Új Néplap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-11 / 35. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. FEBRUÁR 11, CSÜTÖRTÖK TÜKÖR Első munkáit végzősöknek készítette mesterség A tiszafüredi Horváth Tibor ma már népi iparművészként adja át tudását tanítványainak Általános szerves ve­gyészből lett gránátalma­díjas népi iparművész Horváth Tibor bőrműves. Feleségével, Katókával Ti­szafüreden működtetett alkotóházuk tavaly elnyer­te az év Tisza-tavi turisz­tikai szolgáltatója címet. Pólyák Adrienn Horváth Tibor dolgozott fém­üzemben, műanyagöntödében, és a Heves megyei Köjálnál, mi­előtt hivatásszerűen kezdett el foglalkozni a bőrművességgel. — Volt családi indíttatás is, hi­szen a nagybátyám cipész volt, gyakran ültem nála a műhelyben a kis háromlábú széken, és figyel­tem, hogyan csinálja a cipőket Később édesapám, aki eredetileg borbély volt, a cipész ktsz-ben lett raktáros. Az első munkám is eh­hez kötődik. Volt ugyanis egy is­merős lány, aki matematika-fizi­ka szakon akkoriban végzett a fő­iskolán. Ő szólt, hogy ha már úgy­is a hulladékbőrök közelében va­gyok, nem csinálnék-e nekik olyan emléktárgyat ami fémjelzi, hogy milyen szakon végeztek. Nekivágtam, és csináltam nekik egy nyakbavalót, amire matema­tikai jeleket róttam. Ez volt a leg­első munkám, amiért aztán némi pénzt is kaptam — idézi fel a múl­tat Horváth Tibor. A második darabhoz, ami a keze alól kikerült, ugyancsak tartozik egy történet. — Még csak udvaroltam a fe­leségemnek, amikor édes­anyám szólt, hogy másnap Ka- talin-nap, mit vettem Katóká­nak? Hát ez bizony kiment a fe­jemből. Otthon volt egy darab bőr, azt kiszabtam és készítet­tem egy míves kis ékszerdo­bozt, így megvolt az ajándék. Horváth Tibor autodidakta módon kezdte kitanulni Az alkotó egyik legkedvesebb motívuma a cseremiszi tarsolylemez díszítménye Horváth Tibor szerint minden táska egy karakter, s az emberek azt választják, amely az ő sajátosságaikkal leginkább megegyezik mesterséget, majd később, mint régen a céhlegények, a nyári szabadság alatt útra kelt, hogy tanuljon. Egyik mestere a híres debreceni szíjjártó, Ká­dár Gyula volt. Kábán Csávás Ambrustól a hajcsárkarikás, Hajdúszoboszlón Vágó László­tól a ványolásos technikát, Debrecen mellett Dankó Imré­től a különböző pásztorkészsé­gek, karikás ostor, bicskátok Ványolással készülő remekművek- a ványolás nem más, mint a nedves bőr nyújtása. Először el­készítem a fadúoot, amelyre kifa- ragpm a motívumot - avat be a mester a bőiműves technika tit­kaiba. —Amikor megvan a min­ta, ráhelyezem a nedves bőrt a színével lefelé, és egy igen bonyo­lult eszközzel, egy százas szög fe­jével dörzsölgetve fellazítom a rostokat addig amíg a bőr szép lassan jelveszi a mintát Aztán jön az élek eltisztázása, amit Katóka csinál egy kis csontda­rabbal Végül jöhet a festés. Az egyedi darabok alapja minden esetben a fadúc, amit én cse resznyefából faiagok. A tömege sen készülő kisebb dolgok alap­ját műanyagból készítem. készítésének mesterségbeli fo­gásait leste el. Az így apródon- ként összeszedett ismeret bir­tokában úgy döntött, hogy 15 év után otthagyja a Köjált és azzal foglalkozik, amihez iga­zából kedve és tehetsége van, a bőrművességgel. Közben meg­kapta a Népi Iparművész cí­met, s most már ő kezdett taní­tani, Hatvanban, Debrecenben, Békéscsabán. Annak is törté­nete van, hogyan kerültek Ti­szafüredre.- Amikor Magyarország megkapta a jogot, hogy rendez­zen világkiállítást, akkor jött az ötlet, mi lenne, ha építenénk egy alkotóházat, ahol minden együtt van, ami a tanításhoz kell. Pályáztunk, bekerültünk a világkiállítás programjába. Ti­szafüreden volt ez a telek, amit kedvezményesen megkaptunk, szerződést kötöttünk, s nekilát­tunk a munkának. A számítás­ba azonban hiba csúszott, mert kiderült, hogy mégsem lesz vi­lágkiállítás, így se kedvezmé­nyes hitel, se támogatás - me­séli Horváth Tibor. ■ Úgy kell megválasztani egy-egy darab motívu­mát, hogy az ne veszítse el a jelentéstartalmát. Ám ennek ellenére felépült az alkotóház, amely ma is mű­ködik, bár meglehetősen keve­sen veszik igénybe az itt kínált lehetőséget. A műhelyben azonban sorra készülnek a növényi cserzésű marhabőrből a válltáskák, tar­solyok és egyéb tárgyak, díszí­tésüket az ősi magyar motívum­világból választva.