Új Néplap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-15 / 38. szám
ÚJ NÉPLAP — 2010. FEBRUÁR 15., HÉTFŐ 9 A NAP TÉMÁJA családi ügyeink Folyamatosan csökken a bontóperek száma, de a házasságkötéseké is. A diplomások sokszor nagyon vad, kegyetlen ellenfelei egymásnak a tárgyalóteremben. AZ ÉV ELEJE GYAKORTA A VÁLÁSOKÉ térő az értékrendjük, az igényszintjük. Gyakori, miként régen is, hogy feltűnik a színen a harmadik személy... — A közös gyermekért folyó harcban előnyből indulnak-e még mindig a nők, az anyák? Néhány évtizede még fehér hollónak számított egy-egy apánál történt gyermekelhelyezés.- Igen, amikor még én is kezdtem a pályát, az anyák kétségtelenül előnyt élveztek az elhelyezéskor. Ma már nem előny ilyenkor pusztán az anyaság. Komplexen vizsgáljuk az alkalmasságot. Először az objektív tényeket, nevezetesen, hogy el tudják-e mindketten tartani a gyermeket, gyermekeket. Megvannak-e ehhez a feltételeik, és fizikálisán is képesek-e gondoskodni róla. Tudják-e füröszteni, tisztába tenni, etetni, és így tovább. Ez után következik az érzelmi kötődések vizsgálata. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy olyan esetben is az apához helyezzük el a gyereket, amikor az anyuka is kérné magának.- Sokan bizonyára azt gondolják, az értelmiségi házaspárok az átlagosnál simábban válnak el egymástól...- Rosszul gondolják! Gyakran nagyon vad, kegyetlen ellenfelei egymásnak a diplomás házastársak. Nagyon gyakori közöttük, hogy nem egyszerűen csak válni akarnak a másiktól, hanem legyőzni azt. Volt olyan esetem, talán a legrosszabb élményem ebből a körből, amikor a gyűlölködés odáig ment, hogy az utolsó apróságokon is késhegyre menő vita folyt. Pedig jól szituált, tehetős házaspár volt. Katalint, onnan a bírósági folyosóról, ahol a válóperéről és a válás okairól beszélgettünk, két mondat között beszólították a tárgyalóterembe. Barátnőjével, Lídiával maradtunk az ajtó előtt.- Elkísértem... — mondta magyarázóig. - Már én is váltam, és tudom, milyen jó, ha ott van ilyenkor valaki az emberrel. Mert a nagy elhatározás mögött legtöbbször nagy ijedtség van ám. A jövőtől való félelem. Elvégre arról folyik ilyenkor a szó, hogy le kell térni a régi útról, és másikon kell elindulni. Egyfolytában remeg ilyenkor az ember gyomra. És nemcsak amiatt, hogy mi lesz bent a tárgyalóteremben, hanem azért is, hogy mi következik majd a tárgyalás, az elválás után. El kell indulni a bizonytalanba, és az nem könnyű... Amikor érzelmileg apjához kötődött erősebben a gyermek megkértük Rimaszombati Éva bírónőt arra is, hogy idézze fel az eddigi válóperes ítélkezési gyakorlatának legkedvesebb ügyét, amire valami ok miatt máig szívesen gondol vissza.- A nyolcvanas években még nem volt nagyon szokás, hogy az apánál helyezzenek el kétéves gyermeket — közölte lapunk Rimaszombati Éva. - Csak igazán súlyos esetekben intézkedett így a bíróság. Volt egy esetem abban az időben, amire annak ellenére büszke vagyok, hogy másodfokon fordítva ítéltek az ügyben. az anyuka és az apuka egyaránt alkalmas volt a kicsi nevelésére, de úgy éreztem, az érzelmileg erősebben kötődik az édesapához. Úgy ítéltem, kerüljön hozzá a gyerek, és bár másodfokon ‘j az anya kapta a nevelés jogát, pár évvel később visszaigazolta a döntésemet az idő. A gyerek nagyobb lett, és visz- szament az apjához, vele élt tovább. Dr. Rimaszombati Éva bírónő Decemberben rendre jelentősen visszaesik, majd januárban pedig meredeken megemelkedik a bíróságoknál a válókeresetek- az elindított válóperek- száma. A számok évekre visszamenően visszaigazolják ezt a jelenséget. De vajon tényleg jelenség- e ez, és mi minden húzódik meg mögötte? L. Murányi László A pszichológus, pszichiáter, szociális munkás persze rögtön rábólint: hát persze, a december a meghitt családi ünnepek hónapja, a reménykedő várakozásoké, no meg a nagy fogadkozásoké. A rá következő január pedig az újrakezdéseké és a csalódott kijózanodásoké.