Új Néplap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-01 / 125. szám

4 TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚNIUS 1., KEDD Békés vajdasági város a Tisza partján zentán jártunk Magyarul tanulnak, magyarul beszélnek, magyarként élnek, Szerbia polgáraiként Ez a hazánk, a városunk és folyónk, a szülőföldünk, mondja Szepesi Zoltán, a kiszélesedő, méltóságteljesen elterülő Tisza partján Szabadon száll a magyar szó a zentai piacon. Ma­gától értetődő' természe­tességgel. Zenta — aho­gyan a helyiek mondják - magyar város, itt hábo­rítatlanul lehet magyar­nak lenni. Másként van ez már Újvidéken és Sza­badkán is, nem beszélve a magyarverő feszültsége­iről elhíresült Temerinről... L. Murányi László De nem csak a piacon hallatszik szabadon a magyar beszéd. Az utcákon, az üzletekben és hiva­talokban, a kávéházakban és az iskolákban, óvodákban is. Zenta csaknem húszezer lakójának több mint nyolcvan százaléka magyar. A főtéren, a Trocadero kávézó piros-fehér-zöld kis zacs- o kokban kínálja a cukrot, a köze- s li virágbolt kirakatában Márai, J Wass Albert és Müller Péter mű­vei hívogatják az olvasót, s a pi­ac nagycsarnokát „a magyar üz­letlánc”, a CBA lakta be. Van a városnak Petőfi és Ady Endre ut­cája, az óvoda Hófehérke nevét viseli, a közterületek, üzletek, hi­vatalok és boltok feliratai hábo­rítatlanul kétnyelvűek. A nyolcvanszázalékos arány nagy erő! Nem kell félni, aho­gyan azokon a településeken, amelyeken az idő, a történelem, no és a szerbek erőltetett betele­pítése eltolta az etnikai arányo­kat, kiélezve az addig nyugvó in­dulatokat. Zenta kedves, élhető, magyar kisváros maradt, amit egymással békességben laknak a szerbek és a magyarok.- Jórészt a háború is elkerült bennünket'- meséli kedves há­ziasszonyunk, Kazinczi Péter- né, Jolika, egy elhúzódó vacsora után, a zentai Papuli vendéglő asztalánál. — A fiainkat persze ugyanúgy behívták a szerb had­seregbe, és halottaink is lettek, de maga a háború közvetlenül nem ért el ide. Szerencsére volt egy karakán magyar polgár- mesterünk, aki a háború után minden eszközzel igyekezett megakadályozni a szerbek eről­tetett betelepítését. Érdekes, hogy ebben a törekvésében nemcsak mi magyarok álltunk mellette, hanem az eredeüleg itt élő szerbek is — teszi még hozzá magyarázatként. A férje, Péter, egy érdekes je­lenségre is felhívja figyelmün­ket, egy pohár jóféle barackpá­linka mellett.- Itt Zentán nem a magyarok és a szerbek között vannak az igazi ellentétek. A valódi törés­vonal a menekült, és a régtől itt élő szerbek között húzódik. A háború után érkezettek ugyanis nehezen illeszkednek be... Az ország belső területeiről jöttek, zajosak, hangosak, és maguk­kal hozták a nacionalista ma- gyarellenességet. Szerencse A zentai csata emlékműve a hely­színen azonban, hogy nálunk viszony­lag kevesen vannak... Érdekes volt egyébként tapasztalni, hogy a háborús mozgósításkor nemcsak magyarok tagadták meg a bevonulást a szerb had­seregbe, hanem az itt élő szer- bek közül is nagyon sokan. A két Zoli, Szepesi és Klauz, jól képviseli és pontosan leké­pezi a zentai fiatalok gondolko­dását, világlátását ott, a kisebb­ségi lét viszonylag nyugodtabb viszonyai között. (Kettejüket az köti össze, hogy együtt dolgoz­nak a helyi Locator Környezet- védő Egyesületben, s hogy ­nem mellesleg — barátok.) Ülünk szombat éjjel kedvenc kocsmájukban, a kemény rock­zenéről, no