Új Néplap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-23 / 94. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2010. ÁPRILIS 23., PÉNTEK TÜKÖR Űjabb motoros futamot rendeznek a gyerekekért A budapesti székhelyű Hells Angels MC Hungary motorosai május 8-án jótékonysági moto­ros futamot szerveznek Karca­gon. A városházán tartott csütör­töki sajtótájékoztatón elhang­zott, hogy eddig már közel 2,5 millió forintot gyűjtöttek össze a kórház kis betegiért a „pokol an­gyalai”. A motorosok nevében Farsang Imre elmondta, ezzel az ötödik akciójukkal is szeretnék bebizonyítani, a jó célért a klub tagjai összefognak. A Toy Run 2010 jótékonysági motoros fu­tam több száz motorosa május 8-án 14 órakor érkezik a város­háza parkolójába, onnan vonul­nak át a kórház udvarára, ahol átadják a gyermekosztálynak hozott plüssállatokat, játékokat, és elkezdik a pénzgyűjtést, me­lyet a városi gyógyvizű strand­fürdőben folytatnak. Ide várnak minden érdeklődőt, hiszen aki megveszi a belépőt, az annak az árával és a helyszínen készülő gulyás megvásárlásával is támo­gathatja a nemes célt. ■ DE Sikeres volt a Tengertánc Kunhegyesen A kunhegyesi művelődési köz­pont második alkalommal nyúj­totta be támogatási igényét az Oktatási és Kulturális Miniszté­rium által meghirdetett, a népi kultúra értékeinek megőrzését célul tűző Tengertánc elnevezé­sű pályázatra. Az intézmény a 2009 júniusa és 2010 áprilisa kö­zött megvalósított programjaira 300 ezer forintot nyert, olvasha­tó a kunhegyesi városi újság leg­frissebb számában. A támogatás segítségével megrendezett prog­ramok a tárgyalkotó népművé­szetet mutatták be, népzenei és néptáncos hagyományok megis­merésére és gyakorlására adtak lehetőséget. A nyári kézműves­táborban a kosárfonás fortélyai­val ismerkedhettek az érdeklő­dők, szeptemberben a hajdúsági táncok lépéseit sajátíthatták el azok, akik elmentek a táncházi rendezvényre, de volt farsangi játszóház, kiállítás kunsági vert csipkékből, valamint Czupp Pál fafaragó népi iparművész alkotá­saiból. ■ Kétpó határában, az Al- másy-kastély körül, illő távolságban a nagy, arisz tokratikus épülettől, ap­ró, fehér házak sora­koznak. A egykori ura­dalmi cselédházak, a ké­sőbbi szolgálati lakások. Őrzik a múlt nyomait, a lelassult idő nyugalmát az új évezredben is. Ki tudja, meddig még? L. Murányi László Urbán Laci bácsi, a közeledő au­tó tülkölését hallva, gumicsiz­más, nagy léptekkel, árkon-bok- ron, vízen-sáron vág át a rozzant, öreg juhhodálytól a kövesúton érkezők elé. Lassan, de a hetven­hat eltelt évét messze megha­zudtoló energiával. A nap a dele- lőn jár a puszta felett, s a tavaszi levegőben tisztán érezni az élénk szél szárította friss föld nedves illatát.- Látják, ez az én világom!- mutat körbe, pillanatnyi pihenőn, az autónk oldalá­nak támaszkodva. — Itt sza­bad vagyok, és szabad a te­kintet is, amerre csak fordul. Sehol nem érezném már jól ma­gamat, pedig pesti gyerek va­gyok ám! A hetedik kerületben, a Rózsák terén születtem, és ké­sőbb kerültem az Alföldre. Ma már nem tudnék városban élni. Nem szeretem a sok embert ... és hiányoznának a birkáim is! Lassan, gondosan rágva méri a szót; van ugyan belőle elég a fejben, de a pusztai ember még­sem szátyárkodik vele.