Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)
2010-05-10 / 107. szám
4 ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 10., HÉTFŐ HATVANON TÚL A biztonságos közlekedést segítik az alattyáni Arany Alkony Nyugdíjas Klub tagjai a hónap végén elkerékpároznak Jásztelekre, az Eldorádó-tó- hoz. A biztonságos közlekedésben segítenek a jászberényi kapitányság rendőrei, akik Jásztelken tájékoztatót is tartanak a helyes közúti közlekedés szabályairól, s arról, hogy a hívatlan látogatók ellen miképpen védekezzenek otthonukban a nyugdíjasok. Az éhségérzet ellen pedig bográcsban főtt finomságokkal védekeznek. Tízéves a cibaki klub, a minap ünnepeltek a cibakházi Czibak Imre nyugdíjas klub a közelmúltban ünnepelte alapításának tizedik évfordulóját. A vacsorával egybekötött jubileumi rendezvényen részt vettek Martfű, Tiszafóldvár és Cser- keszőlő nyugdíjas klubjai is. Itt köszöntötték azt a tíz személyt, akik az alapítás óta tagjai e klubnak. A délután ötkor kezdődött rendezvényről a legkitartóbbak hajnali egykor indultak haza. Abasárra készülnek, majd Kenderes következik az öcsödi húszéves, József Attila nevét viselő nyugdíjas klub tagjai Abasárra készülnek, az ottani fúvós fesztiválra, amelyet május 15- én tartanak ezen a településen. Utána, a hónap végén Kenderesre utaznak, egy baráti találkozóra. Atollaslabdázóknak sem porzik a torka A tiszaföldvári Dalos Nyugdíjas Klub tagjai május 18- án a Harangzugba készülnek. Ez egy csodálatos vidék, Mesterszállás környékén, a Körös-holtág között. Itt a szabadban főznek, bog- rácsolnak, de annak se porzik a torka, aki megizzad a közbeeső tollaslabdázásban. Horgászni is lehet, majd a méretes, kapitális darabokat fogás után meg is sütik. SZ0U0N.hu További hírek nyugdíjasokról a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Igazán különleges teljesítmény. Aki bemutatja: Gy. Molnár Ferenc 68 éves kunhegyesi nyugdíjas, aki életében nagyon sok mindennel foglalkozott Nem fog ki rajta a spárga portré A kunhegyesi nyugdíjas ma is imádja a sportot Gy. Molnár Ferenc, vagy ahogyan Kunhegyes-szer- te ismerik, Gyéfnolnárfe- ri, nem akármilyen fazon. Jó néhány érdekes dolog fűződik a nevéhez, például a sport imádata. D. Szabó Miklós Ez még általános iskolában, valamikor a felső tagozatban kezdődött. Az akkori tesitanára, Fü- leki Sándor észre vette, hogy mennyire erős, ugyanakkor laza és hajlékony. Bevette a tornacsapatba, így a kis legény egész életére megfertőződött a sporttal, annak szere- tetével. Olyannyira, hogy fénykorában lejött kézen az emeletről a földszintig, és a spárgát még ma is megcsinálja, holott már közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Hiába tanult jól, nyolcadik után csak a szakmunkásképzőbe mehetett, aminek az volt az oka, hogy a család akkori szó- használattal élve reakciósnak számított. Azért, mert a nagyszülőknek kocsmájuk volt, ezért nekik is 1952-ben huszonnégy óra alatt el kellett hagyni a lakásukat. Szerencsére akadt, aki befogadta őket. így Feri gimnáziumi diák helyett szakmunkástanuló, majd műbútorasztalos lett. Később még a festő, mázoló szakmát is kitanulta. Évtizedekig vezette a kunhegyesi bútorboltot, majd gondolt egy merészet, és már felnőtt fejjel, családosán jelentkezett Tengizbe. Közel öt évet húzott le a sivatagi környezetben az akkori Szovjetunióban, és napi tíz óra fizikai munkát végzett. A szélsőséges napokat, heteket is kibírta, azért, mert a szabad idejében nem a vodkát vedelte, hanem vagy pihent, vagy sportolt. Ezután Németországba vetette a sors: Hamburg, Bielefeld volt életének következő állomása. Itt festő-mázolóként számítottak rá, majd Ausztriában egy grófi család következett. Összesen 43 évet dolgozott, és amit keresett, a tartalékait a falusi turizmusba fektette. A házat folyamatosan csinosítja, modernizálja, ennek ellenére az is kiderült: nem köny- nyű kenyér ez Kunhegyes környékén. Ami a családot illeti: két gyerekük született, majd három unoka, ők a kedvencek, meg a családfakutatás. Addig már eljutott, hogy a neve előtti Gy betű valószínű a Gyulai ágat jelentette, merthogy ők is rokonok. Az is mond valamit, hogy beválasztották az Országos Mester Vizsgabizottsági Kamara bútor restaurátor, asztalos, festő, mázoló tagjai közé. És ami változatlan: ma is imádja a sportot, és ha kell, ezt be is mutatja. Például a kertjében azt, hogy a spárga még most sem fog ki rajta, pedig június 9-én már betölti a 68. évét. Nem én vagyok, hanem a rosszabbik énem gy. molnár Feri igazi iker, hiszen az Ikrek havában született 1942-ben. Ugye ez