Új Néplap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-25 / 20. szám

12 • • •• TŰKOR UJ NÉPLAP - 2010. JANUAR 25.. HÉTFŐ Az Ádámok és Évák örömünnepén előadás A fiatalok felfedezték maguknak a Tragédiát, Madách remekművét és a színházat is Díjátadás az előadás végén: Varga Zsófia átveszi Balázs Pétertől, a Szigligeti Színház direktorától a legjobb Lucifernek járó elismerést Trombitás hangon szeret­ném szétkürtölni: január hónap 18. napján olyasmi történt a Szigligetiben, amire nem volt még ed­dig példa, nemcsak Szol­nokon, de az országban talán másutt sem. Valkó Mihály Diákok, fiatalok százainak ajkán csendült fel nemzeti kincsünk, Madách Imre remeke, Az ember tragédiája. A város különböző középiskolásai, kiegészülve a Li­get Otthon lakóival, a városi kol­légistákkal, a dráma egy-egy szí­nét akkora őszinteséggel, olyan mély átéléssel adván át magu­kat a tragédia gondolatainak és érzelmeinek, oly megkapóan, s egyetlen estén belül is a változa­tosság annyi színével, hogy mél­tán gyakorolt mindez nagy ha­tást a közönségre. S ahogy a be­mutató véget ért, nem az ég zen- * gett, mint az előadás folyamán § többször is, hanem a taps viha- | ra tört ki a nézőtéren. (Egyéb­ként már közben is.) Az elragad­tatásé, aminek a védnökséget is vállaló írónő, lókai Anna is han­got adott, köszöntvén külön is a felkészítő tanárokat, akik nélkül ugyancsak nem született volna meg ez a csoda. A színpadon im­már egybesereglő fiatalok arcán is ott ragyogott a leírhatatlan bol­dogság: sikerült! Az Ádámok és Évák ünnepén szülők, tanárok szeme láttára váltak a színpadon felnőttekké, miként célzott erre az est bevezető gondolataiban Balázs Péter direktor is. Küzdelmes hónapok, a felké­szülés fáradalmai és örömei után alighanem nagy álom vált való­sággá: az ötletadó Szigligeti felhí­vására jelentkező iskolák diákjai először ők ölelték magukhoz Ma- dáchot, aztán őket ölelte magához a színház - megadván minden se­gítséget, hogy létrejöhessen a pro­dukció -, hogy aztán a végén a nézőkhöz is eljusson a Tragédia biztató üzenete, miszerint ha megvan az emberben a küzdés vágya és akarata, a remény sem veszhet el. (A mai ember számá­ra is van-e ennél vigasztalóbb?) Hogy kitől melyik színt láthat­tuk, sorsoláson dőlt el még a kez­detek kezdetén. Nos, a Paradi­csomban és a Róma színét a Tisza- parti Gimnázium tanulói mutat­hatták be, a Paradicsomon kívül és az egyik Prága az Egészségügyi és Szociális Intézménynek jutott, az Egyiptom, valamint a Falansz­ter a SZLOGSZI Ruhaipari Tagin­tézménynek, az athéni szín és az Űr a Verseghy Gimnáziumé lett, míg a Konstantinápoly és a másik Prága a Varga Katalin Gimnáziu­mé. A párizsit és az utolsót meg a Széchenyi István Gimnázium di­ákjai jeleníthették meg, a londonit és az Eszkimót a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakiskola növen­dékei. A mennyekben színén töl>­ben is osztoztak, a Liget otthoni­ak és a városi kollégisták, de ver­senyen kívül a Pálfy János Szak- középiskola Műszeripari és Vegy­ipari Tagozat és a Liska Enikő és társai előadásában is láthatta a közönség. Születtek díjak is. A legjobb jelenetnek a tiszapartisok római színét választotta a zsűri - a színház részéről Balázs