Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-13 / 110. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 13., CSÜTÖRTÖK Cser Katalin Alexandra: Szeretnék... Szeretnék könnycsepp len­ni, szemedben megszületni, végigfolyni arcodon a forró ajkadra, és úgy csókolni a szádat. A pár hónappal ezelőtt meg­rendezett Ádámok és Évák ünnepén részt vevő Kiss Nor­bert, a Varga Katalin Gimná­zium egyik különdíjasa be­szélt a színházról és az akko­ri próbákról előadásról. — Hogy érezted magad a pró­bákon, illetve az előadás alatt?- Fantasztikusan! Bár az elején izgultam, hogy milyen lesz korombéli fiatalokkal dol­gozni. A végére azonban abszolút belejöttem, és na­gyon élveztem.- Tudjuk rólad, hogy időn­ként a Szigligeti Színház sze­replője vagy. Hogyan jött az ötlet a színjátszáshoz? — Alsó tagozatos koromban több iskolai ünnepségen is szerepeltem. Hatodikos vol­tam, amikor az osztályfőnö­köm szólt, hogy a színház meghallgatást tart gyerekek­nek. Én, hogy úgy mondjam, szerencsét próbáltam. — Melyik volt az eddigi leg­kedvesebb szereped? Kit sze­mélyesítettél meg szívesen?- Az angyalok nem sírnak című darab lázadó kisfiúját, Tibikét. Ez a szerep közel áll a személyiségemhez, ezért tetszett igazán. — A gimnázium után a szín­játszással szeretnél továbbra is foglalkozni?- Igen. A Színművészeti Egyetemen szeretném V majd folytatni tanul­mányaimat. tó»­DIÁKVILÁG Ma biztos ágyban maradok lógás Ha iskola mellé megyünk, gondoljunk a következményekre Kinn a parkban, a jó levegőn a haverokkal dumálni... Van ennél jobb? Nincs, de ha lehet, ne iskolaidőben tegyük mindezt. A lógás királyai. Ez akár egy mese címe is lehet­ne, de bizony, nem az. Purgel Adrienn, 12. C, TPG Manapság egyre több diák vá­lasztja az iskola melletti utcát, mint a suli padjait. Miért van ez? Túl sokat követelnek a diá­koktól? Magyarországon kevés diák van, akit még nem érintett meg a lógás szele. A kivételek azok, akik ötös tanulók, s nem merik a szabályokat áthágni. Ők nem is élnek igazán. Egy kis szünet mindenkinek jár, így vagy úgy. Vagy mégsem? Legkönnyebb dolguk a kole- szosoknak van. A koliban nem kell beszámolni, miért mennek későn suliba, elég, ha azt mond­ják, „nincs első órám” utána oda mennek, ahova akarnak, s délután négyig ráérnek beérni. Kicsit komplikáltabb a bejáró­sok helyzete. Reggel a szülők miatt el kell indulniuk otthon­ról, s haza se mehetnek egyből, mivel nagy a lebukás veszélye. Szóval marad a városban való dekkolás. Őket sem irigylem, mert nekik van a legnagyobb rizikójuk a lebukásra. Anyuci vagy apuci éppen a városban tesz-vesz, s összefutnak, az igen kellemetlen. Mit csinál a diák, ha lóg? Ott­hon vagy a koliban marad, és lustálkodik az ágyban. Elmegy a barátokkal a városba csász- kálni, vásárolgatni. Megnéz egy filmet a moziban, vagy épp ka­jál valahol. Vannak, akik a sza­badnapot arra fordítják, hogy a szerelmükkel egy ro­mantikus napot töltsenek. Még az is lehet, hogy olyan diák is van, aki elvetemülten tanul (szerintem, ennek van a legke­vesebb esélye). Most nézzünk pár alternatí­vát a legnépszerűbb igazolások közül. Az első helyen a doktor bácsi és az ő által írt papír áll. Ő minden kínnal, bajjal felke­reshető. Lebukás esélye mini­mális, ha csak az