Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-18 / 114. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 18., KEDD TÜKÖR A digitalizálás az új aranyborjú Zöld Óvoda címet kapott több megyei intézmény múltkutatás A levéltárak ma már egyre inkább nyitnak a nagyközönség felé Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ből több intézmény is elnyerte a Zöld Óvoda címet. Az Oktatási Minisztérium május 14-én köz­zétett pályázati eredményei alap­ján ismét megkapta és ezzel megújította ezt az elismerő cí­met a Tiszafüredi Óvodák Nyit- nikék tagóvodája. A Zöld Óvo­dák sorába újonnan nyolc intéz­mény lépett megyénkből. Közü­lük a legtöbb Jászberényből. Az ottani Városi Óvodai Intézmény­ből így lett e cím viselője ezentúl a Szivárvány tagóvoda, a Gézen­gúz tagóvoda, a Sün Sámuel Óvoda, a Zengő Óvoda, a Hold tagóvoda, a Kék Csillag tagóvoda és a Kuckó Óvoda. Karcagról pe­dig a Madarász Imre Egyesített Óvoda és Pedagógiai Szakszolgá­lat SZIM tagóvodája, illetve a Táncsics körút 19. számú tagóvo­dája nyerte el ezt az elismerést. A Zöld Óvoda cím elnyerésé­nek pályázatát 2006 óta hirdeti meg közösen Oktatási és Kultu­rális Minisztérium és a Környe­zetvédelmi és Vízügyi Miniszté­rium. Azok az óvodák esélyesek rá, amelyek kiemelkedő szak­mai munkát végeznek az óvodá­sok - és általuk a szülők - köré­ben a környezettudatos szemlé­letet formálásában, a környezeti nevelésben. A Zöld Óvoda cím külön újraértékelés nélkül há­rom évig jelent védjegyet a nyer­tesek számára. ■ B. Gy. Két alapítványé az idei megyebál bevétele Hivatalosan is döntés született - megyei közgyűlési jóváhagyás­sal - az idei megyebál bevétel­ének felhasználásáról. A nettó bevétel 862 308 forint, ezt fele-fe­le arányban a kunhegyesi „Pro Scola Nagy László” Alapítvány és a pusztataskonyi „Harmatcsepp” Közalapítvány kapja meg. A kun­hegyesi alapítvány célja anyagi és erkölcsi segítségnyújtás a Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégiumba járó tehetséges tanulóknak. A puszta­taskonyi „Tóparti Otthon” Fogya­tékosok Otthonában működő közalapítvány pedig a gondozot­tak életkörülményeinek javítá­sán munkálkodik. ■ B. Gy. A levéltári anyagok digi­talizálása, a közművelő­dési tevékenység kitér jesztése. Ezek a jelen fon­tos feladatai, amelyekről Reisz T. Csabát, a Magyar Országos Levéltár főigaz­gatóját kérdeztük. |______________________ Pólyák Adrienn- A levéltárakban jelenleg zaj­lik az iratanyagok digitalizálá­sa. Kataszteri térképek, párt­anyagok kerülnek számítógéf)- re a jobb kutathatóság okán. A vidéki intézmények eszközei, il­letve munkatársi állománya vajon elegend&e ehhez az óriá­si munkához? — A digitalizálás folyamata a levéltári területen körülbelül egy évtizedes múltra tekint vissza. Az adatbázisainkat még a kilencvenes évek végén kezd­tük el építeni. Ez általában csak az adatok felvitelét és nem a le­véltári anyag képként történő megjelenítését jelentette. Azu­tán jelentősen megnőtt a „ter­melékenységünk”, de ehhez az kellett, hogy a levéltári szerve­zet valahonnan forrást kapjon. Ennek a feladatnak a pénzügyi alapjai a Nemzeti Kulturális Alapban találhatóak, gyakorlati­lag célzott támogatásokat írnak ki a digitalizálásra. Mindent összevetve a levéltáraknak nincs forrásuk a mennyiségi di­gitalizálásra. Elő