- Úgy kell megválasztani egy-egy darab motívumát, hogy az ne veszítse el a jelentéstar­talmát. Minden táska egy ka­rakter, s az a tapasztalatom, hogy az emberek a karakterük­nek megfelelő darabot választ­ják ki — mondja a mester. Kedvelt motívum a rakamazi varkocsdíszről a turulmadár vagy kerecsensólyom, ki hogy ismeri. Vagy a csókolózó ga­lambpár, amely egy ruhadarab, egy mellyes hátáról való. Vagy itt van a női alak indával, ahol az inda a szabadságot jelképezi. Aztán az ősi időkből való kakas­kodó kakas alakja, amely a lé­lek halhatatlanságát, a feltáma­dást jelképezi. Az egyik leg­szebb motívum a cseremiszi vagy etelközi tarsolylemezről való. A rajta látható jelképek azt mutatják, hogy a régi ma­gyar társadalom olyan masszív volt, hogy jól megfért egymás mellett a kereszténység és a sá­mánizmus. Hadd sntyon! SZÓLJON A SZOLNOK-JÁSZKUN ONLINE Hadd szóljon! ■mm A magyar rock-blues zene hite­les alakjai között mindenképpen helye van Deák Bili Gyulának. A Király, ahogy nevezik Bilit, sor­sán keresztül is megél­te a mélységeket és sze­rencsére a jobb napo­kat is. Egy évvel a Hat­van csapás című, szin­te visszatérésnek is be­illő albuma után ismét itt van a Bili kapitány, hogy A Ki­rály meséi című lemezével meg­mutassa, mi is az a blues életér­zés. A javarészt a Kormorán szerzői gárdájából (Koltay Ger­gely és társai) származó szerzők írta album még erősebb, kifor­rottabb és változatosabb lett az előző CD-nél. És Deák Bili Gyu­la, a Király csak mesél 16 dalon keresztül, mi pedig odakuporo­dunk mellé, és hallgatjuk őt. A lemezen a szomorkás bluesok- ból kevesebb van, akad helyette nagyon erős rhythm and blues, rock és olyan felvétel is, amely már a metal kategóriá­ba nyúlik át. Bili ki­ereszti a torkát, és nincs mit szégyellnie 61 évesen is, mert abban a torok­ban még mindig kincs van, amely hol felráz, hol elaltat min­ket. Nem véletlenül nevezte Chuck Berry a legfeketébb fehér toroknak. Bővebben: SZÜUON.hu/Zeneajánló (Deák Bili Gyula: A Király me sél Kiadó: Sony Music) ■ B. Gy. zad következő másfél évtized­ének lehetőségeit vitatták meg. Beszprémy Katalin, a Hagyo­mányok Háza tárvezetője elő­adásában azokról a lehetőségek­ről beszélt, melyeket az intézmé­nye lát abban, hogy a tárgyalko­tó népművészet ne múzeumi, hanem élő legyen. Az alkotók ol­daláról nézve az anyagbeszerzés mellett az értékesítés a legna­gyobb probléma. Azt a marke­ting- és reklámlehetőséget kelle­ne megtalálni, amellyel segíteni lehetne az alkotások értékesíté­sét. A legfontosabb, hogy a me­gyebeli civil szervezetek össze­fogjanak, és együtt igyekezze­nek eredményeket elérni. ■ N. I. Eteti a vadakat. Csillag Benő, a tószegi vadásztársaság tagja rendszeresen járja társaival együtt a vadetetőket, és kukoricával, napraforgóval tölti fel azokat, hogy a téli hidegben könnyen táplálékhoz jussanak az állatok. —A megye tárgyalkotó népművé­szetével foglalkozó emberek na­ponta találkoznak olyan kérdés­sel, amire nem tudnak választ adni - mondta Kenyeres Sándor- né, a Jász-Nagykun-Szoínok Me­gyei Népművészeti Egyesület el­nöke. A tárgyalkotó népművé­szet helyzetéről tartott tegnapi konferencián számtalan dolgot vitattak meg a résztvevők. Szó esett arról is, hogy fel kell mérni, van-e arra igény és lehetőség, hogy a felmerült kérdésekre megpróbálják a válaszokat közö­sen megtalálni. Ezt segítette elő az első két előadás, amelyek egy­részt a megye helyzetét mutat­ták be, másrészt pedig a 21. szá­A következő tizenöt év lehetőségeit vitatták meg

Next

/
Thumbnails
Contents