Péter, Kiss József és Mészáros István, továbbá Kállai Mária, a város al­polgármestere, Jókai Anna, Kos- suth-díjas írónő és Molnár Lajos Milán, az Aba-Novák igazgatója a legjobb Ádámnak Klement Szabolcsot, Évának Farkas Nó­rát, Lucifernek pedig Varga Zsó­fiát, a legjobb epizódszereplő Fe­kete Réka. Különdíj a Liget Ott­honnak, továbbá Ambrus János­nak, Roszik Andrásnak, vala­mint Barta Ágnesnek és Kiss Norbertnek, akik a Karinthy- -paródia szórakoztató előadásá­val a pajkos derű cseppjeit csep­pentették a dráma sűrű, komor italába a közbenső szünetekben. Versenyben égtek húrjaink - je­gyezte meg az egyik résztvevő diák boldogan, de hozzátette: — A küzdelem nem is annyira a dí­jakért folyt, hanem hogy meghó­dítsuk magunknak a Tragédiát. Végső tanulságul mit is hoz­hatnék ide, a sok kellemes kö­zül? Talán azt, hogy bizonyossá­got nyert: nem Madách áll távol tőlünk, hanem mi nem vagyunk eléggé közel hozzá. Most ez meg­történt, a fiatalok közelebb ke­rültek, és lám, a távolinak, el- vontnak tűnő dráma egyszeri­ben meg is telt élettel számukra. Az Ádámok és Évák sorsa egyéb­ként a két bemutatóval (máso­dik február 1-jén) korántsem ér véget, a kultúrára mindig is ér­zékeny városi televízió rögzítet­te az előadást teljes egészében, így azok is láthatják majd, akik nem juthattak be a színházba. És jöhetnek folytatásként majd az újabb klasszikusok is, a Cson­gor és Tündék, a Bánk bánok és Melindák... Ez persze még a jö­vő zenéje. m&m Volt P. Mobil-tagokból alakult meg a Mobilmánia, és 2008 de­cemberében jelent meg bemu­tatkozó albumuk. Sajnos azon­ban a dalok rög­zítése előtt hirte­len elhunyt Tu- nyogi Péter éne­kes, így az albu­mot már nélküle fejezte be a má­sik négy tag: Vikidál Gyula éne­kes, Zeffer András billentyűs, énekes, Rudán Joe énekes és Ké­kesi „Bajnok” László basszusgi­táros, énekes. A koncertezés sem állt le, már csak Tunyó em­léke miatt sem, így léptek fel 2009. április 30-án a Petőfi Csar­nokban, amelyet most kiadtak DVD+CD-n. A Mobilmánia szín­padra lépése előd még a Zeffer András vezette Rock Band fűti fel a hangulatot, majd szünet nélkül, átkötéssel máris követ­kezik a Mobilmánia. A koncert ezer fokon izzik, a Mobilmánia CD-ről és a P. Mobil-repertoár­ból jönnek a dalok. Technikai bravúrnak is tanúi lehetünk: Tunyó énekli el a Menj tovább örökbecsű számot a zenekar élő kíséretében. Tunyó hangját a 2007. október 27-i Rock Band- koncertről vették át E nagysze­rű estével a Mobilmánia bebizo­nyította, hogy nem egy egyszeri csapatról van szó, hanem totáli­san jó műsort adó együttesről. Bővebben: SZOUON.hll/Zeneajánló (Mobilmánia: Koncert. Kiadó: EMI) ■ B. Gy. Kovács Kati a színpadon hasznát veszi a tenisznek táncdalfesztivál A barátai miatt korábban is sokszor megfordult Szolnokon, ahol rövidesen fellép Kovács Kati a magyar Táncdalfesztiválok történetének első győztese lett az 1966-os „Nem leszek a játékszered” című dalával. Ezt követően még kétszer lett első helyezett: 1972-ben az „Add már, Uram, az esőt!”, majd 1981-ben az „Újra otthon” című számmal vitte el a pálmát. SZOLNOKON! y I Tiszaliget /% I Városi Sportcsarnok 4| 2010. február 14. !r" 17 óra Napra pontosan egy évvel a ta­valy sikerrel megrendezett „Táncdalfesztivál anno” után, idén február 14-én ismét a ’60- as—’70-es évek nagy slágerei csendülnek fel Szolnokon az ak­kori dalok népszerű előadói tol­mácsolásában. A szolnoki Tisza- ligeti Sportcsarnokban újra lesz Táncdalfesztivál. Az elmúlt esz­tendőben Harangozó Teri, Mary Zsuzsi, Zalatnay Sarolta, Aradsz- ky László, Koós János és Poór Pé­ter elevenítette fel a fesztivál­nyertes dalokat, ezúttal pedig Kovács Kati, Szűcs Judith, Karda Beáta, Payer András, Soltész Re­zső és Sólymos Tóni utaztatja vissza az időben slágereikkel a nagyérdeműt. Az egy hónap múlva színpad­ra állított nosztalgiarendezvény előadói közül ezúttal Kovács Ka­tival beszélgettünk. Pályája, si­kerei felelevenítéséhez egy vas­kos könyv lenne méltó. Kovács Katiról sokan sokat tudnak, azt azonban talán kevesen, hogy szövegíróként, s mi több, film­színészként is ragyogóan meg­állta a helyét. 1967-től 2003-ig 16 filmben szerepelt. Az Eltávo­zott nap és a Fejlövés című fil­mekben nyújtott alakításaiért 1968-ban megkapta az év leg­jobb női főszereplőjének járó dí­jat, miközben ugyanebben az év­ben főszerepet játszott még A ha­mis Izabella, a Fényes szelek és a Holdudvar című filmekben is. Énekesi sikereit, s az általa jegy­zett slágereket viszont valóban nehéz volna felsorolni. Ezért csu­pán arról érdeklődtünk, a mai tehetségekhez képest mennyire volt nehéz több évtizede elkezde­ni egy karriert, illetve milyen emlékek fűzik Szolnokhoz?- Ne legyünk álságosak, a ma­iaknak sokkal nehezebb hosszú távra sikert és nevet szerezni. Nekem szerencsém volt, hiszen sem énekes, sem filmszínész nem akartam lenni. Szerepelni viszont szerettem: diáktársaim körében énekelgettem rockot és dzseszt, valamint az iskolai pró­zai előadás állandó résztvevője is voltam. Talán ezért nevezett édesanyám az 1965-ös Ki mit tud?-rá, melyet meg is nyertem egy dzsessz számmal. Ez a tévés szereplés adta meg azt a lökést, amely mind a mai napig visz elő­re. Táncdalfesztiválok, filmek, külföldi fellépések, lemezek, koncertek, tévé- és rádiófelvéte­lek kapusora nyílt meg előttem. Szolnokon nagyon sokszor jár­tam. Szövegíró zenésztársam, Koncz Tibor évekig bánya-geoló­gus mérnökként dolgozott ott, de a verpeléten született Kovács Kati élete első húsz évét Egerben töltötte. Pályafutása során sok szép dalban emlékezik vissza er­re az időszakra. Középiskolás ko­mban kezdett ismerkedni a zené­vel A gimnázium amatőr zene számos barátom is Szolnokról származik. Ilyen például a ma már a Vasasban ténykedő vízipó­lós Földi Laci is, akin keresztül akkortájt még inkább kiterebé­lyesedett a szolnoki haveri kö­röm. S hogy miként tudom még ma is ilyen intenzitással kiszol­gálni a szeretett nagyérdeműt? Hetente kétszer járok le teni­szezni, ez tart karban, s ezért tu­dok a színpadon még ma is a ré­gi lenni. De ezt majd meglátják azok, akik február 14-én kiláto­gatnak a szolnoki Tiszaligeti Sportcsarnokba! ■ Mészáros Géza karával gyakorolt Little Richard dalokat énekelve. Mivel akkori­ban főleg a jazz érdekelte, ezért otthon Ella Fitzgerald előadás­módját próbálta utánozni, de szí­vesen hallgatta Maria Callast, vagy Louis Armstrongpt is. Rockkal és dzsesszel erősítette a hangszálát

Next

/
Thumbnails
Contents