tudjuk készíte­ni akár nagy tömegben is az anyagot, viszont nem tudunk olyan nagy sebességű, jó minő­ségű gépeket vásárolni, ame­lyekkel ezt a munkát el lehetne végezni. Ezért aztán javarészt külső vállalkozókkal dolgozunk együtt. Ami a számítógépre vitt iratokat illeti, első körben közép­kori okleveleket, kéziratos térké­peket digitalizálunk, illetve a harmadik nagy’ csoport az úgy­nevezett testületi jegyzőköny­vek, ide értve a Minisztertanács, az MSZMP országos, megyei szintű testületi anyagait. A digi­talizálással kapcsolatban azt is tudni kell, hogy a levéltárakban őrzött iratanyag kétharmada ve­szélyeztetett. 1850 után, amikor már nem készítik, hanem csi­nálják a papírt, s az nem rongy-, hanem faalapú, nos ez a techno­lógiaváltás értéktelenebb és ke­vésbé időtálló terméket eredmé­Reisz T. Csaba, az országos levéltár főigazgatója: — Fontos feladatunk, hogy nyissunk a nagyközönség felé. nyezett. Ez azt jelenti, hogy ha hozzá sem nyúlunk az iratok­hoz, három lapból kettő szétpor­lad. A kérdés tehát az, hogy a raj­ta lévő információt miként lehet megmenteni. A gyakorlat eddig az volt, hogy mikrofilmre vettük az anyagot, de ez amellett, hogy időtálló megoldás, nem igazán felhasználóbarát. A digitalizálás viszont az, hiszen egyrészt ezt az anyagot off-line módon, CD-n, DVD-n is közzé lehet tenni, de legújabban már az internetre tesszük fel. Ezért aztán a digita­lizálás az új aranyborjú. —A pártanyagok interneten va­ló közzététele, kutathatósága felvet személyiségi jogi, adatvé­delmi kérdéseket. Például azt, hogy hogyan lehet az anonimi­tást biztosítani.- A levéltári még az adatvé­delmi törvénynél is szigorúbb. Míg az utóbbi az élő személy adatait védi, addig ha egy el­hunyt személyiségi jogairól be­szélünk, a levéltári törvény szi­gorúbb szabályozása lép életbe. Ez annyit tesz, hogy egy irat­anyag csak 30 évvel a benne szereplő személy halálát köve­tően kutatható. Ha ez a dátum nem ismert, akkor 90 évvel a születése után, s ha ezt sem le­het tudni, az irat keletkezésé­nek idejétől számított 60 év után lehet kutatni. Ezen kívül arra is oda kell figyelni, hogy ma a párthovatartozás különle­ges adatnak számít, éppen ezért problémás az MSZMP anyagainak internetes közzété­tele. Vannak tehát olyan irategyüttesek, amelyeket digi­talizálunk, de csak a kutatóte­remben hozzáférhetőek.- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban az utóbbi években megfigyelhető, hogy az intézmény nem csupán egy elefántcsonttoronyként műkö­dő műhely kíván lenni, ha­nem erőteljesen nyit a társa­dalom, a nagyközönség felé. Mennyire jellemző ez más le­véltárakra?- Szokás paradigmaváltásról beszélni a levéltári területen. ’ Ha ennek valahol értelme van, az az, hogy nemcsak az akadé­mikus közeget és a szakdolgo­zó egyetemistákat kell a levél­táraknak kiszolgálniuk, hanem az is feladatuk, hogy mindenki számára elmondják: az ő éle­tük, múltjuk van itt, és ez hoz­záférhető. Senki nem születik kutatónak, ezért meg kell taní­tani, hogyan kell a forrásokat faggatni, bátorságot kell adni az embereknek, hogy bejöjje­nek, ne féljenek a levéltártól. Ennek legkézenfekvőbb módja a közművelődési tevékenység, kiállítások, nyílt napok rende­zése. Ebben a szolnoki levéltár példaértékű tevékenységet vé­gez, ami egyelőre még nem egyformán jellemző az ország többi intézményére. