén a szolno­ki Morvái László bélyeggyűj­tő filatéliai érdekességeivel ismerkedhetnek meg az ér­deklődők a Déryné Művelő­dési Központ Ifjúsági Házá­ban június 15. és 18. között. SZ0U0N.hu További jászsági információk ■* a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Azért mégsem a víz az uralkodó a jászsági településeken! hősies védekezés Hihetetlenül hangzik, de igaz: púpos volt a Zagyva, annyira megtelt a töltések közötti árterület Púpos volt a Zagyva Jásztelek­nél, csütörtökön délután, s hogy nem káprázik a szemem, azt Kisbakonyi Zoltánná polgár- mester és a vizes emberek is megerősítették. - Olyan erővel zúdul át a Zagyva-híd alatt az ár, hogy szinte gömbölyödik a víz­szintje - mondja a polgármes­ter. — Az éjjel átvágták a tározók gátját a vízügyi szakemberek, úgy, mint két hete, de a vízszint csak nem akar csökkenni 606- 605 centiméter alá. A legna­gyobb gond az, hogy a part itt-ott szivárog, és a töltés melletti ut­cákba már ott a víz — teszi hoz­zá Kisbakonyiné. Közben kami­on zúdítja le hatalmas terhét a gáttól néhány méterre. Ezekből a sóderes zsákokból épül a híd mellett a bordás megtámasztás, amely segít megtartani az át­ázott folyópartot. Alattyánra tartva, a főút mindkét oldalán á mezőgazdasági vállalkozóktól kölcsönzött szivattyúcsövek kí­gyóznak, melyek szállítják a belvizet a tározókba és a Zagy­vába.- A jászberényi tűzoltók be­szervezték a nagykátai és a kó- kai kollégáikat, akik a lakókkal együtt ásták azokat az árkokat, melyet segítenek levezetni az esővizet - mondja Koczkás Gá­bor, alattyáni polgármester.—Je­lentős javulást hoz majd, hogy a jászkiséri vízművesek beindítot­ták a harmadik nagy teljesítmé­Eszes Béla polgármester (balra) a település határában percenként 10 köbméter vizet átemelő szivattyúnál Borsányi Sándorral beszélget nyű szivattyút, és a az Irgócs csatornába tudják a vizet átemel­ni - mondja Koczkás Gábor. Jánoshidára érve, a hídról le­pillantva, amíg csak a szem ellát, víz borítja a Zagyva árterét. Ez a vízmagasság visszanyomja a belvizet a településre. Húsz kü­lönböző teljesítményű szivattyú­val dolgoznak Jánoshidán, de amint abbahagyják a gépek a munkát, szinte azonnal újratöl­tődik a terület belvízzel.- Kettős a küzdelem nálunk, hiszen május 17-étől a belvízzel, kedd óta pedig a III. fokú árvíz- védelemmel is bajlódunk - mondja Eszes Béla, Jánoshida polgármestere, aki elsőként az iskolaudvart mutatja. A torna­csarnok mögötti részen halastó­hoz hasonlít az épülő beruházás területe. A közvetlenül a folyó mellett fekvő házak udvara, kertje tocsog a vízben. Ám itt-ott egészen „száraz” a talaj. Ez azért van, mert a legutóbbi nagy árvíz­kor megfogadták a vízügyesek tanácsát.—Az óvodától több száz méteren át gravitációs braincsö- vet fektettünk a talajba egészen a Holt-Zagyváig. Ez folyama­tosan gyűjti és szállítja (költség nélkül) a tározóba a vizet - mu­tatja a láthatóan komoly víz- mennyiséget kitermelő kifolyót a polgármester. így is napi egy­millió forintba kerül Jánoshidán a belvíz elleni védekezés. ■ Darázs Melinda

Next

/
Thumbnails
Contents