meg a jó söréről ne­vezetes Mojóban - ejtsd: Modzsó -, és igyekeztünk kibo­gozni néhány alapvető igazsá­got. Kettős állampolgárságról, anyanyelvhasználatról, a körü­löttünk lévő világról. Talán nem meglepő, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgár­sága, az erre vonatkozó törvény volt a fő beszédtéma. — Mihelyt lehet, én azonnal igényelni fogom a magyar útle­velet - mondta határozottan a harmincéves Szepesi Zoli, aki pszichológusként dolgozik az önkormányzat szociális intéz­ményénél. - Nem azért, mintha el akarnék innen menni, hiszen minden ide köt: a család, a ba­rátok, a munka. Szeretek Zen­tán élni, nekem ez a hazám, ezért a magyar állampolgárság­nak számomra, egyelőre, in­kább gesztus értéke van. A ma­gyarigazolványt is azonnal igé­nyeltem, mert fontosnak tartot­tam, hogy ilyen módon is a ma­gyar közösséghez tartozzam. — Én viszont nemigen fogok magyar állampolgárságért fo­Zenta büszke az évszázados magyar történelmi hagyományaira a helybéliek a zentai csatát emlegetik legnagyobb büszke­séggel. 1697-ben, tizenegy évvel Buda töröktől való visszafogla­lása után, az osztrák vezetésű szövetséges keresztény sereg, Savoyai Jenő herceg irányításá­val, nagy és véres győzelmet aratott a csatában személye­sen is jelenlevő II. Musztafa szultán seregén. Ebben az időben erősödtek fel a török szándékok és kísérle­tek Magyarország visszahódí- tására. A zentai csata éppen egy Magyarország elleni hadjá­rat közben állította meg a szul­táni hadat, s amint az később bebizonyosodott: örökre. savoyai JENŐ herceg a Tiszán való átkelés közben támadta meg és győzte le Zentánál az ellenséget, aki francia had­mérnökök vezetésével kiváló hajóhidat vert a folyón, és azon folytatta az átkelést. A szultán, miután végignézte se­rege bekerítését és vereségét, félbeszakította a hadjáratot, és Temesváron át visszatért Isztambulba. ezzel a csatával véget ért a mintegy 15 évig tartó háború, és az európai összefogás meg döntötte Magyarországon a tö­rök uralmat. Elkezdődtek a bé­ketárgyalások, amelyek az 1699-ben megkötött karlócai békéhez vezettek. Miről írt a Vajdaság lapja, a Magyar Szó? az újvidéken megjelenő, Ma­gyar Szó című napilapot a magyar parlament megalaku­lásával kínálja ottjártunk ide­jén a főtéri újságárus. A lap kiemeli, hogy az elkövetkező hetek, s hónapok fontosak lesznek a határon túli -igya szerbiai - magyarság szem­pontjából is. A vezércikk az Európai Unió és a Schengeni egyezmény születésének köze­lítő évfordulóiról szól, s más cikkek is jelzik; Szerbia a csat­lakozás útjára lépett, s a vaj­dasági magyarok is a várako­zás jegyében élik napjaikat. no És a kettős állampolgárság ügye: részletesen taglalja a lap az e kérdésekben támadt Orbán-Fico-vitát, és leszögezi, hogy a kettős állampolgársá­got csak a határon túli ma- gyamk érdekeinek messzeme­nő figyelembevételével szabad napirenden tartani. lyamodni! — szállt vitába barát­jával a másik Zoli, túlkiabálni igyekezvén a hangos zenét. Ő fi­atalabb, még végzős főiskolás, de mellette már, vállalkozóként, kertépítéssel foglalkozik. — Eddig sem kértem, ezután sem fogom. Ha kellett, a magam erejéből eddig is eljutottam Ma­gyarországra, és így lesz ez ez­után is. Ha meg Szerbia is uni­ós tagország lesz néhány év múlva, akkor már végleg jelen­tőségét veszíti a dolog. Aztán a tanulásra, tanulási lehetőségekre terelődik a szó. Kiderül: a zentai gyerekek, ha szüleik, s később maguk is úgy akarják, a bölcsődétől egészen a diplomáig magyarul nevelőd­hetnek és tanulhatnak. A kö­zépiskoláig helyben, azt követő­en pedig a Vajdaság valamelyik magyar egyetemén, főiskoláján.