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom az itteniek közművelődési munkáját, mert ha egy úttörő egyenruhán keresztül jobban megragadható egy korszak, ak­kor azt kell kiállítani, és lehet, hogy egy hónap múlva már a látogató az iratanyagra is kí­váncsi lesz. Az élelmiszer ne utazzon át a fél világon piac Hubai Imre Csaba: a földet az unokáktól kaptuk kölcsön művelésre Diákok főztek, országos Diák Gulyásfesztivált rendeztek Fegyvemeken, me­lyen közel hatvan bográcsban főztek a diákok. A fesztiválon rengeteg színes program és látnivaló is várta az érdeklődőket. Képünkön a helyi Orczi Anna Is­kola csapata látható. A képgalériát keresse a SZOL ON.hll hírportálon. A helyi értékek megőrzése, a helyben termelés, feldolgozás és értékesítés volt a témája a pén­teken, Karcagon tartott kistérsé­gi konferenciának. A megjelent magyar és francia szakembereket a karcagi önkor­mányzat nevében Lingné Orosz Hajnalka mezőgazdasági ügyin­téző köszöntötte, majd bemutatta a 36 ezer hektáros határral ren­delkező település főbb gazdasági jellemzőit. A konferenciát szer­vező Agraria Apure Egyesület nevében Báli István, az Európai Bizottság mellett működő vidék- fejlesztési tanácsadó testület tag­ja szólt a vendégekhez. A több mint tíz éve alakult Üllőparti Gazdaszövetkezetről Hubai Imre Csaba agrármérnök, a szövetke­zet elnöke szólt. A biogazdaság­ban sertés, szarvasmarha, bi­valy, ló, szamár, szürke marha, törzsmangalica-állomány, horto­bágyi rackajuh is van szép szám­mal. Emellett bionövényterme­léssel, kertészettel és élelmiszer- ipari tevékenységgel is foglalkoz­nak. 2004-től a biodinamikus Demeter-gazdálkodással termel­nek növényeket a búzától a gyógynövényekig. A cégvezető kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektet az egészséges termék elő­állítása mellett a minél maga­sabb feldolgozottsági szint eléré­sére, hogy ne kelljen a fél orszá­gon át utaztatni az árut. Saját pékség, őrlő- és olajütőüzem van az ökogazdaságban, már csak húsüzem és tejfeldolgozó hiány­zik. Hubai Imre Csaba azt szeret­né, ha a környék gazdái közül minél többen orientálódnának a biotermelés irányába, mert mint fogalmazott, ez azt is jelentené, hogy a jövő nemzedékek iránt is nagyobb elkötelezettséggel len­nének a gazdák, hiszen a főidet az unokáktól kaptuk kölcsön művelésre. A franciországi gazdák értéke­sítési lehetőségeit Daniel La Maitre és Pascal Aubrée, az FN CIVAM Bretagne-i Egyesület munkatársai mutatták be. A ter­melők által létrehozott SÁL - He­lyi Élelmezési Rendszer jól bevált Rennes-ben, a 300 ezres város­ban a megtermelt biotermékeik 40 százalékát közvetlenül a far­mokon értékesítik. Emellett je­lentős a kosaras vásárlás, amikor több termelő több terméket egy időben visz el a fogyasztóhoz vagy közintézményhez. A francia vevő számára ugyanis fontos, hogy tudja, ki termelte, s milyen körülmények között az adott árut, ezért alakulnak kollektív értéke­sítési áruházi rendszerek, ahol a minőségi áru mindig friss és megbízható helyről származik. Azzal, hogy nem utaztatják több száz kilométerre az árut, hanem jó részét helyben értékesítik és dolgozzák fel, csökkennek a költ­ségeik és a vásárló is mindig friss terméket kap. ■ D. E.

Next

/
Thumbnails
Contents