osztályfőnök nem érdeklődik a szülőnél, mi is volt a drága gyerek baja. Az­tán ott van a szülői igazolás ha­Inkább nem is mesélek... bizony, én is lógtam már a suliból, bevallom, nem is egy­szer. Volt, hogy dolgozat miatt, volt, hogy a rosszabbik lá­bammal keltem fel. Igazolásaim mindig rendben voltak. Persze tudnék mesélni pár dolgot, de ha azt elolvasná az osztályfőnököm, nem biztos, hogy örülne..! misítása. Ez sem jelent gondot a nebulóknak. Elég egy jó isme­rős, aki fantasztikusan tud írni. Akkor jöhetnek még a kamu szövegek: késett a busz, meg­untam a várakozást, s nem ad­tak igazolást, elaludtam, elfelej­tettem igazolást kérni, rosszul vagyok hadd menjek haza! (Na persze mindez nem jelenti azt, hogy ezeket ki kell próbálni, sőt, ha lehet ne lógjunk...) Egyáltalán miért is lógnak a diákok? Egyszerű! Sokszor so­kat követelnek az iskolában, s nehéz napról napra készülni, főleg ha egy nap több dolgozat is van. Mikor zsúfolt hete van a diáknak, belefér egy lógás, bár nem szabad feledni, hogy jobb előbb túlesni a dolgozatokon (utólag, amikor esetleg egyedül kell megírni, tuti nehezebb). Ér­demes elgondolkodni, megéri lógni? Persze, mi sem jobb, mint egy spontán szabadnap a haverokkal... Közben azért gondoljunk a következmé­nyekre..! Néha nehéz a diákélet, de jó, hogy vannak kihívások... Hajnali fél hat! Csörög a telefo­nom, ébredés, menni kell az iskolába. Kisétálok az állomás­ra, felszállók a buszra. Végcé­lom a Szabadság téri megálló. Csak pár lépés van már hátra. Erősnek kell lennem, hogy be­lépjek a Varga bejáratán, mi­vel egy „békebeli” vaskos, ne­héz, faragott, kovácsoltvas dí­szítésű ajtót kell kinyitnom. Mióta úszás és gyógytesi órák­ra járok, egyre erősebbnek ér­zem magam, tehát leküzdöm az elém tornyosuló akadályt. A reggeli hírek csak karnyúj­tásnyira vannak tőlem - min­den nap reggeli újsággal vár iskolám. A portás néni moso­lyával könnyebben indulnak a reggelek. Még csak hét óra, van időm tanulni (első óra fi­zika lesz). Igyekszem is. Osz­tálytársaim megszokott sor­rendben lépnek be az ajtón. 8.35: reggeli iskolarádió, hí­rek, versenyek, szülinapok, menzabefizetés... 8.40: kezdő­dik az óra. Csak ne én feleljek! Igaz, tudom a leckét, és szíve­sen el is mondanám, de mé­gis... Aztán addig szuggerá- lom, míg engem választ a ta­nárnő. A friss anyagot tudom is, de jönnek az ismétlő kérdé­sek, balról-jobbról hallom, hogy súgnak, de tudom, hogy tudom én is. Ötös, ez a nap egyre jobb. Ezek után csak úgy röpülnek az órák, és már vége is napnak. Volt egy ne­héz töri dolgozat, meg egy könnyű angol. Az aztán jólesik, amikor azt hallom a kedvenc tanárom szájából tanévzárás előtt egy héttel: „három ötösre van szükséged, hogy ötös legyél év végén”. Igaz, néha nehéz a di­ákélet, de én szeretem a kihí­vásokat. Tanáraimtól nem csak szakmailag, de emberi­leg is sok mindent tanulhatok. Most sietek, nehogy lekés­sem a vonatom (megyek haza, vidékre), de a szívem mé­lyén várom a holnapot. KOVÁCS ANNA, VKG M0» Ää!S*8SSS* \ u A televízióban látta az általa közvetített mérkőzés végét interjú Hajdú „B közép” - a kedvelt sportriporternek, Hajdú B. Istvánnak valóságos rajongótábora van A Magyar Lapkiadók Egyesülete interjúkészítő pályázatot hirde­tett Te vagy az én emberem! cím­mel 6-14 éves diákoknak. A pá­lyázat keretében a diákok interjút készíthettek egy, általuk kiválasz­tott felnőttel. Itt olvashatjátok az egyik díjazott alkotást (teljes ter­jedelemben a Szoljon.hu-n). ★ ★ ★ Hajdú B. István sportriporter so­kak kedvence. Valóságos rajon­gótábora van, úgy is mondhatjuk „B közép”... Egy nagy vágyam tel­jesült, amikor beszélgethettem vele. És az ő vágya? Az a magyar foci remélt sikerével függ össze...