- Van ugyan házunk a falu­ban is, harmincöt éve vettük, de még egy pillanatot se lak­tunk benne - kapcsolódik em­berének gondolataihoz Margit­ka néni, aki a közelben legelő birkák mellől csatlakozik hoz­zánk. Laci bácsi később elisme­ri: asszonya is nagyon érti bi­zony a birkák viselkedését, „nyelvét”. Jó szeme van a jó­szághoz, azonnal kiszúrja, ha egyiknek-másiknak baja tá­mad.- Ötvenkét éve foglalkozunk már birkával - folytatja az őszülő feleség. - Azóta se ün­nep, se vasárnap, se húsvét se karácsony... A téesz-időkben volt, hogy nyolcszáz birkát fej­Urbán László hetvenhat évesen is könnyedén bánik a birkával, hiszen több mint ötven éve foglalkozik jószággal tünk ketten naponta! Éjszakán­ként csak két-három órányi al­vásidőnk maradt, de bírtuk, csináltuk szívesen. Fiatalok voltunk - lágyul el egy pilla­natra a tekintete.- Tíz éve még, amikor leg­utóbb erre jártunk, javában ter­vezgetett - idéztünk vissza Ur­bán gazdának egy évtizeddel korábbi beszélgetést. - Mosta­nában is annyit gondol még a jö­vőre?- Ha az ember felér a hegy te­tejére, onnan már csak lefelé pillanthat, és lefelé visz az út is — kalandozik el a szabadsághoz szokott pillantása a távoli nyár­fás irányába. - A múltamat lá­tom, de azt ki tudhatná, hogy mit hoz még a jövő. Az biztos, hogy nagy változásokat már nem szeretnék az életemben. Jószágról, munkáról, földről folyik tovább szabadon a szó, az árokparton ácsorogva; a két­Mi járatban voltunk Urbán Lászlónál? csak azt szerettük volna meg­tudni az öreg gazdától, hogy miként dőlt el annak a felleb­bezésének sorsa, amit a Mező- gazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz adott be még a múlt év végén. Az MVH ugyan­is a 2006-os földalapú támo­gatás, jó másfél millió forint visszafizetésére kötelezte őt utólag. Nincs még válasz - le­gyintett nagyot a kérdés hal­latán -, így aztán én meg nem fizetek. Nem tudom, mi lesz... százötven szerződött birkáról, meg a negyven-ötven „tartalék­ról”, a hetven hektár kaszálóról és a húszhektárnyi szántóról, ami az élelmet adja a jószág­nak. Aztán a családról: a három férjhez ment, távol élő lánygyer­mekről és az unokákról, no meg az egészségről.- Nincs nekem semmi bajom — legyint nagyot a gazda. — Tud­ják, nekem a munkám a szerel­mem, és az ilyen ember az idő múlását is lassabbnak érzi ám. Úgy köszön el az autóval jött idegenektől, ahogyan csak a régi szót és régi szokásokat őrizgető, régi emberek tudnak: aztán, ha erre járnak, el ne kerüljenek ám, mert kedves emberekkel jólesik a beszélgetés. Majd elindul, gu­micsizmás, nagy léptekkel, ár- kon-bokron át, a rozzant öreg ho- dály felé. Mentében visszaült, a távolodó autó tülkölését hallva... Az Európai Bizottság Magyar- országi Képviseletének új ve­zetője, Szűcs Tamás január el­seje óta tölti be a hazai „EU- nagyköveti” posztot. Az euró­pai kihívásokról és a magyar európai uniós elnökség fel­adatairól is kérdeztük.- Sorjáznak a tennivalók, a megoldásra váró rövid és hosszú távú ügyek, a gazda­sági válságtól az európai vul­káni légikrízisig. Sok min- dent kell kezelni és össze­lő hangolni a 27 tagállam együttműködésében. Most van napirenden a 2010-ig szó­ló lisszaboni stratégia áttekin­tése és a 2020-ig szóló prog­ram kidolgozása.- Az unió nem lett a világ legfejlettebb térsége...- A lisszaboni stratégia nem minden elképzelést váltott va­lóra, így például a fejlett tudás- gazdaság és a foglalkoztatás növelése továbbra is közös cél. Ezek kidolgozásában, a meg­felelő válaszok megtalálásá­ban a 2011 első fél évében sor­ra kerülő magyar elnökség idején is sokat tehetünk majd.