Új Néplap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-20 / 16. szám
A SZOLNOK—a ÁSZKUN ONLINE Paul McCartney nyitotta meg 2009 nyarán az újonnan felépült New York-i Citi Field ba- seballstadiont. A zseniális zenész, énekes, zeneszerző ezen három fellépéséről készült egy kitűnő kiadvány, melyen dupla CD-n és egy DVD-n megörökítették az egész koncertet. Fantasztikus látványban és zenében van részünk. A legprofibb szinten van minden megszervezve és kivitelezve, a ki tudja mennyi kameraállásból rögzített anyag vágása is elsőrangú. A számok sorában megkapjuk a legismertebb McCartney-szólódalokat, egykori Wings-slágereket és Paul legújabb lemezeiről is néhány számot. Ám most feltűnően sok Beatles-dal is bekerült a programba. Ez nem is véletlen, mert Paul egy kicsit nosztalgiázik ezáltal. És nemcsak saját egykori Beatles-számait énekli el, hanem megemlékezik egykori, immár elhunyt társairól, John Lennonról és George Harrisonról, no meg egykori feléségéről, Lindáról. No de ezeken túl egy igazi örömünnep az egész koncert, felszabadult érzésekkel, olyan dalokkal, amelyeket még évtizedek múltán is énekelni fognak. Bővebben: Szoljon.hiv'Zeneajánló (Paul McCartney: Good Evening New York City. Kiadó: Universal Music) ■ B. Gy. Tv-notesz 9* **-' VALKO MIHÁLY ROVATA Bevallom őszintén, akár kezemet a szívemre is teszem, én bizony nem szeretem, sőt ki nem állhatom, ha azt hallom, milyen is legyen az ideális férfi avagy az ideális nő. Mert szerintem ez marhaság! Ilyen legfeljebb a mesében van, a valóságban nem létezik. Még akkor sem, ha efféle mesékkel tele vannak a különféle magazinok. (Divatos férfiakkal!) Nem is tudom, hogy Jakupcsek Gabriella is, akit én okos és józan televíziósnak tartok, hogyan ment bele az egyik tévécsatornán futó az „Ami érdekel” című műsorában abba a zsákutcába, hogy ő is őket keresse. Holott komoly közéleti problémákra szánta, tartogatja magazinját. Hol vannak a férfiHol vannak a férfiak? ak? - ezzel a provokatív kérdéssel fordult első számú vendégéhez, Csernus doktorhoz, akinek e témájú könyveit is rongyosra olvassák, s aki ezúttal sem tagadta meg magát: magabiztos cinizmusával vágta oda válaszul csillogó szemüvege mögül, márpedig férfiak nincsenek is! (Kissé sarkítva véleményét.) Hoppá! Csak gyáva alakok, akik nem képesek férfiaknak lenni, minthogy tele vannak mindenféle féiszek- kel, érzelmeiket sem merik megmutatni. Egyébként is érzelem dolgában nemigen vannak eleresztve. Mi tagadás, férfi füllel hallván mindezt, hogy így leszedte a keresztvizet a férfi nemről, elszomorító volt hallanom. Akár kétségbe is eshetnénk tőle mi, férfiak. Ha nem lett volna ott a társaságban a még mindig gyönyörű színésznő, Tordai Teri, aki lakonikus rövidséggel csak annyit mondott: márpedig vannak! Hogy hol, akár az utcán is - tette aztán hozzá -, csak tartsák nyitva a szemüket a nők is, hogy észrevegyék. Bár utánuk is nézni azért nem volna illendő. A csinos műsorvezető, Kapocs Zsóka - hál’ Isten — ennél Is tovább ment, hangsúlyozván: igenis vannak, ha nem ideálokat keresünk, hanem társat bennük. S annál nincs nagyobb boldogság, mint ha megtaláljuk, s aztán ketten együtt hódíthatjuk meg a világot. Szóval, járjunk csak a földön, s hagyjuk a fellegeket. Hogy végül is mivel zárul a majdnem egyórás beszélgetés? (Mellesleg közben voltunk a konditeremben, ahol gyúrták magukat, és keresgéltünk a századokban is, miféle divatok járták.) Válasz helyett igazán azzal ütötte el csak a műsor vezetője, hogy ha ideális férfiak, sőt nők nincsenek is, azért csak szeressük azokat, akik vannak, kölcsönösen. Hú, de nagy bölcsesség ezt megtalálni! Jakupcsek belement egy olyan zsákutcába ezúttal, amelyből jól nem is lehetett kijönni, legfeljebb csak tekeregni, bolyongani benne, hogy elvesszünk. Utat tévesztett, és én is, hogy vele mentem. TÜKÖR UJ NÉPLAP - 2010. JANUÁR 20., SZERDA Egy robbanás változtatta meg az életét portré A második nagy világégésben Szathmári József édesapja meghalt, ő a bal kezét veszítette el Már tovább haladt a sereg eleje, amikor a nagybátyja érkezett hozzájuk egy furcsa fogattal: a kocsit egy ló meg egy tehén húzta. Értük jött a rokon, hogy elvigye őket innen egy másik, pár kilométerre lévő tanyára, ahol ő élt. Mondván, így legalább férfi ember is lesz velük. Fel is raktak a szekérre amit bírtak: a csirkéket egy ketrecben, a két kis malackát, pár ruhaneműt. Igen ám, de hogy a nagybácsihoz eljussanak, keresztül kellett haladni Mezőtúron. Itt összetalálkoztak egy mongol kinézetű orosszal, aki egy tágas udvarra terelte a furcsa fogatot meg a négy utasát. Itt