- Mikor döntötte el, hogy sport- riporter lesz?- Először is tegeződjünk, már kollégák vagyunk. Nos, én lab­darúgó szerettem volna lenni, aki megnyeri a világbajnoki dön­tőt a magyar válogatottnak. De nem voltam elég tehetséges, csu­pán szorgalmas. Tizenéves ko­romban már közvetítettem az is­kolaválogatott meccseit, a gomb- focitornákat. Miután elvégeztem a középiskolát, felvételiztem a jo­gi egyetemre, majd elmentem ka­tonának. Amikor 20 éves voltam, jelentkeztem az akkori Sportri­porter-stúdióba, és mikor elvé­geztem, a Telesport egyik főnöke szólt nekem és még öt társam­nak, hogy ha van kedvünk, me­hetünk hozzájuk kisebb mun­kákra. így kezdődött az egész.- Mit kell tanulni ahhoz, hogy egy diák sportriimrter lehessen?- A legfontosabb, hogy sze­resd a sportot. Ha versenyszerű­en sportolsz, megtudod, milyen nyert helyzetből veszíteni vagy vesztettből nyerni, ez minden sportágban előfordul. Ezen kívül hasznos, ha több nyelvbe is be­lekóstolsz, és nem árt a középis­kolán, egyetemen kívül valami­lyen médiaiskolát is elvégezni. — Mi volt a legnagyobb magyar sportsiker, amit közvetítettél? — Egy sportriporter legna­gyobb álma, hogy magyar olimpi­ai bajnoki címet közvetítsen. Ez nekem először az athéni olimpi­án adatott meg, ahol a magyar ví­zilabda-válogatott a döntőben em­lékezetes csatában győzte le Szer­bia és Montenegró legjobbjait.- Közvetítéseid alatt mi volt a legnagyobb bakid?- A pekingi olimpián egy rádi­ónak közvetítettem a férfi tenisz páros döntőjét, ahol 6:3, 6:4-es állásnál, nem sokkal az adásidő vége előtt a svájci páros beütötte a győztesnek hitt pontot. Ezután összepakoltam, visszamentem a szállásra, bekapcsoltam a TV-t, és még mindig ment a meccs. Ké­sőbb jöttem csak rá, hogy nem fi­gyeltem arra, hogy teniszben a férfi meccsek két nyert szettig tartanak, de a döntőben háromig, így a rádió hallgatói egy órával előbb tudták, hogy Federerék olimpiai bajnokok.- Vissza a focihoz. Ki nyeri idén a labdarúgó BL-t?- Most már csak kétesélyes a dolog, szerintem az Inter nyer a Bernabeu-ban.- Mi az, amit nagyon szeretnél közvetíteni, de még nem volt rá lehetőséged?- Már nagyon sok helyen vol­tam, de az még nem adatott meg, hogy a magyar labdarúgó­válogatott ott lett volna egy vi­lágbajnokságon vagy egy Euró- pa-bajnokságon. Remélem, erre már neked lesz lehetőséged. VÖRÖS ANDRÁS A pályázat nyertes diákjai vörös András (Szombat­hely) - választottja: Hajdú B. István BÓNA NÓRA (Budapest) — vá- lasztottja: Persányi Miklós BÉKI ANDREA (Budapest) - választottja: Méder Áron mirgai Zita (Nyíregyháza) — választottja: Szinetár Dóra kovács borbála (Lébény) - választott: Karafiáth Orsolya jeles Dorottya anna (Keszt­hely) - választottja: Bartos Erika (a Népszabadság kü- löndíjban részesíti)

Next

/
Thumbnails
Contents