- Mi várható a magyar el­nökségtől?- Minden fontos kérdés na­pirendre kerül, méghozzá az össz-európai érdekeket képvi­selve. Ez a fél év, illetve a spanyol-magyar-belga trió munkája nem a saját pecse­nye sütögetéséről szól, hanem arról, hogy mennyire tudunk továbblépni a problémák együttes leküzdésében. Két­ségkívül, ha jó munkát vég­zünk az elnökség idején, az nekünk is jó befektetés lesz a jövőt illetően. ■ K. J. Szűcs Tamás: az EU-elnök- ség lehetőség számunkra A puszta örök szerelmese állattartás Pestről való a kétpói legelőkön birkát terelgető ember EGYPERCES INTERJÚ Nem saját pecsenye, befektetés Téglák a múzeumban. Pecsétes és feliratos téglák címmel látható idősza­ki kiállítás a Túri Fazekas Múzeumban. A helyi gyűjtőktől származó mint­egy 350 darabot tettek közszemlére. Képünkön Tóth Zsigmondné (balról) és Török Antalné igazgatják az egyedileg jelölt különleges téglákat. Gondot jelent az utánpótlás gyermekpszichiátria Negyven év után költözött a rendelés Közel negyven esztendő után költözött új helyre nemrégiben a szolnoki Sóház útról a Hetényi kórház gyermek-és serdülő pszi­chiátriai szakrendelése és gon­dozója. Az intézet Tószegi úti te­lephelyén töltött első hónapok­ról kérdeztük dr. Csősz László főorvost.- Ilyen hosszú idő után ter­mészetesen nem volt könnyű az átállás, hiszen 1969 óta ugyan­azon a helyen működött a szak- rendelés — hangsúlyozta a főor­vos. - Az ideggondozó belváro­si, nem az intézményhez tarto­zó épülete nagyon elavult volt, és jelenleg modernebb körül­mények közé kerültünk. Bete­geink is elfogadták a változást, mi pedig szakértelmünkkel se­gítettük a zökkenőmentes át­költözést.- Jellemzően milyen problé­mákkal érkeznek ide a fiatalok?- Főként figyelemzavaros, hi- peraktív gyermekeket hoznak hozzánk, de sok a viselkedési és tanulási zavarokkal küzdő fi­atal is. Komoly gondot jelent, hogy az iskolákból gyakran már későn küldik szakrende­lésre őket, jóval hatékonyabban tudnánk foglalkozni velük, ha hamarabb kerülnének szakem­berhez. Szintén problémát je­lent ugyanakkor az utánpótlás hiánya a szakmánkban. Pszi­chiáter szakorvosként jelenleg csak én dolgozom, a fiatalok pe­dig nem szívesen választják ezt a hivatást.- Mennyire sikerült „belakni­uk” új helyüket?- A kórház vezetésének segít­ségével és közvetlen munkatár­saimmal igyekeztünk minél ba­rátságosabb környezetet kiala­kítani annak érdekében, hogy a pszichés zavarokkal küzdő gyermekek, fiatalok bátrabban jöjjenek hozzánk. Fontos dolog, hogy a gyermekpszichiátriai szakrendelés is bekerül a kór­ház „vérkeringésébe”. Kollégá­inkkal, a társszakmákkal sze­retnénk szoros kapcsolatot ki­alakítani, rendszeres konzultá­ciókkal segíteni betegeink mi­előbbi, teljes gyógyulását. ■ A sorompó állta a betörők útját Karcagon Egy sorompóval lezárt vasúti átkelő és a tilos jelzés állta út­ját egy ötfős tolvajbandának. Az elkövetők szerdán hajnal­ban egy tanyába hatoltak be, miután kivágták a drótkerítést. A tanya tulajdonosa azonban észrevette az udvarában megje­lent hívatlan vendégeket, és ér­tesítette a rendőröket. Közben a társaság autóval menekülőre fogta a dolgot, de a megérkező járőrök utánuk eredtek. Kis idő múlva a menekülők útját egy vasúti átjáró keresztezte, ahol a lezárt sorompó és a tilos jelzés megállásra kényszerítette a tár­saságot. Ekkor csaptak le rájuk a rendőrök. Eljárást indítottak mind az öt férfi ellen. ■

Next

/
Thumbnails
Contents