- Kétszer kezdtem újra a férjemmel az életet, kétszer adtam új esélyt neki és a kapcsolatunknak, de harmadik kísérlet már nincs - fogad bizalmába hosszas győzködés és rábeszélés után a harmincnyolc éves Katalin a Szolnok Városi Bíróság folyosóján üldögélve, a békéltető tárgyalására várva. — Végleg bebizonyosodott, hogy nincs jövője a kapcsolatunknak, és ebben, ha már szóba került, jeletttőá része'van a karácsonynak is. Üres volt... erőlködő... formális! Ráadásul a gyerekek sem olyan kicsik már, hogy meg tudjunk bújni mögöttük. Sőt! Ők legalább olyan jól érzik már, mint mi, hogy valami nincs rendjén. A férjemmel teljesen eltérő gondolkodású és eltérő lelkületű emberek vagyunk. Ez bizony most, az ünnepek alatt teljesen egyértelmű lett számomra. Ő inkább elhúzódó, magának való, én meg inkább tyúkanyó típusú vagyok, ilyenkor szeretem, ha együtt van a család, januárban leültem vele, és elmondtam neki a dolgot. Nemigen vitatkoztunk, fél óra alatt megegyeztünk mindenben... Katalin azon kevés válófélben lévő közé tartozik, akik nem a másik felet hibáztatják a kapcsolat megromlásáért, hanem azt mondják: ebben „benne vagyunk” mindketten. A Szolnok Városi Bíróság statisztikáit böngészve pontosan kiderül: az elmúlt öt év során decemberben rendre visszaesett, s jóval az átlagos havi mérték alá csökkent a benyújtottválókeresetek száma. 2007- ben és 2008-ban például 40, 2009-ben pedig 20 százalékkal A váláskor sok fontos kérdésben meg kell egyezni. Közülük legfontosabb feltétlenül a gyerekek sorsa. Képünk illusztráció. A házasság felbontása iránti perek száma, aránya az ügyfajtákon belül Év _________Érkezett ügyek (db) Bontóperek (db) Százalékos arany (%) 25 31 ítéletek a házasság felbontása iránti perekben Érkezett ítélettel befejezett Fellebbezés 2005 729 2005 729 482 2006 2406 666 27 2006 666 588 29 2007 3290 623 25,5 2007 623 482 20 2008 2086 673 24,5 2008 673 462 17 2009 2711 584 21,5 2009 584 468 20 volt alacsonyabb az érkezés a havi átlagnál. Mi történhet ilyenkor a fejekben, szívekben és az érzelmekben? Talán nem akarunk már „belerondítani” a karácsonyi és év végi hangulatokba még egy válóperes idézéssel is. Esetleg adunk egy újabb, sok esetben már utolsónak bizonyuló esélyt, ahogyan tette azt Katalin is. Vagy csak halogatjuk még egy kicsit az elkerülhetetlent? Januárban aztán az évi átlagot jóval meghaladó szintre ugrik a válási „vállalkozó kedv”. Például 2007-ben és tavaly 20, 2008-ban pedig 5 százalékkal érkezett több válókereset a havi átlagos szintnél. FORRÁS: SZOLNOK VÁROSI BÍRÓSÁG- Az utóbbi években szinte folyamatosan csökken az érkező válókeresetek száma — kezdett a számszerű adatok elemzésébe dr. Rimaszombati Éva, a Szolnoki Városi Bíróság elnöke, válóperekben maga is ítélkező bíró. - Ez a folyamat azonban csak akkor lenne igazán mérhető, ha ezt összevetnénk a házasságkötések számának alakulásával is. Valószínűnek tartom, hogy az a számsor legalább ilyen mértékű csökkenést mutathat, mint a válásoké. Az összevetést - az egyszerűség kedvéért a Szolnoki Polgár- mesteri Hivatal anyakönyvi adataival - megtettük. A bírónő sejtése nem csalt: a házasságkötések száma is csökkenést mutat. (Lásd: összehasonlító grafikonunkat.) — A benyújtott válókereseteknek azonban csak egy része jut el első fokú ítélethozatalig - folytatta az elemzést Rima- szombati bírónő. - Tavaly például nyolcvan, tavalyelőtt pedig FORRÁS: SZOLNOK VÁROSI BÍRÓSÁG hatvannyolc százalék volt ez az arány. Az adatokból megállapítható az is, hogy az ítélettel befejezett ügyeknek több mint kilencvenöt százaléka első fokon jogerőre emelkedik. A válópereknek körülbelül nyolcvan-ki- lencven százaléka úgynevezett közös megegyezéses ügy.- Vannak-e valamiféle tartalmi trendek, folyamatok is? Ugyanazért válunk-e most is, mint amiért tíz-húsz éve is tettük? — Egy-két évtizede még az „iszik, ver a férjem” jellegű indokolások voltak a dominánsak. Most egyre többször szerepel az indokolásban az, hogy eltávolodtak, elhidegültek egymástól a házasfelek, esetleg el2005. 2006. 2007. 2008. 2009. FORRÁS: SZOLNOKI POLGÁRMESTERI HIVATAL A hászasságkötések száma a megyeszékhelyen m 4