néhány katona átvizsgálta mit visznek: a csirkéket ketrecestül leszedték, sőt az édesanyjuk lábáról is le- ■húzták a szép bőrcsizmát. Adtak helyette egy rossz, átázott csizmát, és mehettek Isten hírével. Sajnos ezt követően, később Szathmári Józsefnél felrobbant egy taposóakna gyutacsa, és a bal kezét úgy szétroncsolta, hogy a mezőtúri kórházban a csukló felett amputálni kellett. Később elvégezte mint árva gyerek a mezőtúri református gimnáziumot, mivel tanár szeretett volna lenni, de az a kézsérülése miatt nem sikerült. Mint a katonaság sem. Azután dolgozott a tanácsházán, a földhivatalnál, végül 39 szép évet a kunszentmártoni könyvtárban szorgoskodott. Közben levelező tagozaton diplomát is szerzett. Egyébként 1964-ben, nősült, egy fiuk született, aki a katonai pályán helyezkedett élt Az egy szem fiúunoka középiskolás. Végül Kunszentmárton lett az otthonuk, ahol afféle mindenesként, intézőként ingyen dolgozik a helyi focistáknál. Sajnos ez a jóvátehetetlen sérülés kissé gátlásossá, visszahúzódóvá tette. De ma sem unatkozik: várja a fiatalokat, az unokát, aztán tavasztól a ház körül kertészkedik. Ilyenkor meg visszaemlékezéseit írja arról, miképpen sújtotta őt, a családját a második nagy világégés. A kunszentmártoni Szathmári József maga is megtapasztalt valamit a második világháború szörnyűségeiből. Mostanában épp visszaemlékezéseit írja azon eseményekről, amelyek már örökké kísérteni fogják. D. Szabó Miklós Nemrég az első világháború ismert és névtelen hőseiről írtunk cikksorozatunkban. A második nagy világégés ugyancsak alaposan összekuszálta a magyar családok, falvak, községek, városok életét. Az akkori eseményeket idézzük fel újabb sorozatunk visszaemlékezéseiben. Szathmári József - szavaival élve - már komoly nagyfiú volt a múlt század negyvenes éveinek elején. Akkoriban Mezőtúr környékén éltek a korabeli nagy tanyavilágban. Sajnos az öccsével együtt édesapa nélkül maradt. Ugyanis apukája a második magyar hadsereg katonájaként 1943. január ló-án hősi halált halt a Don körüli harcokban. Erről értesítés csak áprilisban érkezett, bár később a volt századparancsnoka elmesélte, hogy a járművük, amelyiken apukája is volt, aknára futott. így a család - volt még egy fiútestvére is - kereső nélkül maradt. Az édesanyjuk alkalmi munkákból, mosásból, takarításból tartotta el őket. Igaz, mint hősi halott családja, kaptak nyolc hold földet is, túl a Körösön. Bár a termést 1944-ben nem bírták elcsépelni, erre csak a front elvonulása után, 1945 tavaszán került sor. Ha nem is sokat, azért nyolc mázsa búzát adott ez a kis föld, mert a többi kárba veszett: kicsírázott, kizöldült, meg- penészedett az asztagban. Közben sokféle hír érkezett a közelgő orosz, ukrán, román csapatokról. Például az: amit bírnak, visznek. Nem volt könnyű az életük. A kunszentmártoni Szathmári József éppen azt a könyvet mutatja, amelyben a családjáról is szó van. A háborút megelőzték a bombatámadások. Náluk is rengett a föld, amikor 1944 nyarán a szövetséges angol-amerikai légierő Szolnokot, főleg a vasútállomás környékét bombázta. Azután szeptember elején Mezőtúrt is nagyon megszórták, itt is lett vagy ötven civil áldozat, halott. A puskaport szerette volna kiszedni A csonka család édesapjuk halála után a két fiúval. A nagyobbik Szathmári József. A határban talált egy taposóakna gyutacsot, amelyet bevitt és elrejtett a tanyában. Egyszer a rossz idő miatt — mivel zuhogott az eső — nem engedte iskolába a nagyanyja. Az anyukája ekkor is benn dolgozott a városban. Elővette a tornácon a gyutacsot, és egy szöggel a puskaport szerette volna belőle kiszedni. Bal kézzelfogta a szöget és kalapácscsal verte a szög fejét, hogy hozzájusson az áhított porhoz. Egy ütés után felrobbant a szerkezet, széttépve a bal kézfejét, összes ujját.- jaj, nagymama, nincs kezem! - kiáltotta megrémülve. Végül néhány óra múlva bekerült a túri kórházba, ahol csuklón felül le kellett vágni a bal kezét. Ez a műtét alapjaiban változtatta meg életét. A legelső orosz katonákat soha nem felejti el. Emlékezete szerint 1944. október 6-ot írtak, és két lovas orosz fegyveres a tanyájuk előtt hajtott vagy 25-30 lóból álló ménest. Három-négy állatnak is összekötötték a kötőfékjét, így terelték őket. A tanyájuk mögött akácos volt, amibe egy kisebb csapat belegabalyodott. A nagy kiabálásra, lónyerítésre az anyukájuk kiszaladt, hogy megnézze mi a baj, de az egyik rákiáltott, tűnjön el, a másik meg a nagyobb hatás kedvéért a levegőbe is lőtt. Szegény asszony bemenekült a tanyába, és csak jó negyedóra múlva, a zaj elmúltával merészkedett ki. i