állítólag azt jelenti, hogy két ember lakozik benne: egy igazán jó meg egy másik, amelyet, hogy finoman fogalmazzak, nem éppen jó. Ha olyan fát tett a tűzre, ami nem nyerte el a hitvese tetszését, többnyire így mentegetőzött:- bocsáss meg asszony, ez nem én vagyok, hanem a rosz- szabb énem. Mert te is tudod szívem, hogy én alapvetően túlnyomórészt jó vagyok... JEGYZET D. SZABÓ MIKLÓS Nálunk egész évben tartott A legelső anyák napja, amelyre apró emberként emlékszem, valamikor 1951 körül okozott furcsa helyzetet. Kilencedik évem körül járhattam, amikor bejött az osztályba egy ember, és a politikai felvilágosítás részeként valami olyasmit mondott, hogy az igazi, magyar gyereknek Sztálin az apja, Rákosi az anyja. Mert akkoriban a vezetők ezt fennen hangoztatták. Arra a felvetésre, hogy van-e valakinek kérdése, naiv módon én jelentkeztem. — bácsi kérem, rám ez nem illik, mert az én apukán D. Szabó Miklós, anyukám pedig Szűcs Matild. Kisebb galiba keletkezett az ügyből, még a szüléimét is behívatták. Majd ez a mesterséges ostobaság elmúlt, akár a nyári vihar. Szerencsésnek vallom magam, mert 51 éves koromig élt az én anyukám. Az igazi anyukám, akinek én mindig olyan gyerek maradtam, akire vigyázni kellett. De sokszor megigazította a sálam, mondván, vigyázz magadra, mert rád még szükség lehet, hiszen kicsik a fiúk! Ő virrasztód az ágyamnál ha lázas voltam, járt szülői értekezletre, sőt még az ellenőrzőt is aláírta, ha esetenként nem kívánatos jegy, közlemény került bele. Amikor 1977 augusztusában újságíró lettem, ezzel bocsátott utamra. Aztán úgy írj fiam, hogy mi, hatosztályosok is értsük! ha megállók a sírjánál, mindig sok a mesélni valóm nekik, neki. Amióta meghalt, olykor álmodom vele, de amíg élt, soha. Mert ott volt, várt a maga valóságában, hiszen nálunk az anyák napja egész évben tartott. Sajnos tizenhét esztendeje csak virágot vihetek neki, amióta kiköltözött minden egyes élő ember örökös tanyájára. Mindig erdésznek készült, végül azonban esztergályos lett sokoldalú Négyesi Sándor számos dologhoz ért, ezek közé tartozik például .a csempézés és a festés is Akadnak olyan, általában aranykezűnek titulált mesterek, akik az égvilágon mindent elvégeznek a ház körül, meg a házban. Nagy valószínűséggel közéjük tartozik a most már Szolnokon élő Négyesi Sándor is, akinek az életkoráról csak annyit, hogy pár hete már ingyen utazhat a buszokon meg a vonatokon is. Eredetileg mezőtúri: öten voltak testvérek, és az ottani szó- használattal élve, ő a kaparék, szóval a legkisebb. Világéletében jó tanulónak számított, és amikor nagyobb diákként a nyári szünetekben már dolgozott, olykor többet keresett mint a felnőttek egy része. Ámbár mindig erdész szeretett volna lenni, mire a pályaválasztásig jutott, elveszítette az apukáját. Végül a szakmatanulás, az esz- tergályosság mellett döntött, remek mesetere lett Molnár János személyében. Szabadulását követően nyolc szép évet töltött a mezőtúri téglagyárban, ahol emberséget, pontosságot tanult amikor a most épp 65 éves és párhetes szolnoki nyugdíjast arról faggatom, hogy mi a kedvenc étele, először a halászlét említi, majd a túrós csuszát harcsa pörkölttel. De a saját az öreg szakiktól. Közben elvégezte a technikumot is, és mivel ismerték, mindig hívták újabb és újabb helyre. Tanított Békés megyében a szakmunkásképzőben, majd visszatért Mezőtúrra. Megnősült, két gyerekük született: Áron, aki a fővárosban dolgozik, és Ildikó, ő pedig készítésű, fűszerezett, csülkös bableves is befészkelte magát a szíve csücskébe. Sőt, a tyúkhúslevessel meg a galamblevessel is úgy van, egyiknek se fordít hátat, ha ezzel kínálják. Szolnokon talált munkát. 1985- ben családostól beköltöztek Szolnokra. Itt egyetlen munkahelyen, a Mezőgépnél dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. Azóta sem tétlenkedik. Ha az ismerősök közül valakinek beletörik a zárba a kulcsa, neki szólnak. De ugyancsak nem fog ki rajta a csempézés, a padló- burkolás, illetve a famunka sem. A kertészkedéstől sem szakadt el, csodaszép a leandergyűjteménye, de az előttük levő utcai park nagyobb része is az ő keze munkáját dicséri. Még akad egy szenvedélye, a pecá- zás. Valaha Áron fiával kezdte, de a legény később abbahagyta, ő pedig megszerette ezt a csendes sportot. Eddig akasztott egy hat kilós amurt, illetve négy kilós pontyot, harcsát is, és évente általában hetven kiló hal bánja, hogy Szolnok környékén jött evilágra. ■ D. Sz. M. Az asztali fúrógép is Négyesi Sándor keze munkáját dicséri Hosszúra nyúlik a kedvenc ételek listája