- Az persze más kérdés, hogy a szerb nyelvet is jól kell beszélnünk, mert Szerbiában élünk, és ha kimozdulunk Zen­tárói, már szükségünk van arra is - teszi hozzá Klauz Zoli, meg­adva egyben a végszót is: - Mert Szerbiában élünk, és alap­vetően itt kell boldogulnunk, ha lehet... Tiszabőnél lőtték le annak a né­met pilótának a vadászgépét, aki- t szemtanúk szerint a helyi teme­tőben hántolták el. Ám a kutatók hiába keresik, nem bukkantak a nyomára. Második világháborús tanyasi vagy udvarleletek után kutattak nemrég a Szolnoki Repüléstörté­neti Intézet roncskutatói, Magó Károly zászlós vezetésével. így jutottak el Törökszentmiklósra, idősebb Németh Ferenchez, aki a háború idején Tiszabőn élt. Nála rábukkantak egy nagyon jó álla­potban megmaradt Messer- schmitt—109-es vadászrepülőgép tűzfalára és szárnybekötésére, melyeket a férfi tett el, amikor a gép lezuhant Tiszabőnél. A törté­net szerint, amikor a falut elfog­lalták a szovjet csapatok, a temp­lomtoronyban tüzelőállást alakí­tottak ki. A németek ezt megtá­madták, és a Me-109-es vadász- repülőgépek fel­gyújtották a temp­lomtornyot. Ám kö­zülük egy gépet le­lőttek, amely lezu­hant Tiszabő mel­lett. A pilótája életét vesztette. A holttest sokáig a gép mellett volt, majd valakik a régi temetőben titokban eltemették. Elkezdődött a kutatás a doku­mentumok között, de erre az idő­szakra a gép lelövéséről nem ta­láltak feljegyzéseket a német ira­tokban. Sikerült újabb szemta­nút találni, Bózsó Antalt, aki megerősítette a visszaemléke­zést A kutatáshoz a legfonto­sabb az esemény pontos dátuma lenne, de ez egyelőre nincs meg. Mivel nem tudni pontosan, mikor történt a támadás, mikor gyulladt ki a -templomtorony, ezért Magó Károly megkérte az egri Vármúzeum kutatóit, hogy derít­sék ki a templom harangjának történetét, amely a kapcsot jelen­ti a történethez. A tiszabői haran­got az egri Vármúzeumban őr­zik, de itt nincs információ an­nak történetéről, és a sajnos a ti­szabői polgármesteri hivatalban ■ A templom ha­rangja segíthet a támadás pontos időpontjának ki­derítésében. nem találtak semmi nyomot. Ezért fel kell kutatni a templom főkönyvét, mely segíthet az idő­ponttal kapcsolatban.- Megnéztük a temetőt. Ott három magyar katona van el­temetve, és mellettük való­ban van még egy, kihagyott hely, ahol azonban nem ta­láltunk keresztet. A temetői jegyzőkönyvekkel sem jutottunk előbbre. Abban csak a három magyar katona szerepel. Mivel eddig két szemtanút sikerült fel­kutatni, akik egymástól függetle­nül emlékeztek az esetre, ezért mindenképpen tovább kell ku­tatnunk. Kérjük azokat, akik se­gíteni tudnak információval, vagy van olyan alkatrész, ami a Magó Károly a Messerschmitt—109-es jó állapotban megmaradt tűzfalával gépből származik, keressen fel minket a 06-20/9355-964-es szá­mon. Öt évvel ezelőtt az Új Nép­lap olvasóinak köszönhetően megoldódott egy több mint 60 éves rejtély. Akkor Bejczy József százados földi maradványait si­került megtalálni. Remélem, ez a rejtély is hamarosan megoldódik - mondta Magó Károly. ■ B. Gy. Nyomozás az eltűnt német pilóta után rejtély A vadászgépét Tiszabőnél lőtték le a második világháborúban

Next

/
Thumbnails
Contents